Nem véletlen, hogy ritkán születik avatott jogtörténész tollából a kereskedelmi és/vagy polgári jog történetét tárgyaló munka. Az okok közül a magam részéről kettőt emelnék ki: egyrészt szemben a közjog történetét bemutató feldolgozásokkal ez a terület sokkal kevésbé látványos, nehezebben emészthető (talán azt is meg lehetne kockáztatni néha jóval unalmasabbnak tűnik), másrészt a szerző részéről mindenképpen munkásabb időigényesebb a feladat, hiszen számos olyan részletszabályozásra is figyelemmel kell lennie amely a közjog vonulatának tárgyalásakor esetleg elhanyagolható.
Összességében tehát első megközelítésre úgy is lehetne fogalmazni, hogy a közjogi súlypontú jogtörténet a történelem fő sodorvonalainak bemutatására alkalmas, míg a magánjog története ezzel szemben inkább dogmatikai súlypontú és látszólag nincs sok köze a közjogi történésekhez. Ez természetesen nem igaz, hiszen nyilvánvaló, hogy a közjogi eredmények megszületését vagy meg kell előznie, vagy mindenképpen követnie kell az aprólékos gazdasági jogi szabályozásnak. Tulajdonképpen a vizsgálódás alapján a recenzens meggyőződése, hogy a nagy történelmi célkitűzések aprópénzre váltása már a magánjog történetébe tartozik, és csak ennek ismeretében lehet megítélni, hogy a történelmi rivalda fénybe kerülő célkitűzéseket mennyire és milyen mértékben sikerült az adott kor mindennapi valóságában megvalósítani. Fentiek előrebocsátása után talán érthető-vé válik, hogy jelen sorok írója miért üdvözli örömmel N. Szegvári Katalin könyvének megjelenését.
A fent jelzett dogmatikai súlypont és "aprólékosság" uralja a könyv első fejezetét. Érthető ez hiszen a különböző szervezetek kialakulása, belső szabályozottságuk taglalása nélkül könnyen elsikkadhatna annak a ténynek a jelentősége, hogy már a XII. századi Franciaországban maga a király is szerződéses kapcsolatba került egyes kereskedői korporációkkal, hogy a korporációk nem ritkán önálló bíráskodási joggal rendelkeztek, s így belső autonómiájuk külső, hatalmi megerősítést és ezáltal elismerést is nyert.
Számos jogforrás elemzése nyomán a Szerző meggyőzően mutatja ki a kereskedelembe való állami beavatkozás tényét, amely nem csupán a kincstár, hanem a kereskedők érdekeit is szolgálta. Ez az a pont, ahol világossá válik a Szerző szándéka és a cél, amelynek megvalósítását maga elé tűzte: nem hagyományos, dogmatikai központú magánjog történetről van itt szó, hanem az állam és a gazdasági szféra viszonyáról, a kötet tulajdonképpen az állami irányítás kereskedelmi magánjog eszközrendszeréről szól vagyis mai kifejezéssel élve egy bizonyos szempontból a gazdaságpolitika 900 éves történetét tartjuk a kezünkben.
Külön kiemelésre érdemes a tengeri hajózással és a tengeri kereskedelem jogával foglalkozó rész. Itt a szerző feladja az eddigiekre jellemző francia központúságot és ténylegesen a kezdetektől kezdve vázolja fel azt a nagyívű fejlődési folyamatot, amely a tengeri kereskedelem konkrét hatását mutatja ki a gazdaság jogának fejlődésére. Pusztán magánjogi szempontból felvethető lenne az egyes városi jogkönyvek részletesebb elemzése, de a Szerzőnek általában nem pusztán az idővel, hanem a terjedelmi korlátokkal is szembe kell néznie. Valószínűleg e korlátok miatt nem került kiemelésre az a tény, hogy a tengeri kereskedelem gazdasági nyomására változott meg az addig uralkodó csődjogi felfogás, amely szerint a hangsúly az adós személyes megbüntetéséről átkerült a hitelezői érdekek kielégítésére. Sőt az egyes városi jogkönyvekben a XVIII-XIX. század ösz-szes jogtechnikai megoldása már megjelent beleértve a kényszer egyezség intézményét is.
A munka második részében kerül bemutatásra a francia forradalom "minden korábbit eltörlő" szabályozási szisztémája, majd a napóleoni konszolidációról szólva a Code de Commerce részletes tárgyalása. Az igazán figyelemre méltó fejtegetéseket viszont e rész 2. és 3. fejezetében találjuk, ahol szellemesen kerül bemutatásra a francia és német jog egymásra épülése, kölcsönhatása, nem felejtkezve el az elsősorban a porosz törvényhozáson keresztül érvényesülő római jogi és közönséges német jogi hatásokról sem. Mindenképpen hiánypótló a würtenbergi tervezet jelentőségéről írottak. Ugyancsak e fejezetnek sikerül megértetni az olvasóval a kereskedelmi és magánjogi kódexek dualizmusának okát és jelentőségét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
