Mottó: "Beváltom minden reményed, Nincs hangod? Használd az enyémet!"
(Európa Kiadó: Szavazz rám!)
A tanulmány a csoportos jogérvényesítés gazdaságtanát, jogpolitikai indokait és összefüggéseit vizsgálja kontinentális jogi környezetben, amelyet összevet a csoportos igényérvényesítés magyar jogi lehetőségeivel. Külön kitér a csoportos igényérvényesítés alkotmányjogi kereteire és korlátaira, valamint a Gazdasági Versenyhivatal által indítható "csoportperre". A tanulmányt a szerző értékelése és kritikai észrevételei zárják.
A jelen tanulmány célja, hogy a csoportos igényérvényesítés napjainkban divatossá vált témájának szakmai diskurzusához adalékul szolgáljon a csoportos igényérvényesítés közgazdasági összefüggéseinek feltárásával és a magyar szabályozás alkalmatlanságának bemutatásával. Bár a csoportos igényérvényesítés tág értelemben az ún. közérdekű pereket is átfogja, a jelen tanulmány során a csoportos igényérvényesítés kizárólag azon esetével foglalkozom, amikor az alperessel (adóssal) szemben marasztalási, jellemzően kártérítési igényt fogalmaznak meg. A csoportos igényérvényesítés megjelölést is ebben a szűk értelemben használom.
Napjainkban már számos európai országban találkozunk kifejezetten a csoportos igényérvényesítésre vonatkozó speciális szabályozással; így például Angliában és Wales-ben, Dániában, Finnországban, Franciaországban, Hollandiában, Norvégiában, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban, Svédországban. Emellett több európai országban képezi intenzív társadalmi vita tárgyát a csoportos igényérvényesítés lehetőségének bevezetése, vagy a meglévő szabályozás kiterjesztése. Például 2009 júliusában Angliában elutasították a hatályos szabályozás opt-out rendszerré történő további bővítését.[1] Az Európai Bizottság 2009 októberében elvetette az opt-out rendszert tartalmazó irányelv-tervezetet, és visszavonta ezzel kapcsolatos korábbi álláspontját.[2] Olaszországban a 2007-ben elfogadott jogszabály alkalmazását, szakmai tiltakozásra, két évig fel kellett függeszteni, amíg 2009-ben végül elfogadták a jelenleg is hatályos rendelkezéseket.[3] A magyar Országgyűlés 2010-ben már elfogadott egy, a csoportos perlést lehetővé tevő törvényt, amelyet azonban az államfő megfontolásra visszaküldött.[4]
Bevezetésképpen érdemes lefektetni egy rövid fogalmi alapvetést, a tanulmány során használt terminológia egyértelműsége kedvéért. A csoportos igényérvényesítésen belül, a csoportban való részvétel, illetve az ahhoz való hozzájárulás jellege szerint, megkülönböztethetünk opt-in és opt-out rendszereket. Az
- 163/164 -
opt-in rendszer lényege, hogy valakinek, ahhoz, hogy a csoport tagjává váljon - azaz a per eredményeként megszülető ítélet hatálya vagy a megkötött egyezség őt kösse, illetve rá vonatkozóan jogosultságokat vagy kötelezettségeket állapítson meg -, kifejezetten hozzá kell járulnia a perhez, tehát meg kell hatalmaznia a társadalmi szervezetet vagy a reprezentatív feleket. Az opt-out rendszerben azonban a per kezdeményezésével, vagy a pert engedélyező bírósági végzéssel minden érintett, azaz a csoport összes tagja részévé válik a pernek és ki fog terjedni rá az ennek eredményeként hozandó ítélet hatálya. Nincs tehát szükség kifejezett meghatalmazásra, azonban az egyes tagok kiléphetnek a csoportból, amennyiben ilyen tartalmú nyilatkozatot tesznek. Ilyenkor az eljáró társadalmi szervezet, illetve a reprezentatív felek perlési jogosultsága a tagok implicit meghatalmazásán alapul, amelyet az konstituál, hogy a tagokat a csoportperről értesítették (például hirdetmény útján), és ez ellen nem tiltakoztak. Az opt-out rendszerekben a tag az eljárás megkezdését követő meghatározott időn belül vagy az ítélethozatalig bármikor kiléphet a csoportból.
A csoportos igényérvényesítés három fő összehasonlító jogi modellje különböztethető meg. Az egyik az amerikai modell, amelynek értelmében az eljárást a csoport reprezentatív tagjai kezdeményezhetik (csoportper) és a kereseti követelés a polgári jog bármely szankciójára irányulhat, anélkül, hogy szükség lenne a csoporttagok kifejezett meghatalmazására. A csoport tagjai -főszabály szerint - kiléphetnek a csoportból (opt-out). Ezt hívom csoportper modellnek, mivel itt a felperes maga a csoport. Ezzel szemben az európai modell, bár az öreg kontinensen is találunk példát opt-out rendszerre, nem töri át a polgári perjog individualizmusának hagyományos elvét. A hagyományos pertársaság jogintézménye mellett, amely a felek kifejezett meghatalmazásán alapul, hol sporadikusan, egyes jogterületek vonatkozásában (pl. fogyasztóvédelem), hol általánosságban jelennek meg a kontinentális jogrendszerekben olyan jogintézmények, amelyek csoportos igényérvényesítésre adnak lehetőséget. Az európai modell egyik jellemzője, hogy az eljárás megindítására elsősorban társadalmi szervezetek vagy állami szervek jogosultak. A másik fontos jellemző, hogy pénzbeli marasztalásra ezekben a jogrendszerekben, bizonyos kivételektől eltekintve, csak akkor van lehetőség, ha a csoport tagjai a csoportos pertársasághoz kifejezetten hozzájárultak (opt-in rendszer). A tagok tehát, ha egyszerűsített szabályok alapján is, de (csoportos) pertársaságot kell alakítsanak. Ezt hívom csoportos pertársaság modellnek, mivel itt a felperesek a csoport konkrét tagjai, vagyis ez is pertársaság, amelynek azonban jelentős számú tagja van. Európában a csoport tagjainak hozzájárulása nélkül indított per, amennyiben erre egyáltalán lehetőség van, többnyire csak a jogsértés megállapítására, magatartástól való eltiltásra vagy szerződéses kikötések megtámadására, az ítélet publikálására irányulhat, tehát a preventív-nevelő hatással leginkább rendelkező polgári jogi szankciók, par excellence kártérítési jogi szankció, csak a tagok kifejezett hozzájárulásával alkalmazhatók. Ezt hívom közérdekű per modellnek; ezzel az esetkörrel, a fentiekben írtaknak megfelelően, a jelen tanulmányban nem foglalkozom.
A csekély jelentőségű ügyek és a csoportos perlés közgazdaságtani összefüggéseit nem általánosságban, hanem a kontinentális jogi környezetben vizsgálom, tekintettel arra, hogy a tanulmány a magyar jog számára kíván hasznosítható tudományos eredményt létrehozni.
A csekély jelentőségű követelések a jelen tanulmány szempontjából azokat a polgári jogi igényeket jelentik, amelyekben a jogalany számára a pereskedésből várható előnyök nem haladják meg az azzal járó, várható hátrányokat, tehát a tényleges kiadásokat és a kapcsolódó kényelmetlenségeket. A várható előnyök megállapításánál figyelembe kell venni, egyrészt, hogy a jog mítoszában hangoztatott zártsága ellenére tartalmaz bizonytalansági tényezőket és egy adott per kimenetele, gyakorlati szempontból nézve, többnyire nem teljes mértékben egyértelmű. Ezért egy racionálisan gondolkodó személy a per várható hasznossága alapján dönt arról, hogy érvényesíti-e a követelését bírósági úton vagy sem. A per várható hasznossága a pernyertesség esetén várható bevétel szorzata annak az esélyével, hogy a felperes a pert megnyeri. Amennyiben a per várható hasznossága meghaladja a per várható költségeit, akkor ésszerű pereskedni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
