1. A 2014. március 15-én hatályba lépő új Ptk., a 2013. évi V. törvény egyes szerződésekre vonatkozó szabályai a hatályos Polgári Törvénykönyvhöz képest mind jogdogmatikai, mind koncepcionális szempontból egyaránt számos változást hoztak. Igen nagyszámú az egyes szerződéseket, szerződési altípusokat érintő pontosítás, kiegészítés, részbeni újraszabályozás is. A kodifikáció folyamatának alapvető célkitűzésével összhangban olyan, a piacgazdaság követelményeinek megfelelni kívánó szabályozási rendszer jött létre, ahol a felek szerződési autonómiájának messzemenő tiszteletben tartása, a szabályozás diszpozitív jellegének erősödése mellett a jogalkotó tudatosan igyekezett a vagyoni forgalom követelményeit kielégítő, korszerű rendszert kialakítani.
A jogalkotó a kódex monista jellegéből adódóan az egyes szerződéstípusok szabályozása körében az üzleti forgalom és a magánszemélyek szerződési kapcsolatait egyaránt kiszolgálni tudó modell kialakításra törekedett. Mint Vékás Lajos kiemeli, a szakmai előkészítés során az üzleti világ szerződéstípusait (bizomány, fuvarozás, szállítmányozás, ügynöki megbízás stb.) eleve erre az igényszintre modellezték, de az üzleti forgalomban és a magánszemélyek kapcsolataiban egyaránt fontos szerepet játszó szerződéstípusoknál (adásvétel, lízing, vállalkozás stb.) is a professzionális üzleti élet követelményszintje volt a mérvadó. Fennmaradt a fogyasztóvédelmi normák külön kezelése: bár a fogyasztói szerződés fogalma a Ptk.-ból kikerült, a kódex a fogyasztóval kötött szerződésekre az Európai Unió jogával összhangban továbbra is megállapít kógens, csak a fogyasztó javára eltérést engedő szabályokat. Viszonylag kis számban természetesen maradtak olyan szerződéstípusok is, melyek szinte kizárólag csak magánszemélyek kapcsolataiban jutnak szerephez (tartási szerződés, ajándékozás, haszonkölcsön stb.).
Az egyes szerződéstípusok, a szerződési rendszertan kialakításakor azok gazdasági tartalma jelentette a legfontosabb rendező elvet: új szerződéstípus bevezetésére kizárólag abban az esetben került sor, ha esetében az önálló, más szerződésektől elkülöníthető tartalom kimutatható volt. A rendszeralkotásban az üzleti forgalom követelményei is megjelentek: így kerültek egymás mellé a gyártóktól és a szolgáltatások nyújtóitól az áruk, szolgáltatások a végső felhasználóhoz való eljutását biztosítani tudó szerződéses konstrukciók. Ez sokszor a hatályos Ptk. [1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.)] dogmatikai rendszerétől való elszakadással és az adott típus dogmatikai "átsorolásával", új szerződéstípus kialakításával vagy akár a régi megszüntetésével, jelentős átalakításával járt együtt. Az új megoldások sokszor a bírói gyakorlat felől érkező jelzésekre reagáltak, az ítélkezési gyakorlat eredményeként kialakult megoldásokat emeltek be a törvénybe vagy épp céljuk a gyakorlatban felmerült értelmezési nehézségek felszámolása, egy-egy kérdésben egyértelmű helyzet teremtése. Mindemellett az alapvető cél a bevált megoldások fenntartása, a beavatkozás minimalizálása maradt: változásra ott és annyiban került sor, ahol azt a gazdasági és társadalmi viszonyok változása indokolta.
Eörsi Gyula tétele a szerződések rendszertani csoportosításának többféle lehetőségéről ma is érvényes: az a jogdogmatikai megközelítés, mely alapvetően és klasszikusan a tulajdonátruházás, a más javára kifejtett tevékenység kötelmei, a használat kötelmei, a társulások, a pénz- és értékpapírkötelmek, a tartási és életjáradéki szerződések, végezetül az ingyenes szerződések között tesz különbséget, igencsak relatív természetű, hiszen bizonyos szerződésfajták több csoportba is sorolhatók. Azok a jellegzetes szempontok, melyek alapján egy-egy szerződéscsoport kialakítható, a konkrét gazdasági viszonyok, a forgalmi élet mindenkori sajátosságaihoz igazodnak.
Ez alapján nemcsak védhető, de szükségszerű is, hogy a gazdasági és társadalmi változásoknak megfelelően az 1959-es kódex szerződési rendszerétől eltérő megközelítés kapjon teret. Az adásvételi szerződés, mint az árutulajdon bármely tárgyának létrehozására irányuló kötelem felfogása feleslegessé teszi (illetőleg a fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog határidős adásvételére vonatkozó speciális szabályok formájában az adásvételbe integrálja) a szállítási szerződés külön szabályozását, a hatályos Ptk.-ban még a szállítási szerződéssel együtt szabályozott, ám nem minden esetben tulajdonátruházásra irányuló közüzemi szerződés azonban most - közszolgáltatási szerződésként - a vállalkozási szerződések közé kerül. Megszűnik a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés önállósága: a tulajdonátruházás mozzanatát kiemelve azonban az új Ptk. önálló szerződésként szabályozza a saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződést és a vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződést, ugyanakkor a tevékenységkifejtésre irányuló mezőgazdasági vállalkozási szerződést a vállalkozási szerződés altípusaként szabályozza.
Sok esetben egy, a hatályos Ptk.-ban még önálló szerződés annak fő tartalmának megfelelően egy tágabb típus altípusaként kerül besorolásra: ilyen pl. a fuvarozás, mely az új Ptk.-ban a vállalkozási típusú szerződések közé kerül. Az új Ptk.-ban alkalmazott kodifikációs technikából adódóan (egy-egy Címen belül először a minden fejezetre irányadó - a kötelmek közös szabályainak és a szerződések általános szabályaival együtt alkalmazandó - általános szabályok kerülnek kibontásra, s ezt követik az egyes szerződési altípusra vonatkozó specifikus rendelkezések) az lényegesen letisztultabb, egységesebb szabályozási környezet kialakulását eredményezi.
- 588/589 -
Egyes, a kereskedelmi szerződések rendszerét erőteljesen befolyásoló tényezők a Kötelmi Könyv általános részét, sőt a kódex alapvető szabályozási irányultságának, módszerének változásaira vezethetők vissza. Ilyen szerződési általános részi változás a jogátruházás és a szerződésből eredő jogok (a szerződési pozíció) teljes körű átruházhatóságának lehetővé tétele, az adásvétel szerződés esetében az adásvételre vonatkozó szabályok a jog vagy követelés visszterhes átruházására vonatkozó szerződésekre, a bérleti szerződés esetében pedig a dologbérlet szabályainak a jogok időleges gyakorlásának más személy részére, ellenérték fejében történő átengedésére való alkalmazása. A szerződést biztosító mellékkötelezettségek a hatályos Ptk.-beli szabályozása a zálogjog annak létszakaihoz igazodó, az új Ptk. Ötödik Könyvébe került újraszabályozásával alapvetően változott meg, ugyanakkor a garancia és a kezesség az egyes szerződések körében biztosítéki szerződésként, önálló szerződéstípus formájában került elhelyezésre.
A kötelmi Különös Részben lényeges újdonságot jelentő szerződéstípusok megjelenésüket azonban szinte minden esetben forgalmi viszonyokban betöltött szerepüknek, elismert jelentőségüknek, önállóan megragadható gazdasági tartalmuknak, egyes esetekben innominált szerződésként való, széles körű elfogadottságuknak köszönhetik. Utóbbira jó példa a faktoring és a lízing, előbbire a közvetítői, forgalmazási és a jogbérleti (franchise) szerződés önálló szerződéstípuskénti szabályozása. A bizalmi vagyonkezelés nem sorolható ezek közé: a magyar jogban semmilyen előzménnyel nem bíró, a 2009-es Ptk.-ba "az utolsó pillanatban beerőltetett rendelkezés" (Petrik Ferenc) alighanem inkább annak újszerűsége, mintsem a gazdasági szükségessége révén került a szakmai érdeklődés középpontjába. Vitathatatlanul önálló gazdasági jelentőséggel, elkülöníthető jogi tartalommal rendelkezik viszont számos, az új Ptk.-ban megjelenő altípus és szerződési konstrukció: ilyen a gyűjtő letét, az ingyenes (szívességi) kölcsön, a fizetési megbízási szerződés, az együttbiztosítás, a csoportos biztosítás vagy éppen az egészségbiztosítási szerződés.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
