László Zsuzsanna, Szomora Zsolt: Konferencia Fonyó Antal professzor halálának 25. évfordulója alkalmából (ÁJT, 2006/4., 648-654. o.)[1]

A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Büntetőjogi és Büntető Eljárásjogi Tanszéke, valamint az MTA SZAB Jogtudományi Szakbizottsága 2006. december 1-jén tudományos konferenciát rendezett az egyetem egykori tanszékvezető professzora, Fonyó Antal halálának 25. évfordulója tiszteletére. A konferencián a büntetőjog-tudomány neves professzorai és kiemelkedő reprezentánsai tartottak rövid, 20-25 perces előadást. Az előadássorozaton elhangzott tanulmányok a néhai professzor munkásságának főbb területeihez és kutatási tevékenységének egyes állomásaihoz igazodtak, amely alapján három sarkalatos pont köré rendeződtek a Fonyó Antal emlékének tisztelgő előadások.

A tudományos konferencia Ruszoly József egyetemi tanár (SZTE) Köszöntőjével vette kezdetét. Az ezt követő Emlékezésben Cséka Ervin emeritus professzor (SZTE) hangsúlyozta az egykori professzor oktatói, tudósi és - nem utolsósorban - emberi mivoltát, aki abszolút közösségi felfogású emberként közügynek tekintette az oktatási-kutatási tevékenységet - a "nem magunknak oktatunk" jelszóval -, s szüntelenül a közösségi viszony jobbá tételén fáradozott. A hajdani professzor viszonylag kevés tudományos művet publikált, viszont a közlésre került munkái egytől-egyig "eredetiek" voltak. Arra a kérdésre, hogy milyen léptékű tudós, oktató és ember is volt valójában a mindig komoly, de jó kedélyű és közvetlen Fonyó Antal, igazán az előadások adják meg az egyértelmű választ - zárta az Emlékezést Cséka Ervin.

A konferencia első harmadában a gazdasági és a vagyon elleni bűncselekmények kérdésköréből hallhattak előadást a résztvevők.

Elsőként Tóth Mihály (PTE, PPKE) professzor "A gazdasági bűncselekmények fogalomrendszerének és elvi irányításának változásairól" című előadásában górcső alá vette a fogalomrendszer kialakulásának folyamatát, ezt köve-

- 648/649 -

tően a gazdasági bűncselekmények jogalkalmazásban megvalósuló egységes elvi irányításának kérdését taglalta.

Jelenleg a gazdasági bűncselekmények fogalom-meghatározása kétszintű: létezik a köznyelvi és a büntetőjogi definíció. A büntetőjogi definíció felöleli a korrupciós, a vagyon és a gazdaság elleni cselekményeket, ahol felbukkan a rendszeres pénz-, áru- és szolgáltatás-forgalom. A gazdasági bűnözés fogalma úgy határozható meg, hogy az akár az elkövetés módjára, akár annak eredményére tekintettel alkalmas arra, hogy a gazdaság és a tisztességes eljárás rendjét, valamint a kötelezettségek teljesítését sértse - mondta Tóth Mihály.

Az elvi irányítás állandó változást mutat és nem elégséges a gazdasági bűncselekmények tekintetében. Jelenleg mindössze három jogegységi határozat vonatkozik a gazdasági bűncselekményekre: így a 2/2002 BJE, amely a vámorgazdaság értelmezési kérdéseit rendezi, az 1/2003 BJE a pénzhamisításról és az 1/2006 BJE a csalás-adócsalás problémakörében. Ezen kívül szerepelhet még az eseti döntések vizsgálata az egységes elvi irányítás kapcsán, a problémát itt azonban az jelenti, hogy a BH-ban közzétett tett döntések alig 5%-a foglalkozik gazdasági bűncselekményekkel. Látható tehát, hogy szükség van az állandó módosulások nyomon követésére és mind több eseti döntés, jogegységi határozat megalkotására, mivel enélkül nem képzelhető el a hatékony iránymutatás a gazdasági bűncselekmények körében.

A következő előadó, Kereszty Béla (SZTE) "A vagyon elleni bűncselekmények szabályozása de lege ferenda" címmel tartott előadást. Először a téma jogtörténeti vonatkozásait vázolta fel az 1795-ös kodifikációs javaslattól kezdődően, az 1878. évi Csemegi-kódex precíz fogalomrendszerén át az 1978. évi IV. törvény kodifikációjáig. Az előadó utalt Angyal Pálra, aki szerint a jogalkotónak a Btk. megalkotása során törekednie kell a közérthetőségre, és ez különösen fontos a vagyon elleni bűncselekmények körében. A jelenleg folyó kodifikációval kapcsolatban, vagyon fogalmának konkrét meghatározásánál említésre került Kiss Zsigmond és Soós László nézete, akik a kettős felosztás mellett törtek lándzsát, azaz a vagyon fogalma legyen szétbontható az ún. "klasszikus" vagyonra és a szellemi alkotásokra. Kereszty Béla a minősített esetek kialakításánál a soklépcsős megoldással nem ért egyet, meglátása szerint elegendő a "kisebb, nagyobb, jelentős érték" meghatározása, a szabálysértési értékre elkövetett lopást pedig csak abban az esetben szabadna vétséggé felminősíteni, ha a vagyon mellett más jogvédte érdek is sérül. Új törvényi tényállások beiktatása és a vagyon elleni bűncselekmények jelenlegi szabályozásának bonyolítása azon-

- 649/650 -

ban nem indokolt, az egyes fogalmak közötti átfedések pedig - Tóth Mihály nézetével egyetértve - az ítélkezési tevékenység segítségével megszüntethetőek lennének.

Az előadássorozat első harmadának utolsó előadója, Arndt Sinn német vendégoktató volt (Universität Gießen és Universtiät Augsburg), aki a "A fogyasztóvédelem kikényszeríti a vagyon elleni bűncselekmények újraértelmezését?" (Erzwingt der Verbraucherschutz eine Neuinterpretation der Eigeintumsdelikte?) címmel tartott előadásában a távollévők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 97/7/EK irányelv büntetőjoghoz való viszonyát vizsgálta meg egy általa kreált jogeset kapcsán. Az alapprobléma úgy írható le röviden, hogy amennyiben a fogyasztónak meg nem rendelt árut küldenek, akkor az uniós irányelv alapján mind a német, mind a magyar polgári jog a feladó mindenféle követelését kizárja a fogyasztóval szemben. A büntetőjog számára ezért kérdésként merül fel, hogy megvalósíthatja-e a fogyasztó pl. a rongálás vagy a sikkasztás bűncselekményeit, ha ebben a helyzetben az árut megrongálja vagy például elajándékozza, eladja.

E kérdésfeltevést követően érdekes dogmatikai és jogösszehasonlító fejtegetéseket hallhattunk arról, hogy a német és a magyar büntetőjogban milyen módon oldható meg a fogyasztó büntetőjogi felelősségének kizárása, amit az ismertetett polgári jogi joghelyzet az ultima ratio elvére figyelemmel megkövetel. Hallhattunk példát a vagyon elleni bűncselekmények tényállásaiban szereplő "idegen dolog" fogalom újraértelmezésére, és további olyan megközelítéseket, amelyek vagy a tényállásszerűség vagy a büntetőjog-ellenesség szintjén törekednek a felelősség kizárására.

Arndt Sinn záró következtetésként megfogalmazta, hogy az uniós jogfejlődés befolyása már a legklasszikusabb büntetőjogi területeken is tapasztalható, s ezzel kapcsolatosan a nemzeti büntetőjogokra hárul az a feladat, hogy ezen európai hatásokat különböző elvek és a létező dogmatikai felépítés mentén próbálják beintegrálni a hazai jogba.

A konferencia második harmadában a büntetési rendszer kérdésköréből hangzottak el előadások.

Nagy Ferenc professzor (SZTE) "Gondolatok a generális prevencióról" című előadását azon tény közlésével nyitotta, hogy e témában utoljára 1981-ben született átfogó munka hazánkban. A professzor véleménye szerint e témakört illetően lehetetlen végleges megoldás kidolgozása, ugyanis egy adott ország büntetőjogában képviselt és követett büntetési teória nagyban függ a mindenkori államfelfogástól, az állam és a büntetőjog feladatától, továbbá az ország civilizációs, kulturális körülményeitől, azaz a korszellemtől. További problematikus tényező, hogy a hazai szakirodalomban

- 650/651 -

a legitimáció (jogalap) és a büntetési cél (hatás) nincs jól elkülönítve. Az azonban leszögezhető, hogy a büntetési cél is legalább három szinten vizsgálandó: absztrakt és konkrét szinten, majd az ezeket felülvizsgáló empirikus szinten.

Az abszolút büntetési teóriák köréből az előadó kiemelte Kantot, akit a megtorló igazságossági teória hagyományosan elfogadott egyik fő képviselőjének tartanak. Nagy Ferenc szerint azonban újra át kellene tekinteni Kant ezirányú írásait, mivel nem lehet egyoldalúan kijelenteni, hogy Kant kizárólag az abszolút teória híve lett volna egész életében, ugyanis az e témában írt munkáiban a filozófus író álláspontja változott, és így az ő megítélése nem kellően árnyalt.

A prevenciós teóriákon belül az általános megelőzésnek - a hazai szakirodalomban kevésbé ismert - két változata fejlődött ki. A negatív generális prevenció alapja az elrettentés, azaz a bűncselekmények potenciális elkövetőinek, valamint a társadalom, a közösség tagjainak a bűncselekmény elkövetésétől történő visszatartása. A pozitív általános megelőzés teóriája az elrettentéssel szemben a normába vetett bizalom, a jogkövetés erősítésére és stabilizálására fekteti a hangsúlyt. Jelenleg Németországban a pozitív teória tekinthető uralkodó felfogásnak. Nagy Ferenc véleménye szerint a pozitív generálprevenció elfogadhatóbb, képviselhetőbb büntetési funkció, mint a negatív, hiszen - az egyéb kifogások mellett - empirikus szemszögből nézve a büntetéssel fenyegetés, a büntetés kiszabása és végrehajtása ellenére a bűnözés állandó jelenléte, sőt nem ritkán a növekedése nem más, mint az elrettentés eredményes hatásának mindennapi cáfolata.

Bató Szilvia (SZTE) a "Büntetésekre vonatkozó elvek megjelenése az 1840-es évek hazai sajtójában" címmel tartott előadást. Az előadó az egyetlen eddig ebből a szempontból elemzett forrásból, a Pesti Hírlap Kossuth Lajos szerkesztette számaiban (1841-1844) vizsgálta a büntetési elvekről szóló nézetek megjelenését. Ezek között megtalálható volt a rendi felfogással ellentétes törvény előtti egyenlőség, a nulla poena sine lege és az ultima ratio elve. A jó büntetés követelményei (arányosság, humanizmus, elkerülhetetlenség, elfogadottság) Szemere Bertalan, Eötvös József és Kossuth Lajos megnyilatkozásaiban tűntek fel. A Pesti Hírlapban mind a későbbi abszolút, mind a relatív célelméletek megjelentek. A megnyilatkozások döntő többsége azonban a relatív teóriára hivatkozott, leginkább a javítás mellett foglaltak állást, de a generális prevenciót is pártolták. A cikkek alapján relatív elveket vallott Kossuth, Zsedényi Ede, Klauzál Gábor és Lónyai Gábor, vegyes elméletet képviselt Szentkirályi Móric, Somsich Pál, Ghyczy, Szemere és Eötvös.

- 651/652 -

A soron következő előadó, Vókó György (PPKE, PTE) professzor témája a "Büntetési rendszerünk reformja végrehajtási szempontból" címet viselte. A professzor nézete szerint a bűnre nem elég javító szándékkal reagálni, hanem a kiszabott büntetésnek alkalmasnak is kell lennie arra, hogy mind az elkövetőt, mind pedig a társadalom többi tagját visszatartsa és elrettentse újabb bűncselekmény elkövetésétől. A megtorlással kapcsolatosan Bibó Istvánt idézi, aki szerint a büntetés "felháborodástól izzó jogkövetkezmény", így társadalmi értékítéletet is magában foglal. A büntetés a társadalom szemszögéből nézve a generális prevenciót, a bűnelkövető részéről nézve pedig a speciális prevenciót hivatott elérni. Amennyiben az ítélet és annak végrehajtása szögesen ellentmond egymásnak, akkor a büntetés, s vele együtt a prevenciós cél sem képes betölteni eredeti funkcióját. Erre tekintettel sajnálatos, hogy hazánkban a büntető bírói ítéletek mintegy 20%-át nem hajtották végre.

A konferencia utolsó harmadában a büntetőeljárási és a büntetés-végrehajtási jog témaköre következett.

Elsőként Fejős István (Újvidéki Egyetem) "Az új szerb büntetőljárási kódex" témakörében tartotta előadását. A rövid jogtörténeti kitekintés szerint az első - 1853-as osztrák mintára készült - szerb büntetőeljárási kódex 1865-ben lépett hatályba, s 1929-ig volt érvényben a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban. 1930. január 1-jén hatályba lépett az újabb, ugyancsak osztrák mintára hozott Be. kódex, amely a legújabb szövetségi törvény hatályossá válásáig, 2002. március 29-ig volt alkalmazható. A legújabb Be. kódex sajátos körülmények között készült el, ugyanis a törvénytervezet megvitatása céljából rendezett tanácskozáson nem történt szakmai egyeztetés a tervezetet illetően, hanem minden előzetes egyeztetés nélkül megszavazták.

A kódex tartalmaz újdonságokat, így az ún. előzetes eljárás, a tanúvédelem, a vádalku, a közvetítés, a gyorsított eljárás és az ún. különleges bizonyítási cselekmények körében. Az előzetes eljárás az ügyész vezetése és felügyelete alatt folyik: ez egyfajta előzetes vizsgálat, ami a tettes felkutatását célozza meg. Ennek nyomán azonban a vizsgálóbíró hatásköre összemosódott a rendőrségi nyomozással és az ügyész hatáskörével, így szerfelett parttalanná vált. A tanúvédelem jelenleg csupán egy szakaszt foglal el a Be. Kódexben, s elrendelése a bűncselekményért kiszabható büntetés mértékéhez igazodik, így 10 évi szabadságvesztés kiszabásának lehetősége esetén rendelhető el. Ez a merev megközelítés nem biztos, hogy összeegyeztethető a tanúvédelem funkciójával. A vádalkuval - amelyet 10 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények ese-

- 652/653 -

tében lehet alkalmazni - lehetőség nyílik arra, hogy amennyiben a bűnbánó tanú teljes beismerést tesz, a bíró nem szabhat ki 1 évnél hosszabb szabadságvesztést. A közvetítést (mediáció) olyan szituációkban alkalmazzák, ahol a büntetési forma pénzbüntetés vagy 1 évig terjedő szabadságvesztés, kivételes esetben pedig 3 évig terjedő szabadságvesztés - itt elsősorban olyan tényállások jönnek számításba, mint a könnyű testi sértés, a becsületsértés vagy a rágalmazás. A gyorsított eljárás révén maximum 2 év börtönbüntetés szabható ki, amennyiben az elkövetőt tetten érik, beismeri a cselekmény elkövetését, amelyet a törvény három évet meg nem haladó szabadságvesztéssel fenyeget.

A szerb büntetőjogi szakemberek nézete szerint vissza kellene vonni ezt az új törvényt, mivel nem jó irányba változtatták meg a régi Be. kódexhez képest: az indokolatlan sietség miatt sok benne a következetlenség, s a gyakorlati megvalósulással kapcsolatos problémák felmerülése miatt alkalmazni sem szabadna - zárta előadását Fejős István.

Végezetül az előadássorozat utolsó előadójaként Juhász Zsuzsanna (SZTE) tartott beszámolót "A börtönegészségügy aktuális kérdései külföldön és hazánkban" címmel. A börtönök életében az egészségügy terén a kábítószer-használat, s ennek folyományaként is terjedő hepatitis-C, HIV-fertőzés és a TBC a legégetőbb probléma. Éppen ezek miatt különösen kiemelt figyelmet érdemel az egészségügyi helyzet vizsgálata a börtönökben, és követelményként kell érvényesíteni azt, hogy az elítéltek a társadalom szabad polgáraival egyenlő mértékű egészségügyi ellátásban részesüljenek. A statisztikai adatok szerint a mentális betegségek négyszer, az öngyilkosságok hétszer, a fertőző betegségek húszszor - ezek közül is a hepatitis-C és a TBC százszor - gyakoribbak az elítéltek körében, mint a "kinti" társadalomban. Ennek okaként a perifériára szorulás, a nem megfelelő étkeztetés és a hiányos higiéniai körülmények jelölhetők meg.

A hepatitis-C fertőzést vizsgálva elrettentő példaként említhető Moldova, ahol a 2005-ös adatok tanúsága szerint az elítéltek 65% szenved ebben a betegségben. Ennek a fertőzésnek, valamint a TBC-nek az elkerülésére - amely Oroszországban 2001-ben a börtönnépesség 40%-át sújtotta - leginkább az azonnali izoláció lenne hatásos megoldás, ez azonban a túlzsúfoltság miatt nehezen valósítható meg. A HIV-vírus jelenléte ugyancsak aggodalomra ad okot egyes országokban, például Ukrajnában, ahol a megközelítőleg 190 ezer fős börtönnépességből mintegy 15-30% között mozog a fertőzöttek aránya. A fő probléma abban keresendő, hogy csak akkor szűrik az elítélteket, ha véradónak jelentkeznek, egyébként nem.

- 653/654 -

A járványok, fertőzések tekintetében elmondható, hogy nem elég csupán a visszaszorításukra törekedni, hanem a megelőzésükre kell nagyobb és több gondot fordítani.

A konferencia Nagy Ferenc professzor szavaival záródott, aki megköszönte az előadók fáradságos munkáját, a számos hozzászóló aktív részvételét és vélemény-nyilvánítását, s elégedetten nyugtázta a tényt, hogy az előadássorozat méltó módon tett eleget Fonyó Antal egykori professzor emlékének. Kiemelte, hogy egy olyan jogtudós életútjának állomásai előtt tisztelegtek, aki egy személyben testesítette meg az idealista és a humanista embertípust.■

- 654 -