A magyar bíróságok közül elsőként a Szombathelyi Városi Bíróság intézett előzetes döntéshozatali kérelmet az EK-Szerződés 234. cikke alapján az Európai Bírósághoz1. A végzés több polgári jogi és közösségi jogi kérdést is felvetett. Egyrészt arra vonatkozóan kért értelmezést a magyar bíró, hogy az adott közösségi irányelv (a 93/13/EGK irányelv) fényében hogyan kell értelmezni a magyar Polgári Törvénykönyvnek a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó szabályait. Másrészt felvetette a közösségi jog időbeli hatályának általános kérdését az új tagállamokban. Alkalmazható-e egy közösségi norma a csatlakozás előtt keletkezett, de a csatlakozáskor még nem lezárult jogviszonyra? Mennyiben más a megítélés, ha a közösségi jogszabályt az adott tagállam már a csatlakozást megelőzően, de a jogviszony keletkezése előtt - akár a Társulási Megállapodás alapján, akár attól függetlenül - átvette belső jogrendszerébe? Nyilvánvaló, hogy ezen általános közösségi jogi dilemmák az elkövetkező évek magyar joggyakorlatában mindennapi problémaként jelentkeznek. Sőt a Magyarországgal együtt az EU tagjává vált tíz új tagállam számára is tanulságosak lehetnek.
Jelen tanulmány keretében szerzők kizárólag ezekkel az általános közösségi jogi kérdésekkel foglalkoznak. Ezt a korlátozást az is indokolja, hogy az Országgyűlés 2005. december 19-i ülésén elfogadta a Ptk. tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó szabályait átfogóan, az Európai Bíróság korábbi értelmezéseinek megfelelően módosító 2006. évi III. törvényt. A felvetett közösségi jogi dilemmákról való további gondolkodást a szerzők annak ellenére indokoltnak tartják, hogy az Európai Bíróság 2006. január 10-én hozott ítéletében hatáskörének hiányát állapította meg és ezért - feltűnően rövid indokolással - megválaszolatlanul hagyta a szombathelyi végzés által felvetett, az új tagállamok jogászai számára különösen lényeges elméleti kérdéseket.
Az alapeljárás tárgyát képező szerződést a peres felek 2002. január 10-én kötötték, a keresetet pedig szintén még Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása (2004. május 1.) előtt nyújtották be. A magyar bíróság előtt folyamatban lévő eljárás során merült fel, hogy a szerződés tisztességtelen szerződési feltételeket tartalmaz. A tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó szabályozást a magyar jogban a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 1997. évi CXLIX. törvénnyel módosított 209. §-a tartalmazza, amely törvény a (még a csatlakozás előtti) magyar jogharmonizációs tevékenység keretében került megalkotásra. Ez a törvény kísérelte meg (2004. május 1-je előtt) átültetni a Tanács 93/13/EGK irányelvét (a továbbiakban: az irányelv, vagy a 93/13/EGK irányelv), amelynek az volt a célja, hogy közelítse a tagállamoknak az olyan jogi és igazgatási előírásait, amelyek vállalkozások és fogyasztók között kötött szerződésekben tisztességtelen feltételekre vonatkoznak.
A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás (a továbbiakban: Társulási Megállapodás) - amely 1994. február 1. napján lépett hatályba - 68. cikke szerinti magyar jogközelítési kötelezettségnek kívánt tehát eleget tenni az 1997. évi CXLIX. törvény, amely 1998. március 1. napjától kezdődő hatállyal, a hatálybalépést követően kötött szerződésekre vonatkozóan a fokozottabb fogyasztóvédelem érdekében módosította a Ptk. 209. §-át. Vékás Lajos a szabályozás ellentmondásosságára több alkalommal rámutatott az irányelv átültetését követően2, a jogalkalmazás számára azonban a probléma csak a csatlakozást követően jelentkezett. A Szombathelyi Városi Bíróság előtt folyamatban lévő ügyben a közösségi jog magyarországi időbeli hatályára vonatkozó (szám szerint harmadik) kérdése a következőképpen szólt: "A közösségi jog alkalmazása szempontjából van-e bármiféle relevanciája annak, hogy az alapul fekvő jogvita a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőzően, de az irányelvnek a belső jogba történő átültetését követően keletkezett?"
Az Európai Bíróság ítéletében megállapította hatáskörének hiányát, így nem válaszolta meg a Szombathelyi Városi Bíróság által feltett kérdéseket. Álláspontja szerint egy irányelv értelmezésére - kizárólag egy új tagállamnak az Európai Unióhoz történt csatlakozásától kezdődő alkalmazása vonatkozásában - rendelkezik hatáskörrel3. Az alapügy tényállása a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történt csatlakozása "előtti", így az Európai Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel az irányelv értelmezésére4. Ezt a megállapítását a bíróság az Andersson és Wåkerås-Andersson ügyben kimondott jogtételre alapította.
Az Európai Bíróság által hivatkozott Andersson és Wåkerås-Andersson ügyben5 hozott ítélet tényállása Svédország csatlakozása előtt, azonban az 1992. május 2-án aláírt EGT-egyezmény hatálybalépése után keletkezett. Az EGT-egyezmény 7. cikke szerint az egyezmény mellékletében hivatkozott közösségi jogi aktusok a szerződő államok jogrendszerének részévé válnak, illetve át kell ültetni azokat a nemzeti jogrendszerbe. Az egyezmény melléklete pedig hivatkozott a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről szóló - Francovich-ítéletből jól ismert - 80/987/EGK irányelvre.
Az ügy felpereseinek munkaadója 1994-ben vált fizetésképtelenné, a felszámoló azonban a svéd törvények alapján elutasította bérkövetelésüket. Ezt követően kártérítési keresetet indítottak a svéd állam ellen, arra hivatkozással, hogy az nem megfelelően ültette át az irányelv szabályait. A svéd bíróság Svédország csatlakozását követően fordult az Európai Bírósághoz az EGT-egyezmény és a 80/987/EGK irányelv értelmezését kérve.
Az Európai Bíróság ítéletében korábbi joggyakorlatára hivatkozással emlékeztetett arra, hogy az EGT-egyezmény a közösség intézménye által hozott aktusnak minősül az előzetes döntéshozatal szempontjából; az egyezmény hatálybalépésétől kezdődően a közösségi jogrendszer integráns részévé vált, ezért az Európai Bíróság hatásköre kiterjed az egyezmény értelmezésére. Az Európai Bíróság tehát alapvetően jogosult előzetes döntést adni az egyezményre vonatkozó kérdésekre6. Ez az értelmezési hatáskör azonban az Európai Bíróság szerint csak a "közösségre tekintettel" áll fenn, ezért nem jogosult az EFTA-államok vonatkozásában értelmezni az egyezményt7. Sőt: az, hogy az érintett EFTA-állam később az Európai Unió tagállamává vált, és így a kérdést már egy tagállam bírósága tette fel, nem eredményezheti, hogy az Európai Bíróságnak az EGT-egyezmény értelmezésére vonatkozó hatásköre kiterjedjen olyan tényállásokra, amelyek "nem tartoznak a közösségi jogrendszer hatály alá"8.
Indokolásként az Andersson-ítéletben az Európai Bíróság mindössze annyit szögezett le, hogy hatásköre az egyezmény - mint a közösségi jog integráns része - értelmezésére, az egyezmény új tagállamokban történő, a csatlakozástól kezdődő alkalmazása vonatkozásában fennáll9.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
