A mesterséges intelligencia (a továbbiakban: MI) folyamatosan teret nyer életünkben és ez a jog területén belül az igazságszolgáltatást sem hagyja érintetlenül.[3] A probléma jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy az MI már az Európai Unió szupranacionális intézményrendszerét is mozgásba hozta.
Az Európai Bizottság 2021 áprilisában átfogó, kódex-szerű szabályozási tervet[4] (a továbbiakban: Kódex) tett közzé az MI alkalmazásának jogi vetületeiről. A Kódex kockázat-alapú szemlélet alapján tiltott, nagy-kockázatú és egyéb kategóriákba sorolja az MI alkalmazási területeit és termékeit.[5] Ebben a fogalomrendszerben az igazságszolgáltatás, pontosabban az olyan MI-rendszerek, amelyek célja, hogy segítsék az igazságügyi hatóságokat a tények és a jog kutatásában és értelmezésében, valamint a jog konkrét tényállásra történő alkalmazásában, a nagy-kockázatú csoportba tartoznak.[6]
A Kódex részletes bemutatása a terjedelmi korlátokra való tekintettel nem képezi a jelen tanulmány tárgyát, de érdemes rámutatni arra az összefüggésre, hogy az EU a magas kockázatú besorolást az egyéni szabadságok és a jogállamiság mellett az MI-rendszerek tisztességes eljáráshoz, valamint hatékony jogorvoslathoz való jogra gyakorolt hatásával indokolja.[7] Többek között ez a megfontolás is abba az irányba mutat, hogy az MI igazságszolgáltatásban történő alkalmazásának lehetősége nem képzelhető el a tisztességes eljáráshoz való jog megfelelő védelme nélkül, ezért az MI és a tisztességes eljáráshoz való jog közötti összefüggésekre koncentráló kutatások elengedhetetlenül szükségesek. Mint minden más, az MI által érintett területen, az igazságszolgáltatás esetén is az ember és a gép leghatékonyabb, egyben legerősebb garanciákat biztosító együttműködésére kell törekedni.
Tanulmányomban azt a hipotézist kívánom bizonyítani, hogy az MI ítélkezés terén történő alkalmazása kizárólag a bíró kulcspozíciójának megőrzése mellett lehetséges. E körben amellett érvelek, hogy az MI a bíró helyett nem ítélkezhet, de javaslatokat tehet a bírói döntés tartalmára a tisztességes eljárás alapvető követelményeinek megőrzése mellett. Emellett az MI a bírósági eljárások mérlegelést és méltányosságot nem igénylő, egyszerűbb forráskutató, fordító vagy szakértői feladatai ellátására alkalmazható, amellyel összefüggésben az MI bírósági eljárásokba történő bevonásukat előnyös, egyben támogatandó felvetésnek tartom.
Tanulmányomat a kutatás kontextusba helyezésével, valamint fogalmi tisztázásokkal nyitom, mintegy a tartalmi vizsgálatot megelőző, nulladik fejezetként. Ezt követően a tisztességes eljáráshoz való jognak az MI működése szempontjából azonosítható részjogosítványait mutatom be, majd az MI alkalmazásának tisztességes eljárásra gyakorolt hatását elemzem. Tanulmányom harmadik fejezetében néhány olyan, a jövőre vonatkozó javaslatot és kezdeményezést ismertetek, amelyek a tisztességes eljárás szempontjából felmerülő aggályokra adhatnak válaszokat, különös tekintettel az ún. blokklánc ("block-chain") technológiára.
Konklúzióimat végül hármas tagolásban mutatom be a szerint, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazható-e: i) a bíróságok munkáját támogató, egyes részfeladataiban segítő; ii) bírói döntéseket tartalmilag teljesen megalapozó, döntéselőkészítő megoldásként, valamint iii) önálló döntéshozóként az ember helyett. Zárásként a magyar igazságszolgáltatási rendszerre alkalmazható lehetséges megoldásokat vázolom fel, majd végül összegzem gondolataimat.
Az MI igazságszolgáltatásban történő alkalmazhatósága valamennyi jogág tekintetében számos kérdést vet fel. Ezek közül tanulmányomban a tisztességes eljáráshoz való jog ernyője alatt összefogható eljárási alapjogok érvényesülését vizsgálom, amelyeket az érdemi vizsgálat előtt elengedhetetlen kontextusba helyezni.
A tisztességes eljáráshoz való jog, mint első generációs alapjog, az egyéni jogosultságok érvényesíthetőségét hivatott garantálni a közhatalommal szemben.[8] Tovább
- 339/340 -
szűkítem az alapjog vizsgálatát a tisztességes bírósági eljárásra,[9] amely relációban a közhatalmi oldalon legtöbb esetben a bíróság áll (emellett az ügyészség és a rendőrség eljárása merülhet fel kisebb részben).[10] Ezen intézményeket jelen formájukban emberek működtetik, emberi cselekmények láncolata alkotja azt az eljárást, amely végén a felekre nézve döntés születik, így a tisztességes bírósági eljárás követelményei eredendően embereket köteleznek. Ez a felállás az MI alkalmazásával mindenképp módosulni látszhat, hiszen hiába, hogy a kötelezetti oldalon szükségszerűen továbbra is a közhatalom áll, a bíróság eljárása azonban részben vagy egészen szoftverek cselekményeiből tevődne össze, amelyek esetében belátható, hogy az emberrel szemben támasztott követelmények nem érvényesíthetők változatlan formájukban.[11]
Amennyiben egy jogviszony valamely alanyi oldala - akár részben - módosul,[12] úgy annak tartalma is újragondolást igényelhet. A tisztességes bírósági eljárás a szükséges és megfelelő kiindulópont, azonban úgy gondolom, hogy annak minden részjogosítványa nem lesz modellezhető az MI-re, mivel maga az MI működése sem azonosítható az emberi gondolkodással, cselekményekkel, így ilyen irányú kutatásra én sem vállalkozom. Ugyanakkor a fair eljárás olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért az eljárás lehet fair egyes részletek hiánya ellenére is, valamint az összes részletszabály betartása dacára tisztességtelen is akár.[13] Ez alapján tehát a tisztességes eljáráshoz való jog egyes részjogosítványainak érvényesülése egymással ellentétben is megvalósulhat. Ezt az MI bevonása esetén is fenntarthatónak gondolom. Így tanulmányomban nem a modellezés irányába, hanem arra teszek kísérletet, hogy azonosítsam a tisztességes eljárás olyan, az igazságszolgáltatással szemben fennálló alapvető alkotmányos követelményeit, amelyek garantálása nélkül az MI igazságszolgáltatásban történő alkalmazásának lehetősége jelentős alapjogi kockázatokat vetne fel. Ezen felül szükséges, hogy érvényesülésüket érintse az MI alkalmazása a bírósági eljárásokban, valamint alkalmasak legyenek az MI alapú fejlesztések jövőbeli irányainak és céljainak kijelölésére.
A tisztességes eljáráshoz való jognak nem létezik a részjogosítványokat taxatíve felsoroló, zárt katalógusa.[14] Mindazonáltal szükségesnek tartom azon alapjogi követelmények azonosítását, amelyek a legalapvetőbb garanciákat jelenthetik a tisztességes bírósági eljárás érvényesülése érdekében. A lehatárolást a World Justice Project,[15] az Európai Unió[16] és az Európa Tanács igazságszolgáltatás hatékonyságának értékelésével foglalkozó bizottságának[17] igazságszolgáltatási rendszereket elemző, értékelő és rangsoroló kutatásainak mutatóit szem előtt tartva végeztem el. Ezen felmérések olyan követelményeket állítottak fel, amelyek regionális vagy akár nemzetközi szinten is értékelhetők, elemezhetők közel azonos módon, így kiemelt és alapvető referenciapontként tekinthetők más kutatások esetében is. A mutatók közül minden kutatásból azokat vizsgáltam, amelyek a tisztességes bírósági eljáráshoz kapcsolódnak (kiszűrve például a büntetés-végrehajtásra, az ügyvédi díjakra, vagy az igazságügyi együttműködésre vonatkozó kérdéseket). Ezt követően lehatárolást végeztem azokra a részjogosítványokra, amelyek mindhárom felmérés mutatói között szerepelnek. Ezen követelmények alapvető jellegükből kifolyólag alkalmas kiindulópontot nyújthatnak a továbbiakban az MI igazságszolgáltatásban történő alkalmazásának értékeléséhez is, valamint - ahogy a későbbiekben bővebben kifejtésre kerül - érvényesülésüket érinti is az MI alkalmazása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
