Egy recenzió írásának bevezetése hálátlan és nehéz vállalás. A recenzens több megoldást választhat, ha egy olyan rendkívül aktuális és mind társadalmilag, mind jogilag prominens és releváns könyvet dolgoz fel, mint Papp János Tamás könyve. Írhat általános bevezetőt, kiemelve a platformszabályozás fontosságát és megkerülhetetlenségét, hosszan fejtegetve, hogy a közösségi platformok hogyan hatnak társadalmi berendezkedésünkre és mindennapi életünkre. Vagy éppen jogászkodhat és már az első bekezdésben megszűrheti közönségét - kiemelheti az AVMS irányelvet, a 2022. október 27-én kihirdetett Digital Services Actet, polemizálhat a Commuciation Decency Act 230. szakaszával kapcsolatban a platformokra nézve komparatív eszközökkel ütköztetve az európai platformszabályozás filozófiával vagy esetleg EJEB, EUB vagy kvázi bíróságok ügyeinek szpartakiádjával ismertetné a platformfelelősség (lábjegyzetben Delfi AS v. Estonia és MTE-Index v. Hungary), az online szólásszabadság (ehhez lásd Ahmet Yildirim v. Turkey) vagy éppen a politika és a kulturális ellentétek okozta feszültségek digitális megjelenését (vö. Glawisching-Piesczek v Facebook és Zwarte Piet case [Oversight Board]). Jelen recenzióban egy harmadik útra, egy közös elmélkedésre invitálom az olvasót. Mi a platformszabályozás? Az, hogy mit mondhatok a Facebookon következmények nélkül? Egyáltalán mik a következmények? Letiltás, shadowbanning, felfüggesztés? Vagy közelítsük meg a témát egy holisztikusabb perspektívából: le lehet tiltani az Egyesült Államok elnökét a világ két legnagyobb közösségimédia-platformjáról? Léteznek-e online véleménybuborékok és manipulálja-e az interfész és/vagy az algoritmusok a felhasználók véleményét a világ ügyeivel kapcsolatban? Esetleg maradjunk mégis a jogi aspektusnál: nevezhető-e egyszerű magánjogi társaságnak egy cég 3 milliárd aktív felhasználóval? Tisztességes-e az a felhasználási feltételrendszer, különösen az információs aszimmetria fényében, amelyet az egyik fél folyamatosan, a másik fél/felek megkérdezése nélkül kénye-kedvére módosíthat? Hol kezdődik és mit értünk online szólásszabadságnak?
Papp János Tamás a fenti gondolatokat és kérdéseket vizsgálja kiemelt szakmaisággal és alapossággal. Egy igen fontos műről beszélhetünk; a médiajogi ismertetők ugyanis - többek között az örökösen, a technológiai újítások és társadalmi igények szerint változó, dinamikus természetükből fakadóan - a pillanat művei, és ezáltal igazi próbatétel azon kutatóknak, akik szubsztanciális és hosszú távon is hasznosítható anyagot szeretnének jegyzeni. A mű grandiózus vállalkozás a felhasználandó és felhasznált tudásanyag szempontjából is: a jogi diszciplína számtalan területének (így különösen, de nem kizárólagosan alkotmányjog, büntetőjog, polgári jog, médiajog) ismeretén túl, a nemzetközi szabályokban és ügyekben való jártasság és tájékozottság is nélkülözhetetlen a platformszabályozás és a demokratikus nyilvánosság kapcsolatának bemutatásához. Mindezt úgy, hogy a médiajogban és a platformszabályozásban jártas és a laikus érdeklődő számára is érdekes és értékes írás legyen, pedig valóságos kihívás.
A fenti akadályok leküzdésére a mű egy követhető, egymásra épülő és építkező kutatási struktúrát proponál: az olvasó a fogalmi keretek (így a platformok tipizálása és a demokratikus nyilvánosság bemutatása) ismeretében ismerkedhet a platformok szabályozási környezetével. Ez utóbbi elemzési pont meghatározó gondolati ívet követ: először a nemzeti és nemzetközi szabályokat ismerteti a mű írója, ezután ütközteti a köz- és magánjogi kérdéseket és megoldásokat, végül a modern közösségi média problematikus témaköreinek (például álhírek, dezinformáció, fake news, "kvázi legfelsőbb bíróságok") áttekintése után konkludál a jövőbeni lehetséges megoldási javaslatok szemléltetésével. A fenti strukturális perspektíva lehetőséget ad egy stabil teoretikus és fogalmi alapokra épített komplex, összehasonlító okfejtésre.
A fogalmak tekintetében az olvasó aprólékos és jól kidolgozott leírásokkal találkozik az online platformok fogalmi kihívásainak megközelítése kapcsán. Üdítő a szerző által ábrázolt fogalomábra,[1] amely bemutatja és kategorizálja egy online platformokat és strukturális mintázat és ágrajz segítségével. E helyütt kiemelendő az alkategóriák ismertetése is az online közösségi platformok distinkciója. A fogalmak tipizálása és vizuális ábrázolása rendkívül szemléletes rendszertant kínál az olvasónak - e helyütt ugyanakkor jó lett volna többet megtudni a tipizálási szempontjaival és metodológiájával összefüggésben, így az olvasó a "hogyan ábrázolhatóak az online platformok" kérdésen túl a "miért kell egyáltalán vizualizálni és tipizálni az online platformokat" kérdésre is választ találhatott volna. A szerkesztés kapcsán itt is, az könyvre nézve általánosságban is érvényes, nagyfokú szegmentálási igény jelenik meg, amely részben előnyös, hiszen a törzsanyagot elkülönített, de logikailag nem elszeparált szekciókra és gondolati tengelyekre osztja, ugyanakkor egyes helyeken megtöri a szöveg integritását. Ez utóbbira példa a "bulletpoint"-okba szedett következtetéslezárások minden fejezet végén, amelyek kvázi utazótáska-méretbe csomagolják a részletesen kifejtett és feldolgozott szakmai gondolatmeneteket. A recenzens véleménye szerint a következtetések lecsupaszítása, részletektől megfosztása "tankönyviesítése" nem szerencsés megoldás, különösen egy olyan jogterülettel kapcsolatos írás tekintetében, amelyről az író is nagyfokú óvatossággal és részletekre való kiemelt ügyeléssel ír.
A könyv egyik legmarkánsabb és - aktualitását, illetve a közbeszédben betöltött szerepét tekintve - legfigyelemreméltóbb fejezet a közösségi oldalak demokratikus szerepéről értekezik. E fejezet a fogalmi alapokra építve kívánja bemutatni a közösségi média társadalomformáló szerepkörét. A szerző beható képet ad a közösségi média hatásairól a társadalmi viszonylatokkal összefüggésben, és üdvös, hogy a jogi szakirodalmon túl az olvasó társadalomtudományi érvelésekkel és gondolatokkal is megismerkedhet (például médiatudomány[2] és szociológia). A recenzens álláspontja szerint ugyanakkor nem előnyös az elméleti háttér és az esettanulmányok (például Donald Trump, Lázár János vagy a MiHazánk párt elnökének letiltásának említése, illetve egy rövid értekezés a visszhangkamrákról) egy fejezetben történő elegyítése. Utóbbi ugyanis az elméleti ismertetésben említett fogalmi meglátásokon túl kontextuális interpretációt is igényel, amely sajnálatos módon elmarad, különösen a fentebb említett esetek kapcsán. A médiapiaci hatások, bár megkerülhetetlen téma a könyv tematikája kapcsán, szintén keresi a helyét a fejezetben és a felhasznált szakirodalmi hátteret is lehetett volna bővíteni tudományos szempontból hitelesebb forrásokkal internetújságok és -portálok (olykor vélemény-) cikkei helyett.
A fenti fejezetből eredő esetleges hiányérzetet ugyanakkor feledteti a közösségimédia-platformok szabályozásának részletes jogi ismertetése különböző szempontok szerint lebontva. A könyv gerin-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
