1997-ben Jogtudat a jogállamban címen, a MagyarNémet Jogászegylet Tutzingban tartott konferenciáján tartottam bevezető előadást. Ebben hangzott el a következő mondat: "A jognak általános, vagy túlnyomó többség által történő szabad elfogadása a jogállam valódi lényege. Ám ezen előfeltételből az új jogállamokban keveset látunk megvalósulni. A hatalom hordozói, a politika irányítói sem igazodnak el az alkotmányos értékek alapján való gondolkodásban, az egyes polgároknak sincs jogi felelősségtudatuk és nem törekednek szabadon a jogkövetésre." Így aztán, fűzöm most hozzá, az 1989. október 23-án kihirdetett alkotmányunk értékrendje lassan feledésbe merül, kikopik a politikai programokból. Megszűnik szép lassan a jogállam, amint elvész abból az alkotmányosság?
Sokszor jutnak eszembe hasonló kétségek, mikor jogszabályokat olvasok, bírói döntésekkel találkozom, vagy éppen a politikusok értelmezését hallgatom általuk jogállaminak vallott szempontokról. Nehéz ilyenkor meg nem szólalni - persze, igényes, minden bírálatot kibíró módon megszólalni se könnyű minden esetben. (Hiányzik az idő is, meg minden férfi természettől lusta is.) Most mégis megkísérlem szóvá tenni nézeteimet az utóbbi időben nagy vihart felkavart, a Károli Gáspár Egyetem teológiai kara és hallgatója közt kialakult vitában, amelybe a kormány két tagja is beleszólt, látszólag alkotmányos szempontok védelmében.
Miről van szó ismereteim szerint?1 A KGE teológiai kara a református egyház részére lelkészeket képez. Olyan személyeket, akiknek alkalmasságát a diplomával elismeri arra, hogy a kálvinista keresztyén vallás gyakorlata irányításának szenteljék életüket. Ebbe beletartozik e vallás tételeinek tanítása is.
A Kar hallgatói egyikének a nemi erkölcs terén saját magával szemben kétségei támadtak: képes-e elfogadni, betartani a vallása tételei szerint támasztandó követelményeket. Úgy érezte, az egyház erkölcsi rendjébe ütköző homoszexuális hajlamai vannak. Kétségeit közölte egyik oktatójával is. Az oktatóban kétség támadt az iránt, hogy a nehézségekkel küzdő hallgató alkalmas lehet-e, a Kar által nyújtott oklevél szerint, lelkészi feladatok ellátására, avagy indokolt volna más végzettség után néznie. E gondját megosztotta az autonóm intézmény tanári testületével. A testületben az a határozott vélemény alakult ki, hogy aki nem tudja magát a vallás összes követelményeivel azonosítani, azt nem indokolt lelkészi pályaalkalmasságot igazoló diplomához juttatni. Eltanácsolták a hallgatót.
Társadalmunknak vannak érzékeny, állandón, mesterségesen is felszínen tartott úgynevezett diszkriminációs gondjai. Ilyen a homoszexualitás kérdése is. Az Alkotmány 70/A. § (1) szakasz szerinti diszkrimináció elleni küzdelmet szolgálni hivatott, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. tv. 8. § m) pontja szerint szexuális irányultsága miatt senki sem részesülhet kedvezőtlenebb bánásmódban. Ezen az alapon léptek csatasorba a kormánytagok, valamint a sajtó egy része az adott hallgató jogait érvényesítendő.
Az oktatásügyi miniszter ezentúl úgy véli, kedves témája, a pedagógusi titoktartás szabályai is sérültek azzal, hogy egyetemi oktató a vele közölt hallgatói problémát testületi megvitatás tárgyává tette.
Érdekes módon a vonatkozó vitában alig jut szóhoz az Alkotmány 60. § által védett szabadság, a vallás szabadsága. Ez az alkotmányos tétel elválasztja az államot az egyháztól, s szabadságot biztosít mindenkinek arra, hogy "vallását és meggyőződését ... akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa, gyakorolhassa és taníthassa."
A diszkriminációt tiltó 70. § (1) pont az emberi, illetve állampolgári jogok biztosítása terén tiltja a megkülönböztetést. A vallás megválasztása, gyakorlása, a vallási közösséghez tartozás sem nem emberi, sem nem állampolgári jog, hanem szabadság. Szabadság, amelynek körében államhatalmi eszközök csak negatív formában, a szabadság biztosítása érdekében működhetnek.
Mi tartozik a valláshoz, csak maga a vallási közösség állapíthatja meg. E közösségnek, törvényeink szerint, módja van önazonossága bejelentésére állami nyilvántartásba vétel céljából, hogy szabadságát ezen önazonosság élésére, gyakorlására, tanítására és hirdetésére az állam - esetleges támadásokkal szemben -biztosítani tudja. A bejegyzett vallás szervezetének, az egyháznak, joga van azokat befogadni, akik a meghatározott azonosságot vállalják, joga van azokat kizárni, kirekeszteni, vagy korlátozni, akik az azonosságot részben vagy egészben nem vállalják. Az egyházon belül nem magánügy, hanem közügy annak eldöntése, hogy a vallási közösség kikre bízza képviseletét, tanai hirdetését, kiket nevez meg, mint hivatott lelkészeket.
Állam és egyház elválasztása azt jelenti, hogy a vallási közösség belső kérdéseivel kapcsolatban nem lehet állami döntést kérni, állami segítségért folyamodni. Szabad az egyén döntése abban, csatlakozik-e egyházi közösséghez, szabad a közösség döntése is abban, befogadja-e az egyént, vagy kit minősít az egyház papjának, és milyen szempontok alapján.
A keresztény-keresztyén egyházak önazonosságához tartoznak elfogadandó és megvallandó hitigazságok és etikai-erkölcsi értékek. A hitigazságok és erkölcsi értékek meghatározása, megfogalmazása, rendszerezése tudomány. Tudomány kérdéseiben - alkotmányunk 70/G. § (2) pontja szerint - kizárólag a tudomány művelői jogosultak állást foglalni. E jogosultságuk körében hivatottak adott kérdésben állást foglalni a KGE tanárai, ám nem illeti meg ez a jog sem a minisztereket, sem más köztisztségviselőket e tisztségük alapján. Egyrészt azért, mert államhatalmi eszközökkel nem lehet vallási kérdéseket befolyásolni, másrészt, mert e tisztség nem teszi őket a tudomány művelőjévé.
A kérdés tehát: úgy véli-e a református egyetem, hogy a lelkészi alkalmasságnak előfeltétele a keresztyén erkölcs tételei között a nemi erkölcs szabályainak elfogadása, az azokkal való azonosulás, és ennek példamutató vállalása. Ha igen, joga van azt a diploma előfeltételévé tenni. Erre az Alkotmány 70/G. § és 60. §-ai jogosítják.
A sajtó és a felszólaló antidiszkriminációs harcosok egyébként figyelmen kívül hagyják, hogy a keresztény erkölcs tételeiben, ami a nemi ösztön tiltott kielégítését illeti, korántsem érvényesül hátrányos megkülönböztetés a homoszexuális irányultsággal szemben. A keresztény-keresztyén erkölcs rendje a nemi ösztönök megélésének, az ebből fakadó élvezeteknek egyetlen formáját ismeri el a valláserkölcs szerint elfogadhatónak, értékesnek, és ez a gyermek nemzését is lehetővé tévő törvényes egyházi házasság keretei közötti nemi kapcsolat. Az összes többit értéktelennek, vallási szóval bűnnek nyilvánítja. Sem az önkielégülés, sem a másneműek közötti korlátlan nemi kapcsolat, sem az egyneműek közötti kapcsolat, sem a pedofília, de a házas kapcsolatok természetellenes megélése, a házas kapcsolatok váltogatása, vagy közeli rokonok közötti létesítése sem fogadható el ennek az erkölcsnek alapján. Aki pedig e törvényeket részben vagy egészben tagadja, nem felel meg a vallási azonosságnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
