A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény [a továbbiakban: új Be.] az 1896. évi XXXIII. törvénycikkel elfogadott Bűnvádi perrendtartás [a továbbiakban: Bp.] után mind koncepcionális megoldásait, mind pedig számos részletszabályát tekintve is mindenképpen egy újabb jelentős mérföldkövét jelenti büntető eljárásjogunk fejlődésének. Ezért az új Be. újszerű kodifikációs megoldásai kitüntetetett figyelmet érdemelnek mind a jogtudomány művelői, mind a büntetőügyekben eljáró jogalkalmazók részéről. Az újra szabályozott joganyag terjedelmére tekintettel azonban az új Be. részletes feldolgozására legfeljebb fejezeti szinten kerülhet sor egy tanulmány keretei között. Így a továbbiakban csak a pótmagánvádas eljárást szabályozó CV. Fejezet rendelkezéseit igyekszem elemezni elsősorban jogalkalmazói szemszögből, a hatályos1 és az új szabályozás összevetésével, miután a pótmagánvád intézményének köszönhetően a sértett számára kiemelkedő garanciális jelentősége van annak, hogy - törvényi feltételeinek fennállása esetén - közvetlenül a bírósághoz fordulhat, amikor a sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt az ügyészség nem tartja indokoltnak a büntetőeljárás lefolytatását.
Ebben a témakörben az új Be. CV. Fejezetére vonatkozó első és legfontosabb észrevétel csak az új szabályozás kodifikációs megoldásának méltatása lehet annak köszönhetően, hogy a jogalkotó - a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénynek (a továbbiakban: Be.) a jogalkotási tradícióinkkal és az észszerűség követelményével egyaránt szembemenő kodifikációs technikájával szakítva - végre külön eljárásként szabályozza a pótmagánvádas eljárást. Ennek eredményeként a 31 fejezetből álló Be. 18 különböző fejezetében található 36 szakaszában szabályozott pótmagánvádas eljárásra vonatkozó rendelkezések számát sikerült 31 szakaszra redukálnia a jogalkotónak, aminek a jelentőségét azonban természetesen elsősorban nem a szóban forgó joganyagra vonatkozó §-ok számának 14 százalékpontot jelentő csökkenése, hanem a szabályozás rendszerének áttekinthetővé válása adja, hiszen nagymértékben megkönnyíti a speciális eljárási szabályok helyes alkalmazását a gyakorlatban. A külön eljáráskénti szabályozás dogmatikai jelentőségét pedig annak a paradox helyzetnek a kiküszöbölése jelenti, hogy a Be. tulajdonképpen kétféle általános eljárást szabályoz.[2]
Egyetlen kivételtől eltekintve a CV. Fejezet szerkezeti felépítése miatt sem lehet kifogásunk, hiszen az új Be. az általános eljárásra vonatkozó struktúrájának megfelelően vezeti végig a külön eljárásra vonatkozó speciális szabályokat, biztosítva ezáltal a Fejezeten belüli szabályozás koherenciáját, ami még inkább megkönnyíti a tárgyalt joganyagban való eligazodást a jogalkalmazó számára, hiszen a következők szerint (1. számú ábra) épül fel.
- 93/94 -
1. ábra
Az új Be. CV. Fejezetének struktúrája
A vázolt sémából jól láthatóan a szabályozás rendszerének egyetlen "kakukktojását" a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezésének elhelyezése jelenti, miután ennek értelemszerűen "Az elsőfokú bírósági eljárás" cím alatt lenne a helye az új Be. LXXX. Fejezetének logikus szabályozásához hasonlóan[3], ami természetesen nem teszi áttekinthetetlenné a külön szabályozott joganyagot, de kétségtelenül megtöri annak belső logikáját, ezért nem éppen szerencsés jogtechnikai megoldás.
A Be. vonatkozó rendelkezéseihez képest további vitathatatlan előnye az új Be. szabályozásának, hogy - a Bp. által alkalmazott megoldáshoz visszatérve - a pótmagánvádló fogalmának adekvát definiálása[4] mellett meghatározott esetekben főszabályként engedi meg a sértett pótmagánvádlóként történő fellépését (2. számú ábra), amivel egyszersmind világossá teszi a pótmagánvádnak a büntető eljárásjog rendszerén belüli rendeltetését is, vagyis a közvádat pótló magánvád jellegét.
2. ábra
A sértett pótmagánvádlóként történő fellépésének lehetőségei
Büntető eljárásjogunk permanens problémáját jelentette korábban a véleményeltérés kérdésének kezelése, amelynek lényegét a feljelentés tárgyát képező cselekmény büntetőjogi megítélésében a bíróság és az ügyészség álláspontja között a bűncselekmény közvádas vagy magánvádas jellegére kiható eltérés jelenti.[5] Ennek a problémának a megoldhatósága érdekében keletkezett a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 86. számú állásfoglalása.[6] Eszerint: "Ha a bíróság álláspontja szerint a rendelkezésre álló adatok közvádas bűncselekményre utalnak, de az ügyész ezt nem látja megvalósultnak, s ezért nem emel vádat, ugyanakkor azonban a feljelentésben foglaltak kimerítik valamely magánvádra üldözendő bűncselekmény törvényi tényállását: a bíróságnak a büntetőeljárást a magánvád alapján le kell folytatnia."[7] Ennek legfontosabb indokaként a büntető kollégiumi állásfoglalás a következőkre hivatkozott: "A büntetőeljárásnak a magánvád alapján történő lefolytatását a törvényesség követelménye, valamint az indokolja, hogy bűncselekmény elkövetése esetén büntetőjogi felelősségre vonást alkalmazni kell. Az ezzel ellentétes felfogás azt eredményezné, hogy a bíróságnak és az ügyészségnek a megvalósított bűncselekmény közvádas, illetőleg magánvádas jellege kérdésében elfoglalt eltérő álláspontja az elkövetőt indokolatlanul mentesítené a büntetőjogi felelősség alól, a sértettet pedig megfosztaná az őt megillető jogvédelemtől."[8]
Erre a problémára a Be. is szolgál megoldással, az új Be. azonban leegyszerűsíti a véleményeltérés kérdésének szabályozását azáltal, hogy magánvádas eljárásban a bíróság szerint közvádra üldözendő bűncselekmény megállapíthatósága miatti iratmegküldés[9] esetén az ügyészség nem mellőzheti a nyomozás elrendelését azért, mert álláspontja szerint a feljelentett cselekmény nem közvádra üldözendő bűncselekmény.[10] A nyomozás emiatti megszüntetése pedig megnyitja a sértett számára a pótmagánvádlóként történő fellépés lehetőségét. Így szerencsére a jövőben sem érvényesülhet az, hogy ha "az ügyészség nem emel vádat, evidenciának tekintendő, hogy erre valójában nincs is ok."[11]
A Be. szétszórtan található ilyen tárgyú rendelkezéseivel ellentétben az új Be. nyomban taxatíve felsorolja a pótmagánvádlóként történő fellépés lehetőségét kizáró körülményeket is, miáltal a CV. Fejezet bevezető részéből teljeskörűen és a jogi norma valamennyi címzettje számára világosan megállapítható a pótmagánvád alkalmazhatóságának feltételrendszere. A kizáró körülmények jellegük szerint a következő három (3. ábra) csoportba sorolhatók aszerint, hogy 1. a terhelt személyi tulajdonságai, 2. az eljárás tárgyát képező bűncselekmények bizonyos sajátosságai vagy 3. jogpolitikai megfontolások zárják ki a sértett pótmagánvádlóként történő fellépésének megengedését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
