1950 szeptemberében nyílt meg az Állami Balett Intézet, amely 1990. július 1-jétől a Magyar Táncművészeti Főiskola, 2017. február 1-jétől a Magyar Táncművészeti Egyetem nevet viseli. Az 1983-ban főiskolává átszervezett, alapításától kezdve saját általános iskolát és (utóbb nyolcosztályos) gimnáziumot, továbbá középiskolai kollégiumot fenntartó intézmény a hazai művészeti felsőoktatásban egyedülálló modellt honosított meg. A megszerezhető végzettségi szintek folyamatosan emelkedtek: 1950-től középfokú, 1975-től felsőoktatási jellegű intézmény, 1983-tól főiskola, 2006-tól alap- és mesterképzést folytató főiskola, 2017-től alap- és mesterképzést folytató egyetem.
Az intézmény jogállásának 1950-1998 közötti alakulását a Jogtudományi Közlöny 2000. évi 3. számában mutattam be.[1] Az eltelt két évtized további jelentős fejlődést hozott, amelynek eredményeként a Magyar Táncművészeti Főiskola 2017. február 1-jével "Egyetem" elnevezést és jogállást kapott. A jelen közlemény az elmúlt húsz év jogfejlődését tekinti át, az előzmények rövid, a tárgy megértéséhez szükséges összefoglalását követően. Az alább leírtak az intézmény sajátosságainak bemutatásán túl a hazai felsőoktatás jogi környezetének szinte folyamatos változását is illusztrálják.[2]
A hazai művészeti felsőoktatás alapjait a 19. század második felében vetették meg. A színművész-, zeneművész-, képzőművész- és iparművészképzés önálló intézményei a századfordulóra megszilárdultak, mai jogutódaik a Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem. Ez a fejlődési folyamat a hazai táncművészképzésben csak a második világháború után, tehát jelentős fáziskéséssel indult meg. Az Állami Balett Intézet létesítéséről szóló 54/1951. (II. 25.) MT rendelet, valamint az Állami Balett Intézet szervezeti szabályzata és tanulmányi rendje tárgyában kiadott 1.011-5-57/1951. (II. 25.) Np.M. rendelet új művészeti ág képzésének megindítását jelezték (az intézet már 1950 szeptemberében megnyílt). A kilencéves képzési idejű balettművész szak növendékei számára az intézet keretein belül általános iskolát és középfokú képzőt is létrehoztak, ez utóbbit 1954-ben gimnáziummá alakították. 1956-63 között hároméves képzési idejű balettoktató tanfolyam is működött.
Az intézetben az 1963/64. tanévben kétéves, ún. "művészképző" kezdte meg működését, amely a már érettségizett növendékek felsőfokú elméleti továbbképzését szolgálta. Ez a modell adta később a főiskolává válás elvi alapját. 1971 szeptemberében középfokú néptánc tagozat létesült, 1974 szeptemberében pedig újraindult a táncpedagógusok képzése, hároméves esti tagozat formájában.
Az Állami Balett Intézetről szóló 1983. évi 18. számú törvényerejű rendelet, valamint az Állami Balett Intézet irányításáról, szervezetéről és képzési rendjéről szóló 1037/1983. (IX. 1.) MT határozat alapján az intézményt szeptember 1-jei hatállyal - nevének változatlanul hagyása mellett (!) - főiskolává szervezték át. A meglevő balettművész és táncpedagógus szakok mellé további, négyéves képzési idejű főiskolai szakokat alapítottak: koreográfus, táncelméleti szakíró. Az átszervezés mindenekelőtt a kilencéves képzési idejű balettművész szakot érintette, mert itt meg kellett oldani az életkori párhuzam kérdését. Az eredmény a hazai felsőoktatás történetében a mai napig páratlan. Az átszervezés után a balettművész szakon a főiskolai képzés első két évében a hallgatók - a főiskolai tanulmányok mellett - gimnáziumi tanulmá-
- 165/166 -
nyokat folytattak. Másképpen fogalmazva: a növendékek a szakra a gimnázium második osztályának elvégzése után (tehát a kilencéves szakmai képzés VI. évfolyamát követően) nyertek főiskolai felvételt, s a 3-4. gimnáziumi osztályt már leckekönyvvel rendelkező hallgatóként végezték el. A lényegesen kibővült képzési kínálat és a főiskolai jogállás egyértelmű feltüntetése végett a főiskolákról szóló 1048/1990. (III. 21.) MT határozat az Állami Balett Intézet nevét 1990. július 1-jei hatállyal Magyar Táncművészeti Főiskolára változtatta.[3]
Sokéves előkészítő munka után látott napvilágot a művészeti felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 105/1998. (V. 23.) Korm. rendelet. Ezzel egyidejűleg az oktatási miniszter meghatározta, hogy az újraszabályozott művészeti szakokon folyó képzést a rendelet megjelenésének időpontjában mely intézmények folytathatják. Főiskolai szintű balettművész, koreográfus, táncelméleti szakíró és táncpedagógus szakokon továbbra is kizárólag a Magyar Táncművészeti Főiskola kapott képzési engedélyt.[4] Élve a lehetőséggel, a korábban nem működő koreográfus szakon 2001-2008 között öt évfolyam, az addig alig indított táncelméleti képzésben 2001-2009 között négy évfolyam kapott diplomát.
A Magyar Táncművészeti Főiskolán a Magyar Akkreditációs Bizottság 1998-ban folytatta le az első intézményakkreditációs eljárást. Ennek során megállapítást nyert, hogy a képzési és művészeti tevékenység a minőségi követelményrendszernek eleget tesz, viszont a főiskola csak egy művészeti területen és egy művészeti ágban felel meg a törvényi követelményeknek. Emiatt a MAB az intézmény 2000. június 30-ig szóló, ideiglenes akkreditációját támogatta.[5] Tekintettel arra, hogy a felsőoktatási integrációra vonatkozó kormányzati elképzelések a művészeti felsőoktatás intézményhálózatát nem érintették, az ellentmondás feloldása érdekében szükségessé vált a jogszabályi környezet újabb megváltoztatása. Ennek megfelelően a felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról, továbbá a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló 1999. évi LII. törvény 2000. január 1-jei hatállyal kimondta, hogy főiskola abban az esetben létesíthető, illetőleg működhet, ha egy tudományágban vagy művészeti területen, több szakon, képes és alkalmas legalább hároméves főiskolai alapképzésre, általános és szakirányú továbbképzésre. Ennek alapján a főiskolát 2000-ben, ún. közbülső eljárás keretében, sikeresen akkreditálták. 2002-ben valamennyi szakon áttértek a kreditrendszerre, a felsőoktatási tanulmányi pontrendszer (kreditrendszer) bevezetéséről és az intézményi kreditrendszerek egységes nyilvántartásáról szóló 200/2000. (XI. 29.) Korm. rendelet, valamint a felsőoktatási alapképzési szakok képesítési követelményeinek kreditrendszerű képzéshez illeszkedő kiegészítéséről szóló 77/2002. (IV. 13.) Korm. rendelet alapján.
Az 1998/99. tanévben a néptánc-színházi tánc tagozaton is változás történt: az intézmény ötödik főiskolai szakjává alakult át. Ennek részleteit a művészeti felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 105/1998. (V. 23.) Korm. rendelet módosításáról szóló 131/1999. (VIII. 26.) Korm. rendelet tartalmazta. Az új főiskolai szak a balettművész szak gyakorlatát követte: a növendékek a gimnázium második osztályának elvégzése után főiskolai hallgatókká váltak, az eredetileg négyéves középfokú szakmai képzés pedig további két - elméleti képzésre és szakmai gyakorlatra szolgáló - tanévvel bővült, összesen tehát hat év időtartamú lett. Ezzel szinte egy időben (1997-ben) a Főiskola Általános Iskolája és Gimnáziuma nyolc évfolyamos gimnáziummá vált és felvette a Nádasi Ferenc Gimnázium nevet. Ezzel a balettművész szak első nyolc éve és a gimnázium évfolyamszámozása azonos lett. A párhuzam azonban csak rövid ideig tartott, mert az egységes iskolai évfolyamszámozás bevezetésével az osztályok 5-12. évfolyamokká alakultak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
