Magyarország 20 évvel ezelőtt, 2004. május 1-én csatlakozott az Európai Unióhoz. Az eltelt időszak előzetes döntéshozatali előterjesztései, valamint az előzetes döntéshozatali eljárás egyes elemeinek időközbeni változásai alapján következtetéseket vonhatunk le egyrészt az eljárás "önfejlődésére", a változások tendenciáira, másrészt a magyar ügyek vizsgálhatók mennyiségi és minőségi mutatók alapján, továbbá jogterületenként is. A tapasztalatok alapján kimutathatók európai trendek, továbbá az Európai Unió Bíróságának éppen most zajló igazságügyi reformja alapján jósolhatók jövőbeli fejlemények is. A számvetés alkalmas arra is, hogy különösen a magánjogra gyakorolt hatásokat illetően, a magyar sajátosságok alapján a problémákat és az erősségeket tipizáljunk.
Az elmúlt 20 év mérlegét megvonva jól látható tendenciák mutathatók ki az előzetes döntéshozatali eljárások területén. 2004. május 1-től 2023. december 31-ig 280[1] lezárt előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére került sor. Elsőként emelendő ki, hogy a magyar bíróságok aktivitása az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezése terén az első 10 évben kiugróan magas[2] (évente átlagosan 20-21) volt, az elmúlt húsz évben átlagot vonva pedig a többi tagállamokhoz hasonló szintre állt be, ami évente 14 magyar előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését jelenti. A kezdeményezett eljárások száma és az előterjesztések csökkenő tendenciája alapján több következtetést is le lehet vonni. A kezdeti időkben az igen magas számú magyar előzetes döntéshozatali kezdeményezés mutatja, hogy a magyar bírák az uniós jogi kérdések iránt rögtön a csatlakozást követően érzékenyek voltak, és a magyarországi jogalkalmazói gyakorlatba nagyon gyorsan szervesen épült be az uniós jog figyelembevétele. Az előzetes döntéshozatali eljárások számának második 10 évben való fokozatos csökkenése pedig azt mutatja, hogy mára - akár már előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezése nélkül is - az előzetes döntéshozatali eljárás igénybevételének lehetősége és annak jogértelmezési eszközként való használata bejáratott jogintézménnyé vált. Az előzetes döntéshozatali kezdeményezésekből a Kúria (korábban Legfelsőbb Bíróság) kb. 15%-os mértékben volt kezdeményező, ami az európai átlagnak megfelelő, de egyben azt is mutatja, hogy a magyar alsóbb fokú bíróságok meghatározó módon élnek az utalás eszközével.
A magyar bírák által előterjesztett előzetes döntéshozatali kérelmek az uniós jog legkülönbözőbb területeit érintették, legtöbb előterjesztés az áfával és más adókkal, valamint a fogyasztóvédelemmel, ezen belül a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó 93/13/EGK irányelvvel kapcsolatos kérdésekben történt. Ez utóbbiak közül külön alcsoportként azonosíthatók a devizahitelezéssel kapcsolatos ügyek. Magas a menekültüggyel, bevándorlással kapcsolatos kérelmek száma is. Emellett a főbb témakörök az előzetes döntéshozatali kezdeményezésekre az alábbiak voltak: a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés (főként a joghatóság); a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés (főként az európai elfogatóparancs); a hírközlési jog; az áruk, a szolgáltatások (ezen belül kiemelten a szerencsejáték-szolgáltatások), illetve a tőke szabad mozgása; a közbeszerzési jog; a szellemi tulajdon joga; a versenyjog; a közúti közlekedéssel kapcsolatos kérdések; a közös agrárpolitikára vonatkozó uniós jog; az adatvédelmi jog; az unió által harmadik országok tekintetében elrendelhető szankciók; a hulladékra és a környezet védelmére vonatkozó uniós szabályok.
Bizonyos ügycsoportokban a kérelmek magas száma a más tagállamokból érkező előterjesztésekkel azonosan "divatos" témákban mutatható ki, amely azt igazolja, hogy a magyar jogalkalmazói gyakorlat megfelel az általános trendeknek. Ilyenként említhetők az adóügyekben, vagy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően megváltozott büntető igazságügyi együttműködés területén az európai elfogatóparanccsal és az ahhoz szorosan kapcsolódó együttműködési területeken tett előterjesztések. A tagállami bírák részéről általában jellemző továbbá, hogy magas az Alapjogi Charta értelmezésével összefüggő kérelmek száma.
A más tagállami előterjesztésekkel egyező vonások mellett azonban regionális, vagy országcsoportokra jellemző, és még szűkebben speciálisan magyar sajá-
- 19/20 -
tosságok is kimutathatók. A 2008-as gazdasági és pénzügyi válság magánjogi szerződésekre gyakorolt hatása különösen erős volt a kelet-közép-európai régióban és a mediterrán régióban, különösen Spanyolországban, ezzel függ össze, hogy ezekből az országokból jelentős számú előzetes döntéshozatali kezdeményezés érkezett a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv, azon belül is a deviza- és devizaalapú hitelek értelmezése körében. A tendenciák érdekesek abból a szempontból is, hogy a legtöbb ilyen jogértelmezési kérdés mára a legtöbb érintett országban nyugvópontra jutott, azonban Magyarországról és Lengyelországból még jelenleg is jelentős számú az ilyen előterjesztések száma.
Sajátosan magyar előterjesztési ügycsoportként azonosíthatók a szerencsejáték-szolgáltatással kapcsolatos ügyek. Ennek oka, hogy bár a szolgáltatásnyújtás szabadságával kapcsolatosan nagyon sok tagállamból érkeztek jogértelmezési kérdések tisztázására vonatkozó előterjesztések, amelyek kiindulási alapként figyelembe vehetők az ilyen tárgyú magyar ügyek megítélésénél is, azonban az unikálisnak nevezhető magyar jogi szabályozási környezet miatt ezeknek az ügyeknek a megítélése olyan problémákat vetett fel, amelyek miatt ezeket az előterjesztéseket speciálisan különállóként kezelhetjük.
Az előzetes döntéshozatali eljárás jogi alapja az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 19. cikk (3) bekezdés b) pontja és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 267. cikke. Az eljárás egyfajta együttműködés a tagállami bíróságok és az Európai Unió Bírósága között. Az EUMSZ 267. cikke értelmében - a korábban hatályos EKSZ 234. cikkével azonosan szabályozva a kérdést - az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára a Szerződések értelmezése, továbbá az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak érvényessége és értelmezése kérdésében.[3]
Az érvénytelenségi kérdések feltétele nagyon ritka. A Kúria a C-94/14. sz. Flight Refund Ltd kontra Deutsche Lufthansa AG-ügyben[4] a 896/2006/EK rendelet,[5] a 44/2001/EK rendelet,[6] továbbá a Montreali Egyezmény[7] (és a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy jelentős késése) esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[8] egymáshoz való viszonyában az utóbbi két jogforrás összefüggésében egyfajta pre emption helyzetre is rákérdezett, amely tartalmilag érvénytelenségi kérdés megválaszolását tette volna szükségessé, azonban végül ennek a kérdésnek a megválaszolására nem került sor.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
