Különös sokszínűség mutatkozik a bírósági gyakorlatban azzal az egyszerű kérdéssel kapcsolatban, hogy a per perakadály miatti megszüntetése esetén [Pp. 157. § a) pont] kell-e határozni perköltségről, és ha igen, milyen jogcímen, milyen költségek megtérítésére kötelezhető a felperes.
A Pp. 157. § a) pontja alapján a bíróság akkor szünteti meg a pert, ha a keresetlevelet már a Pp. 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani. A rendelkezés a megszüntetési okok meglehetősen széles körét fogja fel. Ezen a jogcímen lehet megszüntetni a pert, ha magyar bíróság joghatósága kizárt, ha a felperes követelésének érvényesítése más bíróság vagy hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a perre más bíróság illetékes, de áttétel nem alkalmazható, továbbá, ha a pert más hatóság eljárásának kell megelőznie, vagy a perindításra külön jogszabály határidőt szab, és azt a felperes elmulasztja. Ugyancsak ez alapján a rendelkezés alapján kell megszüntetni a pert res iudicata vagy perfüggőség esetén, idő előtti, vagy bírósági úton nem érvényesíthető peres követelés esetén, valamint akkor, ha a félnek nincs perbeli jogképessége, vagy perbeli legitimációja, illetve, ha kötelező perbenállás esetén a felperes nem vonja perbe a megfelelő személyeket.
A Pp. 157. § a) pontja szerinti megszüntetési ok sajátossága, hogy a megszüntetés egyértelműen a felperes alkalmatlan pereskedésének eredménye, ugyanakkor a perakadályt a bíróságnak már a perindítás hatályainak beállta előtt, a keresetlevél első vizsgálata során [Pp. 124. § (1) bek.], észlelnie kellett volna, és a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania. A per megszüntetéséhez tehát részben a felperes alkalmatlan pereskedése, részben a perakadálynak a bíróság által történő késői felismerése vezet, az eljárás olyan pontján, amikor már beállnak a perindítás hatályai [Pp. 128. §], az alperes ellenkérelmet terjesztett elő [Pp. 139. §], és általában a per első vagy akár sokadik tárgyalását is megtartották már. Szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy csak a jogorvoslati szakban rendelkezik a bíróság a per megszüntetéséről [Pp. 158. §]. Ilyen helyzetben az érintett alperes részéről a perrel kapcsolatban szükségszerűen felmerülnek költségek: ügyvédi költség, a tárgyaláson való megjelenés költségei (stb.).
A bírósági gyakorlat egységes a tekintetben, hogy e költségek megtérítésével kapcsolatban a perköltségviselés főszabálya nem alkalmazható. A bíróságok ugyanis - anélkül, hogy a főszabály alkalmazhatóságával kapcsolatban külön megállapítást tennének - mindig valamely speciális rendelkezés alapján határoznak a perköltség viseléséről.
E mögött a megközelítés mögött az állhat, hogy a perköltségviselés főszabálya szerint "a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni." [Pp. 78. § (1) bek.] és ez alól csak annyiban van kivétel, amennyiben a Pp. 80-83. §-ai eltérően rendelkeznek, vagy a törvény egyéb kifejezett rendelkezése a költséget a per eldöntésétől függetlenül másnak a terhére rója. Azt, hogy a felek közül ki lesz pervesztes, az ügy érdemében hozott határozat alapján lehet megállapítani. A per megszüntetése esetén azonban nincs érdemi határozat, így nincs pervesztes vagy pernyertes fél sem, legfeljebb megszüntetésre okot adó és megszüntetésre okot nem adó félről beszélhetünk. Mivel azonban a főszabály kimondottan a pernyertességhez és pervesztességhez köti a költségek viselését, a per megszüntetése esetén a főszabály alapján nem dönthető el, hogy ki köteles viselni a felmerült költségeket.
A fentiekből következik, hogy a per a 157. § a) pontja szerinti megszüntetése esetén mindenképpen a Pp. valamely speciális rendelkezése alapján kell határozni a perköltség viseléséről. Az eljárási törvény ugyanakkor a per megszüntetésével kapcsolatos rendelkezések körében nem tartalmaz kifejezetten erre az esetre vonatkozó speciális rendelkezést.
A bírósági gyakorlat e két tényezőből - egyfelől a főszabály alkalmazhatatlanságából, másfelől a perakadály miatti megszüntetésre vonatkozó speciális rendelkezés hiányából - kiindulva jut homlokegyenest ellentétes következtetésekre: (i) az egyik nézet szerint ilyen esetben a perköltségről való határozathozatal mellőzhető; (ii) a másik nézet szerint ilyen esetben rendelkezni kell az alperes költségeinek megtérítéséről. Ez utóbbi nézeten belül sincs azonban egyetértés azzal kapcsolatban, hogy milyen jogcímen, a költségek milyen körének megtérítésére lehet kötelezni a felperest.
A perköltségről való rendelkezés mellőzését képviselő bírósági gyakorlat1 szerint a Pp. "csak az elállás esetén történő permegszüntetés körében rendelkezik a perköltség viseléséről, ezért a bíróság a Pp. 77. §-ában és 78. § (2) bekezdésében írt főszabálytól eltérően a per megszüntetésére vonatkozó speciális rendelkezésekre figyelemmel" a Pp. 157. § a) pontja alapján történő meg-
-746/747-
szüntetés esetén mellőzi a perköltséggel kapcsolatos határozathozatalt.2
E szerint a logika szerint a perköltség vonatkozásában:
(1) a Pp. 77. § és 78. § (2) bekezdése a főszabály, amely alól
(2) a per megszüntetésére vonatkozó speciális rendelkezések kivételt tesznek,
(3) a Pp. 160. § (1) bekezdése pedig az ezen kivételek alóli alkivételt jelenti.
A fenti logika azt föltételezi, hogy a per megszüntetésére vonatkozó szabályok körében létezik olyan rendelkezés, amely alapján a per megszüntetése esetén a perköltségre vonatkozó rendelkezést mellőzni kell. Ilyen szabályt azonban a Pp. nem tartalmaz. Nem vonható le ilyen következtetés a perköltséggel kapcsolatos speciális rendelkezés hiányából sem, hiszen a Pp. 77. §-a szerint a bíróság a perköltség viselése felől az ítéletben vagy az eljárást befejező egyéb határozatban dönt. A Pp. 77. §-a alapján tehát egyértelmű, hogy a perköltségről nemcsak az ügy érdemében való döntéshozatal, hanem annak végzéssel történő lezárása - így a per megszüntetése - esetén is főszabály szerint határozni kell3. Ilyen szabály létét a Pp. 160. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés sem alapozza meg. Az elállás esetére megfogalmazott szabály ugyanis csak annyiban tér el a Pp. 77. §-ában megfogalmazott főszabálytól, hogy ebben az esetben a bíróság nem a perköltség, hanem a keresetindítás folytán felmerült költségek megtérítésére kötelezi a felperest. Nincs tehát olyan szabály, amely a permegszüntetés esetére általánosságban felülírná a 77. § előírását, ezért téves az a logika, amely főszabály−kivétel−alkivételként kezeli a Pp. perköltséggel kapcsolatos 77. és 78. §-a, a permegszüntetésre vonatkozó rendelkezések és a 160. § rendelkezés viszonyára.
Ez ellen a megoldás ellen szól végül, hogy a perköltségről való rendelkezés mellőzése súlyosan méltánytalan eredményre vezethet, hiszen a perindítás folytán az érintett alperes oldalán a célszerű és jóhiszemű pervitellel kapcsolatban szükségszerűen felmerülnek bizonyos költségek. Ha a bíróság a pert megszüntető végzésben mellőzi a perköltséggel kapcsolatos határozathozatalt, a felmerült költségek az alperest terhelik, annak ellenére, hogy azok a felperes megalapozatlan, szakszerűtlen perlekedésének eredményeként álltak elő. Semmilyen elv nem indokolja azt, hogy ilyen esetben e költségeket az alperesnek kelljen viselnie. Éppen ellenkezőleg, a méltányos megoldás csak az lehet, ha e költségeket a felperes megtéríti az alperes számára.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
