Ambrus István Digitalizáció és büntetőjog című kötete a digitális eszközök társadalmi használatának a Covid-19 pandémia által előidézett változásait vizsgálja. Noha a digitalizáció már korábban, a 2000-es években is a mindennapjaink egyre meghatározóbb fogalmának számított, az utóbbi rövid időszakban lényegében "szintugrás" következett be az új technológiák, alkalmazások megjelenésében.
A könyv alapját a szerző sok éves, széles körű kutatásai, valamint jelentős oktatási és tananyagfejlesztési tapasztalatai képzik. Művében a technikai modernizációnak elsődlegesen a büntető anyagi jogra gyakorolt hatásait elemzi, sőt, az anyagi büntetőjog területén a könyv hiánypótló jelleggel jelentős szintetizálást is végez.
Miután a monográfia éveken keresztül készült, ez a témaválasztás rendkívüli aktualitása mellett is - ahogyan a szerző maga is utal rá - számos kockázatot rejtett magában, mindenekelőtt az időtállóság várható hiányát. Mivel a jelzett technológiák folyamatos fejlődésen és változásokon mennek keresztül, a könyvben tett egyes megállapítások hamar elavulttá válhatnak, ugyanakkor a szerző kiemeli azon felmerülő büntetőjogi dogmatikai kérdéseket, amelyeknek újraértelmezése időtállóbb lehet.
A szerző rögzíti, hogy egyfajta panorámaszerű áttekintést igyekezett adni a téma széles körére tekintettel, figyelemmel arra, hogy életünknek kétségtelenül nincs olyan területe, amelyet közvetlenül vagy közvetve a digitalizáció ne érintene. Nagyon jó példa erre az új típusú szexuális bűncselekmények tárgyalása, vagy éppen a jogalkalmazás mindennapjainak egyik legérdekesebb kérdése, az e-roller büntetőjogi (és természetesen a kártérítések okán polgári jogi) kategorizálásának problematikája is.
A monográfia négy főbb fejezetből és két exkurzusból áll, valamint az alaptémához lazábban kapcsolódó kitérőt is tartalmaz. Utóbbit a kézirat lezárása, illetve a könyv megjelenése időpontjában is megkerülhetetlen Covid-19 járvány büntetőjogi kérdései vizsgálatának szükségessége indokolja. A kötet továbbá olyan, egyébként alapvetően nem digitális bűncselekményre vonatkozó felvetéseket tartalmaz, amelyek társadalmi megítélése éppen a digitalizáció, a közösségi oldalakon való közzététel folytán jelentős változáson ment keresztül: így például az állatkínzás erőteljesebben a társadalom látóterébe került, dogmatikai újraértelmezést sürgetve.
A kötet a bevezetőt követően "Új bűncselekménytani megfontolások" cím alatt a büntető anyagi jog általános része körében alapvető dogmatikai intézményeket gondol újra így foglalkozik a bűncselekmény fogalmával, az elkövetési tárggyal, a kvázi nyitott törvényi tényállással, az előkészülettel. Külön kiemelendő az alkalmatlan kísérlet szerepének felértékelődését bemutató fejezet, amely rámutat a bankkártyával történő fizetési rendszerek és technológiák jelentős változásának, illetve a többfaktoros biztonsági intézkedések bevezetésének dogmatikai következményeire.
Egy további fejezetben a szerző "Új büntetéstani megfontolások" cím alatt a digitalizáció szankciórendszerre gyakorolt hatását elemzi, különösen, ami az angolszász megoldásokat idéző, az algoritmusokon alapuló döntéshozatal várható terjedésének következményeit illeti. A szerző kiemelten vizsgálja a diszpozitív rendelkezések kizárására törekvés és az algoritmusokon alapuló döntéshozatal erősítésének hátrányait, arra a következtetésre jutva, hogy a dogmatikán alapuló büntetőjogban érdemes lenne elkerülni az angolszász eredetű jogintézmények korrekció nélküli átvételét. A szankciórendszerhez kapcsolódóan a könyv ezt követően a digitalizáció "tipikus" következményeként megjelent intézkedést, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének részletszabályait is bemutatja.
A "Digitalizáció a büntetőjog különös része körében" című fejezetben a szerző nemzetközi kitekintéssel kísérli meg az alkalmazott terminológia és a klasszifikáció nem egységes meghatározásának bemutatását, majd az úgynevezett szoros és tágabb értelmű digitális bűncselekmények kategóriáit részletezi. Előbbi alatt például a készpénzhelyettesítő fizetőeszköz bűncselekményének témakörét tárgyalja, kitérve az elektronikus pénz, illetve a kriptovaluták dogmatikai meghatározásaira is, majd érintve az etikus hacking problémakörét, amely már a mindennapok büntetőjogi alkalmazásában is megjelent. A tágabb értelmű digitális bűncselekmények körében olyan bűncselekmények szerepelnek, melynek az elkövetését a digitalizáció megkönnyítette, mint többek között a gyermekpornográfia, a pénzmosás vagy a zaklatás.
A szűk értelemben vett digitális deliktumok közül a szerző elsőként a talán legegyértelműbb kategóriára, az információs rendszer ellen elkövetett bűncselekményre fókuszál, annak dogmatikai hátterét bemutatva. Ehelyütt
- 89/90 -
elemzi a már említett etikus hacking tevékenységet, ismertetve a szakmai körökben is nagy érdeklődéssel követett ún. Magyar Telekom elleni hackelési ügyet is. A kötet egyik kiemelkedő egysége véleményem szerint a készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel kapcsolatos bűncselekményekkel foglalkozó rész, amelyben szerző előremutató jelleggel, dogmatikailag is rendszerezi a büntető anyagi jogban a kriptovalutákat (eddig leginkább a dolog/vagyon fogalma alatt vizsgálták ezt a kérdést a szakirodalomban, illetve inkább az eljárásjogi vetületeire fókuszáltak). Az adattal kapcsolatos deliktumok körében a szerző kitér a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényben (Btk.) 2021-ben megjelent ún. drón-tényállásra (Btk. 422/A. §), azt részleteiben elemzi, bemutatva a hazai és a nemzetközi jogszabályi hátteret is, segítve ezáltal a majdani jogalkalmazást.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
