Az új Polgári Törvénykönyv Vitatervezete (továbbiakban: Javaslat) lényeges változásokat hoz a hibás teljesítés szabályaiban. A tervezett változtatások igen figyelemreméltóak, azonban számos kérdést, problémát felvetnek mind elméleti, mind gyakorlati szempontból. A Javaslat hibás teljesítésről szóló fejezetével kapcsolatos véleményemet, módosítási javaslataimat, konstruktív kritikai észrevételeimet fejtem ki az alábbiakban.
A Javasat az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának megfelelően a hibás teljesítés jogkövetkezményei között tartalmazza a jótállás szabályait. A jótállást fogalmilag a hibás teljesítés jogkövetkezményeként határozza meg, nem élve a lehetőséggel, hogy azt esetleg a szerződésszegés más eseteire is kiterjessze. Szintén a koncepciónak megfelelően a Javaslat egyértelművé szándékozik tenni, hogy kik a jótállás alanyai, amit helyes törekvésnek tartok, a gyakorlatban gyakran jogvitát eredményez a bizonytalanság, hogy valamely szerződés teljesítése kapcsán hogyan és milyen jogcímen köteles helytállni a kötelezett, a kivitelező, az előző kötelezettek, a gyártó, a szerviz stb. valamint hogy mire jogosult a szerződés jogosultja, mire a dolog tulajdonosa. Előfordult olyan eset, hogy a jótállás természetét illetően - az ügy konkrétumaitól függetlenül - eltérően foglalt állást az ügyben másodfokon eljáró bíróság, és a törvényességi óvást elbíráló Legfelsőbb Bíróság. (BH 1989. 228. ) Szükséges tehát a helyzet egyértelművé tétele.
A Javaslat törekvései bár helyesek, az általa kialakított jótállásfogalom azonban - meglátásom szerint - önmagával ellentmondásos, a jogbiztonság követelményét megsértve érteimezhetetlen.
A probléma gyökereinek feltárásához és a Javaslat ellentmondásosságának okának megértéséhez meg kell vizsgálnunk a jótállás természetének többféle lehetséges megközelítését, ezek eltéréseit és egyesíthetőségét. A jótállás minden esetben valamiféle "hibáért" való felelősséget, elsősorban a hiba helyrehozására irányuló kötelezettséget jelent, de ezt többféleképpen meg lehet közelíteni:
a) Lehet egyrészt bármilyen szolgáltatásra irányuló szerződés hibátlan teljesítéséért a szavatossággal egylényegű, de annál némileg szigorúbb felelősségként felfogni, vagy
b) lehet valamely dolog bizonyos minőségi elvárásoknak megfelelőségéért, "hibátlanságáért" valaki által vállalt, a mindenkori tulajdonos felé meghatározott ideig fennálló, önálló, biztosítás jellegű kötelezettségként értelmezni. Mindkét felfogás egy-egy logikus és értelmes fogalmat körvonalaz, közöttük azonban lényeges különbségek vannak. Az a különös helyzet áll fenn, hogy míg a jelenlegi Ptk. inkább az a) pontnak megfelelően határozza meg a jótállás fogalmát, a közfelfogás többnyire inkább a b) szerinti fogalomként tekint rá, többek között ezért látom szükségesnek ilyen kettéosztás mellett vizsgálni a lehetőségeket. A két megközelítés közötti különbségek részletezése előtt vizsgáljuk meg a jótállást a Ptk. és a bírói gyakorlat alapján!
Fontos tény, hogy a b) felfogással ellentétben a Ptk. jelenlegi formájában nem köti a jótállást szükségszerűen a mindenkori tulaj -donosboz, ezt jól mutatja a bírói gyakorlat. Ennek igazolására álljon itt néhány hivatkozás, a tanulságok rövid összegzésével:
• BH 1989. 228.: A jótállás jogosultja a jótállás által biztosított szerződés jogosultja, függetlenül attól, hogy a szerződés tárgyát képező dolog a tulajdonában van-e. Ha a jogosult nem tulajdonos, akkor is követelheti a szerződésszerű teljesítést, nevezetesen hogy a kötelezett jótállási kötelezettségét az új tulajdonos javára teljesítse.
• BH 1996. 600.: Szerződésszegésre alapított bármilyen igény (jótállás) szerződéses kapcsolat hiányában nem érvényesíthető.
• BH 1998. 171.: A Ptk. alapján jótállási kötelezettség - mint szerződésszegés esetére a szavatosságnál szigorúbb felelősség - az adott szerződéses jogviszony keretei között áll fenn.
• BH 1990. 139.: Hibás teljesítésre alapított (szavatossági) igénnyel akkor léphet fel a - kötelezettel eredetileg szerződésben nem álló - jogosult, ha a szerződésszerű teljesítés követelésére a jogot engedményezés révén megszerezte.
• Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának véleményei1: Hangsúlyozza a hibás teljesítés és a materiális értelemben hibás dolog közötti fogalmi különbözőséget, kiemelve, hogy hibás teljesítés csak egy szerződés keretei között, annak relatív szerkezetében értelmes fogalom. A hibás teljesítés egyes jogkövetkezményeit (jótállás, szavatosság, kárfelelősség) nem tekinti önálló kötelmeknek, alkalmazásukhoz a hibás teljesítés tényének megállapítása szükséges, ez esetben bármelyik alkalmazható.
Nem következik tehát a tulajdonosváltozásból a jótállásra jogosult személyének megváltozása.
Itt meg kell jegyezni, hogy álláspontom szerint a Javaslat 5: 152. §-ának indoklása helytelenül hívja fel a bírói gyakorlatot (egyeden hivatkozott határozat: BH 1982. 337. ) az mellett, hogy a "jótállás a szerződéstől független, ún. jótállási jogviszonyt hoz létre a hibás termék mindenkori tulajdonosa és a jótállás kötelezettje között". A hivatkozott esetben azáltal, hogy a jótállás szerződésben egyébként nem álló felek között jött létre a felek megállapodása eltért a Ptk. jótállás-fogalmától, mely a szabályozás diszpozitív voltából adódóan nem tilos, de ilyen módon nem alkalmas általánosságok alátámasztására.
Hétköznapi esetben, fogyasztási cikkek fogyasztók közötti adásvételénél általában mégis feltehető volt eddig is, hogy tulajdonosváltozás esetén a jótállási és szavatossági jogok jogosultja az új tulajdonos lesz. Azonban ez a jogosultság nem a jótállás és a szavatosság tulajdonjoghoz kötött természetéből ered, hiszen a bírói gyakorlat alapján is látható, erről nincs szó, hanem abból, hogy ilyen szerződéseknél általában - mindkét fél érdekei szerint - feltételezhető, hogy nem csak a tulajdonjog átruházása történik meg, hanem a régi tulajdonos a szerződésbeli jogosultságát engedményezi az új tulajdonosnak.
Úgy vélem az a kijelentés, hogy a jótállás jogosultja egy dolog mindenkori tulajdonosa a gyakorlatban sokszor igaz, azonban elméleti síkon nem állja meg a helyét, a jótállás fogalmilag nem kötődik a tulajdonjoghoz. Elismert szerzők tollából is olvasható néha - álláspontom szerint a gyakorlat és az elmélet helytelen összevetéséből adódó - a jótállás tulajdonjoghoz kötött természetére vonatkozó következtetés.
Minthogy a jótállás és a szavatosság (kellékszavatosság) között lényegi, elvi különbség nincsen, egyaránt a hibás teljesítés jogkövetkezményei a jótállás természetének vizsgálatakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szavatosság természetét sem. A szavatosság címén történő igényérvényesítés egy konkrét szerződés keretein belül lehetséges, ahogy erről a Javaslat 5: 138. §-ának indokolásában is fontos észrevétel olvasható:
" A hibás teljesítés meghatározott felek közötti szerződés létét feltételezi - e szerződés megszegéséről van szó - a szavatosság pedig a hibás teljesítés jogkövetkezménye. A jogosult szavatosság címén csak az adott szerződés kötelezettjével szemben léphet fel. Ez akkor is irányadó, amikor a szolgáltatás több egymásba fonódó szerződés közvetítéséveljut el a jogosulthoz. [... ] A Javaslat továbbra sem kívánja általánosságban lehetővé tenni, hogy a jogosult a hibás teljesítés szavatossági jogkövetkezményeit a közvetlen szerződéses kötelezett megkerülésével [... ] közvetlenül érvényesíthesse. "
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
