A társasági jog területének, fejlődésének jogtörténeti bemutatására vállalkozik Sándor István a 2005. évben megjelent monográfiájában.[1] A római jog, a jogtörténet és a polgári jog területén oktató és egyúttal tudományos tevékenységet is kifejtő szerző közel tíz esztendős[2] kutatási témájának és egyben a PhD doktori dolgozatának publikálásra átdolgozott változata az ismertetésre kerülő könyv, amit számos, e területen a szerző tollából megjelent részpublikáció[3] előzött meg.
A szerző a mű I. fejezetében általános dogmatikai alapvetés keretén belül ismerteti a jogtörténeti témájú könyvben bemutatásra kerülő társasági jogi alapfogalmakat. Ennek keretében röviden áttekinti a társasági jog tudományával foglalkozó főbb kutatási irányzatokat, továbbá elhelyezi a társaság jog terrénumát a magánjogon belül. Ebben a körben foglalkozik a szerző a személyegyesítő és tőkeegyesítő társaságok közötti distinkcionálással, továbbá az egyszemélyes társaságok problematikájával is.
A könyv 77. fejezete a társasági jognak az ókori jogokban kialakult előzményeit tárgyalja. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy az ókori jogokban nem alakult ki a modern ismérvekkel mérhető társasági jog, ugyanakkor ebben az időszakban elsősorban a szerződéses jogviszonyokban már találhatunk olyan alakzatokat, melyek gazdasági és kereskedelmi céljai a tőke egyesítésére, közös - főképpen gazdasági - eredmény elérésére irányultak. Ez természetesen felveti annak indokoltságát, hogy a társasági jog történetével foglalkozó műben szükséges-e az antik előzmények vizsgálata. Ennek indokoltságát a szerző abban jelöli meg, hogy az ókori jogokban ismert szerződések, így a kölcsönszerződés, illetve a nevesített társasági szerződések számos olyan vonással rendelkeztek, amelyek a modern társasági formák esetében is meghatározó jelentőséggel bírnak. A társasági szerződés tekintetében az egyiptomi, a babiloni és a görög jogban a fellelhető források viszonylagos szűkössége mellett is az állapítható meg, hogy a társasági szerződés reálszerződés volt. Az ilyen szerződéses viszonyok alapvetőn inter se hatásúak voltak, csak a szerződő felek belső jogviszonyát alakították, nem hoztak létre önálló jogalanyisággal rendelkező vagy annak irányába mutató jegyekkel bíró szervezetet.
Az antik jogok körében - mint más magánjogi intézmények esetében is általában - a római jog alakította ki a legrészletesebb szabályozást a societas konszenzuálszerződés útján. A societas már felmutat olyan ismérveket a szerződő felek belső jogviszonyában, amelyek a modern társasági jogi alakzatok szempontjából is időtállónak tekinthetők. A római jogi societas a modern polgári jogi társaság előfutárának tekinthető, míg a societas publicanorum esetében a socii mellett a participes, mint külső befektető megjelenése kifejezetten a korlátozott felelősségű részvétel jogi konstrukciójának irányába tett első lépésnek felel meg.
A mű III. fejezete foglalkozik az egyes társaságok középkori szabályozásával. Ebben az időszakban az egyes kereskedelmi ügyeletekben a felelősség korlátozásának jogi konstrukciói (pl. a commenda és a joint stock company esetében) jelentenek áttörést, ami lehetővé tette azt, hogy egyes társasági alakzatok, függetlenül a tagok belső jogviszonyától, már harmadik személyek irányában is önálló jogalanyként léphessenek fel. Ebben az időszakban jelenik meg az általános egyetemleges tagi felelősség a személyegyesítő társaságok tekintetében, továbbá a jogi személyiségű társaság szabályozási elvei. A jogi személyiségű gazdasági társaságok megjelenése, melyek a modern részvénytársaság közvetlen előzményeinek is tekinthetők minden esetben a tőkeegyesítés érdekében alakult ki. A szerző részletesen elemzi ebben a körben a középkori Itáliában kialakult compagnia, commenda társasági jogi alakzatokat, továbbá ezek német és észak-európai területen megjelenő hasonmásait (pl. wedderleginge, félag, sendeve, hjáflag stb.). Külön érdekessége ennek a fejezetnek az angolszász területen végbement jog-
- 397/398 -
fejlődés bemutatása, ami számos esetben választ ad a napjaink társasági jogában a kontinentális és az angolszász jogintézmények eltérő voltára.
Az újkori kereskedelmi jogi kodifikációk - mint az a IV. fejezetben tárgyalásra kerül - a modern társasági jog alapjait teremtették meg. A szerző ebben a körben a Code de commerce megalkotására és azon belül is a kereskedelmi társasági formák szabályozására helyezi a hangsúlyt, bemutatva azonban a többi között a francia mintára létrejött, 1865. évi itáliai Codice di Commerciót, az 1829. évi spanyol Código de Comerciót, a portugál, a görög, a németalföldi törvényalkotási folyamat mellett. A társasági jogi kodifikáció német földön elért vívmányai szintén részletes elemzésre kerülnek, itt Sándor István elsősorban az ADHGB történeti kialakulására és szabályozásának részletes bemutatását helyezi előtérbe, de áttekinti az osztrák és a svájci kodifikáció folyamatát is. Szakmai érdeklődésre különösen számot tarthat az, hogy az északeurópai országok társasági jogának kialakulását is elemzi a szerző, ennek keretén belül a svéd, a finn, a norvég és a dán törvényalkotási lépcsőket, majd az angol társasági jog vívmányai zárják a fejezetet. Az igen részletgazdag összehasonlító jogi szemle alapján megállapítható, hogy a 19. században a társasági jogi intézmények letisztulnak, a kereskedelmi törvényekben történő szabályozásuk, majd a gyakorlat alapján kikristályosodó részletszabályok a modern társasági jog megjelenését vonják magukkal. Mindemellett a társasági jog egyes intézményei tekintetében egységes szabályozás irányába mutató folyamatnak is tanúi lehetünk a tárgyalt időszakban, így a törvénykönyvek tartalmazzák a közkereseti, a betéti és részvénytársaság, valamint helyenként a betéti részvénytársaság típusát. Jóllehet a társasági jog nem önálló jogág, hanem a kereskedelmi jog szerves része, kodifikálását tekintve pedig a monista - dualista rendszerek országonkénti változásától függően nyeri el helyét, mégis hangsúlyozandó, hogy az egyes társasági jogi típusokat, vagy a társasági jog területéhez tartozó intézményeket ekkor már külön törvényekben szabályozzák. Az újkori kereskedelmi jogi kodifikáció tehát a klasszikus társasági jogi alakzatok letisztulását és nemzetköziesítését vonja maga után, és ezen túlmenően a gazdasági igényeknek megfelelő újabb társasági formákat honosít meg, így a korlátolt felelősségű társaságot és a társasági jog területétől idővel önállósuló szövetkezetet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
