"Az Európai Unió Alapító Szerződéseinek magyarázata" című kétkötetes, a Complex Kiadó gondozásában 2008-ban megjelent kiadványról bátran kijelenhetjük, hiánypótló a hazai piacon. Szerzői nem kevesebbre vállalkoztak, mint, hogy az Európai Közösséget létrehozó Szerződést és az Európai Unióról szóló Szerződést klasszikus módon, cikkenként magyarázzák. Szakmai körökben is feltűnést és érdeklődést váltott ki a kommentár megjelenése. A szegedi és pécsi jogi kar, valamint az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara által szervezett könyvbemutatón egyetemi oktatók mellett bírók és ügyvédek méltatták Osztovits András, bíró által szerkesztett és huszonöt szerzőtársával írt 2500 oldal terjedelmű kommentárt.
Mindenki számára tudott és ismert, hogy csatlakozásunkkal az Európai Unió joganyaga a magyar jogrendszer részévé vált, az Európai Bíróság jogértelmezését a magyar bíróságoknak követniük kell. A közösségi jogot magas szinten ismerők és alkalmazók mellett sokan azonban még ma is inkább egyfajta érdekességként tekintenek a közösségi jogra. Mindannyiunk számára ismertek - akárcsak hallomásból is - a luxembourgi bírói testület Magyarországot érintő ítéletei. A magyar iparűzési adó és a tokaji ügyek mellett a használt gépkocsiknak Magyarországon történő első forgalomba helyezés után kivetett regisztrációs adó kérdése is nagy visszhangzott váltott ki itthon. Szakmai körökben Európa-szerte kíváncsian várták, hogy az Európai Bíróság az elhíresült Cartesio-ügyben milyen választ fog adni a Szegedi Ítélőtábla azon kérdésre, hogy a közösségi jogra hivatkozással kérheti-e egy magyar honosságú társaság székhelyének az Unió más tagállamába történő áthelyezését?
Közhely ugyan, de attól még igaz, hogy egyre inkább elkerülhetetlen a közösségi jog ismerete és alkalmazása a magyar jogászok mindennapi munkája során. A közösségi jog által biztosított jogaikat a jogkeresők ugyanis láthatóan egyre inkább érvényre kívánják juttatni. Nem létezik ma már olyan szakterület a jogi szakmában, ahol nyugodt szívvel kijelenthetnénk, hogy nem kell ismerni a közösségi joganyagot és joggyakorlatot. A mindennapi jogi munka során egyre inkább felmerülhetnek olyan kérdések, mint például mire kell figyelemmel lenni akkor, ha magyar cég más tagállamba küld ki munkavállalókat; milyen kézbesítési szabályok alkalmazandóak a más tagállamokból érkező bírósági iratokra; milyen szabályok vonatkoznak a joghatóságra és alkalmazandó jogra házasság felbontása vagy gyermek elhelyezése esetén; vagy mikor minősül az árura a határ átlépésekor kiszabott díj az áruforgalom szabadságába ütközőnek? További példákat is sorolhatnánk, melyek igazolják, hogy mennyire szükséges a közösségi jog ismerete adózási, versenyjogi, gazdasági jogi kérdésekben, sőt talán meglepő, de fogyasztóvédelmi ügyekben is.
A szerzők és a kiadó célja volt a kötet kiadásával, hogy hozzájáruljanak az Európai Unió jogának alaposabb megismertetéséhez Magyarországon. A munka egyrészről, mint kézikönyv a gyakorlat igényeit szem előtt tartva nagy hangsúlyt fektet az Európai Bíróság esetjogának elemzésére. A szerzők a luxembourgi bíróság ítéletei közül majdnem 900-at dolgoztak fel, tárgyalva természetesen a Magyarországot érintő ügyeket is. A kötet másrészről, mint kommentár kellő forráskritikával és elméleti igénnyel dolgozta fel az Európai Unió joganyagát. A mű egyfajta információs adatbázisként szolgálva valóban érdemi segítséget nyújthat a mindennapok jogalkalmazásához.
Osztovits András szerkesztő 25 szerzőtársával együtt két éven át dolgozott, hogy megszülethessen az első magyar nyelvű kommentár az Európai Unió jogáról. A szerzők munkájuk során, mint ahogyan arra az Előszó utal, ténylegesen alkalmazzák az uniós jogot. Van közöttük bíró, ügyvéd, valamint a hazai közigazgatásban vagy a közösségi intézményeknél dolgozó hivatalnok. A kötet szerzői közül többen egyetemi oktatóként szakterületük elismert képviselői is egyúttal.
A kommentár kétkötetes. Az első, terjedelmesebb kötet az Európai Közösséget létrehozó Szerződéseket, a második az Európai Uniót létrehozó Szerződést magyarázza. Az igényes és gondos szerkesztői munka eredménye, hogy a kommentár nagy terjedelme ellenére "felhasználóbarát"-nak tekinthető. A második kötet végén elhelyezett tárgymutató, jogesetmutató és részletes tartalomjegyzék rendkívüli mértékben növeli a kommentár használhatóságát. Az egyes témákban való elmélyedést, a további kutatásokat segíti a részletes irodalomjegyzék, mely az adott témához tartozó végjegyzetekkel együtt az egyes részek, illetve címek végén került elhelyezésre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
