Az embriológus Blechschmidt szavai szerint: "Es gibt keine wertfreie Wissenschaft, denn die Wahrheit ist immer wertvoller als der Irrtum."1 Nem számol azonban azzal, hogy a kutatás nem választható el azoktól a személyektől, akik művelik; így ha a tudományos kutatás nem is értékmentes, mindenesetre gyakran "értékvak" lehet.
Az embriókkal folytatott kísérletek különösen érzékeny területnek számítanak. Az embriológiai és genetikai kutatások rendkívül sokirányúak, s olyan lehetőségeket is magukban rejtenek, amelyek már nem a gyógyító tevékenység eszközei, s amelyek az egyes emberre és a társadalomra nézve beláthatatlan veszélyeket hordozhatnak, instrumentalizálva az emberi élet kezde-tét.2 Az embrión végzett kutatások legfőbb előfeltétele az in vitro fertilizáció (anyatesten kívül történő művi megtermékenyítés) kifejlesztése volt, így vált lehetővé, hogy a kutatási célokhoz szükséges embriók az anya testén kívül rendelkezésre álljanak. Emberi embriót kutatási célból a legtöbb országban ugyanis tilos létrehozni, csak in vitro fertilizáció során megmaradt embriók használhatók erre. E kutatások palettája rendkívül széles, az egyszerű megfigyeléstől a különböző genetikai beavatkozásokig terjedhet; egy a közös bennük: az embrió a kutatás során "elhasználódik".
Az embriókutatás a génmanipuláció kapuját nyitotta ki, ami a pozitív eugenikán, fajnemesítésen keresztül akár "embertenyésztéshez" is vezethet.3 Ilyen értelemben az in vitro fertilizáció emberi "nyersanyagot" szolgáltat a kísérletekhez,4 mint helyettesíthető és rendelkezésre álló tárgyat. Mindezek a kísérletek a kezdődő emberi életet új oldalról fenyegetik, melynek során az embriók az utilitarizmus áldozatává válhatnak, s jogi védelem hiányában azzá is válnak, ezt megerősíti például a magyar egészségügyi törvény is, miszerint az anyatesten kívül létrehozott embriót a méhmagzat jogállása a beültetés napjától illeti meg.5 De vajon a technika az emberi élet értékét valóban komolyan veszi-e? Valóban szükség volna-e arra, hogy előre "megrendelhessük" gyermekünk nemét, netalán tulajdonságait?6 A művi megtermékenyítés során beültetésre nem kerülő embriók sorsa többnyire a megsemmisítés. Elfogadható-e az ilyen "maradék" embriók kísérleti célú alkalmazása? Megengedhető-e az embriók őssejtjeinek terápiás célú, egyes betegségek gyógyítására való felhasználása?
A kutatásokat támogatók jelentős eredményként tartják számon, hogy az in vitro embrió megfigyelése bővíti eddigi ismereteinket a szaporodás folyamatáról; különböző gyógyító beavatkozásokra van mód már eb-bén az állapotban; a reprodukciós eljárások továbbfejlesztését is nagyban elősegíti; s más gyógyítási módszerekhez széleskörűen hozzájárul. A preimplantációs (beültetés előtti) diagnosztika lehetővé teszi, hogy az öröklődő betegségeket már ekkor felismerjék, az őssejtekkel való terápiás kezelés pedig eddig nem tapasztalt lehetőségeket rejt magában. Az ismeretek bővülése, a hatékonyabb terápiás lehetőségek végső soron az egész emberiség javát szolgálják; s mivel a beültetésre nem kerülő embriók amúgy is elpusztulnának, így legalább hasznosak.
Egy jó cél érdekében azonban nem mindig lehet kérdéses eszközöket felhasználni. Márpedig az embrió eszköz a kutatás számára, a cél pedig magán az embrión kívül esik. Ahogy Ernst Benda - német alkotmánybíró - mondotta: "Az emberi méltóság védelmével szemben sohasem szabad az emberiség vélt vagy valós javát kijátszani",7 az emberi élet védelmet kell élvezzen a közösség érdekeivel szemben is, a "jogot az, egyénnel szemben sem szabad többségi érdekből (...) manipulálni. "8 Ellenben a biológiai hasznosság és az élethez való jog határai egybeesnének. A korlátok nélküli kutatás, a "béklyóitól megszabadult" tudományos ismeretszerzés oda vezethet, hogy az egyre dinamikusabban fejlődő tudomány pusztít ahhoz, hogy új ismereteket szerezzen9; ilyenkor a tudomány kizárólag önmagát szolgálná, önmagában válna a legmagasabb értékké, ami nem sokban különbözik Nietzsche Zarathustrájának gondolataitól: "...aki jó és gonosz teremtője akar lenni, pusztítania kell először annak, értékeket szétzúzni." A kizárólag tudományos érdekből végzett kutatás teljességgel aláássa az emberi élet tiszteletét. Emberi életet hoz létre, hogy aztán egy fokon leállítsa azt. Az in vitro fertilizáció atyjai, Steptoe és Edwars több száz embriót "használtak fel" kísérleteihez az első "lombikbébi" megszületéséig, amely igen magas számot az eljárás kezdeti szakaszában annak tökéletlensége okozta,"10 s ha valami fogyatékosságot észleltek volna nála, nem engedték volna megszületni.11 Így az új tudomány hírneve nem csorbult volna.
A kutatásetikai kódexek több elvet hangsúlyoznak, Így az autonómia, a közjó, a tudományosság, a "nil nocere", az egyéni szabadság, előnyök és hátrányok mérlegelésének, az emberiséget fenyegető veszélyek kizárásának elvét. Itt említendő meg az úttörő Nürnbergi Kódex (1947), az Orvosi Világszövetség többször módosított Helsinki Nyilatkozata, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Nemzetközi Orvostudományi Szervezetek Tanácsának (CIOMS) nyilatkozatai, az Európai Unió ún. HEF (Human Embryo and Fetus) csoportja, valamint kimondottan az emberi embrió felhasználásával foglalkozik az Európa Tanács két ajánlása (1046/1986; 1100/1989),12 továbbá részletesen szól a témáról az ún. Oviedoi Egyezmény is, valamint az UNESCO deklarációja.13 A szabályozás afelé halad, hogy a korábbi etikai kódexeket "hatékonyabb" jogszabályok váltják fel, amin a jheringi gondolat alapján - miszerint a törvény olyan jegyzet, amelyet az ember kivesző erkölcsi érzékéről alkot - nincs is mit csodálkozni. Ugyanakkor a jogi szabályozás többé-kevésbé hiányos, s inkább többé, mint kevésbé: például az a korábbi elv, ma már jogi követelmény, hogy emberi lényen csak annak beleegyezésével végezhető kutatás, embrión végzett kutatás esetén nem segít. Vagy talán a szülők beleegyezése, engedélye nyújt itt megoldást? Ez fel sem merül. Törvény biztosította tulajdonjogi részjogosítványukból - rendelkezési jogukból - fakadóan ugyanis szabadon dönthetnek a kutatás céljára való felajánlásról.14 (Megjegyzendő, hogy e felfogás a szülőségről való hagyományos gondolkodást paralizálja, a hatályos egészségügyi törvény szellemiségében az embriót "létrehozó" pár nem szülő, hanem tulajdonos. Maximum nemző.15)
Magyarországon a hatályos egészségügyi törvény értelmében tilos embriót kifejezetten kutatási célra létrehozni, az csak olyan embrión végezhető, amely az in vitro fertilizáció során károsodott, vagy a rendelkezési jog gyakorlói felajánlották.16 Németországban tilos az embrión végzett kutatás (művi megtermékenyítés esetén sem hozhatók létre többletembriók), Franciaországban szintén, de például Angliában, Spanyolországban megengedett, a kutatás során a megtermékenyüléstől számítva 14 napig lehet életben tartani,17 utána viszont meg kell semmisíteni. A német embrió védelmi törvény számos olyan tényállást tartalmaz, amely a művi megtermékenyítéssel összefüggő visszaéléseket rendeli büntetni, Európában ez az egyetlen olyan törvény, mely a legteljesebb mértékben komolyan veszi az emberi lény életét, célja az, hogy gátat szabjon az emberi élettel történő kísérletezésnek.18
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
