Az alábbi írásban szeretném bemutatni a francia nyelvben és jogban is fontos szerepet játszó raisonnable fogalmát. A francia szó jelentését legjobban a magyar észszerű kifejezés adja vissza. A raissonable kifejezés a hétköznapi életben és a jog világában is egy értékelési szempontot tükröz. Az észszerűség a kötelezettségek teljesítési módját minősíti, illetve képes meghatározni azt a magatartást, amelyet különböző helyzetekben kellene, vagy kellett volna tanúsítani a címzettnek. A fogalom ugyanakkor nemcsak a francia jogban, hanem a kanadai, belga vagy éppen az összeurópai magánjogi tervezetekben is kiemelkedő relevanciával bír.
Az alábbiakban elsőként a raisonnable illetve a raison szavak magyar megfelelőit mutatom be. Ezután példákon keresztül prezentálom, hogy a francia nyelvben milyen kontextusban használják általában ezeket a kifejezéseket. Végül a fogalmaknak a jogban betöltött szerepét vizsgálom meg, a jelentések sajátosságaival együtt.
A francia-magyar nagyszótár szerint[1] a raison 'ész/értelem; igazság/ jog/méltányosság; ok/indok, érv' főnév, illetve a belőle képzett raisonnable 'észszerű' melléknév a latin ratio[2] szóra vezethetők vissza.
Az egynyelvű szótár szerint[3] a jelentései például az alábbi szavakénak is megfeleltethetők: calcul ('számítás'), considération ('megfontolás'), faculté de raisonner ('érvelési képesség'), explication ('magyarázat'). Magnon szerint a raison szó egy értéket határoz meg, és észszerű lesz valami, amely megfelel ennek az értéknek.[4]
Ha a francia-magyar szótárban[5] megkeressük a raisonnable szó fordítását, akkor három meghatározást kapunk. Első jelentését a magyar eszes, értelmes (pl.: l'homme est un être raisonnable'az ember értelmes lény') szavakkal adja vissza a szótár. A második jelentéseként az észszerű magyar kifejezést adja meg. Magyarázatként ennél a jelentésnél hozzáteszi azt, hogy a kifejezést egy adott helyzetben elvárható dolog jellemzésére lehet alkalmazni (prétention raisonnable 'észszerű követelés'). A kifejezés harmadik jelentését a méltányos, kielégítő, mérsékelt szavakkal fordítja. A szótár ezt a jelentést a prix raisonnable 'méltányos ár' kifejezéssel illusztrálja.
A francia egynyelvű Petit Robert szótár szerint a raisonnable kifejezés jelentheti azt, hogy tehetséges (doué de raison), illetve intelligens, gondolkodó (intelligent, pensant),
A raisonnable melléknév a szótár szerint a következő főnevekkel fordul
- 99/100 -
elő sokszor: vélemény, nézet, vagy értelmezés )avis, opinion interprétation). A raisonnable ellentéteként a szótár a déraisonnable ('ésszerűtlen'), extravagant ('extravagáns'), fou ('őrült'), absurde ('abszurd'), injuste ('tisztességtelen') mellékneveket sorolja fel.[6]
Fontos megjegyeznünk, hogy a raisonnable hétköznapi jelentése a rationnel 'észszerű, értelmes, logikus' jelentéséhez is közel áll. A jogi nyelvben azonban máshogy lehet alkalmazni őket. Magnon a rationnel és a raisonnable jelentése közötti különbséget az alábbi módon írja le. Míg az előbbi egy objektív dimenziót jelent, egy tudományos rendszert, az utóbbi inkább egy szubjektív dimenziót foglal magában, értékekre hivatkozva, egy külső nézőpontot ad meg.[7] A jog uralma utóbbi fogalom alkalmazása esetén elfogadhatóbb lesz, mert, amikor valaki vagy egy törvény a raisonnable-ra hivatkozik, akkor az általánosan elfogadott kollektív elképzelésnek veti alá magát.[8] A fogalom egy "magatartási normára" utal.[9]
A raisonnable melléknevet lehet egy személyre vagy egy intézkedésre vonatkoztatni a jogban.[10] Amikor személyre (d'une personne) vonatkozik, olyan személyt jelöl, aki normál (átlagos) megértési képességgel rendelkezik (doté d'une capacité normale (moyanne) de compréhension). Egy intézkedés (d'un mesure) akkor észszerű, ha megfelel az értelemnek (raison), illetve a logikának anélkül, hogy kizárná a konkrét körülményeket.
Köztudott, hogy a francia jogban és társadalomban, valamint a filozófiában a rációnak és a racionalizmusnak jelentős hagyománya van.
Az észszerűen gondolkodó/viselkedő személy előképe és sokáig a francia Code civil fontos alakzata volt a római jogban is ismert bonus paterfamilias. Ez a kifejezés[11] a törvényszövegben mindig egy olyan valakit jelölt, akinek magatartása megfelelt az elvárhatónak, aki normálisan körültekintő, szorgalmas és gondos volt, illetve ily módon is viselkedett (normalement prudent, diligent et soigneux). Guinchard - Thiery (2017) szerint ennek a körülírásnak, illetve meghatározásnak az az értelme, hogy egy adott ügyben egy személyről el lehessen azt dönteni, hogy magatartása mennyiben tekinthető jogilag megfelelőnek. Ide tartozik az az eset is, amikor valakinek éppen más érdekében kell felelősséget vállalnia, illetve eljárnia. Zhuo megemlíti, hogy a jog fejlődése, valamint a Code civil változásai során, az észszerűen gondolkodó/viselkedő személy fogalma más kifejezések kapcsán is megjelenik, mint például a l'homme raisonnablement avisé et soucieux des intérêts d'autrui 'észszerűen körültekintő ember, aki törődik mások érdekeivel', a la personne prudente et diligente'a körültekintő és szorgalmas ember'.[12]
A raisonnable homme ('észszerűen viselkedő/gondolkodó férfi') sokáig volt használatos a Code civil-ben, de egy 2014-es törvény (n° 2014-873 du 4 août 2014, pour l'égalité réelle entre les femmes et les hommes 'a nők és férfiak közötti valódi egyenlőségért') 26. cikkelye ezt a kifejezést eltörölte. Az észszerűen viselkedő/személy fogalmát mind férfira, mind nőre alkalmazni kell, szülőkre és gyermek nélküli egyénekre egyaránt. A bon père de famille (jó
- 100/101 -
családapa) kifejezést is több helyen is felváltotta a personne raisonnable a Code civilben[13] (C. civil 601, 627, 1197, 13011, 1728, 1766, 1806, 1880, 1962). A Code civil-t módosító Ordonnance-hoz kapcsolt Indoklás is kifejezte, hogy a jó családapa kifejezés 'bon père de famille', amely 1804 óta szerepelt a kódexben elavult, és az új szövegben ehelyett az észszerűen gondolkodó/viselkedő személy definicióját alkalmazzák.[14] Helleringer szerint a fenti változtatások azt mutatják, hogy a Code civil modernizálása nemcsak a szabályokra, hanem a szövegre is kiterjedt.[15]
Zhuo szerint a personne raisonnable 'észszerűen gondolkodó/viselkedő személy' fogalmát nem lehet teljesen absztrakt módon meghatározni.[16]
Magnon megjegyzi, hogy a kifejezés cseréje a Code civilben azt mutatja, hogy a nyelvileg meghatározott sztenderd kifejezések egymással felválthatóak, és számos jogi sztenderdet (standard juridique) módosítani lehet a raisonnable szó alkalmazásával.[17] Magnon megemlíti például egy dolog megőrzése kapcsán, hogy azt észszerű (raisonnable) gondossággal kell tenni (korábban a bon père de famille 'jó családapa' kifejezést alkalmazták a szövegben). A raisonnable kifejezés ebben az esetben egy módot jelent, hogy miképpen járjanak el a felelős őrzés kapcsán. A Code civil 1279. cikkelyében a raisonnable melléknévből képezett raisonnablement ('észszerűen') határozószó jelenik meg: és a szakasz arra kötelezi a bérbevevő felhasználót (le preneur à user), hogy a bérelt dolgot észszerű módon (régebben en bon père de famille 'jó családapaként') használja.[18]
A francia jogban, különös tekintettel a magánjogra, a raisonnable kifejezés egy jogi értékelést ill. - a kortárs doktrína szerint általában - jogi sztenderdet (standard juridique) határoz meg. Az ilyen szabványoknak minden egyes jogi rendszerben nagy szerep jut, általános megközelítést fejeznek ki velük.[19] A raisonnable fogalmát a jogfilozófusok a jogrend és a jogi érvelés középpontjába helyezik. Ugyanakkor, ha értékelést szolgáló eszközként tekintjük, értelmezése problematikus, és hasonlóan homályos, mint a francia polgári törvénykönyvben található bonne foi 'jóhiszeműség' vagy équité 'méltányosság' fogalmak. Nem biztos, hogy ezek ugyanazt jelentették 1804-ben, mint manapság, illetve az sem biztos, hogy ugyanúgy értelmezik a jogászok, mint az átlagos emberek. Mindenki megérti viszont azt, hogy a szerződésnek valami észszerűt kell megkövetelnie, anélkül, hogy garantálható lenne, hogy ugyanúgy határozná meg azt az ügyvéd, mint az utca embere.[20]
Ha a raisonnable kifejezés történeti gyökerét vizsgáljuk, akkor a római joghoz kell visszakanyarodnunk. Jusztiniánusz császár (483-565) uralkodása alatt merült fel annak a szükségessége, hogy a szerződéses megállapodásokra kidolgozzák a gondossági kötelezettségeket. Ehhez két ellentétes fogalmat vettek alapul, az egyik egy absztrakt alapelv volt, amely a jó családapára vonatkozó magatartási elvet (bonus pater
- 101/102 -
familias) jelentette, a másik pedig egy konkrét előírás, amely az adós viselkedését értékelte. Ez a megoldás megtalálható a Digestában, illetve a régi francia jogban is használták a jogászok.[21] Mazeaud és Tunc összetett érveléssel arra jutottak, hogy a Code civil eredeti szerkesztői azt akarták, hogy a szerződéses kötelezettség teljesítése a "jó családapa" magatartáson alapuljon.[22]
A raisonnable kifejezés hátterében tehát egy jogi sztenderdet lehet felfedezni, amelynek a történeti képét fellelhetjük a latin jog bonus pater familias-ában, illetve annak fordításában.[23] A Code civil régi szövegében számos helyen meg lehetett találni a bon père de famille kifejezést, például a bérlettel (louage - CC. 1728, 1766 és 1806 cikkelyek), kölcsönnel (emprunt - CC. 1880 cikkely) más ügyeinek intézésével (de gestion des affaires d'autrui CC. 1374. cikkely), haszonélvezettel (ususfruit -CC. 601. cikkely) és mások vagyonának megőrzési kötelezettségével (obligation de conservation de la chose d'autrui - CC. 1137 cikkely)[24] foglalkozó cikkelyeknél.
Mekki szerint az új Code civil (2016) szövegébe belefoglalták az utóbbi időben kialakult esetjogot. Már a III. Könyv új címe is tudósít arról, hogy a jogi sztenderdek megsokszorozódtak az új szövegben. A jogi sztenderdek nem számítanak új jelenségnek a polgári jogban. Például a közrend (ordre public), a jó erkölcsök (bonnes mœurs), és sok más hasonló fogalmat lehet ezzel kapcsolatban megemlíteni. Ugyanakkor az újítások kapcsán ezek a jogi sztenderdek gyarapodtak: raisonnable ('észszerű') vagy délai raisonnable ('észszerű időtartam') (CC. 1116, 1117, 1123,(3), 1158, 1211, 1222, 1226, 1307-1 cikkelyek), person raisonnable ('észszerűen gondolkodó/cselekvő személy') (CC. 1188 cikkely), déséquilibre significatif ('jelentős egyensúlytalanság') (1171 cikkely), intérêt public et intérêt privé (közérdek és magánérdek) (1179 cikkely). Mekki kifejezi, hogy ezeket a jogi normákat a konkrét szabályokhoz képest sokkal szélesebb értelemben kell használni, ugyanakkor ezek gyakran hajlékony fogalmakat fejeznek ki.[25]
Chazal a jogban a sztenderdek szükségességével kapcsolatban Pascálra hivatkozik, aki utal a finomság szellemére (l'esprit de finesse), amely ellentétben áll a geometria szellemével (l'esprit cartographie). Ennek lényege, hogy nem lehet előre kiszámítható végleges pontokban rögzíteni a jogi szabályokat, hanem engedni kell, hogy legyen bizonyos mozgástér a jogalkalmazónak. És ebben a formában lehet elkerülni, hogy a jogtudomány egyfajta jogi kartográfiára, taxonómiára hasonlítson.[26] Magnon szerint, egy sztenderd használatával egy adott jogszabályban mód van arra, hogy a norma legjobb hatékonyságát lehessen elérni a normatív feltétel hajlékonyságával.[27] A sztenderd azért is kedvező a jogalkotónak, mert nem lehetséges, hogy egy norma megalkotása során az összes alkalmazási lehetőség valamennyi kontextusát elképzeljék, így mód van ezt a körülmények ismeretében használni.
Magnon kétfajta sztenderdet különböztet meg. Az első az eredmény sztenderdje (le standard de résultat), amely kapcsán egy eredményt határoznak meg (pl. a jogszabályban) a cél eléréséhez, anélkül, hogy implicit mó-
- 102/103 -
don előírnák, hogyan kell azt megvalósítani. Két híres szabványt említ meg ebben a kategóriában: le délai raisonnable ('észszerű időtartam') ill. l'intérêt général ('általános érdek'). Az észszerű időtartam szabványnál például az észszerű határidő betartása szükséges. Itt nem egy speciális viselkedést írnak elő, hanem inkább egy általános magatartást.[28] A második szabvány - l'intérêt général - esetében az általános érdeknek kell érvényesülni. Mivel az általános érdek szerepe sok különféle helyzetben felmerülhet, ezért ezt sem lehet általános jelleggel előre meghatározni. Ebben az esetben sincs arról szó, hogy általában rögzítsenek egy konkrét meghatározható magatartást, hanem egy eredményt deklarálnak a jogszabályban.
A második fajta sztenderd a viselkedések sztenderdje (standard de comportements), amely azt jelenti, hogy egy általános kötelezettséget szab meg a jogalkotó, hogy milyen módon kell viselkedni. Ez a fajta sztenderd a normatív korlátok hajlékonyságát (plasticité) adja meg ("az alkalmazás kontextusai szerint").[29]
Érdekes, hogy például a biztonság követelményének kötelezettségét (obligation de sécurité) már a bírósági jogy-gyakorlat vezette be különböző szerződéstípusok kapcsán. Az adósnak a főszolgáltatás megvalósítása mellett további szerződéses kötelezettsége a hitelező biztonsága is. Ily módon a személyszállítási szerződésekben, a szállítást végzőnek nemcsak az utazót kell az egyik helyről a másikra szállítania, hanem azt olyan módon kell tennie, hogy sértetlenül jusson el a célig (sain et sauf).
Ezt a kötelezettséget más szerződésekre is kiterjesztették, például vásárterületek, szállodák, éttermek, utazási irodák, színházak szolgáltatásai kapcsán. A jogalkotó előírja a fogyasztói biztonság szempontjából, hogy a termékeknek vagy a szolgáltatásoknak a szokásos használati feltételek mellett, illetve a szakember által észszerűen (raisonnablement) előrelátható más körülmények között a biztonságnak egy olyan fokát kell nyújtania, amit jogszerűen lehetne várni és amely nem veszélyezteti az emberek egészségét (C. consom. L 4211 s. cikkely).[30]
Khairallah[31] azt a megjegyzést tette a 80-as évek közepén, hogy a raisonnable kifejezés egyre több helyen jelenik meg a (francia) magánjogban.[32]
A szerződési jogon belül például a szerződések értelmezésére vonatkozó szakaszoknál kap szerepet a raisonnable fogalma. A módosított változat a régi Code civil 1156. cikkelyét ismétli meg az 1188. cikkelyben. Az 1188. cikkely (1) bekezdése tartja magát a hagyományos értelmezési alapelvhez, és úgy rendelkezik, hogy a felek közös szándékát kell keresni a szerződésben, és nem a betű szerinti értelmezést. Ugyanakkor a második bekezdés már azt teszi hozzá, hogy amennyiben nem lehet a felek közös szándékát kideríteni, akkor a szerződést úgy kell értelmezni, mint ahogyan azt egy észszerűen gondolkodó/viselkedő személy tenné hasonló helyzetben.[33-34] A második bekezdést a
- 103/104 -
PECL (Principles of European Contract Law - Európai Szerződési Jog Alapelvei, 2002) és a DCFR (Draft Common Frame of Reference - Közös referenciakeret vázlata, 2009), valamint az Un-idroit Alapelvek inspirálták.[35] A szerződések kapcsán az értelmezés nagy jelentőséget tulajdonít a felek akaratának, amit ők a szerződésben nyilvánvalóvá kívánnak tenni. A szerződések értelmezése a peres eljárásban a bírák szuverén, érdemi feladata. A Code civil erre vonatkozó lényegi útmutatásában kiemeli, hogy a szerződő felek közös szándékát kell megkeresni, illetve a szöveg jelentését úgy kell meghatározni, ahogyan azt egy personne raisonnable 'ész szerűen gondolkodó/viselkedő személy' tenné, meg kell keresni a felek szándékának közös pontjait, továbbá az adós érdekének érvényesülését elő kell segíteni.[36] (Code civil, 1188 cikkely. ill. Code de la consommation, L. 211-1, 2 és L. 212-1, 2. cikkelyek).
Chantepie szerint az 1188. cikkelyben szereplő personne raisonnable szabvány használata többértelműséget eredményez, hiszen az a fordulat, hogy a fenti személyt "ugyanabba a helyzetbe kell helyezni", nem egyértelmű. Nem világos, hogy kinek a helyzetébe kellene helyeznie magát az értékelőnek: a bíró, az adós, a hitelező, a vállalkozó, vagy valamely egyéb személy helyébe?[37]. Meg kell azt is jegyezni, hogy a francia jogban, ha egy szerződés feltételei világosak és pontosak, akkor hagyományosan nem kell külön értelmezni azokat (CC 1192. cikkely).[38]
A raisonnable fogalma a jogban a meghatározott időtartamok kapcsán is előkerül. Az első ilyen fordulat a délai raisonnable - amely jogi sztenderdként[39] egy adott időszak/időtartam kijelölését jelenti. Ez a megfogalmazás több jogágban is előfordulhat, elsősorban a különböző eljárási jogokban (mint általános alapelvek, principes généraux), illetve a közigazgatási, polgári és büntető anyagi jogban jelenik meg. Az időtartam lehet minimális vagy maximális, illetve a meghatározásban lehet egy olyan időtartam, amely alatt valamit el kell végezni, vagy éppen nem lehet elvégezni, illetve egy adott cselekményt végre kell hajtani. Azzal kapcsolatban, hogy egy határidő mennyiben számít észszerűnek, a bírónak szabad mérlegelési joga van.[40] (Lehet viszont az is a megoldás, hogy a jogszabály vagy a szerződés tartalmaz pontosabb iránymutatást.)
A Code civil korábban nem tartalmazott általános rendelkezést a szerződések időtartamáról, és csak a kötelezettség időtartamának kérdését vizsgálta meg (1185. és azt követő cikkelyek). Most egy szakaszt a szerződéses időtartam meghatározásának szentelnek, amely alapvetően az ítélkezési gyakorlat által létrehozott rendszert jeleníti meg.[41] - Ha a szerződést határozatlan időre kötik, a felek bármikor felmondhatják azt a szerződésben előírt felmondási határidő figyelembevételével, vagy ennek hiányában észszerű határidőt alkalmazva[42] (Cc. 1211. cikkely).[43]
A Bíróság korábbi ítélkezési gyakorlata szerint a határozatlan idejű szerződéseket bármelyik fél egyoldalúan felmondhatta (Cass. com., 2007 nov. 6., n° 07-10.620.) feltéve, hogy tiszteletben tartja az ésszerű felmondási időt vagy a szerződésben előírt felmondási időt. Ennek a szabálynak még alkotmányos
- 104/105 -
értéke is van, mivel az Alkotmánytanács (Cons. const., 1999 november 9., DC n° 99-419) úgy ítélte meg, hogy mivel a szerződés a felek közös "törvényének" tekintendő, akkor figyelembe kell venni az Ember és polgári jogok nyilatkozata (1789) 4. cikke szerinti szabadságot. Ennek megfelelően, ha egy magánjogi szerződést határozatlan időre kötnek, akkor a szerződő felek egyike egyoldalúan felmondhatja azt, ha a másik szerződő felet tájékoztatja, valamint a felmondásból eredő kárait megtéríti, amit garantálnia kell.[44]
François úgy véli, hogy bár a 2016-os Ordonnace rögzíti az egyoldalú felmondási lehetőséget a határozatlan idejű szerződésekben, a szöveg továbbra sem kellően határozottan közli ezen opció gyakorlásának feltételeit. A 1211. cikkely szerint tiszteletben kell tartani a szerződéses felmondási időt, vagy ennek hiányában észszerű határidőt kell keresni, nem szerepel viszont arra való hivatkozás, hogy mit kellene tenni, ha a szerződéses felmondási idő rendkívül hosszú lenne. François szerint az 1211. cikkely bizonyos mértékig a felek szerződéses akaratát pótolja (supplétif de volonté), a szerződés maximális időtartamának elméleti határát az 1210. cikkely (1) bekezdésében előírt, örök munkavállalás tilalmával analóg módon lehet meghúzni. A határozatlan idejű szerződésben a felek megállapíthatják a felmondás feltételeit, feltéve, hogy ez a meghatározás közvetetten nem eredményezi a szerződés örökké tartóvá válását (például azáltal, hogy az egyoldalú felmondási jog gyakorlását túlzottan megterhelővé teszi).[45]
Az észszerű időtartam máshol is felbukkan. Például a Code civil 1195. cikkelye szabályozza azt a problémát, ha a szerződés megkötésekor előre nem látható változás következne be, amely az egyik fél részére jelentősen megnehezítené a végrehajtást. A fél kérheti a másik szerződő partnerétől, hogy vizsgálják felül a megállapodásukat. Ha a felek a szerződés újratárgyalása esetén nem érnének el eredményt, akkor vagy felbonthatják a szerződést, vagy közös akarattal kérhetik a bírót, hogy vizsgálja felül. Ha észszerű időn belül nem lesz közös akarat az egyik fél kérheti, hogy a bíró szüntesse meg a szerződés bizonyos feltételeit, vagy vizsgálja felül azokat (réviser le contrat ou y mettre fin). Mekki megjegyzi, hogy ez a rendelkezés nem teljesen világos, mivel kérdés, hogy szükséges-e az újratárgyalásnak megelőznie a közös kérelmet a módosításokra, vagy sem.[46]
Magali további példát ad az időtartam kifejezésére: a Code civil szerint a feleknek a szerződés előtti tárgyalásuk során vizsgálniuk szükséges az esetleges nehézségeket, és egyébként biztosítaniuk kell "észszerű" időtartamra a bizalmassági/titoktartási kötelezettség fenntartását (l'obligation de confidentialité), még ha a tárgyalások kudarcba fulladtak is.[47, 48]
A Cour de cassation bírósági ítélkezési gyakorlatára építve a 2016-os Ordonnance meghatározza a vis maior-t a szerződéses ügyekben (CC 1218. cikkely). A szakaszban egy olyan eseményről van szó, amely az adós ellenőrzésétől független, és nem lehetett észszerűen előre látni a szerződés megkötésekor, továbbá a hatásait megfelelő
- 105/106 -
intézkedésekkel sem lehet elkerülni, és megakadályozzák az adós kötelezettségének teljesítését.[49]
A Code civil további rendelkezései között is találhatunk a raisonnable kifejezésre való utalást: például a Code civil 1226. cikkelye kifejezi, hogy egy hitelező saját kockázatában megszüntetheti a szerződést, az adóst előzetesen tájékoztatva. Ha nem azonnali felmondásról van szó, akkor fel kell szólítani az adóst, hogy kötelezettségét észszerű időn belül rendezze.[50]
Egy bérelt dolog használatánál különböző kötelezettségek kapnak szerepet, amelyek a bérbevevőnek (illetve lízingelőnek) a kötelezettségeit határozzák meg. Ezek arra is vonatkozhatnak, hogy miképpen kell észszerűen használnia az adott dolgot (például, hogy ne zavarja a szomszédokat). A kötelezettségek itt is egy sztenderdre utalnak, amellyel figyelembe lehet venni, hogy milyen körülmények állnak fenn a bérleti tárgy vonatkozásában, és ehhez alkalmazkodva lehet a kötelezettségeket megállapítani. Magnon szerint nem lehetséges arról egy pontos általános listát készíteni egyébként, hogy egy adott bérlet kapcsán milyen viselkedési mintákat kell szükségszerűen követni.[51]
Az Ordonnance bevezet azután egy újabb rendelkezést a Code civilbe, amelyet a jogharmonizációra vonatkozó európai projektek inspiráltak: a szolgáltatás minőségének, ha nem határozható meg, meg kell felelnie annak, amit a hitelező észszerűen remélhet (elvárhat) a körülményektől függően (1166. cikkely).[52]
A hagyományos képviselet esetében, ha harmadik fél kétségbe vonná a képviselő jogainak mértékét, az általa előkészített cselekmény kapcsán, akkor a megállapodás megkötése érdekében írásban kérheti a megbízót, hogy erősítse meg azt egy meghatározott és észszerű határidő alatt. Ha nem érkezne ezen időtartam alatt válasz, akkor a képviselő jogosult lesz a megfelelő aktus megtételére (CC. 1158. cikkely).[53]
A jogalkalmazásban is előkerülhet a raisonnable fogalma, segítségként a jogalkalmazók magatartásának megítéléséhez. A raisonnable egy olyan magatartásra utal, amely konform az ésszel (raison). Magnon szerint technikai értelemben, a jogalkalmazó észszerű magatartásának kritrériuma megtalálható a legtöbb eljárási jogban. A jog alkalmazása során a jogalkalmazói szerveknek észszerűeknek kell bizonyulniuk a jogszerűen eljáró polgárokkal szemben. A törvényalkotó szerveknek szintén, a jogalkotásuk során is a rationalité logikájának megfelelően kell eljárniuk. Sőt, az igazságszolgáltatásban, a bírósági döntéseknek nemcsak a formális logika szabályainak kell megfelelni, hanem a raisonnable kritériumának is. Az észszerűség kritériumának való megfelelés így alkalmas arra, hogy a jog alkalmazhatóságát, hatékonyságát, és jogosságát támassza alá.[54]
- 106/107 -
Egy liberális és pluralista társadalomban a jogalkalmazó szervek magatartását sokkal inkább elfogadják a címzettek, ha az eleget tesz az észszerűség követelményének, és ez a jog hatékonyságát is elősegíti. Ha a jog alkalmazása során felmerül a kényszer szükségessége, akkor annak elfogadhatóságát szintén az észszerűség garantálja.[55]
A francia jogban másik fontos fogalom az arányosság (proportionnalité), amely kapcsolódhat az észszerűséghez. Duong szerint az észszerűség megkülönböztetése az arányosságtól abból a szempontból is érdekes, hogy a francia jogi doktrína gyakran összekapcsolja azokat.[56] Az arányosság koncepciójához képest az észszerűség egy dinamikus fogalomnak felel meg, amely az elfogadható intézkedés szintjének a meghatározására irányul.[57] Az arányosság abban hasonlít az észszerűséghez, hogy gyakran más jogi fogalmakhoz társítva használják. Viszont ezek a fogalmak lehetnek homályosak vagy pontatlanok is: a jóhiszeműség, a méltányosság, ill. egyensúlyhiány.[58] Konkrét esetben, például a szerződéses ügyekben az arányosság követelménye teszi lehetővé azt, hogy a felek szolgáltatásai között egyensúly alakuljon ki.[59]
A frankofón országok jogrendszerei közé tartozik a kanadai Québec tartomány jogrendszere, amelyben számos a francia joggal közös elem található.
A Québec-i jogban az észszerűen viselkedő/gondolkodó személy fogalom alkalmazása in abstracto értelmezést követ, amit kiegészítenek személyes jellemzőkkel. Zhuo utal Kasirer nézeté-re,[60] aki szerint az észszerűen viselkedő/gondolkodó személy tesztje esetén a konkrét egyén bizonyos specifikumait számba vehetik és ezeket az adott körülményekbe illeszthetik.[61] Megjegyezzük, hogy a Québec-i új polgári törvénykönyv - hasonlóan a francia Code civil-hez - szintén megváltoztatta a bon père de famille általános viselkedési kötelezettség nevét és ezzel együtt definícióját (formuláját). A jogalkotó valószínűleg modernizálni akarta a fogalmat, és kicserélni azt az "óvatos és körültekintő eljárás" (agir avec prudence et diligence) kötelezettségével.[62] A Québec-i jogban is igyekeznek biztosítani egy minimális szerződési kiegyensúlyozottságot, és a korábbi, tisztességtelen feltételekre vonatkozó rendelkezéseket az új magánjogi kódexben is ezt az elvet megtartották. A tisztességtelen kikötések meghatározása kapcsán, a Québec-i Code civil 1437. cikkelye két feltételt alkalmaz az egyikre a "déraisonable" ('észszerűtlen') kifejezéssel utal, amely egy objektív fogalmat tükröz, a másikra az "excessive" ('túlzott') melléknévvel, amely pedig egy szubjektív fogalmat ad meg. Ez a megoldás megengedi a bíróknak azt a lehetőséget, hogy a két szempontot egyszerre figyelembe véve[63] határozzanak a szerződéses kikötések tisztességéről.
A belga jog, ahová a francia Code civil-t vezették be még a 19. században, és máig is hatályos, szintén ismeri a raisonnable fogalmát. Például, amikor
- 107/108 -
valaki tesz egy ajánlatot, azt köteles fenntartani észszerű időtartamon belül, vagy egy olyan időtartamon belül, amelyet az ajánlattal együtt meghatároznak (pendant un certain délai raisonnable ou fixé avec l'offre). Az adós nem teljesített kötelezettségeit észszerű időn belül pótolhatja oly módon, amely lehetséges a fennálló körülmények között.[64]
De nemcsak a frankofón jogrendszerekben, hanem például a német jogban (BGB) is fellelhető az Európai Unió jogalkotása nyomán, a tisztességtelen feltételek szabályozásához kapcsolódóan a raisonnable fogalma. A 2002-es BGB módosítást követően a BGB 307. szakaszában szerepet kap a szerződések észszerűsége, amelyet a Code civil 1171. cikkelyével lehet összehasonlítani. Grundmann-Schäfer ugyanakkor kiemeli, hogy van különbség a német és a francia tisztességtelen kikötéseknek a szabályozása között. A német szabályozás szankciókat tartalmaz a meglepetésszerű és kétértelmű feltételekről (305. cikkely a BGB-ben) és tartalmaz egy pontos listát a tiltott feltételekről (308-309 cikkely BGB).[65]
Az Európai Uniós magánjogi tervezetekben is fel lehet fedezni a rasionnable/észszerű fogalmát. Duong szerint a raisonnable koncepciója az Európai Szerződési Jog Alapelveinek (PECL) tervezői számára egy kulcsfogalom volt, amely az Alapelvek összeurópai megfogalmazásának koncepciójában szerepet kapott. A dokumentumban számos helyen lehet olvasni a raisonnable fogalmáról (l. 57. cikkely).[66] Duong szerint továbbá ez a fogalom segített abban, hogy a dokumentum szövegezése során az angolszász és a kontinentális jogok között kapcsolatot tudjanak teremteni.[67]
A raisonnable fogalmának előképét megtalálhatjuk az ismert római jogi formulában: bonus pater familias. Ez a kifejezés átélte az évszázadokat és folyamatosan sikerült megújítania magát. A Code civilt érintő 2016-os változások keretében is fontos szerepet kapott, és hivatkozási alapot biztosított arra, hogy különböző normákban, mint zsinórmérték megjelenjen az észszerűség. A francia filozófiai gondolkodásban, valamint ennek következtében a jogtudományban is megjelent az érvekre és az értelemre való hivatkozás. A raisonnable fogalom számos kontextusban szerepel a francia Code civilben, például a szerződés értelmezésénél, időtartamok meghatározásánál, helyet kap úgy is, hogy egy észszerűen gondolkodó/ cselekvő személynek miképpen kellene az adott helyzetben eljárnia vagy gondolkodnia. Az észszerűségnek továbbá fontos szerep jut a jogalkalmazásban és a jogalkotásban is. Lényeges megemlíteni a nemzetközi magánjogi tervezeteket is, ahol rendre összekötő kapocsként vesz részt az észszerűség fogalma az angolszász és a kontinentális jogrendszerek között. ■
JEGYZETEK
[1] Francia-Magyar Nagyszótár Akadémiai Kiadó Budapest 2020 (www.szotar.net)
[2] Cornu, Gérard: Vocabulaire juridique. Puf, Párizs 2011. 837. o.
[3] Le Nouveau Petit Robert de la Langue Française, version 5.3 https://petitrobert12-lerobert-com.uaccess.univie.ac.at/robert.asp (letöltés: 2020.01.16.)
- 108/109 -
[4] Magnon, Xavier: Qu'est-ce que le droit peut faire du " raisonnable "? Le raisonnable en droit administratif, 2016. (https://hal.archives-ouvertes.fr/hal-01725362) 2.
[5] Francia-Magyar Nagyszótár Akadémiai Kiadó Budapest 2020 (www.szotar.net)
[6] Le Nouveau Petit Robert de la Langue Française, version 5.3 https://petitrobert12-lerobert-com.uaccess.univie.ac.at/robert.asp (letöltés: 2020.01.16.)
[7] Magnon: i.m. 3.o.
[8] Magnon: i.m. 4.o.
[9] de Bechillon, Denys: Qu'est-ce qu'une règle de droit ?, Odile Jacob, Paris 1997. 165.o.
[10] Cornu: i.m. 837.o.
[11] Guinchard, Serge - Debard, Thiery (szerk.): Lexique des termes juridiques. Dalloz, Párizs 2017. 215.o.
[12] Zhou, Hans-Ru: Le test de la personne raisonnable en responsabilité civile. Revue du Barreau 2001 Automne. 61. 456.o.
[13] Guinchard - Debard: i.m. 215.o.
[14] Ordonnance no. 2016-131 du 10 février 2016 portant réforme du droit des contrats, du régime général et de la preuve des obligations Rapport au Président de la République relatif à l'ordonnance no 2016131, Journal Officiel 11 February 2016 23.o.
[15] Helleringer, Genevieve: The Anatomy of the New French Law of Contract. European Review of Contract Law. 2017. 13. 4. 357.o.
[16] Zhou: i.m. 456.o.
[17] Magnon: i.m. 4.o.
[18] Magnon: i.m. 8.o.
[19] Duong, Lêmy: Le raisonnable dans les principes du droit européen des contrats. Revue internationale de droit comparé 2008. 60.3. (https://doi.org/10.3406/ridc.2008.19629) 710. o.
[20] Moretau, Olivier: Le raisonnable et le droit: standars, prototypes et interprétation uniforme. In: Zaccaria, Giuseppe (szerk.): Vernunft und Interpretation/Reasonableness and interpretation. Lit Verlag, Münster 2003. 222. o.
[21] Zhou: i.m. 455.o.
[22] Zhou: i.m. 464.o.
[23] Guinchard - Debard: i.m. 215.o.
[24] Zhou: i.m. 462.o.
[25] Mekki, Mustapha (a): Reform of Contract Law and Business World. European Review of Contract Law 2017. 13. 4. 436.o.
[26] Chazal. Jean Pascal: Les nouveaux devoirs des contractants, est-on allé trop loin ?. Colloque "La nouvelle crise du contrat", May 2001, Lille, France. (ff-hal-01053544f) 17.o.
[27] Magnon: i.m. 5.o.
[28] Magnon: i.m. 6.o.
[29] Magnon: i.m. 7.o.
[30] Guinchard - Debard: i.m. 1065.o.
[31] Khairallah, Georges: Le raisonnable en droit privé français : développements récents. Revue Trimestrielle de Droit Civil 1992 spéc. n° 20, 443.o.
[32] "Le phénomène nouveau... est l'apparition dans divers domaines du droit privé, d'un nombre croissant de textes se référant expressément au raisonnable."
[33] Fauvarque-Cosson, Bénédicte (a): The French Contract Law Reform and the Political Process. European Review of Contract Law 2017. 13.4. 350.o.
[34] Fauvarque-Cosson, Bénédicte (b): National Reforms: New Instruments Towards Converging Rules within Europe? The Example of the French Contract Law Reform (2016). In: Francisco de Elizalde (szerk.): Uniform Rule for European Contract law?: A critical Assessment. Hart Publishing, London 2018. 111.o.
[35] Ordonnance no. 2016-131 du 10 février 2016 portant réforme du droit des contrats, du régime général et de la preuve des obligations Rapport au Président de la République relatif à l'ordonnance no 2016131, Journal Officiel 11 February 2016. 23.o.
[36] Guinchard - Debard: i.m. 875.o.
[37] Chantepie, Gaël: Interprétation du contrat (Projet, art. 1188 et 1189) http://reforme-obligations.dalloz.fr/2015/03/17/interpretation-du-contrat-pro-jet-art-1188-et-1189/, letöltés: 2020. május 10.
[38] Fauvarque-Cosson, Bénédicte (b): i.m. 112.o.
[39] Guinchard - Debard: i.m. 517.o.
[40] Guinchard - Debard: i.m. 517.o.
[41] François, Clément: Présentation des articles 1210 à 1215 de la nouvelle section 3 "La durée du contrat". 2019.03.28. La réforme du droit des contrats présentée par l'IEJ de Paris 1, (https://iej.univ-pa-ris1.fr/openaccess/reforme-contrats/titre3/stitre1/chap4/sect3-duree-contrat/) letöltés: 2020.05.26.
[42] Code civil Art. 1211.- Lorsque le contrat est conclu pour une durée indéterminée, chaque partie peut y mettre fin à tout moment, sous réserve de respecter le délai de préavis contractuellement prévu ou, à défaut, un délai raisonnable.
[43] Guinchard - Debard: i.m. 419.o.
[44] François: i.m.
[45] François: i.m.
[46] Mekki (a): i.m. 442.o.
[47] Jaoen, Magali: Négociations et obligation de confidentialité. Actualité Juridique Contrats d'affaires 2016. 6. 277.o.
[48] Jaoen: i.m. 277-278. Actualité Juridique Contrats d'affaires Juin 2016 p. 277-278.o.
- 109/110 -
[49] Antippas, Jeremy: Regards comparatistes internes sur la réforme du droit des contrats. Réflexion sur l'identité contractuelle française. AJDA 2016. septembre 12. 29. 1625. o.
[50] Helleringer: i.m. 369.o.
[51] Magnon: i.m. 8.o.
[52] Ordonnance no. 2016-131 du 10 février 2016 portant réforme du droit des contrats, du régime général et de la preuve des obligations Rapport au Président de la République relatif à l'ordonnance no 2016131, Journal Officiel 11 February 2016. 19.o.
[53] Mekki (b): Les incidences de la réforme du droit des obligations sur le droit des sociétés : rupture ou continuité ? Le contrat Revue des sociétés 2016 septembre. 7. 492.o.
[54] Magnon: i.m. 9.o.
[55] Magnon: i.m. 8-9.o.
[56] Duong: i.m. 704.o.
[57] Duong: i.m. 703. idézi: Philippe, Xavier: Le contrôle de proportionnalité dans les jurisprudences constitutionnelles et administratives françaises. Eco-nomica (PUAM), Paris 1990. 62.o.
[58] Duong: i.m. 704.o.
[59] Duong: i.m. 704.o.
[60] Kasirer, Nicholas: The infans as bon père de famille: «Objectively Wrongful Conduct» in the Civil Law Tradition», The American Journal of Comparative Law 1992 spring 40. 2. 370.o.
[61] Zhou: i.m. 473.o.
[62] Zhou: i.m. 462.o.
[63] Tabi Tabi Ghislain La remise en cause contemporaine du volontarisme contractuel. Les Cahiers de droit 2012. 53. 3. 594.o.
[64] Van Ommeslaghe, Pierre: Traité de droit civil belge - Tome II: 559 pont Bruylant, Bruxelles 2013 559. pont
[65] Grundmann, Stefan - Schäfer Marie-Sophie: The French and the German Reforms of Contract Law ERCL 2017, 13. 4. 485.o.
[66] Duong: i.m. 702.o.
[67] Duong: i.m. 711.o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző jogtanácsos.
Visszaugrás
