2007. március 12. napján került bemutatásra Kondorosi Ferenc - Uttó György - Visegrády Antal szerzői triásztól A bírói etika és a tisztességes eljárás című könyv, mely a Magyar Hivatalos Közlönykiadó gondozásában jelent meg.
A könyv három nagy fejezetre tagozódik, amit egy függelék zár, melyben megtalálható jó néhány ország bírói etikai kódexének teljes szövege, természetesen a magyar bírák etikai kódexével, valamint az Országos Bírói Etikai Tanács Szervezeti és Működési Szabályzatával együtt.
Az első fejezetben, melyet Visegrády Antal írt, a szerző röviden arról értekezik, hogy a jog hatékonyságának egyik fontos eleme a jogalkalmazás hatékonysága, vagyis a kérdést a jog hatékonyságának az oldaláról közelíti meg. A jogalkalmazás hatékonyságára pedig véleménye szerint hatással vannak nemcsak a jogi tényezők, hanem az egyéb körülmények is, az ún. nem jogi tényezők. Utóbbiak közül az alábbiak kerülnek kiemelésre a tanulmányban
- a szervezeti faktorok: ide tartozik többek között a bírósági rendszer elemeinek az összehangolt működése, a bírósági munka szervezettsége, a bírói állomány megfelelő volta, a jól funkcionáló információs rendszer,
- a bíró személyisége, ezen belül a szakmai felkészültsége, politikai és jogi kultúrája, hivatásbeli etikája, jogtudata, gyakorlata, tekintélye, tapasztalata, pszichológiai érzéke,
- e körbe tartoznak még az élet - és munkakörülményeket befolyásoló tényezők, mint a bírák jogállásának a szabályozása, munkaterhe, továbbképzése, a bíróságok technikai és biztonsági ellátottsága, a helyiségek, a bírók javadalmazása, az előmeneteli rendszer.
Külön alcím foglalkozik a szubjektum szerepével a bírói döntéshozatalban, melyet lényeges és másodlagos vonásokra osztanak. A másodlagos vonások közé olyan jellemzők tartoznak, mint pl. ellenszenv, rokonszenv. A szerző a lényeges vonásoknak tulajdonít döntő szerepet a másodlagos vonással szemben, nem elhallgatva természetesen azt, hogy vannak szerzők, mint például Jerome Frank az amerikai realisták közül, akik ezt fordítva látják. Az elsődleges vonás egyébként annyit takar, hogy a bíró hármas szerepben van jelen a jogalkalmazás folyamatában, mert egyrészt megtestesíti az állami igazságszolgáltatást, másrészt a társadalmat, mint annak egyik tagja. A harmadik szerepkörben pedig jelen van, mint az egyén, aki hivatását gyakorolja.
A második fejezetet Uttó György és Visegrády Antal jegyzik. Egy rövid történeti áttekintéssel kezdődik ez a rész, ahol a különböző jogcsaládok főbb jellemzői kerülnek bemutatásra. Aki ismeri René Dávid: A jelenkor nagy jogrendszerei című művét, mely mű az összehasonlító jogtudomány egyik alapműve, annak rögtön felötlik, hogy a szerzőre is hatással volt a René Dávid általi tipizálása a világ nagy jogrendszereinek.
Azt is látjuk, hogy ez az összehasonlító szemléletű történeti áttekintése a világ nagy jogrendszereinek elsősorban az igazságszolgáltatás területére próbál fókuszálni. A rövid történeti fejlődés bemutatása után rögzítésre is kerül, hogy a "klasszikus igazságszolgáltatás legjelentősebb szereplői a bírák voltak". Felvázolásra kerül röviden ama történelmi folyamat is, hogy hogyan jutunk el a közösségek által választott laikus bíráktól, vagyis az archaikus bíráskodástól a modern, egyetemet végzett, komoly szaktudással rendelkező bírókig. Továbbá röviden utalnak ennek a történelmi folyamatnak az intézményi történetére is, vagyis a bírói függetlenség elérésére az 1701-es Act of Settlementől a XIX. századi angol bírósági szervezeti törvényeken át a XX. századi bírósági függetlenséget garantáló különféle alkotmányos és egyéb, a bírósági szolgálati jogviszonyt szabályozó törvényekig.
Ezt követően egy rövid elemzés következik az etika, erkölcs és jog kapcsolatáról, ahol külön veszik a magán és közerkölcsöt.
Külön alcím foglalkozik a bírák jogállásával és a bírói hatalommal, ahol röviden bemutatásra kerülnek más országok törvényei is, amelyek a bírák jogállását szabályozzák, mint például a lengyel, francia, szlovák, ciprusi, görög, portugál, amerikai stb. törvények témába vágó passzusai.
A jó bíró jellegzetessége alatt azokat a szakmai és jellembeli ismérveket próbálják összegezni, amik megléte esetén beszélhetünk ún. jó bíróról. Természetesen a szerzők sem vállalkoztak a lehetetlenre, hogy definiálják a jó bíró fogalmát, inkább mint az a címből is kiderül, csupán néhány olyan jellegzetességet vázolnak fel, amit a társadalom, illetve az egyes jogászok, jogtudósok az idők folyamán megfogalmaztak. Kiemelik Werbőczy Tripartitumából pl. azt, hogy megfontoltan kell döntést hoznia, nem kapkodhatja el döntést, szenvedélymentesnek kell lennie, "mert a bíró akkor is felelős lesz önlelkiismeretének törvényszéke előtt, ha igazságos ítéletet hozott ugyan, de azt inkább gyűlöletből, mint igazságszeretetből tette" Továbbá idézik Horváth Barna professzort, aki szerint a jó bíró egyik jellemzője a csalhatatlanság hite, vagyis mindig kellő skepsissel kell bírnia. De itt kerülnek felsorolásra olyan elvárások is, mint jó megjelenés, kapcsolatteremtő képesség, tűrőképesség, osztott figyelem, jó döntőképesség. A szerzők ezen túl megfogalmazzák, hogy a jó bírónak nyitottnak kell lennie és társadalmi érzékenységgel kell rendelkeznie, továbbá jó fantáziával kell bírnia, mely elengedhetetlen a jogeset tényeinek az utólagos restaurálásához, a méltányosság alkalmazásához, valamint a joghézag kitöltéséhez, valamint jó jogethosszal kell rendelkeznie, tárgyi tudását állandóan fejlesztenie kell.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
