2015. szeptember 10. napján hosszú betegség után elhunyt dr. Bíró György, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézetének és a Polgári jogi intézeti Tanszék vezetője. Az alábbi tanulmányban az ő munkássága előtt tisztelgünk. Rendhagyó, talán szokatlan ez az emlékezés, mert mondandónkat - az életút bemutatása helyett - a polgári jog professzorának, a tanárnak és ügyvédnek a gondolatai köré csoportosítjuk. Tekintsük ezt a tanulmányt egyfajta kötetlen, hangos gondolkodásnak, miközben rá emlékezünk. Mivel e sorok írója csaknem negyed évszázadot töltött el Bíró György mellett - tanítványként, ügyvédjelöltként majd ügyvédi irodában társként, tanszéki kollégaként és e csaknem huszonöt év alatt hosszú ideig közeli barátként - e visszaemlékezés helyenként személyes hangú lesz: felvillanó képek az életéből.
Meglehet, Ő is így szerette volna.
Bíró Györgyöt szakmai-tudományos tevékenységével kapcsolatban mindig gyakorlatorientált látásmód, a mindennapi élet jogi kötődése iránti kiterjedt érdeklődés, szemlélet és tanítási mód jellemezte. Beck Salamon "Kötelelemvalósulás" című tanulmányában foglaltakat vallotta: "nincs egyetlen tudomány sem, amely a gyakorlati életre való jelentőség nélkül meg tudna élni és e tekintetben különbség csak a közvetlenség azon fokában van, amellyel az egyelőre elméleti megállapítások különféle transzmissziószíjakon a gyakorlati életben hasznosíttatnak. Minden bölcselkedésnek értéket és létjogosultságot azok a szálak adnak, amelyek a gyakorlati élettel összekötik." Nem véletlen, hogy jogi pályáját az élet sűrűjében kezdte, a Diósgyőri Gépgyárban jogtanácsosként, majd a mindennapi élet problémáival a legkönnyebben találkozó jogászi hivatásrend, az ügyvédi kar körében lelte meg azt a területet, ahol e világban vállalt életcélját kiteljesíteni vélte. Az ügyvédi praxis azonban soha nem volt nála öncél, tudományos gondolkodását - így vagy úgy, több-kevesebb sikerrel - mindig igyekezett jogi képviselői munkájában is megjelentetni és fordítva: a gyakorlati életből merített tapasztalatokat az oktatásban, elméletben is továbbfejleszteni, kamatoztatni próbálta. Az életből vett példák sorával tarkított előadásain kívül bátran és büszkeséggel említhetjük több kiadást és újranyomást megélt kötelmi jogi tankönyvét, melyből túlzás nélkül állítható, jogászok ezrei sajátították el a kötelmi és szerződési jog alapjait. Nincs olyan lényeges kötelmi jogi összefüggés, amit ne igyekezett volna hallgatói számára valóságos és érthető magyarázattal befogadhatóvá tenni.
Tanszéki és ügyvédi irodabeli munkatársaként gyakran kísérhettem figyelemmel nála a jog és az igazság viaskodását (Beck Salamon kifejezése). Nagyon sokszor került a látókörébe elveszett vagy elveszettnek hitt ügy, most már azt gondolom, valószínűleg vonzotta és fel is vállalta ezeket. A jó értelemben vett harc íze és az igazság kiderítése kedvéért is, de azért is, hogy bebizonyítsa: a jog - gyakran szinte alkalmazhatatlanul bonyolult, nem egyszer végtelenségig összekuszált szálai ellenére - mégis egy koherens, logikus rendszer, melyet élő és kitapintható összefüggések, magasabb elvek irányítanak. Gyakran láttam örömét, amikor sikerre vihette egy-egy szokatlan - de utóbb helyesnek elismert - gondolatmenetét és láttam szomorú keserűségét, amikor ilyen vagy olyan okból nem járt eredménnyel. Amikor várakozásaiban, reményeiben csalódnia kellett, gyakran kérdezte: "Ti ezt értitek...?" Aztán akármi is volt a válasz, sikeres vagy kudarcba fulladt harcainak tapasztalatait - példák során keresztül - éveken át megosztotta hallgatóival.
Bíró Györgyöt egy-egy elé kerülő ügyben a legtöbbször a helyzet szokatlansága és az ebben rejlő nehézség, a feladatmegoldás izgalma vonzotta. Ezért is volt rá jellemző, hogy a "komolyabb ügyekre" fordított figyelemmel megegyező erővel képviselt "kis" ügyet is. Képes volt egy parkolási bírság ügyében két évet harcolni annak érdekében, hogy bizonyítsa: az a hely, ahol a szóban forgó gépjármű várakozott, nem minősül útkereszteződésnek, ezért a kereszteződésben való parkolás miatti bírság jogellenes. Akárhogyan is, tanítványaiként és munkatársaiként mindig is csodáltuk, hogy ugyanolyan lelkesedéssel és lendülettel veti bele magát a félmilliárdos szerződési jogvitába, mint a tízezres parkolási bírság ügyébe, sőt: egyazon lelkesedéssel harcolja végig ezeket az ügyeket. Oppler Emil mondta egy helyen: "csak aki szereti az igazságot, aki fanatikusan hisz az igazság győzelmében, mint egy művészi ideálban, csak az lehet jó ügyvéd."
A gyakorló ügyvédek tudják, hogy a jogi képviselő néha szélmalomharcot vív, amit sokszor csak egészen kis hányadban koronáz siker. Ezek a küzdelmek azonban - a mindennapi élet fárasztó rutinfeladatai mellett - nehézségük ellenére üde színfoltjai a gyakorló jogász munkájának. Halála előtt nem sokkal pl. az utaló magatartás tényállását igyekezett briliáns érveléssel, a jogviszony mögött általa helyesnek vélt - észszerű és életszerű - jogi tartalom igazolásával nagy perértékű ügyben alkalmazni, az ismert ítélkezési gyakorlat tükrében inkább azt mondhatjuk, elismertetni. Azt mondta, nem lehetséges, hogy egy jogi norma a Polgári Törvénykönyv élén, a bevezető rendelkezések és alapelvek között értelmetlenül, szinte üresen álljon. Érvelését a konkrét ügyben az 1959. évi IV. törvény - a régi Ptk. - talaján kellett végigvinnie. Az új Polgári Törvénykönyv a korábbi 6. § szövegét változtatás nélkül átvette, ám a jogintézményt az egyéb kötelemkeletkeztető tényállások közé helyezte. Nehéz lesz választ találni arra, hogy mi lesz az új szabályozás következménye: megfogan-e az
- 663/664 -
átültetés után az utaló magatartás megtérítésére irányuló kötelem vagy a mostoha bánásmód után az új talaj és környezet sem fog rajta segíteni? Nem egyszerű kérdés ez, figyelemmel arra is, hogy a Ptk. 6:587. § kötelemkeletkeztető tényállása elől s szerződéses alkalmazás útja elzáródni látszik, a § elől az éltető levegőt a kódex több szabállyal is elszívja [pl. 6:62. § (4) bekezdés]. Jó lett volna, ha Mesterünk e kisintenzitású - de nem jelentőség nélküli, inkább félreértett és félrevitt - intézményről is elmondhatta volna a véleményét.
Amikor kezdő ügyvédjelöltként beszámoltam neki valamilyen ügy állásáról, illetve annak előmozdítása érdekében tett lépéseimről és egy-egy általam felkutatott jogszabályt ismertettem, sokszor előfordult, hogy közbevágott: "ez biztos, hogy nem így van..." Mikor pedig a jogszabályt letettem az asztalra, a következőt mondta: "rendben, de vagy nem kerestél ki mindent, ami idevág vagy ha nincs más szabály, akkor ez a jogi norma rossz..." Azért, mert nem észszerű, hibás a gondolatmenete, életszerűen végiggondolva nem lehet erre a végeredményre jutni. A legtöbbször neki volt igaza, volt más is, vagy ami írva volt, másképp értelmezhető, mint első látásra. Fel merte vállalni a véleményét és ha "rossz volt a jogszabály" mindent megtett annak érdekében, hogy a jogalkalmazást hibás, szemléletű, életszerűtlen és életidegen következtetés helyett a helyes irányba terelje. Gyakorlati-tapasztalati és elméleti-tudományos érveket, összefüggéseket a jogi harcmezőre küldve, mindvégig mögöttük állva, igazságérzetére támaszkodó megingathatatlan érveléssel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
