A rovat a szexuális zaklatással kapcsolatos alapjogi problémákkal foglalkozik, a szerzők a következő kérdésekkel foglalkoznak: az önrendelkezési szabadság szerepe a szexuális zaklatás megítélésénél általában vagy a jelenlegi magyarországi alapjogi környezetben, a Szociális Karta értelmezése, az Isztambuli Egyezmény ratifikálásának kérdése, empirikus kutatások témával kapcsolatos eredményei.
2014 őszén megrázó eseményekkel kezdődött a tanév Magyarország legnagyobb egyetemén. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Tanító- és Óvodapedagógiai Karának (TÓK) augusztusi gólyatáborában egy, az eseményt szervező Hallgatói Önkormányzat (HÖK) által megbízott fotós szexuális erőszakot követett el egy elsős diáklány sérelmére. Az ügy kipattanását pár hét múlva egy másik áldozat sajtónyilvános vallomása követte. Őt az Állam- és Jogtudományi Kar (ÁJK) egy évvel korábbi gólyatáborában érte szexuális erőszak egy diáktársa részéről, ez utóbbi esetben az áldozatot a szervezők beszélték le arról, hogy feljelentést tegyen, vagy az esetet bármilyen egyetemi szerv számára jelentse.
A hazai ügyek nyilvánosságra kerülése egyértelművé tette, hogy a sajtóhírek révén főként az Egyesült Államok egyetemeihez kötött ún. "campus rape" jelenség nem csak a tengerentúlon létezik; az ELTE-n kívül más egyetemekkel kapcsolatban is megjelentek a médiában olyan információk, amelyek alapján feltételezhető, hogy az ilyen visszaélések gyakoribbak, mint gondoltuk volna.
Az ELTE vezetése 2015-ben, a szenátus által elfogadott ún. erőszak-megelőzési koncepcióban[1] foglaltaknak megfelelően megbízott egy kutatócsoportot - amely az egyetem oktatóiból és volt, valamint jelenlegi hallgatóiból állt, - annak feltárásával (többek között), hogy milyen arányú lehet az egyetemi diákság körében a különböző típusú érintettség mértéke, vagyis hányan éltek át ELTE-s tanulmányaik alatt szexuális zaklatást vagy szexuális erőszakot; kik voltak az elkövetők (diáktársak, oktatók vagy egyéb ELTE-s dolgozók), illetve mi befolyásolhatja annak valószínűségét, hogy valaki áldozattá váljon. Az érintettség mértékének feltárása központi jelentőségű volt az egyetem mint szervezet szempontjából. A kutatás célja annak a döntésnek az előkészítése volt, hogy az egyetem vezetése mekkora és milyen jellegű apparátust állítson fel az esetek kezelésére , és hogy milyen megelőzési koncepciót alakítson ki. Jelen tanulmány ezért nem csak a jelenségek elméleti és jogi kontextusának, valamint az érintettséget feltáró kutatás főbb eredményeinek bemutatására vállalkozik, hanem röviden annak ismertetésére is, hogy milyen elképzelések alakultak ki az egyetemi szintű beavatkozás mikéntjéről.
A tanulmány témája megköveteli, hogy rövid áttekintést adjunk azokról a társadalmi mechanizmusokról, amelyek a szexuális zaklatás kontextusául szolgálnak, valamint arról, hogy miként illeszkedik bele ebbe a struktúrába a jogrend.
A társadalmi nemek szociológiája a társadalmi nemeket és az azok közötti viszonyokat a társadalmi struktúra egyik alapvető szervező és hierarchiaalkotó mechanizmusaként tartja számon. A társadalmi nem olyan társas gyakorlatok rendszereként értelmezhető, amely a társadalmi nemek közötti különbségeket konstruálja, továbbá a különbségek hierarchikus, egyenlőtlenségi rendszerbe való szervezésével egyben fenn is tartja azokat.[2] Ha ebből következően magát a társadalmi nemet is egyfajta társadalmi struktúraként fogjuk fel, akkor annak különféle szintjein - nevezetesen: egyéni szint, interakciók szintje, intézményes szint -, különböző társas folyamatok alakítják a nemek közötti hierarchikus viszonyokat.[3] A különböző jogi szabályozások tipikusan az intézményes szinthez tartoznak, hiszen olyan pozíciókból, normákból, értékekből álló társas alakzatokként vannak jelen egy társadalom (vagy akár szűkebben értelmezve, egy szervezet) életében, amelyek újra és újra megszervezik - teret engednek, vagy éppen korlátozzák - a struktúrán belüli egyéni cselekvéseket.[4] A feminista jogelmélet tárgya többek között annak vizsgálata, hogy a jogrend miként járul hozzá a nemek közti egyenlőtlen viszonyok fenntartásához a jogalkotás vagy éppen a jogalkalmazás különböző szakaszaiban.[5] A nők elleni erőszak különféle formáival kapcsolatos jogi fellépés egyik előfeltétele volt például annak a bemutatása, hogy a magán- és a nyilvános szféra szétválasztása mester-
- 54/55 -
séges konstrukció: ezek a szférák kölcsönösen hatnak egymásra, és meghatározzák, hogy milyen lehetőségeik lesznek az embereknek jogaik megélésére. Bizonyos esetekben - az egyének jogérvényesítése érdekében - a jog nem hagyhatja érintetlenül a magánszférát, be kell avatkoznia annak viszonyaiba. A szexuális zaklatás problémájának beemelése a jog területére szintén a feminizmusnak mint társadalmi mozgalomnak (aktivizmusnak) és elméletnek a jogelméletre gyakorolt hatását bizonyítja. A szexuális zaklatás elleni törvényi fellépés túlmutat a büntetésen: a cselekményben kifejezésre jutó hierarchikus - nők és férfiak közötti - társadalmi viszonyt, továbbá azt a társadalmi kontextust is problematizálja, amely erre az egyenlőtlen viszonyra épül.[6]
Más értelemben ugyan, de szintén az intézményes szinthez tartozik - és témánk szempontjából releváns - az a körülmény is, hogy a kutatás révén feltárni kívánt esetek egy felsőoktatási intézmény falain belül, illetve az intézménnyel kapcsolatban álló személyek között zajlottak. Ebben az értelemben az egyetem "társadalmi nemekkel átitatott" szervezetként ('gendered organization')[7] működik, amely különféle mechanizmusokon keresztül fejezi ki a szervezet különböző nemű tagjainak a szervezet működése szempontjából elsődleges feladatait, szerepeit és a tagok közti alapvető, rendszerint hierarchikus viszonyt. A szervezet azon tagjai, akik szexuális zaklatást követnek el - az egyetem mint intézmény, illetve az azt körülvevő tágabb társadalmi struktúra keretei között -, cselekvésükkel újratermelik a nemek mint társadalmi csoportok közti egyenlőtlen viszonyokat.
Szexuális zaklatással kapcsolatos kutatásokra először az 1970-es években, az Egyesült Államokban került sor; ezek szolgáltak magának a fogalom kialakulásának is a kontextusául.[8] A szexuális zaklatást a kezdetektől fogva a nemi alapú diszkrimináció egyik formájaként közelítették meg, különösen akkor, ha munkahelyen történt, tekintve, hogy ilyen esetekben nem csak az egyén szabadságát korlátozhatja a zaklatás, de akadályozhatja azt is, hogy a sértett fél a munkáját a lehető legjobban végezze, és képes legyen a szakmai lehetőségeivel minél inkább élni.[9] Hasonlóképpen érvelhetünk az egyetemi közegben előforduló zaklatás következményeit illetően is: negatívan hathat az érintett diák tanulmányi eredményére, teljesítményére, vagyis a zaklatás gátolhatja a tudáshoz való egyenlő hozzáférésében. Az egyetemeknek ezt figyelembe véve kell az ügyek kezelésével, valamint az esetek megelőzésével foglalkoznia.
A szexuális zaklatás jelenségének magyarázatára több modell is létezik.[10] A (1) biológiai modell a szexuális zaklatásokat az elkövetők természetből fakadó, ösztönös viselkedésként értelmezi. A (2) szociokulturális modell szerint ezek a cselekmények a hatalomról szólnak; az egyik társadalmi csoportnak a másik feletti dominanciáját fejezik ki.[11] A (3) szervezeti modell annak az intézménynek a hierarchikus szervezeti sajátosságaiban keresi a szexuális zaklatás okait, amelyben az adott esetek előfordulnak. Az ún. (4) "nemiszerep-túlcsordulás" modell szerint a szervezeten belüli tevékenység szempontjából elvileg irreleváns nemiszerep-elvárások okozzák a szexuális zaklatást, aminek a kockázata különösen nagy, ha kiegyensúlyozatlanok a nemi arányok (sok fiú/férfi - kevés lány/nő, vagy fordítva). A jelentősebb modellek közül az utolsó (5) pedig ezeken a fenti faktorokon túl inkább az egyéni különbségekben keresi az előidéző okokat, hiszen a zaklatók többsége férfi ugyan, mégsem minden férfiból válik zaklató.
A magyarországi jogrend a zaklatást a fogalom történetének ismertetésekor már említett keretben, leginkább a munkahelyekhez kötődően olyan emberi jogi sérelemként tartja számon, amely nemi alapú diszkriminációt jelent, és ennek megfelelően a jogrendszer több pontján is kitér közvetlenül vagy közvetetten rá.[12] Magyarország Alaptörvénye deklarálja a nők és férfiak egyenjogúságát; kinyilvánítja, hogy nemi különbségtétel nélkül biztosítja mindenki számára az alapvető jogokat, valamint azt is, hogy "minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez".[13] A munka törvénykönyve tiltja a joggal való visszaélést, ennek körében a mások zaklatására irányuló vagy zaklatást eredményező magatartásformákat.[14]
Magyarországon az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) tisztázza, hogy mi tekinthető zaklatásnak. A 10. § (1) bekezdés értelmében "[z]aklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott [védett - G.A.] tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfé-
- 55/56 -
lemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása".[15] Az Európai Parlament és Tanács 2002/73/EK irányelvének[16] (8) és (9) bekezdése alapján a szexuális jellegű, illetve egy egyén nemével összefüggő zaklatást mint megkülönböztetési formát nem csak definiálni és tiltani kötelesek a tagállamok, hanem az esetek megelőzésére is figyelmet kell fordítaniuk. Ez az irányelv arra is felhívja a figyelmet, hogy az említett megkülönböztetési formák nem csak a munka világában, hanem a szakképzés területén is jelen vannak.
Az ELTE-n történt gólyatábori nemierőszak-eseteket 2013-ban megelőzte egy másik, szintén nagy port kavaró eset, amikor az egyetem Bölcsészettudományi Karának (BTK) gólyatáborába jelentkezők névsorához a tábort szervező kari hallgatói önkormányzat egyes képviselői szexista, homofób, antiszemita és más, emberi méltóságot sértő megjegyzéseket fűztek.[17] Ennek az esetnek a következtében az ELTE Etikai Kódexet[18] alkotott, melyben rögzíti, hogy az egyetem elkötelezett "az emberi méltóság tisztelete, az egyenlő bánásmód követelményének betartása, a hátrányos megkülönböztetés tilalma iránt", továbbá "elítéli, ha bármelyik polgára visszaél vélt vagy valós hatalmi helyzetével". A már idézett törvény, az Ebktv. 63. § (4) bekezdése értelmében az ELTE-nek - mint 50 főnél több személyt foglalkoztató állami tulajdonban álló jogi személy - esélyegyenlőségi tervvel kell rendelkeznie. Az ELTE esélyegyenlőségi tervének hatályos változata[19] kötelezettséget vállal többek között a nők esélyegyenlőségének megvalósítása érdekében, intézkedési tervében tiltja a diszkriminációt, hitet tesz az egyenlő bánásmód gyakorlata, az emberi méltóság tiszteletben tartása mellett. A kari esélyegyenlőségi referensek, az egyetemi Esélyegyenlőségi Bizottság, illetve annak vezetője képezik - elviekben - azt a hálózatot, amelynek feladata az esélyegyenlőségi tervben foglaltak megvalósítása és monitorozása. Ha azonban felkeressük az egyetemi honlap esélyegyenlőséggel foglalkozó aloldalát,[20] azt láthatjuk, hogy az egyetem esélyegyenlőségi tevékenysége a fogyatékosságügy területére korlátozódik.
Magyarországon az ELTE-s kutatást megelőzően nem került sor olyan felmérésre, amely felsőoktatási környezetben vizsgálta a szexuális zaklatás vagy erőszak prevalenciáját. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (Fundamental Rights Agency - FRA) 2012-es, csak nők körében végzett felmérésének eredményei szerint a magyar nők 42%-a élt át valamilyen formájú szexuális zaklatást 15 éves kora óta legalább egyszer, ez az arány a legfiatalabb, 18-29 éves korcsoportban 55%. Az összes magyar nőt reprezentáló mintába kerültek 8%-a, a 18-29 évesek 21%-a számolt be arról, hogy olyan személy zaklatta őket, akinek köze volt az általuk látogatott oktatási intézményhez.[21]
Az ELTE-n végzett kutatás során a kutatói team[22] összesen három pillérre építve járta körül az egyetemen belüli szexizmus, valamint a nemi alapú zaklatás és erőszak különböző formái általi érintettséget a diákok körében. Ebben a rövid írásban - tekintettel a lapszám tematikus fókuszára - a diákok érintettségét vizsgáló online kérdőíves kutatás eredményei közül a hatalommal való visszaéléssel és szexuális zaklatással kapcsolatosak bemutatására szorítkozom.
2016. május 10. és 29. között küldtük ki az ELTE 2015/16. tanév tavaszi félévére beiratkozott diákjainak alapkarra, aktív félévek számára, tagozatra és nemre reprezentatív mintájába[23] kerültek számára azt az online anonim kérdőívet, amely a nemi alapú megkülönböztetés, hatalommal való visszaélés, szexuális zaklatás, szexuális erőszak általi érintettséget vizsgálta a kérdezettek körében. Összesen 852 diák válaszait elemeztük.
A kutatásban egymástól elkülönítve vizsgáltuk a szexuális jellegű visszaélés vagy nem kívánt közeledés, valamint a szexuális zaklatás jelenségét. Külön vizsgáltuk, hogy valaki (1) elszenvedője, (2) tanúja volt-e ilyen cselekményeknek, esetleg (3) hallott csupán ilyesmiről. Azt is külön figyelembe vettük, hogy a cselekmény elkövetője diák, oktató vagy egyéb ELTE-s dolgozó volt-e.
A szexuális jellegű visszaéléssel vagy nem kívánt közeledéssel kapcsolatos érintettséget a következő cselekmények bármelyikének megtapasztalása indikálja: (1) valaki bizonyos jellegű előnyöket vagy pozitív elbírálást helyezett kilátásba a másik fél számára szexuális ellenszolgáltatás fejében; (2) valaki a másik fél számára kellemetlen, szexuális töltetű megjegyzéseket tett az illető testére, valamely testrészére, külsejére vonatkozóan; (3) valaki nyíltan szexuális témájú, a másik fél számára kellemetlen, zavarba ejtő beszélgetést kezdeményezett, (4) valaki a másik fél számára kellemetlen módon kezdeményezett szexuális kapcsolatot szóban és/vagy egyéb mó-
- 56/57 -
don; (5) valaki engedély nélkül, szándékosan és szexuális szándékkal megérintette, megfogta vagy tapogatta egy másik személy valamely testrészét. Az összes válaszadó 26%-ának volt tudomása - legalább hallomás útján - a fenti körbe tartozó esetről diákok között; a válaszadók 21%-a tanúja is volt, 9%-a pedig elszenvedője volt legalább egyszer ilyen esetnek; az utóbbi érték az ELTE diákságára - legalsó becsléssel - kivetítve mintegy 500 érintettet jelent. Férfi és női hallgatók között igen gyenge statisztikai különbségek láthatóak: míg a férfi hallgatók között csekély mértékben volt magasabb azok aránya, akik legalább hallomásból szereztek tudomást ilyen esetről (30%, női diákok: 23%, p=0,04<0,05, CV=0,07) vagy tanúi voltak ilyen esetnek (28%, női diákok: 17%, p=0,000<0,05, CV=0,13), addig a férfi és a női hallgatók statisztikai értelemben véve ugyanakkora arányban (p=0,41>0,05) számoltak be arról, hogy maguk is elszenvedői voltak ilyen cselekménynek. Az, hogy a férfi hallgatók körében nagyobb a szem/fültanúk aránya, illetve az, hogy ők inkább hallomásból tudnak diákok közti esetekről, fontos eredménye a kutatásnak, mivel felveti annak a fontosságát, hogy az esetek kezelése érdekében a szemlélők vagy az esetről tudomást szerzők cselekvési lehetőségeiről (pl. helytelenítésnek való hangadás, kiállás a zaklatott fél mellett), vagy éppen azoknak intézményes és egyéb gátjairól (kiközösítéstől való félelem, nincs kitől segítséget vagy tanácsot kérni, kell-e egyáltalán) is szó essék.
Az oktató részéről való tapasztalt visszaélések szintje globálisan is alacsonyabb volt: a válaszadó diákok 16%-a hallott ilyen esetről (férfi és női diákok egyforma arányban), 8%-uk tanúja, 3%-uk elszenvedője volt ilyen cselekménynek. A nemek közti eltérések itt is gyengék, ám a nemek közti egyenlőtlenségi viszonyok alapján vártakkal egyezők: a női diákok valamivel magasabb arányban (10%, férfi diákok: 5%, p=0,041<0,05, CV=0,07) voltak tanúi oktató által elkövetett visszaélésének, ilyen cselekmény konkrét elszenvedői pedig kizárólag női hallgatók voltak; ha az arányt kivetítjük a hallgatói populációra, akkor mintegy 200 fő. A kérdőíves kutatás eredményei szerint az oktató által elkövetett visszaélést minden esetben férfiak részéről tapasztalták meg azok a hallgatók, akik ilyen eset elszenvedői voltak. A diákok 1,5%-ának volt tudomása olyan esetről - legalábbis hallomásból -, amelynek során egyéb ELTE-alkalmazott (nem oktató) követett el visszaélést hallgatóval szemben; az érintettség volumene itt tehát alacsonyabb.
A szexuális zaklatással kapcsolatos érintettség szintje még alacsonyabb, mint a fent tárgyalt visszaélések esetében, ezért összesítve, diák és oktatói bontás nélkül mutatjuk be az érintettségi eredményeket.
Ennél a témánál már csak a személyes, közvetlenül átélt tapasztalatokra voltunk kíváncsiak, a hallomás útján vagy közvetett módon való tudásról már nem. A felméréshez a már bemutatott FRA-kutatás rövidített indikátorlistáját használtuk. Külön vizsgáltuk az ELTE-n kívüli és az ELTE-n belüli érintettséget; itt most csak az utóbbit mutatjuk be. A következő kérdéseket tettük fel: "Előfordult-e már veled azóta, mióta az ELTE-re jársz, hogy valaki számodra sértő vagy kellemetlen módon... (1) szexuálisan nyílt vagy kétértelmű megjegyzést tett vagy viccelődött veled kapcsolatban? (2) szexuális szándékkal hozzád ért, tapogatott, hozzád dörgölőzött? (3) akaratod ellenére mutogatta neked a nemi szervét? (4) akaratod ellenére nyílt szexuális tartalmú képet, fotót, SMS-üzenetet vagy e-mailt küldött neked?, (5) akaratod ellenére arra vett rá, hogy pornografikus dolgokat nézzetek?" A felsorolt jelenségek közül legalább egyet elszenvedett már másik ELTE-s fél részéről a férfi hallgatók 2%-a, a női hallgatóknak pedig 6% - ez utóbbi arány ugyan szignifikánsan (p= 0,005<0,05, CV=0,10) magasabb, de láthatóan kicsi a különbség -, ami az egyetemi diákközösségre mint populációra vetítve összesen, azaz férfiakat és nőket együtt tekintve kb. 250 érintettet jelent.
A korábban bemutatott FRA-kutatás eredményeihez képest látható alacsonyabb ELTE-s női érintettségi arány a következő okoknak köszönhető. A most bemutatott kutatásban az ELTE világán belüli érintettségi arányokat mutattuk be. Másrészt az ELTE-kutatás kapacitáshiány miatt rövidített indikátorlistával dolgozott, azaz kevesebb konkrét tevékenység sorolódott be a zaklatási tételek közé. Harmadrészt a FRA-kutatás számára referenciául szolgáló 18-29 éves női korcsoport koránt sincs teljes átfedésben szociodemográfiai összetétel szempontjából az ELTE női hallgatóinak csoportjával. Éppen ezért az ELTE-s kutatás adatait inkább önmagukban érdemes vizsgálni.
Az eredmények szerint azok a diákok mérsékelt különbséggel, de valamivel jobban ki vannak téve a szexuális zaklatás veszélyének az ELTE-n belül, akik aktívabb közösségi életet élnek, és emiatt többet érintkeznek más egyetemi polgárokkal. szignifikánsan (p=0,001<0,05, CV=0,11) magasabb, 10% volt ugyanis a zaklatás-érintettség azoknál a kérdezetteknél, akik legalább egy ELTE-s szervezet (szakkollégium, sportklub, HÖK stb.) tagjai, valamint azok körében is (p=0,006<0,05, CV=0,11), akik a felmérésben szereplő kérdések alapján közösségi embernek látják magukat. Nem találtuk azonban annak a jelét, hogy a szexuális zaklatást legalább egyszer átélők körében magasabb lenne az akkut elszigeteltség-érzet, viszont azt sem, hogy magasabb vagy éppen, hogy
- 57/58 -
alacsonyabb lenne körükben az ELTE által nyújtott pszichológiai szolgáltatások ismerete.
Az egyetem már a kutatás lefolytatásával is kifejezte annak megismerésére irányuló szándékát, hogy a diákok körében milyen arányú a különféle visszaélések, zaklatások és erőszak általi érintettség. Ezeknek az arányoknak, valamint a visszaélések természetének és jellegének ismerete (az interjús kutatás révén) ahhoz is szükséges volt, hogy az egyetem vezetése felülvizsgálhassa a jelenleg elérhető szolgáltatások hatékonyságát, valamint megtehesse a kezdő lépéseket egy hosszabb távú és átfogó egyetemi stratégia kialakítása irányába. Maga a kutatás is a már említett első intézkedéscsomag, az ELTE erőszak-megelőzési koncepciójának a részét képezte. Ezt megelőzően, a gólyatábori erőszakesetek hírének kipattanását követően az ELTE válságintézkedéseket tett: létrehozott egy e-mail címet, amelyre áldozatok anonim bejelentését várta,[24] valamint felülvizsgálta a gólyatáborok szervezési rendjét. A diákok (és a dolgozók) számára az egyetem az Életvezetési Tanácsadó elnevezésű, ingyenes pszichológiai szakszolgáltatását már korábban bevezette, egyes karokon pedig önálló szolgáltatást működtet, amelyet az áldozatok soron kívül is igénybe vehetnek. A 2016/2017. tanév május-júniusában a kari hallgatói önkormányzatok segítségével képeslap formátumú szórólapokon kezdték terjeszteni ezeknek a szolgáltatásoknak az elérhetőségétét, továbbá a Magyar Képzőművészeti Egyetem tervező grafikus szakán végzett Varga Anna Gizella "Nem oké" című diplomamunka-sorozatából készült, az egyetemi szexuális zaklatás problémakörével foglalkozó plakátjait.[25] Az egyetemen belüli, illetve azon kívüli, áldozatokat segítő szolgáltatások, szervezetek, telefonos segélyvonalak elérhetőségét a kutatás részét képező online kérdőívek záró képernyőjén is feltüntettük, így azokkal a kitöltők, és köztük az érintettek, rögtön találkozhattak.
A kutatási eredmények nyilvánosságra hozatalával párhuzamosan, 2017 februárjában jelentette be az egyetem vezetése, hogy elkezdenek dolgozni az úgynevezett egyetemi ombudsmani[26] hivatal felállításán.[27] Az egyetemi ombudsman a nemzetközi, főleg angolszász szakirodalmak alapján tájékozódva azt mondhatjuk, hogy az ottani gyakorlatok szerint leginkább általános konfliktus- és vitamenedzselést végez, kezeli a diákok részéről az oktatók tevékenységével kapcsolatban tett panaszokat, protokollokra és különböző beavatkozási, megelőzési lehetőségekre tesz javaslatot, illetve kommunikál minderről.[28] Munkájának központi jelentőségű elve a kölcsönös bizalom, a semlegesség, a szervezet hatalmi viszonyaitól való függetlenség és a megkeresések anonim kezelése.[29] Amint látható, az egyetemi ombudsman tevékenységi köre a diák-diák közötti problémás esetekre az eredeti elképzelések szerint nem terjed ki, vagyis az ezekben a viszonylatokban történő esetek kezelésével is bővíteni kell a tevékenységi körét. Továbbá nem foglalkozik specifikusan a szexuális zaklatás vagy más nemi alapú visszaélés kérdéskörével; a koncepció szerint az ombudsman munkáját segítő szakembergárda tagjai rendelkeznek majd ilyen téren speciális szaktudással. A koncepció ezen peremfeltételéből kifolyólag különösen fontos figyelembe venni azt, hogy az esélyegyenlőségi referensekből álló hálózat mellett jönne létre egy másik szerv, amely nagyon hasonló ügyekkel foglalkozna. Kezdetben az esélyegyenlőség fogalma sem kizárólag fogyatékosságügyet jelentett a gyakorlatban, hanem a nők és férfiak, a többség és a kisebbség közötti egyenlőtlen társadalmi viszonyok kiegyenlítése érdekében való cselekvést is. Speciális tartalom hiányában mára azonban leszűkült a fogalom értelme, és a nemi esélyegyenlőség ügyének az egyetemen belül gyakorlatilag nincs képviselője. Ezt a tapasztalatot mindenképpen érdemes az egyetemi ombudsman koncepciójának kidolgozásakor is figyelembe venni, azért, hogy a nemi alapú hátrányokkal, illetve az azokat létrehozó speciális intézményes mechanizmusokkal szembeni fellépés ne üresedjen ki, vagy szürküljön bele a nagy egészbe; hogy ne váljon az ombudsman csupán szimbolikus, tényleges transzformatív erővel nem rendelkező aktorrá - ami egyébként nem csak az akarat hiányából fakadhat, hanem a hivatal működéséhez rendelt anyagi és más erőforrások korlátozott mértékéből is. Nagyon fontos feladat lenne összefoglalni és mindenki számára hozzáférhetővé tenni egy leírást arról, hogy a szexuális zaklatás jelenségkörébe tartozó, különféle típusú sérelmek esetén milyen fórumokhoz lehet az egyes karokon, illetve az egyetemen fordulni, és hogy kik és milyen feltételek között fogják a bejelentéseket kezelni. Ezeknek az információknak a közzététele nem csak a zaklatást elszenvedők számára lenne fontos, hanem azok megnyugtatása érdekében is, akik - egyértelmű szabályozások
- 58/59 -
hiányában - tartanak a hamis vádaktól vagy a túlkapásoktól. Ugyancsak fontos lenne a kutatást folytatni, illetve kiterjeszteni, és a diákok mellett az oktatókat és az egyéb ELTE-s dolgozókat is megkérdezni a téma kapcsán.
Miközben az egyetemhez tartozó diákokkal, oktatókkal, egyéb dolgozókkal megismertetjük a kutatási eredményeket és alkalmakat teremtünk arra, hogy a jelenségekről, az azokkal kapcsolatos kérdésekről, félelmekről és dilemmákról nyíltan beszéljünk, azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy azokat az egyéni attitűdöket, amelyek szélsőséges esetben hatalommal való visszaélés vagy szexuális zaklatás formájában ölthetnek testet, nemcsak az egyetem "társadalmi nemekkel átitatott" rezsimje, működési mechanizmusai veszik körbe és formálják (erősítik vagy éppen megkérdőjelezik), hanem egy tágabb társadalmi kontextus is, amelynek egyik alapvető működési mechanizmusa a nemek közti egyenlőtlen viszony különféle típusú (strukturális, gazdasági, fizikai) kényszerek révén történő fenntartása. Az intézmény és környezete kölcsönhatásban állnak, remélhetőleg sem a pozitív, de nem felejthetjük el, hogy a negatív hatások, gyakorlatok, normák sem állnak meg az egyetem falainál. ■
JEGYZETEK
[1] ELTE erőszak-megelőzési koncepció szövege, 2015. június 29-ei szenátusi határozat, 38-45., http://www.elte.hu/file/szen150629.zip
[2] Amy S. Wharton: The Sociology of Gender: An Introduction to Theory and Research, Oxford, Blackwell Publishing, 2005, 7.
[3] Barbara J. Risman: Gender as a Social Structure: Theory Wrestling with Activism, Gender & Society, 2004/4, 437.
[4] Seumas Miller: Social Institutions, in The Stanford Encyclopedia of Philosophy (Winter 2014 Edition), ed. Edward N. Zalta, https://plato.stanford.edu/archives/win2014/entries/social-institutions/
[5] Ruth Fletcher: Feminist Legal Theory, in An Introduction to Law and Social Theory, eds. Reza Banakar - Max Travers, Oxford, Hart Publishing, 2002, 135154.
[6] Catharine MacKinnon: Sexual Harassment: Its First Decade in Court, in Feminism Unmodified. Discourses on Life and Law, Cambridge, Harvard University Press, 1987, 103-116.
[7] Joan Acker: Hierarchies, Jobs, Bodies: A Theory of Gendered Organizations, Gender & Society 1990/2, 139-158.
[8] Linda Wirth: Sexual Harassment, in Gender and Work in Today's World, eds. Nancy E. Sacks - Catherine Marrone, Cambridge, Westview Press, 269.
[9] Uo. 269.
[10] Gary N. Powell - Laura M. Graves: A szexualitás kezelése a munkahelyen, in Szervezet, menedzsment és nemek, szerk. Nagy Beáta, Budapest, Aula Kiadó, 2007, 237-238.
[11] Tulajdonképpen ide tartozik a nők elleni erőszak magyarázó modelljei közül a patriarchátus-modellnek nevezett is: ez a nők és a férfiak közti egyenlőtlen társadalmi viszonnyal magyarázza a bántalmazást, a mi példánkban a szexuális zaklatást. Erről bővebben lásd: Tóth Olga: A családon belüli, partner elleni erőszak, Századvég, 2003/27. 101-117.
[12] Sebestyén Andrea: A szexuális zaklatásról a nyílt légterű munkahelyeken, Társadalmi Nemek Tudománya eFolyóirat, 2015/2, 103.
[13] Magyarország alaptörvénye, XV. cikk (2)-(3), XVII. cikk (3).
[14] 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről, 7. § (1).
[15] Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény.
[16] Az Európai Parlament és a Tanács 2002/73/EK irányelve (2002. szeptember 23.) a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról.
[17] Az esettel kapcsolatos sajtóhírek közül: Libsi, katkó, cigó, ratyi: diáklista az ELTE-n, ATV.hu, 2013. február 19., http://www.atv.hu/belfold/20130218_libsi_katko_cigo_ratyi_szelsoseges_lista_az_elte_diakjairol
[18] Etikai Kódex az Eötvös Loránd Tudományegyetem polgárai számára, https://www.elte.hu/file/ELTE_Etikai_Kodex.pdf
[19] Eötvös Loránd Tudományegyetem Esélyegyenlőségi Terve, 2013, https://www.elte.hu/file/eselyegyenloseg.pdf
[20] Esélyegyenlőség az ELTE-n, https://www.elte.hu/eselyegyenloseg
[21] Violence against women survey - data explorer, "Sexual harassment - all forms since the age of 15", http://fra.europa.eu/en/publications-and-resources/data-and-maps/survey-data-explorer-violence-against-women-survey. A szexuális zaklatásnak összesen 11 különböző formáját mérte fel a kutatás: 1. nem kívánt érintés, ölelés, csók; 2. szexuális utalást tartalmazó és sértő megjegyzés vagy vicc; 3. helyteleníthető randevúra hívás; 4. tolakodó és sértő kérdés a magánélettel kapcsolatosan; 5. tolakodó és sértő megjegyzés a külsővel kapcsolatosan; 6. helyteleníthető bámulás vagy végig-
- 59/60 -
mérés, ami megfélemlítő hatást kelt;7. explicit szexuális tartalmú és sértő kép, fotó vagy ajándéktárgy küldése vagy mutatása; 8. szándékosan magamutogatás; 9. pornográf tartalmak vetítése, bemutatása az érintett akarata ellenére; 10. kéretlen és sértő, szexuálisan explicit e-mailt vagy sms küldése; 11. helyteleníthető és sértő megkeresés közösségi fórumokon (pl. Facebookon vagy internetes csetszobában).
[22] A kutatócsoport tagjai és az általuk menedzselt feladatok: Giczi Johanna (tanársegéd, Társadalomtudományi Kar, interjús kutatás), Gregor Anikó (adjunktus, Társadalomtudományi Kar, kutatásvezető, érintettség), Kovács Mónika (habil. docens, Pedagógiai és Pszichológiai Kar, attitűdök), Ligeti Sára Anna (alumna, Társadalomtudományi Kar, kutatási asszisztens), Simon Dávid (tanársegéd, Társadalomtudományi Kar, mintavétel és adatfelvétel), Szabó Mónika (adjunktus, Pedagógiai és Pszichológiai Kar, attitűdök), Zabolai Margit Eszter (MA hallgató, Bölcsészettudományi Kar, interjús kutatás).
[23] A mintavételről bővebben lásd Dr. Simon Dávid: Mintavétel és súlyozás, in ELTE-kutatás: "Nemek közötti egyenlőtlenségek különböző formáival kapcsolatos attitűdök és tapasztalatok" (összefoglaló), szerk. Gregor Anikó, Budapest, ELTE, 2017. 11-13., https://www.elte.hu/media/b1/c6/5aaa2a07525eb786e6ba92bc6287c6820bea2d25c44471284f21d1b1a506/ELTE-kutatas_kutatas%20leirasa.pdf
[24] A nehallgass@ajk.elte.hu e-mail címre egyetlen bejelentés sem érkezett, amin nem csodálkozhatunk, hiszen az e-mail cím mellett semmilyen információt nem osztottak meg arról, hogy mi fog a bejelentést követően történni, illetve mi vár a bejelentőre, például ki férhet hozzá az adataihoz.
[25] A plakátok valamint a képeslapok grafikái elérhetők: https://www.elte.hu/content/a-kovetkezo-lepesek.t.13714
[26] A hazai környezetben a férfire utaló ombudsman elnevezés honosodott meg, angolszász közegben inkább az ombuds kifejezést használják. Idehaza az 1990-es években működő feminista Civil Ombudsnő Program Alapítvány elnevezése szolgált a nyelv valóságkonstruáló erejével szembeni, ellenkonstrukciós cselekvésként.
[27] "ELTE egyetemi ombudsman" (tájékoztató leírás az ELTE oldalán) https://www.elte.hu/egyetemi-ombudsman
[28] Mary P. Rowe: Options, Functions, and Skills: What an Organizational Ombudsman Might Want to Know, Negotiation Journal, 1995/2, 103.
[29] "Milyen egyetemi ombudsman?" (tájékoztató leírás az ELTE oldalán) https://www.elte.hu/content/milyen-egyetemi-ombudsman.t.13715
Lábjegyzetek:
[1] A szerző szociológus, ELTE TÁTK .
Visszaugrás
