Az áldozat szó története a magyar őstörténetbe nyúlik vissza, még a finnugor korba. Az "áld" szó ősmagyar jelentése a pogány korban az áldozati szertartással kapcsolatos kifejezés volt.[1] Az isteneknek bemutatott könyörgő, engesztelő áldozathoz kapcsolódott, amellyel az istenek jóindulatát akarták megszerezni. Egy rokon jelentéstartalom is származott belőle, amelyet az "áldomás" szó tükröz. Az áldomás egyébként viszonylag hamar jogi jelentőséget is kapott, mert a pogány magyaroknál az áldomásként tartott lakoma a szerződés megkötésének a formája volt, amely a keresztény időkben később az áldomásivás szokásában maradt fenn. Valószínűsíthető, hogy az áldomás a foglaló fogalmával is kapcsolatban áll, amely mintegy áldozati bizonyítékként szolgált a szerződés megkötésére és az akaratnyilatkozat komolyságára.[2] Ebben a megközelítésben egyébként már érezhető az áldozati jelleg azon tartalma, hogy valami fontosról, kedves dologról lemond az áldozatvállaló egy cél elérése érdekében.
Első írásos emlékünk Anonymustól származik, aki a magyarok cselekedeteiről szóló művében a latin szövegben használta a magyar "áldomás" szót, amikor arról írt, hogy a pogány magyarok nagy áldomást csaptak a legkövérebb ló megölésével ("More paganismo occiso equo pinguissimo magnum aldamas fecerunt").[3] Mindezekből következik, hogy nyelvtörténeti szempontból jelentős múltra tekint vissza a kifejezés és régóta többes jelentéstartalommal bír. Mint látható, az "áldozat" szót eredetileg szakrális értelemben használták, majd a fogalom tartalma folyamatosan bővült, átlényegült.[4]
A magyar nyelv értelmező szótára szerint az áldozat egyrészt az a vallásos cselekvés, amellyel az áldozást végzik, az ezt kísérő ünnepélyes szertartás, másrészt az, akit, vagy amit feláldoznak; vagyis maga az áldozati személy, az állat vagy a tárgy.[5] Az áldozatfogalomnak - részben vallási gyökereiből eredően - általános értelemben tehát két alapvető megközelítése lehet. Az egyik megközelítés az áldozat aktív jellegét hangsúlyozza, és egy olyan cselekvést jelöl, amelynek során lemondunk valamiről, függetlenül attól, hogy kapunk, remélünk-e valamilyen közvetlen vagy közvetett hatást ennek következtében. Latinul ezt a fajta áldozatot sacrificiumnak nevezik. A másik megközelítés, a szó passzív jelentése az, amikor valaki elszenvedi a sérelmet, így válik belőle áldozat, latinul victima.
A Jogi Lexikon értelmezése szerint: "Áldozat: szűkebb értelemben az, akinek személyét, jogos érdekeit vagy javait a bűncselekmény közvetlenül megsértette, károsította vagy veszélyeztette. Szélesebb értelemben a hatalommal való visszaélés, továbbá az emberi jogokra, testületi magatartásokra, avagy gazdasági és politikai hatalommal való visszaélésekre vonatkozó, nemzetközileg elismert normák megszegésének szenvedő alanyai is áldozatok (pl. háború áldozatai)."[6] Ahogy látható, a jogi szempontú definíció speciális elemeket tartalmaz: a bűncselekményhez és az államhatalomhoz viszonyítást. Ezeket számos jogi dokumentum, köztük több nemzetközi egyezmény rögzíti, a jogtudományon belül pedig a viktimológia tudománya állította vizsgálatai fókuszába. Tekintsünk át ebből a kétféle forrásból származó néhány fogalmi elemet.
1.1. A szakirodalmi elemzések az alábbi néhány nemzetközi jogi alapdokumentumot szokták említeni az áldozat fogalmának a meghatározása során, mint amelyek megkerülhetetlenek a kérdés tárgyalásakor. A legfontosabb az Áldozatok Magna Chartája néven[7] is ismert nyilatkozat. Az ENSZ 1985-ben egy deklarációt adott ki "az igazságszolgáltatás alapvető elveiről a bűncselekmények és a hatalommal való visszaélés áldozatai számára[8] (továbbiakban: 1985. évi ENSZ deklaráció), amely először definiálta nemzetközi szinten és általános igénnyel az áldozat fogalmát. A fogalommeghatározás szerint "áldozatok" azok a személyek, akik egyénileg vagy együttesen sérelmet szenvedtek el, beleértve a fizikai vagy lelki sérülést, érzelmi szenvedést, gazdasági veszteséget, továbbá, akiknek alapvető jogaik jelentős csorbát szenvedtek olyan cselekmények vagy mulasztások következtében, amelyek sértik a tagállamok hatályos büntetőjogi normáit, beleértve azokat a normákat is, amelyek tiltják a hatalommal való visszaélést. Az "áldozat" kifejezés magában foglalja a közvetlen áldozat közeli családtagjait vagy eltartottjait, valamint azokat a személyeket, akiket a bajba jutott áldozatok megsegítése vagy az áldozattá válás megelőzése érdekében történő beavatkozás során sérülés ért.[9]
- 144/145 -
A meghatározás lényeges elemei közül ki kell emelnem, hogy a "személyek" kifejezés ebben a definícióban még nem egyértelmű abból a szempontból, hogy a természetes és a jogi személyeket egyaránt felöleli-e vagy sem. A későbbi dokumentumok, így például az Európa Tanács ajánlása, valamint az EU irányelve (lásd később) már egyértelműbben fogalmaz, mert a természetes személyekre vonatkozó kifejezett utalást tartalmaz.[10]
További fontos eleme a meghatározásnak, hogy nemcsak egyén, hanem együttesen természetes személyek csoportja is lehet kollektív áldozat, pl. valamely közösséghez tartozásuk miatt. A kollektíven elszenvedett sérelem alapján tehát nemcsak az egyes tagállami polgárok, hanem azok csoportjai, kollektívái is megfeleltethetők az áldozat fogalmának.
A harmadik sajátosság, hogy a definíció nemcsak a bűncselekmények áldozatait, hanem a hatalmi visszaélés, az emberi jogok megsértésének az elszenvedőit is az áldozatfogalomba vonja, függetlenül attól, hogy az adott állam kriminalizálja-e az adott cselekményt. A megfogalmazás utal az érintett állam büntetőjogára, tehát az áldozatok körét befolyásolhatja az, hogy milyen cselekményeket tekintenek az országban bűncselekménynek, amely pl. hazánkban a szabálysértéseket is magában foglalja. Ugyanakkor az emberi jogokra utalással azon cselekmények elszenvedői is bekerülnek a fogalomkörbe, amelyek az állam belső joga szerint nem, csak a nemzetközi jog szerint tekinthetők bűncselekménynek.
Negyedik jellemzőként azonosítható, hogy a fogalom-meghatározás által nemcsak az a személy válik áldozattá, aki ellen a cselekmény közvetlenül irányul, hanem a járulékos veszteségeket elszenvedők is, így a közvetlen családtagok vagy a konkrét cselekménnyel érintett tanúk, esetleg a bűncselekménynél beavatkozó, segítő személyek is. Ennek nyomán alakult ki a szakirodalomban a közvetlen (direkt) és a közvetett (indirekt) áldozati kategóriák megkülönböztetése.[11] Itt kell felhívni a figyelmet arra, hogy az ENSZ és az Európa Tanács dokumentumai nem követelik meg a közvetlenséget, tehát áldozatfogalmuk ebben a tekintetben szélesebb körű.[12] Ezzel szemben az EU irányelv csak a bűncselekmény közvetlen következményeinek az elszenvedőit tekinti áldozatnak.
Az ötödik egyedi sajátosság a sérelem meghatározása, amely lehet testi, szellemi vagy érzelmi sérülés, továbbá gazdasági veszteség. A gazdasági veszteség jellemzően a jogi személyek áldozattá válása során jöhet számításba. Értelemszerűen az egyes sérelmek kezelése más-más módszereket igényel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
