Az európai labdarúgás világát alapjaiban érintő bírósági döntés született a "Diarra-ügyben", amely jelentős hatással lehet a hivatásos labdarúgók átigazolási szabályaira. A tanulmány bemutatja az ügy hátterét, a munkavállalók szabad mozgásának elvét az Európai Unióban, valamint az 1995-ös "Bosman-ítéletet", amely precedenst teremtett a sportjogban. A "Diarra-ügy" lényeges tényállási eleme, hogy a játékos szerződését egyoldalúan megszüntette a volt labdarúgóklubja, majd a FIFA és a Sport Választottbíróság jelentős kártérítés megfizetésére kötelezte őt. Az ügy középpontjában a FIFA átigazolási szabályzata állt, amely komoly akadályt jelentett a játékos szabad klubváltására. Diarra az Európai Unió jogrendjére hivatkozva támadta meg a döntést, mondván, hogy a FIFA szabályozása sérti a munkavállalók szabad mozgásának elvét. A Bosman-ügyhöz hasonlóan a "Diarra-ügy" is felveti a kérdést, hogy a nemzetközi futballszabályozás mennyire összeegyeztethető az EU alapelveivel.
A court ruling in the "Diarra case", which could have a major impact on the transfer rules for professional footballers, has had a profound impact on the world of European football. The paper explains the background to the case, the principle of free movement of workers in the European Union and the 1995 Bosman ruling, which set a precedent in sports law.
The essential facts of the "Diarra case" are that the player's contract was unilaterally terminated by his former football club and he was subsequently ordered by FIFA and the Court of Arbitration for Sport to pay substantial damages. At the heart of the case were FIFA's transfer regulations, which were a serious obstacle to the player's freedom to change clubs. Diarra has challenged the decision on the basis of EU law, arguing that FIFA's rules violate the principle of free movement of workers. Like the Bosman case, the "Diarra case" raises the question of the compatibility of international football regulation with EU principles.
Ein Gerichtsurteil im "Fall Diarra", das erhebliche Auswirkungen auf die Transferregeln für Profifußballer haben könnte, hat die Welt des europäischen Fußballs tiefgreifend verändert. Der Beitrag erläutert die Hintergründe des Falles, den Grundsatz der Freizügigkeit der Arbeitnehmer in der Europäischen Union und das Bosman-Urteil von 1995, das einen Präzedenzfall im Sportrecht darstellt.
Der "Fall Diarra" beruht im Wesentlichen darauf, dass der Vertrag des Spielers von seinem ehemaligen Verein einseitig aufgelöst wurde und er daraufhin von der FIFA und dem Schiedsgericht des Sports zur Zahlung einer erheblichen Entschädigung verurteilt wurde. Im Mittelpunkt des Falles standen die Transferbestimmungen der FIFA, die die Freiheit des Spielers, den Verein zu wechseln, erheblich behinderten. Diarra hat die Entscheidung auf der Grundlage des EU-Rechts angefochten und argumentiert, dass die FIFA-Regeln gegen den Grundsatz der Freizügigkeit der Arbeitnehmer verstoßen. Wie der Fall Bosman wirft auch der "Fall Diarra" die Frage nach der Vereinbarkeit der internationalen Fußballregeln mit den Grundsätzen der EU auf.
A futball világa az elmúlt hónapokban egy bírósági döntéstől hangos. A "Lassana Diarra-ügy" bejárta a sajtót és azt beszélik, hogy ez megreformálhatja a játékosok leigazolásának körülményeit. A tanulmányomban azt fogom körüljárni, hogy milyen kapcsolódási pontja van ennek az ügynek a munkavállalók szabad mozgásához és milyen hatással lehet ez a sportra, elsősorban a labdarúgásra és az EU esetjogára. Mielőtt az ügy részleteibe belemerülök, szeretném bemutatni a munkavállalók szabad mozgásának jogát és a Bosman-szabályt, mely hozzátartozik az adott ügy előzményeihez, hiszen szintén a labdarúgók igazolásával és mozgásával kapcsolatos tényállás jelent meg benne, melynek ítélete mára egy fontos pontja az európai sportjognak.[2]
- 17/18 -
A munkaerő szabad mozgása az Európai Unióban előnyös mind az egyének, mind pedig a fogadó tagállamok számára. Ez a jog lehetőséget biztosít az uniós polgároknak arra, hogy szabadon vállaljanak munkát bármely tagállamban, javítva ezzel élet- és munkakörülményeiket. Ezzel egyidejűleg a fogadó országok betölthetik az üres álláshelyeket, valamint enyhíthetik a munkaerőhiányt.
A munkavállalók szabad mozgásának rendszere öt kulcsfontosságú elemet foglal magában. Az első a diszkrimináció tilalma, amely megakadályozza az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetést. Ez vonatkozik a toborzási eljárásokra, az álláshirdetések feltételeire, valamint a foglalkoztatási és munkafeltételekre, így például a bérezésre, a munkaviszony megszüntetésére és a képzésekhez való hozzáférésre is.
A második elem az egyenlő hozzáférés joga, amely biztosítja, hogy az uniós polgárok gyermekei ugyanolyan feltételek mellett vehetik igénybe az oktatási és képzési lehetőségeket a fogadó országban, mint a helyi lakosok.
A harmadik elem a szociális jogok, amelyek garantálják, hogy az uniós munkavállalók ugyanolyan szociális és adókedvezményekben részesüljenek, mint a helyi munkavállalók. Jogosultak lakhatási támogatásra, valamint felkerülhetnek a lakásjegyzékbe is.
A negyedik elem a szakszervezeti jogok, amelyek biztosítják, hogy az uniós polgárok azonos jogokat élvezzenek a szakszervezetekben, beleértve a szavazati jogot és a vezetői tisztségek betöltésének lehetőségét.
Az ötödik elem a nyelvtudás követelménye, amely szerint a fogadó tagállam előírhatja a nyelvismeretet, de csak észszerű és az adott állás betöltéséhez szükséges mértékben. Fontos megjegyezni, hogy az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tilalma nem vonatkozik azokra az állásokra, amelyek hatósági jogkörrel vagy a közérdek védelmével kapcsolatosak; ezeket a pozíciókat a tagállamok fenntarthatják saját állampolgáraik számára. A munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatos kérdések kezelésére egy tanácsadó bizottság működik, amely segíti az Európai Bizottságot. Ebben a bizottságban az Európai Munkaügyi Hatóság is aktív szerepet vállal.[3]
Az Európai sportjog egyik nagy mérföldköve volt az Európai Unió Bíróságának 1995-ben hozott ítélete, melyet az utókor már Bosman-szabályként ismer és precedensként hozható fel az európai uniós esetjogában is a munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatban. Jean-Marc Bosman egy belga futballista volt az RFC Liège (a továbbiakban: RCL) kötelékein belül. A belga futballistának egy új egyéves szerződést ajánlott fel a klubja, melyet elutasított, arra hivatkozással, hogy túl alacsony lenne a bére az eddigiekhez képest. Így a klub a szerződés nélküli játékost átigazolási listára helyezte, úgynevezett képzési díj fejében válhatott igazolhatóvá, mely ebben az időben irreálisan magasnak számított. Ez elsősorban a játékos képzésének költségeit és pótlásának kiadásait fedezte. A képzési díj megfizetése az új csapat kötelezettsége lett volna. A játékosért a másodosztályú FC Littoral de Dunkerque jelentkezett, aki nem tudta megfizetni ezt az összeget, mely nagyjából 12 millió belga franknak felelt meg. Ezzel a volt klubja akadályozta Bosman átigazolását. Az RCL végül felfüggesztette a játékjogát. Ennek visszavonása iránt Bosman 1990-ben pert indított a liège-i elsőfokú bíróság bíróságon (tribunal de première instance de Liège), mivel a Belga Labdarúgó Szövetség, az URBSFA (Union Royale Belge des Sociétés de Football Association ASBL) és az UEFA (Union of European Football Associations) vagyis az Európai Labdarúgó-szövetség szabályai akadályozták abban, hogy szerződése lejárta után belga csapatától egy francia klubhoz igazoljon. Az érdemi kereset benyújtásával egyidejűleg ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is előterjeszett, amely elsősorban arra irányult, hogy a bíróság kötelezze az URBSFA-t és az RCL-t havi 100 000 belga frank megfizetésére, mindaddig, amíg új munkáltatót nem talál, valamint másodsorban tiltsa meg az alpereseknek, hogy - különösen bizonyos pénzösszeg megfizetésének követelésével - megakadályozzák az elhelyezkedését, illetve harmadsorban, hogy terjesszen kérdést a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra. A bíróság helyt adott a keresetnek és ideiglenes intézkedésében havi 30 000 belga frank fizetésére kötelezte az alpereseket, illetve megtiltotta azt is, hogy akadályozzák az elhelyezkedését. Ezenfelül előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett elő (C-340/90. sz. ügy) a Szerződés 48. cikkének értelmezésére vonatkozóan, a hivatásos játékosok átigazolására vonatkozó szabályok tekintetében.[4]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
