Áprilisban jelent meg a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó gondozásában Csőke Andrea nemzetközi fizetésképtelenségről írott könyvének második, átdolgozott és bővített kiadás kiadása.[1] Az első kiadás 2008-ban, mindössze hat évvel a Fizetésképtelenségi Rendelet[2] (Rendelet) hatálybalépését követően jelent meg. Az azóta eltelt újabb nyolc év alatt a </a>[2] (Rendelet esetjoga és irodalma nagyon jelentős mértékben gyarapodott. A kötetnek különös aktualitást ad, hogy az Európai Bizottság által 2012-ben megindított, a </a>[2] (Rendelet felülvizsgálatára irányuló eljárás eredményeként az európai jogalkotó 2015 májusában elfogadta az átdolgozott </a>[2] (Fizetésképtelenségi Rendeletet[3] (új Rendelet), amely - kétéves átmeneti időszak után, kevés kivételtől eltekintve - 2017. június 26-tól, az ezt követően indított fizetésképtelenségi eljárásokra lesz alkalmazandó.[4]
A </a>[2] (Rendelet az EU fizetésképtelenségi jogának alapja: mint az EU másodlagos jogi aktusa, általános hatállyal bír, kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban[5] (kivéve: Dánia[6]). Ugyanakkor a Rendelet nem alkot harmonizált közösségi anyagi fizetésképtelenségi jogot: a </a>[2] (Rendelet a maga jellemzően joghatósági, kollíziós jogi és elismerési szabályaival arra szolgál, hogy meghatározható legyen az adott adós vonatkozásában joghatósággal rendelkező bíróság, továbbá az az egy vagy több nemzeti fizetésképtelenségi jog, amely az adott, határon átnyúló fizetésképtelenségi eljárásban alkalmazandó lesz (lex fori concursus). A </a>[2] (Rendelet biztosítja továbbá a hatálya alá tartozó főeljárások Unión belüli univerzális hatályát, illetve rendezi a főeljárás és az esetleges területi eljárások közötti viszonyt.
A </a>[2] (Rendelet revíziója Angliában és a nemzetközi fizetésképtelenségi jog fősodrába tartozó európai országokban is fokozott érdeklődést váltott ki. Márciusban jelent meg a Moss, Fletcher és Isaacs által szerkesztett tekintélyes angol kommentár új, harmadik kiadása[7], a közeljövőben várható egy Reinhard Bork és Kristin van Zwieten szerkesztésében megjelenő átfogó munka[8], német nyelvterületen pedig a Münchener Kommentar zur Insolvenzordnung 4. köteteként[9] júniusban jelenik meg a Reinhart és Thole professzorok által írt jogszabály-magyarázat.
Csőke Andrea, a hazai és nemzetközi fizetésképtelenségi jog egyik legnevesebb magyarországi képviselője, monumentális feladatra vállalkozott azzal, hogy egyedüli szerzőként - példátlanul rövid idő alatt - összefoglaló magyarázatot írt a határon átnyúló (európai) fizetésképtelenségi eljárásokról. Magyar nyelven elsőként írni egy hazánkban még kevéssé ismert és művelt jogterületről már önmagában véve is nagy felelősség: a magyar jogalkalmazók nagy többsége számára bizonyosan ez a könyv lesz az alapvető igazodási pont a határon átnyúló fizetésképtelenségi kérdésekben. A kötet meghatározó befolyását tovább erősíti az a körülmény, hogy a szerző aktív kúriai bíró, akinek az egyes kérdésekben kifejtett álláspontja nem hagyható figyelmen kívül - akkor sem, ha azzal nem minden esetben értünk egyet.
Csőke Andrea könyve nem szűk értelemben vett akadémiai tudományos munka. A szerző nem arra vállalkozott, hogy a Rendeletek szabályait a tárgytól távolságot tartva, a különböző lehetséges álláspontokat ütköztetve szisztematikus elemzésnek vesse alá. A szerző ezzel szemben bevallottan arra törekedett, hogy bírói szemmel vizsgálja meg, hogyan "válthatók át" határozatokká a Rendeletek szabályai. Ez a megközelítés végig érezhető: a szerző soha nem téveszti szem elől, hogy olvasói elsősorban azok a magyar gyakorló jogászok lesznek, akik legtöbbször konkrét, magyar vonatkozású nemzetközi fizetésképtelenségi ügyekben fognak eligazítást keresni a kézikönyvben. A mellékletben elhelyezett példatár pedig a könyv tankönyvként való használatát fogja segíteni.
A kötet formailag négy fejezetre tagolódik. Valójában azonban az első két fejezet inkább egyfajta bevezetésnek, míg a negyedik fejezet utószónak tekinthető: a könyv terjedelmileg (több mint 400 oldalas) és jelentőségét tekintve is legfontosabb része a </a>[2] (Rendelet és az új Rendelet, illetve a vonatkozó esetjog elemzése.
Az első fejezetben a szerző röviden ismerteti a nemzetközi fizetésképtelenségi jog meghatározó fogalmait. A lehetséges elméleti megközelítések spektrumának egyik szélén az univerzalitás és egységes eljárás elve helyezkedik el, melynek lényege, hogy egy adós ellen - függetlenül attól, hogy hány államban van vagyona, illetve hitelezői - csupán egy fizetésképtelenségi eljárás indul, melynek joghatása más államokra is kiterjed. A spektrum másik szélét a territorialitás elve uralja, amely szerint annyi egymástól független fizetésképtelenségi eljárás indul az adós vonatkozásában, ahány államban az adósnak vagyona van, és az egyes eljárások hatálya kizárólag az adott fizetésképtelenségi eljárást megindító állam területén található vagyonára korlátozódik. Természetesen a megvalósult modellek egyik tiszta elméleti álláspontot sem követik, hanem a különféle köztes megoldásokkal operálnak.
- 44/45 -
A második fejezet az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága, az UNCITRAL által 1997-ben elfogadott nemzetközi fizetésképtelenségi Modelltörvénnyel (UNCITRAL Model Law on Cross-Border Insolvency) foglalkozik.[10] A Modelltörvény a "puha" harmonizáció eszköze, azt az egyes államok saját döntésük szerint, és lényegében tetszésük szerinti tartalommal és formában teszik saját jogrendszerük részévé (bár a jelentős eltérés, ahogy Csőke is utal rá[11], nem ajánlott). A Modelltörvény előnye éppen a visszafogottságában rejlik: nem arról van szó, hogy az átültető állam, elismerve a külföldi államban indult fizetésképtelenségi eljárások korlátlan univerzális hatályát, mintegy "beengedné" a hazai jogrendszerbe a külföldi eljárás joghatásait. Ellenkezőleg: a Modelltörvény egy keretet ad ahhoz, hogy a külföldi fizetésképtelenségi eljárás jogkövetkezményei (pl. a csődvagyon védelme a szinguláris végrehajtásoktól, adós rendelkezési jogának korlátozása) a hazai jogrendszerben levonhatóak legyenek.[12]
A Modelltörvényt az elmúlt két évtizedben számos jelentős gazdasági hatalom, így az Egyesült Államok, Japán, az Egyesült Királyság, Ausztrália, Kanada, továbbá a kelet-közép-európai térség számos állama - Lengyelország, Románia, Szerbia, Szlovénia, Montenegró is belső joga részévé tette.[13] Bár a magyar jogalkotó - egyelőre - nem ültette át a Modelltörvényt a magyar jogba, annak jelentősége a magyar jogalkalmazók számára nem lebecsülendő. Csőke Andrea utal rá, hogy a magyar felszámolóknak és hitelezőknek érdemes tisztában lenniük a Modelltörvény nyújtotta lehetőségekkel, mivel az adott esetben a fizetésképtelen magyar társaságokból off-shore államokba "expatriált" vagyonok visszaszerzésében fontos szerepet játszhat, feltéve természetesen, hogy az adott állam átültette a Modelltörvényt (és nem kötötte viszonossághoz annak alkalmazását).[14]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
