Május végén megjelent két kormányrendelet, amelyek vélelmezhetően a magánszemélyek pénzügyi tudatosságának fejlesztése céljából feltételezhetően alakítani fognak a tőkepiacokon jelen lévő magánszemélyek portfólió-összeállítási döntésein. Ebben az írásban azt vizsgálom, hogy hogyan viselkedik szimultán az állam jogalkotó és pénzpiaci, valamint szociálpolitikai "arca".
At the end of May, two government decrees were published, which presumably aim to shape the portfolio allocation decisions of private individuals present in the capital markets for the purpose of enhancing their financial literacy. In this paper, I examine how the legislative aspect of the government and its financial and social policy initiatives act simultaneously.
Itt Magyarországon a jogi és a gazdasági felsőoktatás évei alatt valószínűleg mindenki találkozik legalább egy "költői képként" az előadótól Janus nevével, aki a római mitológia egyik istene volt, és "feladatköre" a kapuk és az átmentek őrzése volt; hagyományosan egy fejen két arccal ábrázolták. A jogi oktatásban általában ezt a kétarcúságát jelenítjük meg olyan helyzetekben, ahol az adott helyzetben az adott szereplőnek egyszerre, szimultán két eltérő, esetleg részben egymással ellentétes tevékenységet kell ellátnia. A római mitológiában Janus egyszerre tudta a kapu két oldalán lévőket is figyelemmel kísérni. Az emberek esetében az a történelmi és pszichológiai tapasztalat, hogy jellemzően előbb-utóbb probléma adódik abból, ha valaki egyszerre két, egymással nem teljesen kompatibilis feladatot próbál ellátni. A modern jogok, szerte a világon ennek a problémának a kiküszöbölésére különféle összeférhetetlenségi szabályrendszereket alakítottak ki.
Ugyancsak a római jogból ismerjük a pater familias kifejezést, a családapát, amihez a legtöbb forrásban szinte "eposzi jelzőként" kapcsolódott a "gondos" és a "jó" minősítés. Napjainkban ugyan explicite nem használjuk a kifejezést a jogszabályokban, de a modern szociális piacgazdaságú államokban lényegében nemcsak a jogkövető jogalanyok, de sokszor a jogalkotó és a jogalkalmazó szerveket képviselő emberek is abból az alapfeltételezésből indulnak ki, hogy az "állam", mint önálló entitás, a jó családapa gondosságával törődik állampolgáraival.
Az "állam", ilyen szempontból lényegesen több "arccal" rendelkezik, mint az ókori Janus, hiszen rendelkezik magán- és közjogi jogalanyisággal is, bár jellemzően eltérő embereket jelöl ki eltérő tevékenységek esetén nevében eljárni. Ráadásul mindkét "arc" időnként még saját magával is konfliktusba tud kerülni. Emellett mindkét "arc" működése során kapcsolatba kerül az állampolgárokkal is, akikkel szemben jó családapaként is kíván eljárni. Ilyen szituációkban a jogalanyokban felmerül az állam, és képviselői iránti óvó kétség, hogy ezt a két, vagy talán több egymással esetenként ellentétes feladatot konzisztensen el tudják-e látni saját pszichés sérelmük nélkül.
Ezt általában a világ minden jogrendszere az összeférhetetlenség körében kezeli, amelynek keretei időben és országonként változnak. Az összehasonlító jogtudomány foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az összeférhetetlenségi szabályokat hogyan lehet harmonizálni.
Gyakran olvassuk különböző tudományterületeken született írásokban, hogy görög, vagy római előzményekre utalnak. Azzal inkább a gazdaságtörténészek foglalkoznak, hogy a történelem legkorábbi államaitól kezdve valamilyen formában létezett állami/kincstári vagyon, ami az ókor jelentős részében a legtöbb ókori államban megegyezett az uralkodó vagyonával. A római jogban, a principátus korától jelenik meg az állami vagyon és az ettől elkülönülő császári magánvagyon, és itt jelent meg az állami vagyon több típusa is, a szenátus és az egyes provinciák tulajdona (aerarium Saturni - fiscus - patrimonium Agusti - res privata)[1]. A középkorban ez a cizellált közpénzügyi rendszer nem működött, de a jogi és gazdasági felsőoktatásban ezeket a fogalmakat és ezt a közpénzügyi modellt mindig is tanították, függetlenül attól, hogy az adott korban ennek mennyi gyakorlati relevanciája volt. Napjainkban mind az elmélet, mind a gyakorlat újra alkalmazza a kérdést, az állam a közhatalom gyakorlásához szükséges vagyon-
- 30/31 -
elemeken túl rendelkezik vállalkozói vagyonnal és így a gazdasági életben is megjelennek egyes elemei.
A régi Janusnak csak két arca volt, de ma már többre van szüksége. Szimultán kell az államnak mint közhatalomként, jogalkotóként, vállalkozóként, emellett piac- valamint versenyfelügyelőként is működnie, miközben a jó családapa gondosságával vigyáz állampolgárai érdekeire. Időnként ugyanabban az ügyben jelenik meg több "arcával" úgy, hogy lépése során teljesen figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a másik két szereplő is ugyanannak az államnak egy másik "arca", miközben a konkrét ügyben véges számú egyéb jogalany is érintett. Ezek az egyéb jogalanyok az adott államtól jogilag teljesen függetlenek, köz- vagy magánjogi jogalanyok, amelyek nem feltétlenül léteznek az adott állam joghatósága alatt, ha egy másik szuverén állam hasonló "arca" egyik, vagy másik szereplője a jogügyletnek.
Napjainkban talán már nemcsak a gazdaságtudományokat tanult emberek, hanem szinte valamennyi nagykorú állampolgár hallotta, ismeri a tőkepiac, pénzpiac kifejezéseit. A Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) adatai szerint 2023. I. negyedévében a háztartások nettó pénzügyi vagyona a GDP 105,4%-át tette ki, ebből bankbetét 20.849 milliárd forint, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír 11.719 milliárd forint, részvények és részesedések 39.949 milliárd forint volt[2]. Az Államadósság Kezelő Központ Zrt. (a továbbiakban: ÁKK) adatai szerint 2023. I. negyedév végén a lakossági állampapírok összege 8.619 milliárd forint volt, ami az államadósság 18,9%-át fedte le. Ezek alapján a magánszemélyek pénzügyi eszközei - nem számítva a bank- és tőkepiacon kívüli volumeneket - hipotetikusan nézve, az államadósság sokkal nagyobb arányát tudná finanszírozni, ha a bankbetétekben, kötvényekben, részvényekben tartott vagyonnak - ami GDP arányosan 30,9%-ot, illetve 58,4%-ot tesz ki[3] -, minél nagyobb részét állampapírba tennék, az államadósság a mostani 25%-nál lényegesen alacsonyabb hányadát kellene devizából finanszírozni.
Itt a tőkepiaci magánbefektetéseknél fontos kiemelt figyelemmel lenni az Európai pénzügyi eszközök piacáról szóló uniós irányelv (a továbbiakban: MiFID - Markets in Financial Instruments Directive) és az azt a magyar jogba átültető, a befektetési vállalkozásokról és az árútőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) szabályaira. A MiFID alapján a befektetési szolgáltatók csak olyan megbízásokat fogadhatnak el ügyfeleiktől, amely ügylettípusok kockázatát - az erre kidolgozott kötelező teszt eredménye alapján - a befektető ügyfél átlátja. Hagyományosan az állampapírok számítanak a legbiztonságosabb befektetéseknek. A MiFID értelmében valamennyi lakossági ügyfelet minősítenie kell a befektetési szolgáltatónak a befektetés célja, kockázatviselési képessége, pénzügyi helyzete és befektetési/pénzpiaci ismeretei alapján. A befektetési szolgáltatók ennek érdekében saját ügyfél-minősítési rendszert dolgoznak ki és alkalmaznak. Fontos tudatosítani, hogy az állampapírok "tankönyv szerint" a lehető legbiztonságosabb befektetések, mivel "főszabály szerint" az állam nem tud csődbe menni saját valutában denominálva, hiszen legvégső esetben van lehetősége az infláció felpörgetésére, ami által "elinflálja" tartozását, ha a kamatozás nem fix.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
