Alábbi tanulmányunkban a kontraktusok dinamikájához (a megállapodás megkötésétől annak megszűnéséig terjedő intervallumhoz) igazodva mutatjuk be a lízingszerződéssel kapcsolatban kialakult honi judikatúrát.
A lízinggel kapcsolatban egy bővebb (lízingügylet) és egy szűkebb (lízingszerződés) kifejezést különböztetünk meg. A lízingügylet több szerződésből álló folyamat, szerződések komplex rendszere; amely a következőképpen tagolható:
- előszerződés, melyben a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy egy meghatározott leendő - lízingtárgyra vonatkozóan lízingszerződést fognak kötni;
- adásvételi szerződés, amely keretében a leendő lízingbe adó harmadik személytől megvásárolja a leendő lízingtárgyat, és így annak tulajdonosává válva megteremtődik a lízingszerződés kiinduló pontja;
- lízingszerződés, amely alapján a lízingbe adóval előszerződést kötött fél (lízingbe vevő) birtokába, használatába (hasznosításába) kerül a lízingtárgy;
- a folyamat lezárásaként, eshetőlegesen - lízingfajtától függően - adásvétel/vételi jog címén a lízingbe vevő tulajdonjogot szerezhet a lízingtárgy felett.
Sem a jogirodalomban, sem a joggyakorlatban a lízingügylet szakaszai nem különülnek el,
- előfordul, hogy az egész rendszer egyetlen megállapodásban (lízingszerződés) kerül szabályozásra,
- de leggyakrabban az utolsó két lépcsőbeli jogviszonyok rendezése történik egy kontraktusban (pénzügyi lízing).
A bírói gyakorlat[1] olyan atipikus szerződésnek minősíti a lízingszerződést, amelyben megjelenhetnek az adásvétel (részletvétel), a bérlet és a hitel ismérvei.
Nem tekinthető azonban lízingszerződésnek az a megállapodás, amely esetében
- az ellenérték, illetve annak legnagyobb részének megfizetése a futamidő lejárta előtt megtörténik[2];
- a lízingdíj azonnal kifizetésre kerül és azonos a vételárral;
- az egyösszegű teljesítés túlnyomó részét teszi ki a lízingdíjnak;
- a lízingdíj ugyan meghaladja a lízingelt eszköz vételárát, de hiányzik a részteljesítés, a futamidő;
- ha a lízingbe vevő a teljes lízingdíjat még a lízingtárgy átadása előtt kifizeti (színlelt szerződés)[3].
A lízingnek számos szempont (pl.: tárgya, a jogviszony alanyai, a vállalt kötelezettségek, a használat jellege, a futamidő etc.) szerint sok fajtája létezik, ezekből az alaptípusait ismertetjük.
A lízing alaptípusai:
a) a pénzügyi lízing,
b) az operatív lízing,
c) és a visszlízing.
A pénzügyi lízingnél a lízingbe adó a lízing tárgyának beszerzéséhez nyújt fedezetet (hitelezési jogviszony): a lízingbe adó az általa nyújtott hitelből megvásárolt dolgot adja bérbe a lízingbe vevőnek a szerződésben kikötött feltételek mellett oly módon, hogy a bérleti idő lejártával lehetőséget ad a bérbe vett dolog automatikus vagy maradványértéken történő megvásárlására, illetve vételi jogra (opció) a lízingbe vevő számára[4]. Ha a futamidő leteltével a lízingbe vevő automatikusan tulajdonjogot szerez a lízingtárgyon, zárt végű pénzügyi lízingnek minősül; míg nyílt végű pénzügyi lízing esetén a lízingbe vevő a futamidő végén szabadon dönthet arról, hogy maradványértéken megvásárolja-e a lízingtárgyat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
