Megjegyzés az Európai Bíróság Rs. C-208/00 (2002. 11. 5.) számú döntéséhez - Überseering-ügy
E cikkben kifejtésre kerülő európai bírósági döntés az "Überseering" ügyben kiemelkedő jelentőséggel bír a nemzetközi társasági jog szempontjából. Forradalmi változásokat hoz a társaságok személyes jogának meghatározása terén, különösen az Európai Unió azon tagállamaiban, melyek eddig a székhely elvét követték. Németország is ezen államok közé sorolható. Az EK Bíróság is tisztában volt a székhely elv elfogadottságával és ez döntését jelentős mértékben megnehezítette. Ezt mutatja a döntési eljárás hossza is - a főügyész záróindítványától az immár megszületett döntésig több mint 11 hónap telt el. Az ezt követő tanulmány a luxemburgi bírói joggyakorlattal foglalkozik és megvizsgálja, milyen hatásokat fejt ki ez a döntés a német kollíziós társasági jogra.
Németországban és az Európai Unió számos más tagállamában a székhely elvét fogadhatjuk el a személyes jog meghatározásának uralkodó elveként. Ennek alapján a társaságokra azon ország joga lesz alkalmazandó, ahol a központi igazgatás székhelye található. Nem az alapító okiratban megjelölt székhely lesz az irányadó, hanem az igazgatás tényleges helye. Ha a székhely elvet követjük és az igazgatás székhelyét egyik országból a másikba helyezzük át, akkor rendszerint ezzel együtt megváltozik a társaságra alkalmazandó jog is, a társaság személyes joga. Az új székhely szerinti jog dönt a társaság fennmaradásának és folytonosságának kérdésében, még a társaságra alkalmazandó régi jog határozza meg a székhelyáthelyezés feltételeit. Ez bizonyos esetekben a régi és az új kollíziósjog bonyolult együtthatásához vezet. Jogi személyiség megtartásával járó székhelyáthelyezés csak abban az esetben képzelhető el, ha mind az új mind a régi társaságra alkalmazandó jog a jogképesség és a jogi személyiség megtartásával teszi lehetővé a társaság székhelyének áthelyezését.
A mobilitás akadályoztatásának bizonyul, ha a székhely elv alkalmazása következtében - mint láttuk - pusztán az igazgatás székhelyének megváltoztatása szükségszerűen a társaság személyes jogának megváltoztatásához vezet. Ez nem vetne fel további problémákat, ha az érintett anyagi jogok azonosak vagy legalább nagymértékben hasonlóak lennének. Ennek fennállását azonban az Európai Unión belül sem mondhatjuk el. Ezen felül nem minden tagállam rendelkezik azokkal az anyagi jogi szabályokkal, melyek lehetővé teszik egy külföldi társaságnak a jogi személyiség megtartásával történő székhelyáthelyezést. Így a székhely elve az általa alkalmazni rendelt anyagi joggal együtt gyakran a társaság jogképességének elvesztéséhez vezet. A társaság azonban eddigi jogi formáját mindenképpen elveszti. A BGH ide vonatkozó álláspontja szerint, így egy Németországba áthelyezett "privat limited company-ból" -, melynek az alapító okirat szerinti székhelye továbbra is Jersey marad német polgári jogi társaság lesz. Már itt felvetődik az az ellenvetés, hogy a székhely elve a közösségi jogba, leginkább a letelepedés szabadságába ütközik. Az EK Bíróság joggyakorlata ebben a kérdésben meglehetősen gyér és divergens.
A "Daily Mail"-ügy volt korábban az ilyen esetekben irányadó döntés. Ebben az ügyben arról volt szó, hogy egy angol jog szerint megalapított társaság, melynek tényleges és alapító okirat szerinti székhelye az Egyesült Királyságban található, áthelyezte igazgatásának székhelyét Hollandiába. Ehhez szükséges lett volna az angol Pénzügyminisztérium hozzájárulása, mert az akkor érvényben lévő angol adójog szerint az adójogi székhelyet az igazgatás helyeként definiálták, és így ennek megváltoztatása az adózás helyének megváltoztatásához vezetett. Az EK Bíróság úgy találta, hogy ennek az engedélynek a megkövetelése nem ütközik a letelepedés szabadságába, mivel az EK-Szerződés 43., 48. cikke szerint a közösségi jog jelenlegi állapotánál fogva valamelyik tagállam joga szerint alapított társaságnak, melynek ugyanebben az államban található az alapító okirat szerinti székhelye is, nincs biztosítva a jog arra, hogy üzletvezetése helyét egyik államból a másikba áthelyezze. Annak ellenére, hogy az EK Bíróság a "Daily Mail"-ügyben csupán egy adójogi korlátozás közösségi joggal való összeegyeztethetőségét vizsgálta, többek álláspontja szerint ezzel a döntéssel azt is megerősítette, hogy a székhely elve nem ellentétes a közösségi joggal.
Az előbbi értelmezést illetően kétségeket vet fel a majdnem 11 évvel később megjelent "Centros"-eset, amely ugyan nem az elsődleges, hanem a másodlagos letelepedés szabadságával foglalkozik. Ebben az ügyben a bíróság a dán cégbejegyzést vezető hivatal döntését vizsgálta, melyben elutasították egy Angliában dánok által létrehozott "privat limited company" Dániában alapított leányvállalatnak bejegyzését a dán nyilvántartásba. Az alapítók egyetlen célja az volt, hogy teljes gazdasági tevékenységüket a dán leányvállalaton keresztül bonyolítsák. A bíróság véleménye szerint az EK-Szerződés 43., 48. cikkébe ütközik, ha egy tagállam megtagadja a bejegyzését a székhely ország joga szerint érvényesen alapított társaság leányvállalatának, ha ez leányvállalat lehetővé teszi az anyavállalatnak, hogy teljes gazdasági tevékenységét a leányvállalat országában fejtse ki anélkül, hogy ebben az országban új társaságot hoznának létre, és így lehetővé válik ezen ország magasabb alaptőkére vonatkozó jogszabályainak megkerülése. E döntés jelentésének határait a legkülönbözőbb módon ítélik meg. Egyesek véleménye szerint a székhely elvéből származó jogokat a döntés érintetlenül hagyja. Mások szerint ezzel szemben az EK Bíróság közösségi jogba ütközőnek vélte e döntésével a székhely elvét és az alapítás helye szerinti jog alkalmazása mellett tette le voksát. Óvatosabb megközelítések szerint lehetségesnek kellene lennie, hogy a székhely elvet alkalmazó országokban is egy társaság, melynek székhelye egy másik tagállamban van, leányvállalata útján teljes gazdasági tevékenységét törvényesen lebonyolíthassa. Mivel ez gyakorlatilag együtt jár a tényleges igazgatás helyének áttételével, ebből logikusan az következik, hogy ha egy külföldi társaság tényleges igazgatásának helyét egy másik tagállamba áthelyezi ezt nem kellene jogképességének elvesztésével szankcionálni.
A bizonytalan jogi helyzet következtében nagy érdeklődés várta e cikkben kifejtésre kerülő döntést, annál is inkább mert a "Centros"-ügy után lefolytatott előzetes döntéshozatali eljárások, melyek bizonyos kérdéseket tisztázhattak volna, anélkül zárultak le, hogy ebben a témában valamilyen döntés született volna. Az EK Bíróság az itt kifejtésre kerülő döntését az "Überseering"-ügyben elsősorban arra használta, hogy a "Daily Mail"-üggyel kapcsolatos hibás éretelmezéseket tisztázza és ezen felül állást foglaljon a közösségi jog és a székhely elvének kritikus értékelése tárgyává tett kapcsolatát illetően (II.), mielőtt a székhely elvét követő államok esetében a társaságokra vonatkozó kollíziós jogi konzekvenciák (III.) és különösen a német nemzetközi társasági jogot érintő következmények vizsgálata megtörtént volna (IV.). A tanulmányt egy rövid összefoglalás zárja (V.). Nem áll módunkban e cikk keretei között arra problémára kitérni, hogy a német társasági- és cégjog hogyan kezeli a döntés következményeként elismerésre kerülő, belföldi igazgatási hellyel rendelkező külföldi társaságokat. Ezt a témát egy már készülőben lévő elemzés számára tartjuk fenn.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
