1. Az első magyar polgári törvénykönyv (1959. IV. törvény-Ptk.) sajátos - mondhatjuk úgy, a magánjogi törvényhozás szempontjából lehetetlen és alkalmatlan - történelmi korban jött létre. Bár az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején is megfogalmazódott egy magánjogi kódex igénye - 1848. évi XV. tc. 1. § mondta ki egy Polgári törvénykönyv kidolgozásának szükségességét, melyet a legközelebbi országgyűlés elé kellett volna beterjeszteni - reális esélye erre csak a kiegyezés után mutatkozott. 1880 és 1885 között magánjogi törvény résztervezetek készültek, majd 1895-ben létrejött egy állandó bizottság, amely 1900-ra elkészítette az Első Polgári Törvénykönyv tervezetét, majd a további törvénytervezetek után 1928-ban született meg az 1928-as Mtj.
Ezek a tervezetek fontos állomások voltak annak ellenére, hogy a Magánjogi Törvényjavaslatokból végül nem lett törvény. Mégis, ennek a hatalmas kodifikációs - előkészítő munkának hatalmas megtermékenyítő hatása volt a magyar magánjog tudományára és a bírói gyakorlatra.
Talán nem túlzás az 1890-1945 közötti fél évszázadot a magyar magánjogtudomány fénykorúnak nevezni. Felesleges utalnom itt közismert nevekre és műveikre, de a korszak kiemelése fontos, mert a "fénykor" alapvetően befolyásolta, alakította azokat a kiemelkedő tudós egyéniségeket, aki az 1945 utáni rendkívül nehéz évtizedekben tovább tudták vinni a "fénykor" színvonalát, hatottak a törvényhozásra, fenntartották a magánjog tudomány európai színvonalát, s nem utolsó sorban utódokat, igényes, jól képzett jogásznemzedékeket neveltek (Szászy István, Nizsalovszky Endre, Világhy Miklós, Eörsi Gyula, Marton Géza).
2. Az 1945 utáni 2-3 évtized ugyanis lehetetlen külső körülményeket teremtett a magánjog - ekkor már polgári jog - számára. A társadalomra és az egyes emberi személyekre ható diktatúra illuzórikussá tette a mellérendeltség, az egyenlőség polgári jogi kiindulópontjainak érvényesülését, emellett a szabad jogalanyok közötti valóságos vagyoni forgalom kibontakozását a szocialista tervgazdálkodás ekkor még rendíthetetlen bástyái tették lehetetlenné. Nem lehet említés nélkül hagyni az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését, mely az 1953-ban megindult szellemi erjedést is megfojtotta.
3. Vagyis, az "ötvenes évek" politikai-történelmi eseményei, a légkör teljesen alkalmatlanok voltak egy polgári törvénykönyv megszületéséhez. Az a lény, hogy mégis megszületett mondható "csodának", de ebben "a csodában" jelentős szerepe volt a korábban említett, nem szocialista-diktatórikus körülmények között nevelkedett néhány kiemelkedő jogásznak. Mint Lábady Tamás írja "a Ptk. magas színvonalú, alkotóinak jogászi kultúráját tükröző, egyes rendelkezéseit tekintve nemzetközi összehasonlításban és kiemelkedően sikeres kódex. Ezért érezhették teljes szívvel magukénak azok is, akik a körülötte lengő ideológiától borzongtak".[1] A Ptk. megszületése - túl a "csodán" - meghatározó hatású volt a következő évtizedekre a következők miatt;
- sikerült fenntartani egy "polgári jogi" szemléletet a bírói gyakorlatban, a tudományos életben és az egyetemi oktatásban;
- nem szakadtak meg teljesen a kapcsolatok a múlttal, és a jogállamok tudományos életével;
- a Ptk.-n és az arra épülő egyetemi oktatáson, gyakorlaton felnőtt jogásznemzedékek - és jogászok - jelentős szerepet vállaltak a pártállam jogi eszközökkel történő békés lebontásában, a polgári társadalom, és a jogállam újjáépítésében.
- 257/258 -
Ugyanakkor - e jelentős pozitívumok mellett - meg kell állapítani, hogy a Ptk. nem kis része holt betű maradt; hiába voltak például az egyes, jól megalkotott "vagyonjogi" szabályok, ha az állampolgároknak (helyesebben "dolgozóknak") nem volt "vagyona".
A Ptk. megalkotásának körülményei - e törvény korábban említett, évtizedekre ható történelmi hatású pozitívumai mellett - sajátos kompromisszumokként jelentkeznek a törvény szerkezetében és egyes részeiben.
1. Mindenek előtt a törvénytervezet megalkotóinak le kellett mondani a korábbi egységes magánjog eszméjéről. A törvényalkotókat irányító politikai akarat érezhetően csökkenteni akarta a polgári jog súlyát. Ez a kereskedelmi jognak a jogrendszerből való eltüntetésével kezdve -amely a Ptk. szempontjából nem tekinthető még hiánynak, hiszen az 1875. évi KT-vel a kereskedelmi jog lényegében önálló, az Mtj. tervezetekben sem szereplő joganyaggá vált - számos alapvető jogterület Ptk.-ból való eltüntetésével bizonyítható.
Kikerült a Ptk.-ból a családjog - vele eltűnt a gyámság, gondnokság és örökbefogadás klasszikus polgári jogi anyaga -, mely az önálló jogággá alakítással látszólag nagyobb jelentőségűvé vált, valójában a jogrendszer peremére szorult. (Annak ellenére, hogy a gyakorlati életben, a peres ügyeknél valóságos jelentősége továbbra is alapvető.) Kikerült továbbá a Ptk.-ból a munkaszerződés - s ezzel a munkajog -, továbbá a telekkönyvi jog, mivel a földjog és a szövetkezeti jog szintén önálló jogággá alakult.
Az egyesülési jog megszületésével formálissá, tartalom nélkülivé vált az egyesületekre vonatkozó joganyag, míg az alapítványi jog még formálisan sem létezett. Mindezt természetesen kísérte a Ptk. terjedelembeli csökkenése is. Míg az Mtj. 2170. §-t tartalmazott a Ptk. csak 685. §-t. (Összehasonlítva pl. BGB 2385. §, AGBG 1502. §, Code Civil 2283. §, s még a generálklauzulákra építő ZGB is 977. §.)
2. Ezzel párhuzamosan alakult ki - részben a Ptk.-ból kikerült joganyag tekintetében, részben a Ptk.-ban maradt joganyag egy részére nézve, részben újonnan kialakuló jogterületeknél - meghatározó klasszikusan magánjogi jogterületek tudatos közjogiasítása. Ez együtt járt e területeken az államigazgatási jog dominanciájával e jogágra jellemző kogenciával, s alá- fölérendeltségi kapcsolatokkal.
Példaként csak röviden utalunk néhány körülményre:
- a munkajogban a különböző kogens jogszabályok gyakorlatilag megbénították mind a munkaadók, mind a munkavállalók cselekvési lehetőségeit, ugyanakkor a munkáltatóknak szinte korlátlanul alárendeltek voltak a munkavállalók;
- a földjogban a szabad ingatlan-árforgalom gyakorlatilag a csekély mértékű személyi tulajdonú ingatlanok forgalmára szűkült - itt is meghatározó tulajdonszerzési korlátokkal (ugyanakkor az állami-szövetkezeti ingatlanok forgalmát kogens szabályok bénították);
- számos területen klasszikusan polgári jogi szolgáltatást nyújtó jogi személyek - állami támogatással - hatósággá nőtték ki magukat, s szolgáltatásaikat államigazgatási pozícióból, hatósági jelleggel, mintegy "szívességként" teljesítették. Ez volt a helyzet a gáz-, villamos energia-, vízszolgáltatással, de hasonló nagyhatalommá vált a posta, vagy a "kórházüzem" az egészségügyi szolgáltatás területén, a tanács és az IKV a lakásbérletnél. Ezen a monopolisztikus "hatósági" jellegen, lényegében csak a rendszerváltozás után történt részbeni átalakulás a "közüzemi szerződés" bevezetésével, illetve a hozzá kapcsolódó új jogszabályokkal (pl. 1994. évi XLI. Gtv. stb.).
Talán nem volt felesleges e visszatekintés a polgári jog újrakodifikálása szempontjából.
Véleményem szerint a Ptk. újrakodifikálásának egyik alapvető célja lehet a polgári jogból leszakított területek "vissza-magánjogiasítása", és a hatósági jellemzők eltüntetése a klasszikus magánjogi területekről; vagyis egy Mtj.-hez hasonló súlyú és szerkezetű kódex lehetne a mintakép. Ez a magyar jogrendszerben, a polgári jogban egy új "alkotmányozással" felérő tett lenne - ha a kodifikációs bizottság e célt elfogadva hajtja végre küldetését.
1. A Ptk. megalkotásának körülményei, döntő módon kihatottak a "Személyek" jogára, s benne a személyiségvédelemre. Míg a római jogban, s a középkori jogokban a személyi és családi jogi joganyag körülbelül egyenlő súlyú volt a vagyonjoggal, míg az Mtj.-nek kb. 25%-át teszi ki a "Személyi és családi jog", addig a Ptk.-ban a "Személyek joga" nem egész 10%. Vagyis a terjedelemből is látható a totalitárius állam szempontjából elhanyagolható problémát jelentettek a "Személyek". Különösen igaz ez a megállapítás az "emberi személy"-re, mert míg az emberrel mint jogalannyal, illetve a személyiségvédelemmel összesen 24 § foglalkozik (8-28. §, ill. 81-87. §), addig az állammal, illetve a jogi személyekkel 64 § (26-80. §). Így mondhatjuk, hogy a "Személyek jogának" összezsugorodása mellett, az "emberi személy" jelképesre zsugorodott a Ptk.-ban, s ugyanakkor eltűnt a Ptk.-ból az "emberi személyek" legfontosabb emberi kapcsolatait szabályozó joganyag, a családi jog.
Mindez a koncepcionális összezsugorítás nem lehetett véletlen a Ptk. megalkotása során. Ennek a koncepciónak máig ható tragikus következménye, hogy napjaink polgári jogászai alapvetően vagyonjogi szemléletűek, vagyis a "dolgok" problematikája maga alá gyűrte a "személyek" problematikáját.
- 258/259 -
Mindez a napjainkig ható folyamat a következők miatt tarthatatlan:
- az emberi jogok léte és érvényesülése korunk egyik centrális kérdése. A kérdéskör teljes gyakorlati problematikája az alkotmányjog mellett a polgári jogban a személyiségvédelem területén jelentkezik;
- korunkban az "emberi személyre" különleges új veszélyek keletkeznek, gondoljunk csak a sajtó hatalmára, a titokvédelem (és adatvédelem) fontosságára, az orvosi beavatkozásokból eredő újkeletű veszélyekre (benne az élet kezdetén és végén felmerülő súlyos jogi kérdésekre);
- a jogi személyek köre a rendszerváltozás folyamatával nagymértékben bővült, mozgásterük megnőtt.
Mindezekre a kérdésekre a jelenlegi Ptk. "Személyek joga" nem ad választ megfelelően. Így az új Ptk. egyik döntő és szükséges változtatási koncepciója lehet a "Személyek joga" rész növekedése, átalakítása, modernizálása.
2. Részletes elemzés
2.1. Képviseleti kérdések
A személyi és a családi jog Európa szerte egységes elhelyezése a magánjogi (polgári jogi) kódexekben azt is eredményezi, hogy a képviselet kérdései logikus, áttekinthető rendszerben találhatók e kódexekben.
A magyar Ptk. viszont a személyi jog elsorvasztásával, a családi jog - s vele együtt a gyámság, gondnokság - kiszorításával egy enyhén szólva kusza és logikátlan képviseleti rendszert teremtett, mely az átlag jogász szintjén is áttekinthetetlen.
A magyar Ptk. ugyani a képviseletet a kötelmi jogban, a szerződés szabályai között helyezte el (Ptk. 219-225. §), holott a képviselet csak meghatalmazás esetén teremt kötelmi jogi képviseletet, az összes többi esetben személyi és családi jogi képviseletről van szó. Ezért teljesen kötelmi jogtól idegen intézmény az ügyeinek vitelében akadályozott személy képviselete (Ptk. 229. §) és az eseti gondnokság szabályozása (Ptk. 225. §).
Itt kell megemlíteni, hogy a jogi személy képviselete körében az alkalmazottat és a tagot megillető képviselet (Ptk. 220. §) sem kötelmi jogi jogcímen alapuló képviselet, hanem a jogi személyek szervezeti képviseletével kapcsolatos kérdés, tehát személyi jogi kérdés.
A Ptk. cselekvőképességi szabályai (Ptk. 11-21. §) részletesen és jól meghatározzák a cselekvőképtelenek és a korlátlan cselekvőképesek körét, és az általuk közvetlenül megköthető jogügyletek körét (Ptk. 14. § és 18. §), illetve azt a kört, ahol a törvényes képviselő jognyilatkozatához gyámhatósági jóváhagyás szükséges (Ptk. 19-21. §).
Viszont a Ptk.-ból nem derül ki, hogy kik a törvényes képviselők (szülő, gyám, gondnok), illetve ezeknek a személyeknek a képviseleti körét is más jogszabályok rendezik (Csjt., Ptké.).
Így a Ptk.-ból nem tudható meg, hogy a cselekvőképtelenek és korlátozottan cselekvőképes személyek esetében gyakorlatilag legjelentősebb törvényes képviselő a szülő (szülők), akiknek képviseleti jogkörét a Csjt. szabályozza (Csjt. 71-74. §, ill. 78. §; vagyonkezelés 79-85. §; és törvényes képviselet 86-87. §). Megjegyzendő, hogy ezen kettős szabályozás miatt a két törvényszöveg között átfedések vannak (pl. Ptk. 14. § (2), (4) bek. és Csjt. 80. §, illetve a gyámhatóság beavatkozási jogai - kötelezettségei két helyen kerülnek szabályozásra /Ptk. 19-20. §, ill. a Csjt. számos szakasza: pl. 78. § (2), 81. § (2), 82. § (2), 83. § (2) stb./).
A szülő-gyermek kapcsolat, illetve a képviseletnek ezen kettős szabályozása - beleértve a gyámhatóság jogosultságait - meglehetősen áttekinthetetlenné, nehezen kezelhetővé teszik a szülők képviseleti jogosultságait. Megmagyarázhatatlan - és ezért érthetetlen is! - miért és miben különbözik a szülők polgári jogi képviseleti jogosultsága a családi jogi képviseleti jogosultságtól.
Hasonló a helyzet a gyám és a gondnok képviseleti jogával. A gyám képviseleti jogainak körében a Csjt. visszautal a szülői felügyeleti jogokra (Csjt. 102. §) a gondnok esetében a Ptké. I. 12. § (1) a gyámság szabályaira utal! Tehát a gyám és gondnok képviseleti jogával visszaérkezünk a szülői képviseleti joghoz. Vagyis a gyám és gondnok képviseleti joga tekintetében pontosan ugyanaz a kettősség található, mint a szülő esetében. Arról most ne beszéljünk részletesen, hogy gyakorlatában mekkora különbségek lehetnek a szülők képviseleti joga és egy gondnok képviseleti joga között (pl. a gondnokot megilleti a lakóhely vagy az életpálya megválasztásával kapcsolatban ugyanaz a jog, mint a szülőt?).
Megjegyzendő, hogy az örökbefogadás is képviseleti jogokat és kötelezettségeket teremt, mivel az örökbefogadott a gyermek jogállásába lép (Csjt. 51. §). Az örökbefogadás is a klasszikus polgári jog része volt - a családi jog részeként - azért is, mert mindig is két fél szerződése hozta létre (pl. Mtj. 207. §).
2.2. A gondnokság problematikája
A magyar jog talán egyedülálló a világon abban, hogy a gondnokságnak egységes szabályozása nincs, a gondnokságra vonatkozó szabályok jogrendszer legkülönbözőbb helyein bukkannak fel, és teljességgel hiányoznak a gondnokság tartalmi szabályai.
a) A Ptk.-ban található gondnoksági szabályok
- a méhmagzat gondnoksága (Ptk. 10. §),
- az ügyeinek vitelében akadályozott személy gondnoka (Ptk. 224. §),
- az eseti gondnok (Ptk. 225. §),
- ide sorolható a gondnokra mint törvényes képviselőre vonatkozó joganyag (Ptk. 12-20. §);
b) A Ptké I-ben található gondnoksági szabályok
- 7. § (méhmagzat részére gondnokrendelés),
- 8-12. § (a gondnokkirendelés egyes szabályai),
- 39-42. § (ügyeinek vitelében akadályozott személy gondnokának kirendelése és tevékenységének terjedelme),
-43-45. § (eseti gondnok kirendelése és jogköre);
c) A Pp.-ben található a gondnokság alá helyezési eljárás (Pp. 304-311. §)
- 259/260 -
Emellett megállapíthatjuk, hogy a gondnokságnak nincsenek a magyar jogban értelmezhető, használható tartalmi szabályai. A Ptké. 12. § (1) bek. ugyan kimondja, hogy a "gondnokságra - amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik - a gyámság szabályait kell megfelelően alkalmazni", itt azonban eljutunk a Csjt. már elemzett 102. §-hoz, ahol a gyám jogai és kötelezettségei körében a Csjt. szülők felügyeleti jogaira utalnak. Vagyis - ad abszurdum - a magyar jog szerint a méhmagzat gondnokát, a távollévő gondnokát, vagy az eseti gondnokot is a szülői felügyeleti jogok illetik meg!! Ne részletezzük azt, hogy a százezres nagyságrendű magyar elmebeteg populáció szempontjából milyen alapvető emberi jogi kérdést jelent, hogy hazánkban a gondnokságnak nincsenek tartalmi szabályai (tehát adott esetben a cselekvőképtelenség, korlátozott cselekvőképesség miatti gondnokság alatt állókról van szó, de ide tartozik az eseti gondnokság alá kerülők egy része is /Ptk. 225. § (2) bek. a) pont/).
Csak utalunk e körben arra, hogy a Mental Disability Rights nemzetközileg elismert rendkívül tekintélyes emberi jogi szervezet Magyarországról szóló ún. Rosental-jelentésben 89. oldalon lesújtó képet ad hazánk elmeegészségügyéről; megállapítja az alapvető emberi jogok teljes hiányát, illetve sérelmeit. A Rosental-jelentés részletesen is elemzi a gondnoksági ügyek jogi hátterének lehetetlenségeit (64-70.).
A Rosental-jelentés a nemzetközileg elfogadott és betartott alapnormák - benne emberi jogi szabályok! - súlyos megsértése miatt egyértelműen és súlyosan elmarasztalja Magyarországot.[2] Bár a Rosental jelentés már 2 éves, semmi jogszabályi változtatás nem történt e területen.
Néhány idézet a Rosental-jelentésből;
"Az akaratuk ellenére gondozásba vett személyek az MDRI-nek úgy nyilatkoztak, hogy sohasem voltak tisztában azzal, hogy törvényes képviselőjük lenne. A törvényes képviselő szerepe körüli zűrzavarhoz sok tényező járul hozzá mind a beutaltak, mind a feltételezett képviselők részéről."[3]
"A képviselethez való jogot tovább gyengíti a tárgyalás során a személyes jelenlétre és a meghallgatásra való jog hiánya."[4]
"A törvényes képviselők igen kevés, vagy semmi időt nem szánnak arra, hogy a tárgyalás előtt tájékozódjanak, és gyakran csak akkor ismerik meg az eset tényeit, amikor a bíró felolvassa azokat a tárgyaláson."[5]
"... A törvényes képviselő inkább osztja a bíróság szemléletét, mint a gondnokolt ügyét. A gondnokság alatt álló személy szempontjából a bíró és a törvényes képviselő gyakran megkülönböztethetetlen."[6]
"A bírók sokszor akár 60 tárgyalást is vezetnek egy napon, és a kényszerbeutalással kapcsolatos tárgyalások átlagosan 4-5 percig tartanak."[7]
"A magyar gyámügyi törvény és közigazgatási eljárás súlyos emberjogi problémákat felvet azzal, hogy önkényesen megfosztja az elmezavarokban szenvedő embereket jogaiktól. A nemzetközi emberi jogi törvény szerint az elmezavarokban szenvedő emberek is megtarthatják alapvető emberi jogaikat, beleértve a jogot, hogy lehetőségeikhez képest határozzanak saját ügyeikben."[8]
"Magyarországon egyedülálló, kétrészes eljárás van érvényben a gondnokság alá helyezésre és annak adminisztrálására."[9]
"Míg a gyámhatóságnak felül kell vizsgálnia a gondnokolt "létfenntartását", a gondnok majdnem teljes joggal bír annak meghatározásában, hogy hol éljen a gondnokolt, tehát tartósan elhelyezheti egy elmeszociális otthonban... Ha ilyen személy kifogást emel a gondnok döntése ellen, a gyámhatóság dönti el a vitát."[10]
"A jogok megoszlása a bíróság és a gyámhatóság között csökkenti a jogi vizsgálatok értékét, és a gyámhatóság mérlegelésére bízza a polgári jogok megvonásának eldöntését."[11]
"A jogi felülvizsgálat nagyon behatárolt a magyar törvényekben, annak ellenére, hogy a gondnokság erősen korlátozza a személyiségi jogokat. ... A gondnok eldöntheti például, hogy az adott személy házát, lakását eladják, és elmeszociális otthonban helyezzék el."[12]
"Az eredmény az, hogy olyan adminisztratív testület tagjai kapnak hatalmat egy embercsoport fölött, akinek nincs lehetőségük meghallgatásokra és bizonyítékok beszerzésére. A gyámhatóság nem köteles a bíróságnak bemutatni a potenciális gondnokolt kezelésére, vagy az anyagi javairól való rendelkezésre vonatkozó terveket."[13]
"A magyar gyámügyi törvény egyik legkomolyabb hibája a rendszeres felülvizsgálatok hiánya. ...Ha a bíróság úgy határoz, hogy egy személy nem alkalmas saját ügyeinek intézésére, és gondnokra van szüksége, akkor a továbbiakban nincs hatásköre a gondnok vagy a gyámhatóság befolyásolására."[14]
"A gondnokság alatt álló személyeket széles körben
- 260/261 -
megfosztják olyan jogaiktól, melyek nincsenek szükségszerű kapcsolatban speciális alkalmatlanságukkal."[15]
"A nemzetközi emberi jogi konvenciók, melyeknek Magyarország is államilag elkötelezett partnere, azonnali kötelezettségeket írnak elő az emberi jogi sérelmek orvoslására."[16]
"Az ICCPR jogi kötelezettséget ír elő az államilag elkötelezett partnerek számára, hogy vegyék figyelembe és "biztosítsák" a jogvédelmi előírások érvényesítését."[17]
"Az ECHR állami szinten elkötelezett partnereként Magyarország törvénykezésében "biztosítani kell" mindenki számára biztosított "emberi" jogokat és alapvető szabadságot."[18]
Megjegyzendő, hogy a szakirodalom ezen súlyos megállapításokkal összhangban már hosszú évek óta felvetette a gondnoksági rendszer és az elmeegészségügy súlyos hiányosságait, de a tanulmányoknak a jogalkotásra hatása nem volt.[19]
2.3. A gyámsági joganyag problematikája
A gyámságra vonatkozó joganyag a Csjt. 93-110. § között található.
A gyámság az ősi és régi jogok alapvető intézménye, így a régi magyar királyok törvényeiben is megtalálható az intézmény. A Hármaskönyv részletesen foglalkozik a gyámsággal. Ezután az 1877. évi XX. tc. "A gyámsági és gondnoksági ügyek intézéséről", egységesen 261 §-ban részletesen szabályozza a gyámságra és a gondnokságra vonatkozó joganyagot. Hasonlóan részletesen szabályozza az Mtj. a "Gyámság" jogát (326-430. §).
A gyámsági jog a régi magyar jogtudomány által nagyon részletesen feldolgozott jogterület volt.[20]
Az előzményekhez képest a hatályos magyar gyámsági joganyagot elnagyoltnak, nem egységesnek jellemezhetjük, az elnagyoltság egyik oka, hogy a Csjt. 102. §-a kijelenti, hogy a törvény ellenkező rendelkezésének hiányában a gyám jogaira és kötelezettségeire vonatkozóan a szülő jogaira és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezések irányadók.
Különösen abszurd az a rendelkezés - régi terminológia szerint - az intézeti gyám és a hivatásos gyám esetében, akik túlterheltségük folytán értelemszerűen nem tudnak olyan szoros kapcsolatot kiépíteni a gyámolttal, mint a szülő a gyermekével.
Mégis a kiindulópont az, hogy a gyámság intézménye, tartalma számos ponton lényegileg különbözik a szülői felügyeleti jogtól. Pontosan azért rögzítik a korábbi joggyakorlatban részletesen, például a vagyonkezelés (Mtj. 361-375. §) vagy a képviseleti jog tekintetében (Mtj. 376-389. §) a szülői jogoktól eltérő szabályokat. (Jegyezzük meg zárójelben, hogy az Mtj. a szülő és gyermek közti jogviszonyt is nagyságrendekkel alaposabban szabályozta, mint a Csjt., ld. Mtj. 266-325. §.)
Az egységesség hiánya is jellemzi a gyámsági joganyagot. A gyámságra vonatkozó joganyag - többek között megtalálható;
- a Ptk.-ban 14: §, 15. §, 18. §, 19-21. §, 225. §;
- az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről a gyermekvédelmi és gyámügyi igazgatásról (Gytv.);
- 149/1997. (IX. 10.) kormányrendelet a gyámhivatalokról és a gyámügyi eljárásról.
A gyámság problematikájának elmúlt évtizedekbeli tudományos - gyakorlati feldolgozottsága a töredéke az 1945 előtti jogirodalomnak.[21]
A gyámhatóságnak az Mtj. és a hatályos jogszabályok alapján is széles jogköre volt a gyám tevékenységének felügyeletében. Míg azonban az Mtj. ehhez eszközt is ad (pl. ellenőrző gyám 340. § és 200 pengőig terjedő pénzbírság kiszabásának lehetősége), addig a Csjt. a kérdéskört a gyámság megszűnésének esetei között rendezi. Nyilvánvaló, hogy a gyámság megszűnése helyett célszerűbb megelőzni az ilyen helyzeteket - mint ezt az Mtj. tette.
2.4. A személyiségi jogok helyzete a Ptk.-ban
A személyiségi jogok a Ptk. megalkotásakor a "mostohagyermek" helyzetébe kerültek. Bár igaz, hogy 1945 előtt a személyiségvédelemnek nálunk is csak csírái alakultak ki; az 1913. XIV. tc. (sajtótörvény) és az 1914. XLI. tc. (becsületvédelmi törvény) már lehetővé tette ugyan a nem vagyoni kártérítést, de az Mtj. 107-109. § csak rendkívül általános személyiségvédelmi generálklauzulát ad. A törvényi háttér alapján, a bírói gyakorlat a következő területeken védte az emberi személyiséget; élet, testi épség, egészség, személyes szabadság, becsület (benne külön női becsület), képmás, név, cím, rang, címer.
Mint Balás P. Elemér írja; "törvényi szabály ugyan nem mondja ki a személyiségi jog általános oltalmát, de a bírói gyakorlat folytonosan hivatkozik a személyiségi jogra... A személyiségi jog generális klauzulája az Mt.
- 261/262 -
javaslatában az az aranyhíd, mely tételes szabály alakjában ad bátorságot a bírói gyakorlatnak arra a szabadabb működésre, mely a magánjogi bíráskodás alaptermészetéhez tartozik, és amely a magyar bírói gyakorlatnak amúgy is jobban felel meg, mint a pozitív joghoz való merev kötöttség elve. Nyugodt lélekkel állíthatjuk tehát, az általános személyiségi oltalom elve a valóságos jogéletet tekintve érvényesül jogrendszerünkben."[22] A magyar joggyakorlat ezidőben az európai joggyakorlattal azonos színvonalon állt.
A második világháború után a jogállamokban robbanásszerűen kifejlődött a személyiségvédelem. "A fasizmus elleni fellépés újra előtérbe állította az egyéni autonómiát és garanciáit, s köztük különösen a személyiségi jogokat... A személyiségi jogok a második világháború után nem függetleníthetők el az alkotmányos szabadságjogoktól. A személyes életstílus védelme, a szülés- (sőt a halál) szabályozás kérdésében is alkalmazott személyiségvédelem világosan mutatja, hogy általában az önmeghatározás biztosításáért folyik a harc az egykori politikai hatalom helyett általában mindenfajta "hatalom" és "túlsúly ellen" - állapítja meg helyesen Sólyom László.[23]
A magyar joggyakorlat azonban gyökeresen más irányt vett. A Legfelsőbb Bíróság 1953. évi III. sz. elvi döntésében megszüntette a nem vagyoni kártérítést, s az intézményt a következő elvi indok alapján száműzték a magyar jogból:
a) szemben áll a szocialista erkölccsel, munka nélküli jövedelmet biztosít;
b) kifejezetten kapitalista szemléletet tükröz, mely mindent áruvá változtat;
c) megalázás a szocialista ember számára, hogy pénzt kérjen személyiségi érdekei megsértéséért;
d) személyiségi jogok és értékek nem helyettesíthetők, vagyoni elégtétel útján nem szeparálhatók.
Ennek nyomán természetesen a Ptk.-ba sem került be a nem vagyoni kártérítés szabálya 1959-ben. A törvény eredeti 81-83. § csak általános, deklaratív szinten szabályozza a jogokat, mint az "Indoklás" mondja, a javaslat "csupán a legjelentősebb személyhez fűződő jogokat emeli ki, elsősorban az Alkotmányban is rögzített jogokat". Sajátos módon indokolja meg a Ptk.-nak azt a megoldását az "Indoklás", hogy a névjog védelmét miért nem szabályozza kimerítően; "mert annak számos kihatása államigazgatási jellegű." A nem vagyoni kártérítés helyébe lépő "általános kártérítés" /358. § (2)/, illetve az ún. objektív alapú személyiségvédelmi szabályok /85. § (1) bek./ gyakorlatilag alkalmatlannak bizonyultak az emberi személyiség védelmére. Ennek a helyzetnek volt következménye, hogy a Ptk. hatálybalépését követő mintegy 15 évben összesen 100 személyiségvédelmi per fordult elő hazánkban.
Hazai jogirodalmunk a hatvanas-hetvenes években világosan felismerte, hogy a személyiségvédelem szempontjából kulcsfontosságú a nem vagyoni kártérítés újjáélesztése. Csak röviden utalhatunk itt Mádl Ferenc, Kertész Imre, Erőss Pál, Tőrő Károly, Eörsi Gyula, Világhy Miklós állásfoglalásaira.[24]
Ennek hatására a nem vagyoni kártérítés 1977-ben visszakerült a Ptk.-ba, igaz erősen megszorított keretek közé. Ezen megszorításokat az Alkotmánybíróság megsemmisítette, s ennek nyomán a Ptk. 354. § (1) bek. alapján van lehetőség - korlátozás nélkül - a nem vagyoni kár megtérítésére.
Így a kilencvenes évekre kialakult egy többé-kevésbé megfelelő személyiségvédelmi rendszer. Viszont - mivel az elmélet és a gyakorlat ennek a védelmi rendszernek a kialakításaival volt elfoglalva évtizedeken keresztül, a Ptk. személyiségvédelmi szabályainak tartalmi része gyakorlatilag nem változott az elmúlt évtizedekben. A joganyag ugyan kibővült - ez eredeti 81-83. § tartalmi szabályai, bővebben a jelenlegi 75-83. § keretei között találhatók - de továbbra is súlyos koncepcionális hiányosságok, ellentmondások találhatók benne, ugyanakkor a személyiségvédelem néhány kulcsterülete üres a Ptk.-ban, vagy csak deklaratív jelzéssel van jelen.
Megemlítendő, hogy egyes a Ptk.-ban csak jelzésszerűen jelen lévő személyiségvédelmi területet a rendszerváltozás folyamatában más törvények - pl. Postatörvény, Egészségügyről szóló törvény stb. - egyes részvonatkozásokban már rendeztek, de ezen részszabályozásoknak nem teremtődött meg az összhangja a Ptk. rendszerével. Márpedig a kiindulópontnak a Ptk. szabályainak kellet volna lennie. Úgyszintén fontos körülmény, hogy e területen az 1977 után megélénkült bírói gyakorlat több hézagot kitöltött, illetve a személyiségvédelemmel foglalkozás jogtudomány több értékes alapművet alkotott. Feltétlenül szólni kell az Alkotmánybíróság számos határozatáról, melyek komoly előrelépést jelentettek az állampolgári alapjogok és a személyiségvédelem területén.[25]
Mindez a számos pozitív fejlemény a Ptk. személyiségvédelmi szabályaira csekély hatással volt, így ma is igaz nem kis részben az a megállapítás, melyet a jelen sorok szerzője még egyetemi hallgatóként tett közel 30 évvel ezelőtt, s talán nem szerénytelenség, ha ismét idézi:
"A Ptk. 81-87. §-a nem oldotta meg a polgári személyiségvédelem kérdéseit. Az elmélet és maga a törvény is számtalan problémát nyitva hagyott; nem megoldott például a jogok csoportosítása, a kapcsolat más jogágban védett személyiségi joghoz az, hogy az egyéneknek pontosan milyen megnyilvánulásait érdekeit védi a polgári személyiségvédelem stb. Ezeknek az alapvetően fontos kérdéseknek a megválaszolása helyett (tehát mit is ér-
- 262/263 -
tünk polgári jogi személyiségvédelem alatt) az irodalom jórészt a nem vagyoni kártérítés kérdésében való állásfoglalásra szorítkozott (tehát arra, hogyan védjük meg a jogot).[26]
1. A Ptk. újrakodifikálása során a "Személyek" című "második rész", a leginkább újraalkotásra váró részek közé tartozik. Az újrakodifikálás során a kor és a jövő követelményeinek megfelelően erőteljesen növelni szükséges a joganyag súlyát és kidolgozottságának színvonalát.
2. A "Személyek" rész újrakodifikálásánál az egyik alapvetően eldöntendő kérdés a jelenlegi családi jogi joganyag elhelyezése a jogrendszerben.
Magam részéről a jelenleg Csjt.-ben található joganyagnak a Ptk.-ba való átvitelét határozottan javaslom a következő okok miatt.
a) a családi jog visszatérne arra a helyre, ahol évezredeken át volt, s a jogállami kódexekben jelenleg is van.
b) megszűnnének azok a képviseleti anomáliák, melyek jelenleg a gyámság, gondnokság, örökbefogadás Ptk.-n kívülisége, vagyis a Ptk. és a Csjt. egymással aszinkronban lévő szabályai okoznak.
c) ezáltal nőne a családi jog súlya, különösen fontos ez a gyámsági és gondnoksági joganyag tekintetében, amelynek hiányzik az elméleti megalapozottsága az elmúlt évtizedekben, és példa nélküli módon a gondnokságnak tartalmi szabályai sincsenek.
d) javaslom, hogy a Ptk. második része, az Mtj.-hez hasonlóan "Személyi és családi jog" címet viselje.
da) Személyek (Az ember, jogi személyek, az emberi személyiség védelme),
db) Házassági jog (külön törvényben a házasságkötés, eljegyzés, házasság megszűnése); benne: a házasság jogi hatásai (személyi jog, vagyonjog),
dc) Rokoni jog (benne örökbefogadás),
dd) A kiskorú gyermek jogállása (szülői jogok és gyámság),
de) Gondnokság.
A családi jog önállósága mellett a legfontosabb érv az volt, hogy a családi jog alapvetően személyi (nem vagyoni) viszonyokra vonatkozik, szemben a vagyoni jogokra koncentráló polgári joggal.[27]
Ez az érv ma már nem helytálló:
- egyrészt a polgári jogon belül megnőtt a személyi jogok súlya;
- másrészt a családi jog fél évszázad alatt - véleményem szerint - pont annak kidolgozásával maradt adós, amelyre önállóságát alapozta, nevezetesen a személyi jogi rész kidolgozásával. Ennek alátámasztására lehet mondani, hogy míg pl. az Mtj. a házastársak személyi jogviszonyait 13. §-ban rendezi (111-124. §), addig a Csjt. arra mindössze 3 §-t rendel (23-26. §)
Vagyis, jelenleg a családi jogi jogszabályokban nyomasztó túlsúlyban vannak a vagyonjogi szabályok, melyek viszont szorosan kapcsolódnak a Ptk.-hoz.
e) Így a családi jog vagyonjogi része is visszakerülne a hozzá szorosan kapcsolódó polgári jogi anyaghoz.
f) E megoldással a családi jog személyi jog kapcsolódása is hangsúlyozott lenne.
3. Eldöntendő kérdés, hogy a Ptk. csak egy személyiségvédelmi generálklauzulát tartalmazzon, rábízva a bírói gyakorlatra és az elméletre a nevesítést, vagy egy generálklauzula mellett külön nevesített személyiségvédelmi jogterületeket is kodifikáljon. Magam javaslom a személyiségvédelmi generálklauzula mellett a következő területek nevesítését önálló szakaszban:
a) névjog - névvédelem;
b) jó hírnév, becsület, emberi méltóság védelme (benne: diszkrimináció tilalma) - ugyanakkor a sajtó-helyreigazítás jellegű szabályt a Pp.-ben célszerű elhelyezni;
c) képmás és hangfelvétel védelme;
d) titokvédelem (benne: esetleg adatvédelem);
e) magánlakás védelme;
f) szabadság védelme (esetleg itt is elhelyezhető a diszkrimináció tilalma);
g) élet, testi épség, egészség védelme.
Az egyes területeken belül fogalom-meghatározó szabályok szükségesek, illetve nevesíteni kell a jogsérelem egyes, legfontosabb eseteit.
4. Szükséges az élet kezdetének és végének pontos, a kor követelményeinek megfelelő meghatározása. Szükséges a magzat státuszának meghatározása. Szükséges iránymutató meghatározását adni a legalizálható életellenes beavatkozások (abortusz, eutanázia) lehetőségéről -vagy hiányáról.
5. A jogi személyek körében szükséges egy általános részt és egyes jogi személyek fejezetet kidolgozni. Az "általános rész" körében - többek között - elkülönítetten kell rendezni a jogi személyek személyiségvédelmét, felelősségét, képviseletét.
6. Célszerű kialakítani az orvos (eü. intézmény) és a beteg jogviszonyát rendező gyógyítási szerződés kategóriáját, illetve önállóan nevesíteni az orvos polgári jogi felelősségét. ■
JEGYZETEK
[1] Lábady Tamás: Általános tanok, Dialógus Campus, 1998, 125.
[2] Emberi Jogok és elmeegészségügy; Magyarország, Mental Disability Rights International, Washington, 1997.
[3] i.m. 59.
[4] i.m. 61.
[5] i.m. 61.
[6] i.m. 60.
[7] i.m. 62.
[8] i.m. 64.
[9] i.m. 65.
[10] i.m. 66.
[11] i.m. 67.
[12] i.m. 67.
[13] i.m. 67.
[14] i.m. 68.
[15] i.m. 69.
[16] i.m. 76.
[17] i.m. 76.
[18] i.m. 77.
[19] ld. pl. Tőrő Károly: Orvosi jogviszony, KJK, 1986, 296-320.: Harmathy Attila: Az elmebetegek polgári jogi jogállása. Jogtudományi Közlöny, 1985. 9.; Jobbágyi Gábor: Elmeorvosi gyakorlat és polgári jog, Jogtudományi Közlöny, 1986. 6.; Szabó András: Az elmebetegek helyzete a magyar büntetőjogban. Jogtudományi Közlöny, 1985. 9.
[20] A gyámságra és a gondnokságra vonatkozó régi magyar jog részletes bibliográfiája megtalálható: Magyar Magánjog, szerk.: Szladits Károly, Bp. 1940. II. kötet, Családi jog, 370.; A "Nagy Szladits" a gyámság és gondnokság problematikáját 325 oldalon dolgozza fel Szokolay Leo szerzőségében.
[21] ld. pl. A családi jogi törvény magyarázata, KJK, 1988.
[22] ld. 20. jegyzet, I. kötet. Általános rész, személyi jog; Balás P. Elemér. Személyiségi jog, 628-629.
[23] Sólyom László: A személyiségi jogok elmélete, KJK, 1983, 310-311.
[24] ld. részletesen: Jobbágyi Gábor: A személyhez fűződő jogok kérdései, OTDK nyertes dolgozat. 1972.
[25] Pl. Sólyom László: Személyiségvédelem a polgári jogban, KJK, 1979.; Tőrő Károly, Az orvosi jogviszony, KJK, 1986.; A személyiség jogi védelme, KJK, 1992. szerk.: Petrik Ferenc; Tőrő Károly: Személyiségvédelem a Polgári jogban, KJK, 1979.
[26] ld. 24 alatt, 1.
[27] Szigligeti-Bacsó: A családjogi törvény magyarázata, KJK, Bp., 1971., 16.; Pap Tibor: Magyar Családjog, Tankönyvkiadó, Bp., 1979., 16.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem (Budapest).
Visszaugrás
