A jog társadalomvédelmi funkciójából ered, hogy aki másnak jogsértő módon bármilyen természetű érdeksérelmet (vagyoni vagy nem vagyoni) okoz, e személlyel szemben a sértettnek igénye támad annak kiegyenlítésére, elégtétel követelésére[1]. A magánjog sokféle, eltérő hatású és intenzitású szankcióval reagál a jogsértő magatartásokra[2]. Megtagadja a joghatást az érvénytelen szerződéstől, a szerződésszegőt objektív és/vagy szubjektív hátránnyal sújtja, a jogellenesen kárt okozót kötelezi a kár megtérítésére, a személyiségi jogokat megsértővel szemben elégtételadást, magánjogi büntetést és kompenzációt biztosít.
Az egyes személyiségi jogokat áttételesen több jogág (alkotmányjog, büntetőjog, közigazgatási jog, munkajog stb.) védi és ekként a szankcióknak is több rétege van[3]. Látni kell, azt is, hogy egyes személyiségi jogok oltalmát a polgári jog nem képes garantálni, ha a jogsértés súlya olyan mértékű, hogy hatásosan a közjogi szankciók révén lehetséges csupán a megelőzés-nevelés és elégtételadás céljait elérni. Ennek mentén érthető, hogy például a Büntető Törvénykönyvben olyan bűncselekmények, a 2012. évi II. törvényben (Szabs.tv.) pedig olyan szabálysértések is nevesítettek, amelyek a személyiségi jogok nagyfokú, a társadalomra különösen veszélyt jelentő megsértésén alapulnak[4]. Ha nincs szükség a közjogi szankciós "nehéztüzérség" bevetésére - mert azt a jogsértés súlya, valamint annak társadalomra veszélyessége sem indokolja - akkor elég a személyi viszonyokat is szabályozó magánjog szankcióihoz folyamodni.
A közjogi és magánjogi személyiségi jogi védelem között - a jogsértés foka és a jogkövetkezmények eltérősége miatt - fokozatbeli a különbség. A szabályozásnak ugyanakkor egymásra épülőnek és egymással összefüggőnek kell lennie. Nem beszélhet két különböző nyelven a közjogi és magánjogi szabályozás. A reguláció összefüggéseit azzal a jogalkotási technikával lehetséges megoldani, hogy az adott közjogi normák visszautalnak a Ptk.-beli rendelkezésekre és jogkövetkezményekre.[5] Példának okáért ezt lehet érzékelni az emberi méltóság, a becsület és jó hírnév védelme, a személyes szabadság és adatok vé-
- 1/2 -
delméhez fűződő jogok, az egyenlő bánásmódhoz, az üzleti és a magántitokhoz való személyiségi jogok esetében az Alaptörvény, a Btk., az Mt. és a Ptk. relációjában.
A személyiségi jogok tiszteletben tartását olyan polgári jogi eszközökkel kell ösztönözni, amelyek kellő mértékben visszatartó és nevelő hatásúak. Jelen tanulmány azt kívánja körvonalazni, hogy a polgári jog által definiált és igénybe vehető e jogkövetkezményeknek milyen a jogi természete és az egymáshoz való viszonya.
A nem vagyoni (személyiséget érintő) sérelmek - a vagyoniaktól eltérően - pontosan nem mérhetők, csak megbecsülni lehetséges a hatást. A jogalkotónak emiatt nehéz meghatározni a kodifikáció során a jogkövetkezmények lehetséges formáit, a jogsértés kiküszöbölésének azokat a módjait, amelyek vagyoni kompenzáció mellett leginkább jelenthetnek a megsértett számára megfelelő elégtételt is. A szankcióknak olyan fokozatait indokolt kialakítani, amelyek választási lehetőséget biztosítanak a sértettnek és megfelelő mérlegelési szabadságot a bírónak. A jogalkotó a törvény rendelkezéseinek értelmezése körében a joggyakorlatra talán sok feladatot ró, de nem igazán tehet mást. Az alig 4 éve hatályos Ptk.-val kapcsolatos bírói gyakorlat - konzisztens elméleti fundamentumok és iránymutató judikatúra híján - főként a sérelemdíjjal kapcsolatban új kihívásokkal találta magát szemben.
A személyiségi jogok megsértésének polgári jogi jogkövetkezményei részben sui generis szankcióknak számítanak a vagyoni jogok megsértéséhez kapcsolható joghátrányokhoz mérten[6]. A magánjogi szankciók kiegyenlítő és elégtételadási funkciói itt sajátosan, sok esetben eltérő intenzitással érvényesülnek. Ennek alapvető oka az, hogy a kompenzáció esetenként nehézségekbe ütközik a személyiségi jogok sérelmének mérhetetlensége folytán, és ilyenkor az elégtétel nyújtására nagyobb hangsúly helyeződik.
A kompenzáció és/vagy elégtételadás a magánjogi szankciók lényegi attribútuma és hosszú idő óta élő problémája a magánjognak, hogy melyiknek legyen és hol primátusa a másikhoz képest. A folyamatosan változó gazdasági és társadalmi feltételek következtében az elméletben és a joggyakorlatban is érzékelhető ezen eszmékkel kapcsolatos megújulás. Az új Ptk. a személyiségi jogok megsértése esetére szolgáló normáinak helyes irányú értelmezését mindenképpen segítheti a magánjogi dogmatikai hagyományokat felelevenítő szemlélődés. Így ma is tanulságokkal járhatnak a német jogban honos nézetek felidézése. Már Otto von Gierke megkülönböztette a kártérítés elégtételadási vagy eredeti állapotot helyreállító funkcióját, az előbbi a magánjogi büntetést, az utóbbi a kompenzációt jelentette.[7] Az elégtételadás a német joggyakorlat szerint a károkozóval szemben alkalmazandó jogkövetkezménye annak, hogy megsértette más személyiségi jogát és általa preventív hatást szükséges elérni.
A német magánjogi elméletből és a joggyakorlatból kiszűrhető, hogy személyiségi jogsértések kompenzálása során a kiegyenlítő funkció elégtelensége miatt a hangsúly fokozatosan áthelyeződött az elégtételadásra. Az elégtételadás pusztán azon alapul, amit a károkozó (sértő) tett. E magánjogi büntetés tehát nem a károkozó helyzetét teszi súlyosabbá, hanem segít a károsult megsértettnek a személyét ért sérelem következményeinek (érzetének) megszüntetésében. Természetesen ennyiben a kártérítés gondolatához is visszaível[8], hiszen a károkozásnak minden formája elégtételadási kötelezettséget kell, hogy eredményezzen, mert ezáltal érvényesülhet a megelőzés-nevelés. Az elégtételadás egy alkotmányosan is indokolható eljárási garancia. Kétségtelenül vannak pönális elemei, amelyek ugyanakkor eltérő fokúak az egyes jogsértések esetében.
A személyiségi jogok megsértése eseteiben a kiegyenlítési és az elégtételadási funkció nem ugyanarra szolgál, az előbbi a vagyoni károk kompenzálására alkalmas (elszenvedett fájdalom csökkentésére, valamint az elmaradt életlehetőség kompenzálására), az utóbbi az elszenvedett nem vagyoni sérelemért jár. A nem vagyoni kárt (amely valójában a személyiségi jog sérelme) nem lehet pontosan megállapítani, látni vagy kiszámítani, hanem csak megbecsülni[9]. Az elégtételadás keretében 3 funkciónak kell teljesülnie. Az első, hogy a károsult (sértett) úgy érezze számára ez elégtételt jelent, másfelől a károkozó egy vagyonát érintő szankcióban részesül, harmadszor ez megelőző hatású legyen[10]. Az elégtételadás cél és reflexfunkció érvényesülése a civiljogban, amely bizonyos értelemben büntetősíti azt[11].
Példának okáért az életet, testi épséget, egészséget, mint személyiségi jogokat sértő magatartások esetén a kiegyenlítés során a figyelem arra irányul, hogy milyen mértékű, intenzitású és tartamú a károsítás és a fájdalom csökkentéséhez milyen ápolás, kezelés szükséges. Az elégtételadás tekintetében az is számít, hogy milyen fokú volt a felróhatóság. A szándékos és súlyos gondatlan személyiségi jogsértés magasabb összegű elégtételadást kíván.[12] A német jogirodalomban különösen a fájdalomdíj (Schmerzensgeld) kiegyenlítő funkcióját hangsúlyozzák[13].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
