A génmódosítás vívmányait a gyógyászati és katonai felhasználás mellett ma már széles körben alkalmazzák a mezőgazdaságban és ezzel szoros összefüggésben, az élelmiszer-termelési folyamatokban.
Az öröklődést szabályozó információs anyag mesterséges megváltoztatása a genetikai módosítás, génmérnökség, génsebészeti beavatkozás, géntechnológia vagy génmanipuláció megnevezésekkel széles körben ismertté vált. Egy meghatározott tulajdonságért felelős DNS szakaszt (gént) izolálnak valamely növény vagy állatfajból és beépítik egy másik szervezetbe, ahol az új gén - amennyiben expresszálódik - a kívánt változást idézi elő. A génsebészeti beavatkozások eredményeit - amelyek az 1970-es években még a kutatólaboratóriumokban jelentkeztek - a '80-as évektől elsősorban a gyógyszeripar és a fermentációs ipar[2] alkalmazta. A módosított génállományú baktériumok és gombák segítségével a megszokottnál olcsóbban és hatékonyabban lehetett gyógyszer alapanyagokat, hormonokat és enzimeket előállítani, amelyeket elsősorban a humán gyógyászatban, majd az élelmiszeriparban hasznosítottak. Ezeket a genetikailag módosított szervezeteket zárt rendszerben hasznosították, így fel sem merült a környezet veszélyeztetésének, a biodiverzitás csökkenésének vagy az élelmiszerek biztonságosságának problémája. A fogyasztók eleinte nem foglalkoztak a számukra túlságosan tudományos és kevés gyakorlati haszonnal járó kísérletek eredményeivel. Nem érzékelték, hogy a modern biotechnológia kialakulásával rendkívül nagy horderejű áttörés készül az élővilág átalakítására, az örökletes tulajdonságok megváltoztatása terén.
"Géntechnológiai úton olyan növényeket állítottak elő, amelyek minden sejtje rovarirtó szert termel, vagy pedig ellenállóvá vált valamilyen - általában a vállalat által előállított - totális gyomirtó szerrel szemben. Amennyiben ezek a növények bejutnak a táplálékláncba, kiszabadulnak az ellenőrzés alól, komoly egészségügyi, ökológiai és gazdasági károkat okozhatnak."[3] A kockázatot az jelenti, hogy az idegen, beépített DNS későbbi viselkedése sok esetben nem tisztázott, vizsgálatokkal és tudományos kutatásokkal nem kellőképpen alátámasztott. Szintén kevés információ áll rendelkezésre az ilyen gének más génekre, illetve más szervezetekre gyakorolt hatásairól. Egy harmadik nem elhanyagolható veszélyforrás, hogy a génkölcsönhatások nyomán a génmódosított összetevőt tartalmazó emberi- vagy állati táplálék tápanyag-összetétele is módosulhat.
Még ma is alakulóban van a GMO-k jogi szabályozása, - azzal együtt, hogy az ilyen jellegű tevékenységek szabályozása terén számos alapvető fontosságú jogszabály már megszületett, - hiszen egy exponenciálisan fejlődő biotechnológiai terület szabályozásáról van szó. Ugyanakkor, ha a tudományos fejlődés meg is állna, a jelen állapotok is újabb és újabb jogi kérdéseket vetnének/vetnek fel, minthogy a génmódosított szervezetek, - különösen a vetőmagok alkalmazása terén -, ma már világméreteket ölt, hatásai pedig az egész ökoszisztémára kihatnak.
Az EU már az 1990-es évek elejétől megkezdte a vonatkozó jogi szabályozás kidolgozását, és a GMO-kal kapcsolatban specifikus szabályozást vezetett be a lakosság egészsége és a környezet védelme érdekében. Ezzel egy időben egységes követelményeket teremtett a biotechnológia piaca számára.
Az első jogszabály 1990-ben született meg (ez volt a 90/220/EGK irányelv), és a genetikailag módosított szervezetek szabad környezetbe történő kibocsátását szabályozta. Az irányelv a genetikailag módosított szervezetekre vonatkozóan előzetes engedélyezési eljárást vezetett be. Előírja, hogy bármely GMO környezetbe történő kibocsátását, illetve forgalomba hozatalát megelőzően környezeti hatástanulmányra van szükség.[4] (A GMO-kból származó termékekre, mint például az ilyen tulajdonságokkal rendelkező tészta, nem ez a horizontális irányelv vonatkozik, hanem vertikális, szektorális rendeletek, pl. az új élelmiszerekről és új élelmiszer-összetevőkről szóló 258/97/EK rendelet.)
A jelen értekezés szűkös kereteire tekintettel a legfontosabb közösségi génmódosított szervezetekre vonatkozó jogszabályok a következők. A 90/219/EK irányelv, amelyet a 98/81/EK irányelv módosított, a genetikailag módosított mikroorganizmusokra vonatkozik, azok kutatási és ipari célú felhasználását szabályozza. Ezt követően több jogszabály is született a témában: a 2001/18/EK irányelv a géntechnológiával módosított szervezetek szándékos környezeti kibocsátásáról (hatályon kívül helyezte az előbb említett 90/220 számú tanácsi irányelvet). Szintén a szabályozás egyik alappillére az 1829/2003/EK rendelet a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról; valamint az 1830/2003/EK rendelet a géntechnológiával módosított szervezetek nyomon-követhetőségéről és címkézéséről. A nemzetközi áruforgalommal is kapcsolatos közösségi jogi szabályozás a 1946/2003/EK rendelet a géntechnológiával módosított szervezetek országhatárokon történő átviteléről, valamint a Biológiai Sokféleség Egyezmény Cartagena Jegyzőkönyve a Biológiai Biztonságról.[5]
Az Európai Unió környezetpolitikájában megfogalmazott alapelvei áthatják az egész környezetvédelmi jogi szabályozást. Mégis bizonyos elvek kiemelt prioritást élveznek a génmódosítás jogi szabályozásának kialakítása és alkalmazása során. Ilyen elv például az első környezeti akcióprogramban[6] megfogalmazott és sokak által jól ismert - szennyező fizet elv, - a tudomány és technika környezetvédelmi célú fejlesztése, - a szennyezés, illetve a környezeti ártalmak forrásánál történő fellépés, - az Európai Közösség és a tagállamok regionális és nemzetközi együttműködése. Legfontosabbak közé tartozik a megelőzés és az elővigyázatosság elvének érvényesítése a génmódosítás terén. "A megelőzés a környezetvédelem legfontosabb elve, amely a környezetpolitikában ismert másik megfogalmazása szerint a szennyezés forrásánál való fellépést jelenti. (...) az ismert és várható hatások elleni fellépést igényli, míg az elővigyázatosság gondolatával kiegészülve arra figyelmeztet, hogy kellő körültekintéssel elkerülhetőek és elkerülendőek a nem várt következmények is."[7]
A rohamosan fejlődő biotechnológia és a GMO-k világméretű elterjedése újabb és újabb jogértelmezési helyzeteket szülnek.
Az Európai Bíróság jogértelmező gyakorlatának tehát ilyen körülmények között komoly szerep jut, hiszen a tagállamok génmódosítással kapcsolatos jogvitáik során is nagyban támaszkodnak az Európai Bíróság jogértelmező, jogfejlesztő tevékenységére.
1998-ban a Monsanto Europe forgalomba hozatali engedélyt[8] szerzett a géntechnológiával módosított MON 810 kukoricára. A növényfajta oltalmi jogosult a Monsanto Technology és a szóban forgó vetőmag forgalmazásáért a Monsanto Agrar Deutschland felelős.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
