A címben említett jogeset tényállása szerint H. J. örökhagyó 2002. október 12. napján végintézkedés, leszármazó és házastárs hátrahagyása nélkül meghalt. A hagyatéki leltár adatai szerint egyedüli törvényes örököse testvére volt. A hagyatékra utóbb igényt jelentett be az örökhagyó édesanyja előző házasságából született gyermekének - azaz az örökhagyó féltestvérének - leszármazója, valamint az örökhagyó másik féltestvérének örökbe fogadott gyermeke, aki örökösi minőségét a gyámhatóság 1958. június 25. napján kelt örökbefogadást engedélyező véghatározatának becsatolásával igazolta.
A törvényes öröklés rendjéről adott tájékoztatást követően az örökhagyó testvére és féltestvérének leszármazója a hagyaték 3/4, illetve 1/4 részére jelentette be igényét, míg a másik féltestvér örökbe fogadott gyermeke továbbra is igényt tartott a vagyon 1/6 részére. Mivel a hagyaték 1/6 részének átadására vonatkozóan a felek eltérő kérelmeket terjesztettek elő, az ügyben részben teljes, részben ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés született, mely szerint a hagyaték 5/6 részét teljes, 1/6 részét ideiglenes hatállyal adtuk át az örökhagyó testvére, illetve féltestvérének leszármazója részére, egymás között 3/4-1/4 arányban.
A jogeset által felszínre hozott, és a felek között öröklési jogi vitát kiváltó probléma lényege abban állt, hogy jogosult-e törvényes öröklésre az örökbe fogadott gyermek az örökbefogadó hozzátartozói után abban az esetben, ha az örökbefogadás a Ptk. hatályba lépése előtt történt.
A Ptk. hatálybalépése előtti örökbefogadási szabályaink csupán az örökbefogadó nagykorúságát, valamint az örökbefogadó és az örökbefogadott közötti legalább 16 év korkülönbséget követelték meg az adoptálás feltételeként. Nem tartalmaztak azonban előírást az örökbe fogadó szülő legalacsonyabb életkorára vonatkozóan, szemben például a korabeli francia vagy angol joggal, melyek csak a 40. illetve 50. életévüket betöltött személyek számára tették lehetővé az örökbefogadást.1 Ebből adódóan még hosszú ideig fennáll a lehetősége annak, hogy a hagyatéki eljárás során valamelyik örökös 1960. május 1. napját megelőzően történt örökbefogadás alapján támaszt igényt az örökhagyó hagyatékára. Erre az esetre pedig nem árt tisztában lennünk a Ptk. hatálybalépése előtt létrejött örökbefogadások öröklési jogi hatásaival.
Hatályos jogunk szerint az örökbefogadott mind az örökbefogadóval, mind annak rokonaival szemben az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép [Csjt. 51. § (1)], és - ebből adódóan - mind az örökbefogadó, mind annak rokonai után az örökbefogadó vér szerinti leszármazójaként örököl [Ptk. 617. § (1)]. Ez a joghatás azonban csak azokhoz az örökbefogadásokhoz fűződik, melyeket a gyámhatóság 1960. május 1. napját, azaz a Polgári Törvénykönyv hatálybalépését követően engedélyezett.
Ezt megelőzően az örökbefogadott gyermek öröklésére a vér szerinti gyermek öröklésétől eltérő szabályok érvényesültek. Korábbi jogunk szerint ugyanis az örökbefogadásnak teljes, azaz az örökbefogadottra és leszármazóira, valamint az örökbefogadóra és rokonaira is kiterjedő rokonságot létrehozó hatása nem volt. Az örökbefogadás célja ugyanis hosszú időn keresztül nem az volt, hogy családi környezetbe helyezze azokat a gyermekeket, akiknél ez a szülők halála vagy nevelésre való alkalmatlansága folytán hiányzik, hanem az, hogy - természetes örökös híján - örökös bevonásával biztosítsa az örökbefogadó vagyonának fennmaradását. Ehhez pedig elegendő volt az, hogy az örökbefogadó és az örökbefogadott között öröklési jogi kapcsolat jöjjön létre, arra viszont már nem volt szükség, hogy az örökbefogadott az örökbefogadó hozzátartozóival is családjogi kapcsolatba kerüljön.
A Családjogi törvény 1953. január 1-jén történt hatálybalépéséig az örökbefogadás az örökbefogadó és az örökbefogadott szerződése útján jött létre.2 Az örökbefogadási szerződést közokiratba kellett foglalni, vagy legalább a szerződő felek aláírását kellett közjegyző által hitelesíttetni. Mivel az örökbefogadás elsődleges célja az volt, hogy az örökbefogadó számára törvényes örököst biztosítson, a törvény kiskorúak és nagykorúak örökbefogadását egyaránt lehetővé tette. Nagykorú örökbefogadottak a szerződést személyesen kötötték meg örökbefogadójukkal, míg a kiskorúak nevében törvényes képviselőjük (szülő, gyám) kötött szerződést, melyet aztán a gyámhatóságnak (árvaszék) kellett jóváhagyás végett bemutatni. A nagykorúak örökbefogadási szerződését közvetlenül, a kiskorúakét pedig a gyámhatósági jóváhagyást követően az igazságügyminiszterhez kellett megerősítés céljából felterjeszteni. Az örökbefogadás joghatásai a megerősítés időpontjában álltak be.3
A szerződésbe belefoglalandók voltak mindazok a jogok, melyeket az örökbefogadó az örökbefogadottra, illetve az örökbefogadott törvényes képviselője az örökbefogadóra átruházott. Az örökbefogadottnak az örökbefogadó utáni öröklési jogát azonban a szerződésben sem kizárni, sem korlátozni vagy feltételhez kötni nem lehetett.
Az örökbefogadás joghatása abban állt, hogy rokonsági kapcsolatot létesített az örökbefogadó és az örökbefogadott között, "a vérségi leszármazás hasonlóságára" (imitatio naturae). Az örökbefogadás rokoni kapcsolatot teremtő hatálya azonban nem terjedt ki a szerződő feleken kívüli személyekre, így az örökbefogadó rokonaira sem. Az örökbefogadott leszármazói közül is csak azokra hatott ki az örökbefogadás, akik az örökbefogadási szerződés megkötését követően születtek. Az örökbefogadáskor már meglévő leszármazókra viszont az adoptáció hatálya csak abban az esetben terjedt ki, ha az örökbefogadó a szerződésben őket is kifejezetten örökbe fogadta. Ha ugyanaz az örökbefogadó több személyt fogadott örökbe, az egyes örökbefogadottak között rokoni kapcsolat ugyancsak nem létesült, azaz nem lettek egymás testvérei.
Az örökbefogadás öröklési jogi kapcsolatot is csak a szerződő felek között hozott létre. Nem volt tehát az örökbefogadottnak törvényes öröklési joga az örökbefogadó felmenő, lemenő és oldalági rokonai után, továbbá az ugyanazon örökbefogadó szülő által adoptált másik gyermek után sem. Ráadásul ez a korlátozott öröklési jogi kapcsolat is csak egyoldalúan, az örökbefogadott irányában állt fenn, vagyis az örökbefogadott örökölt az örökbefogadó után, de az örökbe fogadott gyermek után az örökbe fogadó szülő törvényes öröklésre nem volt jogosult. Korábbi öröklési jogunk szerint tehát az örökbe fogadott gyermek utáni törvényes öröklés rendjén az örökbefogadás nem változtatott, ezért ő utána leszármazók és házastárs hiányában továbbra is vérszerinti szülei, testvérei és távolabbi rokonai örököltek. Ennek az egyoldalúságnak az elméleti magyarázata az volt, hogy az örökbefogadó és az örökbefogadott között nincs meg az a vérségi kapcsolat, ami az öröklési jogban a kölcsönösség alapja.
Mivel az örökbefogadott az örökbefogadó után a vérszerinti gyermekkel megegyező módon örökölt, őt az örökbefogadó szülő után kötelesrész is megillette. Ezzel függ össze az is, hogy az örökbefogadási szerződés felbontását csak kitagadási ok alapján lehetett kérni. Sőt, a bírói gyakorlat szerint az érvényesen létrejött örökbefogadási szerződés következtében az örökhagyónak ezt megelőzően alkotott végrendelete is hatályát vesztette. A törvényes gyermek kötelesrészét ugyanakkor az örökbefogadás sem sérthette, ezért ha az örökhagyó házasságából az örökbefogadás előtt gyermekek születtek, akkor a kötelesrész meghatározásánál az örökbe fogadott gyermeket számításon kívül kellett hagyni.
Fontos, hogy az örökbefogadott és vérrokonai között az öröklési kapcsolat változatlanul fennmaradt, mintha az örökbefogadás létre sem jött volna.
Az 1953. január 1. napján hatályba lépett Családjogi törvény alapvető változást hozott az örökbefogadás rendjében. Az új törvény kizárta a nagykorú személy örökbefogadásának lehetőségét, továbbá megszüntette az örökbefogadás szerződéses formáját, és helyette bevezette a gyámhatósági engedélyezési eljárást. Fontos, hogy a Csjt. már elismerte az örökbefogadás rokoni kapcsolatot keletkeztető joghatását annak kimondásával, hogy az örökbefogadott az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép. Ennek alapján a bírói gyakorlat az örökbefogadáson alapuló öröklési jogot kiszélesítette, és elismerte az örökbe fogadó szülő öröklési jogát az örökbe fogadott gyermek után. A Csjt. eredeti, hatálybalépéskori szövege szerint az örökbefogadás kihatott az örökbefogadott leszármazóira is, de hatálya nem terjedt ki sem az örökbefogadó, sem az örökbefogadott rokonaira. Az új törvény szerinti örökbefogadás tehát továbbra is ún. egyszerű (korlátozott) örökbefogadás maradt, mely csupán az örökbefogadó és az örökbefogadott, valamint annak leszármazói között létesített rokoni kapcsolatot.
Ugyanerre a körre korlátozódtak az örökbefogadáson alapuló öröklési jogi kapcsolatok is. Törvényes öröklési kapcsolat tehát csupán az örökbefogadó, az örökbefogadott, továbbá annak leszármazói között jött létre, míg az örökbefogadó rokonai után az örökbefogadott törvényes öröklésre továbbra sem volt jogosult.
Ugyanakkor a Csjt.-vel egy időben hatályba lépő 1952. évi 19. sz. tvr. elrendelte, hogy örökbefogadás esetén - ellenkező kérelem hiányában - az örökbe fogadott gyermeket az örökbefogadó vérszerinti gyermekeként kell újraanyakönyvezni. Ez a rendelkezés gyakorlati szempontból rokonságot létesített az örökbefogadott és az örökbefogadó rokonai között, hiszen az anyakönyvezés teljes rokoni kapcsolatra utalt, és nem volt belőle megállapítható az örökbefogadás ténye.
Az igazi fordulópontot a Polgári Törvénykönyv által érintett egyes jogszabályok módosításáról, illetőleg kiegészítéséről szóló 1960. évi 12. tvr. jelentette, mely a Családjogi törvény örökbefogadási szabályait is módosította. A Csjt. módosított 51. §-a szerint az örökbefogadott az örökbefogadás folytán mind az örökbefogadóval, mind annak rokonaival szemben az örökbefogadó gyermekének jogállásába lépett. Ezáltal rokoni kapcsolat létesült az örökbefogadott és az örökbefogadó hozzátartozói között, tehát az örökbefogadott az örökbefogadás által nem csupán az örökbefogadó gyermeke, de az örökbefogadó szüleinek unokája, gyermekeinek testvére is lett.
Ezzel párhuzamosan az örökbefogadás öröklési jogi hatásai is kiszélesedtek. A törvényerejű rendelettel egy napon hatályba lépő Polgári Törvénykönyv 617. § (1) bekezdése kimondta, hogy az örökbefogadott az örökbefogadó vérszerinti leszármazójaként örököl. Teljessé váltak tehát az örökbefogadás öröklési jogi joghatásai is: az örökbefogadott gyermek nem csak örökbefogadójának, hanem az örökbefogadó rokonainak is törvényes örökösévé vált.
Az örökbefogadás új szabályai azonban a korábban engedélyezett örökbefogadások joghatásain nem változtatott. Az 1960. évi 12. tvr. 11. §-a szerint ugyanis az örökbefogadott és az örökbefogadó rokonai között csak akkor jön létre rokoni kapcsolat, ha az örökbefogadást a gyámhatóság 1960. május 1. napját követően engedélyezte. A Ptké. 92. § (2) bekezdése pedig kimondta, hogy a Polgári Törvénykönyv öröklési jogot szabályozó rendelkezéseit csak a hatálybalépése után megnyílt öröklésre lehet alkalmazni. Ebből az következik, hogy az örökbefogadott az örökbefogadó rokonai után törvényes öröklés jogcímén csak abban az esetben örököl, ha mind az örökbefogadás, mind pedig az öröklés megnyílta 1960. május 1. napját követően történt. [ld. még: BH 1984. 403.; BH 1987. 314.]
Mivel a jogesetünk szerinti örökbefogadott örökbefogadását a gyámhatóság 1958. június 25. napján hagyta jóvá, közte és örökbefogadójának rokonai között sem rokoni sem pedig öröklési jogi kapcsolat nem létesült. Ezért az örökbefogadott az őt örökbe fogadó szülő féltestvérének hagyatékára öröklési igényt - törvényes öröklés jogcímén - alappal nem terjeszthetett elő. Ilyen tényállás mellett az örökbefogadott egyetlen esetben lehetett volna jogosult az öröklésre, mégpedig akkor, ha örökbe fogadó szülője az örökhagyót követően hunyt volna el, hiszen az örökbefogadó után az örökbefogadott korábbi jogunk szerint is jogosult volt örökölni. [ld. még: BH 1984. 403.]
Az örökbefogadás által a gyermek kiválik vérszerinti családjából, és új családi jogállást nyer az örökbefogadó családjában. Az új családi jogállás rokoni kapcsolatot jelent az örökbefogadott és leszármazói, illetőleg az örökbefogadó és rokonai között. Az örökbefogadással rokoni kapcsolatba került személyek között a vér szerinti rokonokéval megegyező tartási kötelezettségek és öröklési jogok keletkeznek. Ezzel párhuzamosan az örökbe fogadott gyermek vér szerinti családjával minden jogi kapcsolatot megszakít, ami alól azonban - a Csjt 52. § (2) bekezdése által szűk körben fenntartott kapcsolattartási jog mellett4 - a nyílt örökbefogadás esetén fennmaradó öröklési jog kivételt jelent. Ebből következik, hogy hatályos öröklési jogunk az örökbefogadott számára - nyílt örökbefogadás esetén - kettős öröklési jogot biztosít. Az örökbefogadás által ugyanis az örökbefogadott öröklési jogot nyer az örökbefogadó és rokonai után, miközben korábbi, a vérszerinti rokoni kapcsolaton alapuló öröklési joga is fennmarad.
Az örökbefogadás kötelező jogkövetkezményei mellett léteznek olyan jogi hatások is, melyek érvényesülését a törvény a felek akaratától teszi függővé. Az örökbefogadott főszabály szerint az örökbefogadó családi nevét viseli, a gyámhatóság azonban kivételesen engedélyezheti, hogy az örökbefogadott megtartsa eredeti családi nevét. A törvény lehetőséget biztosít az örökbefogadók vérszerinti szülőként történő anyakönyvezésére, ezzel is elősegítve az örökbefogadott beilleszkedését. Az örökbefogadók kifejezett kérésére azonban csak az örökbefogadás tényét jegyzik be a születési anyakönyvbe.
Az örökbefogadott gyermek jogállása eltérő lehet annak függvényében, hogy egyedülálló személy általi örökbefogadásról, vagy házastársak által történő közös gyermekké fogadásról van-e szó.
Ha az örökbefogadás egyedülálló örökbefogadó által történik, akkor mindkét vér szerinti szülő, illetve mindkét vér szerinti rokonság jogai megszűnnek, és helyükbe az egyedülálló örökbefogadó és rokonai lépnek. Ilyenkor az örökbefogadott gyermeknek gyakorlatilag csak egy szülője lesz. Hiába írja elő ugyanis a törvény az örökbefogadás engedélyezéséhez az egyedüli örökbefogadó házastársának hozzájáruló nyilatkozatát is, annak megadása a házastárs és az örökbefogadott gyermek között rokoni kapcsolatot nem létesít.
Egyedülálló általi örökbefogadás esetén az örökbefogadott törvényes öröklésre lesz jogosult az örökbe fogadó szülő és annak rokonai után, miközben öröklési joga változatlanul fennmarad mindkét vér szerinti szülője, valamint azok rokonsága után. Nem fog azonban örökölni az örökbefogadó házastársa és annak rokonai után.
Amennyiben az örökbefogadás házastársak által történik, úgy az örökbefogadott mindkét szülő közös gyermekévé, és mindkét szülő rokonságának rokonává válik, míg vér szerinti szüleinek és rokonainak jogai megszűnnek. Az ilyen örökbefogadott mindkét örökbe fogadó házastárs és azok rokonai, valamint vér szerinti szülei és rokonai után is örökölni fog.
Közös gyermekké fogadás azonban nem csak együttes, hanem külön-külön történő örökbefogadással is megvalósulhat. Az örökbefogadás leggyakrabban előforduló típusa, amikor az örökbefogadó a házastársának gyermekét fogadja örökbe. Bár ilyenkor az eljárásban formailag egy örökbefogadó szerepel, tartalmilag közös gyermekké fogadásról van szó. Ugyancsak a közös gyermek jogállásába kerül az az örökbefogadott, akit egyedülálló személy fogadott örökbe, majd az örökbefogadás fennállása alatt az örökbefogadó házastársa utólagosan szintén örökbefogadott. A jogkövetkezmények a házastárs gyermekének örökbefogadása esetén annyiban mások, hogy az ilyen örökbefogadás érintetlenül hagyja az örökbefogadó házastársának, mint vér szerinti szülőnek valamint rokonainak jogait, és csak a másik vér szerinti szülő és rokonai kapcsolatát szünteti meg a gyermekkel. Az, akit ilyen módon fogadtak közös gyermekké, egyrészt örökölni fog az örökbe fogadó házastárs és rokonai után az örökbefogadás révén, másrészt a vér szerinti szülő házastárs és rokonai után, mivel ezt az öröklési jogot az örökbefogadás nem érintette, harmadrészt a másik vér szerinti szülő és rokonai után, miután ez az öröklési jog nyílt örökbefogadás esetén fennmarad.
Mivel a Csjt. erre vonatkozóan tiltó rendelkezést nem tartalmaz, a gyakorlatban előfordul a rokon gyermekek örökbefogadása is. Ez a fajta örökbefogadás azonban igen különös módon írja át a családon belüli rokoni és öröklési kapcsolatokat. Ha például a nagyszülő saját unokáját fogadja örökbe, akkor az örökbefogadás által a vér szerinti rokoni kapcsolatok megszűnnek, és az unoka nagyszülőjének gyermeke, szülőjének testvére, míg testvérének nagynénje illetve nagybátyja lesz.
Arról már volt szó, hogy a nyílt örökbefogadás az örökbefogadott számára kettős öröklési jogot biztosít. Rokon örökbefogadása esetén azonban könnyen előfordulhat, hogy ez a kettős öröklés egy örökhagyó utáni öröklésnél érvényesül. Ilyen kettős öröklési joga lesz például a nagyszülő után a nagyszülő által örökbe fogadott unokának, feltéve hogy az örökbefogadó után öröklésre jogosult szülő az örökhagyót megelőzően elhunyt. Tételezzük fel, hogy az örökhagyó nagyszülőnek a korábban elhunyt szülőn kívül még egy gyermeke van. Ebben az esetben az örökhagyó hagyatékára igényt tarthat egyrészt az életben lévő vér szerinti gyermek, másrészt az elhunyt gyermek helyén a vér szerinti unoka, harmadrészt ugyanez az unoka azon a címen, hogy ő az örökhagyó örökbe fogadott gyermeke. A hagyatéki vagyonból tehát az örökhagyó vér szerinti gyermeke1/3, míg az örökbe fogadott unoka 2/3 arányban részesül azért, mert öröklési jogunk az örökbe fogadott unoka nyílt örökbefogadással létrejött öröklési joga mellett fenntartja az örökhagyóval, mint nagyszülővel szemben vérségi alapon fennálló öröklési jogát is.
Az örökbefogadott utáni öröklésre mindkét rokonság - az örökbefogadás által létrejött és a vérszerinti - egyaránt jogosult. Itt azonban az örökbefogadott öröklésével ellentétben a kétféle rokonságon alapuló öröklési jog nem egymás mellett, hanem egymás utáni sorrendben érvényesül. Az örökbefogadott után ugyanis - leszármazó és házastárs hiányában - elsősorban az örökbefogadó és annak rokonai örökölnek. A vér szerinti rokonok csak akkor kerülnek sorra, ha az örökbefogadott után sem az örökbefogadó, sem annak rokonai nem örökölnek.
Eltérő szabályok vonatkoznak az örökbefogadott utáni ági öröklésre is annak függvényében, hogy az ági vagyon az örökbefogadóról illetve rokonairól, vagy pedig a vér szerinti rokonokról hárult-e az örökbefogadottra. Az örökbefogadóról illetve rokonairól az örökbefogadottra hárult ági vagyonra minden estben érvényesülnek az ági öröklés szabályai, míg a vér szerinti rokonoktól öröklés vagy ingyenes juttatás útján az örökbefogadott hagyatékába került vagyonra csak akkor, ha az örökbefogadó rokonságából senki sem örökölhet, és megnyílik az öröklés a vér szerinti rokonok számára. Ennek hiányában az örökbefogadottra hárult vagyontárgy hiába felel meg a Ptk. 611. §-ában foglaltaknak, nem minősül ági vagyonnak és nem vonatkoznak rá az ági öröklés szabályai sem.
A titkos örökbefogadás alapgondolata az, hogy az örökbefogadás jobban eléri célját, az örökbefogadott új családba történő beilleszkedését, ha a vér szerinti szülők nem ismerik az örökbefogadók személyi adatait, és nincs tudomásuk arról, hogy gyermekük az örökbefogadás révén hová került. Az örökbefogadott ugyanis akkor illeszkedik be legteljesebb mértékben az örökbefogadó családjába, ha vér szerinti szüleivel minden kapcsolata megszakad.
A Csjt. 1974. évi módosítása ezzel összhangban általános szabályként mondta ki, hogy a szülő gyermeke örökbefogadásához úgy is hozzájárulhat, hogy örökbefogadó személyi adatait nem ismeri. A módosítás előtt erre csak állami gondozásba vett gyermekek esetében volt lehetőség. A titkos örökbefogadás céljával ellentétesen hatott azonban a Ptk.-nak az a szabálya, mely a vér szerinti rokonokhoz fűződő öröklési kapcsolat érintetlenül hagyásával kettős öröklési jogot biztosított az örökbe fogadott gyermek számára. A vér szerinti rokonok halálakor ugyanis a törvényes örökösök felderítése során minden esetben vizsgálni kellett azt is, hogy az örökhagyónak van-e más által örökbe fogadott hozzátartozója. A hagyatéki eljárás során tehát a titkosan örökbe fogadott gyermek valódi származására óhatatlanul fény derült.5 Ezt az ellentmondást korrigálta a Ptk. 1977. évi módosítása azzal, hogy titkos örökbefogadás esetén megszüntette az örökbefogadott vér szerinti rokonaihoz fűződő öröklési jogi kapcsolatát. A módosított Ptk. szerint tehát titkos örökbefogadás esetén az örökbefogadott és vér szerinti rokonai törvényes öröklés jogcímén nem örökölnek egymás után.
Továbbra sem volt azonban összhang a Ptk. és a Csjt. között abban a kérdésben, hogy mit kell titkos örökbefogadásnak tekinteni. A Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. tvr. (Tvr.) eredeti 8. §-a szerint ugyanis az örökbefogadás akkor minősült titkosnak, ha az örökbe fogadott gyermek születését újraanyakönyvezték, és az örökbe fogadó szülőket vér szerinti szülőként jegyezték be, míg a Csjt. alkalmazásában az örökbefogadás akkor volt titkos, ha a szülő gyermeke ismeretlen személy által történő örökbefogadásához hozzájárult, mely esetben az örökbefogadásról nem kapott értesítést, és az azt engedélyező határozatot sem fellebbezéssel, sem más módon nem támadhatta meg. Öröklési jogi szempontból tehát az örökbefogadás titkosságát az anyakönyvezés módja határozta meg, nem pedig az, hogy a vér szerinti szülő megismerhette-e gyermeke örökbefogadójának adatait.
Az anyakönyvekről és a házasságkötési eljárásról szóló rendeletek ugyanakkor fő szabályként az örökbe fogadott gyermek újbóli anyakönyvezését írták elő (és írják elő ma is), tekintettel arra, hogy az örökbefogadás által a gyermek szüleinek személyében változás következik be. Arra viszont csak kivételes esetben, az örökbefogadók ilyen irányú kérelme esetén van lehetőség, hogy újbóli anyakönyvezés helyett csupán az örökbefogadás ténye kerüljön be az anyakönyvbe. Ilyenkor az anyakönyv "utólagos bejegyzések" rovata tartalmaz csak utalást arra vonatkozóan, hogy a gyermeket ki fogadta örökbe, de szülőként továbbra is a vér szerinti szülők szerepelnek. Mivel azonban az örökbefogadó szülők ezzel a lehetőséggel csak nagyon ritkán éltek, öröklési jogi szempontból szinte minden örökbefogadás titkosnak minősült, és a vér szerinti rokonokkal fennálló öröklési kapcsolat a gyakorlatban alig érvényesült.
A titkos örökbefogadás családjogi és öröklési jogi fogalma végül a Tvr. 1987. évi módosításával került összhangba. Eszerint az örökbefogadás titkossága már nem az anyakönyvezés módjától függ, hanem attól, hogy a Csjt.-ben meghatározott titkos örökbefogadási eljárások alapján történt-e. A Tvr. 8. §-ának jelenleg hatályos szövegét az 1990. évi XV. törvény állapította meg. Eszerint titkos örökbefogadásnak a Csjt. 48. § (3), (4), valamint (5) bekezdésének a) és b) pontja szerinti esetek minősülnek.
A titkos örökbefogadás öröklési jogi bevezetésével kapcsolatos átmeneti rendelkezéseket a Tvr. 17. §-a tartalmazza. Eszerint az örökbefogadással kapcsolatos szabályokat a törvény (ti. a titkos örökbefogadás fogalmát bevezető 1977. évi IV. törvény) hatálybalépése előtt megnyílt öröklés esetében is alkalmazni kell, feltéve, hogy az örökbefogadást 1960. május 1. napját követően engedélyezte a gyámhatóság. Ebből pedig az következik, hogy ha az örökbefogadás a Ptk. hatálybalépése után történt, akkor az örökbefogadott és a vérszerinti rokonok közötti öröklés esetén mindig vizsgálni kell, hogy az örökbefogadás titkosnak minősül-e vagy sem. A titkos örökbefogadás szabályait ugyanis abban az esetben is alkalmazni kell, ha mind az örökbefogadás, mind pedig az öröklés megnyílása 1978. március 1-je előtt, azaz a titkos örökbefogadáshoz fűződő öröklési szabályokat bevezető 1977. évi IV. törvény hatálybalépését megelőzően történt. Ha tehát az örökbefogadás és az öröklés megnyílása egyaránt 1960. május 1-je és 1978. március 1-je között történt, akkor a titkosan örökbefogadott és vérszerinti rokonai annak ellenére nem örökölnek egymás után, hogy az öröklés megnyílásakor hatályos Ptk. még nem tett különbséget a titkos és a nyílt eljárással örökbefogadottak öröklési joga között. Természetesen a korábbi öröklési jogi szabályok alapján már átadott hagyatékok visszakövetelésére a Tvr. 17. §-a sem biztosított lehetőséget.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a titkos örökbefogadásra vonatkozó öröklési szabályok mellett az is többször változott, hogy öröklési jogi szempontból mi minősül titkos örökbefogadásnak. A titkos örökbefogadás fogalmát meghatározó Tvr. 8. §-t előbb az 1987. szeptember 1-jén hatályba lépett 1987. évi 11. tvr., majd az 1990. március 1-jétől hatályos 1990. évi XV. törvény fogalmazta újra. Mivel azonban a két jogszabály átmeneti rendelkezések nélkül lépett hatályba, vitássá vált, hogy milyen időpontban megnyílt öröklések esetén kell az örökbefogadás új fogalmát irányadónak tekinteni a törvényes örökösök körének meghatározásánál.
A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében ezzel kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy az öröklési rend megállapításánál az örökbefogadás új, családjogi szabályozáshoz igazodó fogalma csak abban az esetben alkalmazható, ha az öröklés az 1987. évi 11. tvr. hatálybalépését követően nyílt meg, tekintettel arra, hogy öröklési szabályról van szó, melyet a Ptké. 92. § (1) bekezdése szerint eltérő rendelkezés hiányában csak a Ptk. hatálybalépése után megnyílt öröklésre lehet alkalmazni. (BH 1989. 445.)
A másik álláspont szerint viszont újabb átmeneti rendelkezés hiányában a Tvr. módosított 8. §-ára is a Tvr. 17. §-a az irányadó, vagyis a titkos örökbefogadás új meghatározására vonatkozó rendelkezéseket a hatálybalépésük előtt megnyílt öröklés esetében is alkalmazni kell, feltéve, hogy a hagyaték átadása a hatálybalépés előtt nem történt meg. (A Polgári Törvénykönyv magyarázata. KJK., Bp., 1993. 1673. oldal, illetve Bacsó-Pallósi-Sőth-Szolcsánszky: Az öröklési jog, KJK., Bp, 1979. 106. oldal.)
Ezek szerint elvileg kétféleképpen is át lehetne adni annak az 1987. szeptember 1-je előtt elhunyt örökhagyónak a hagyatékát, akinek gyermekét általa ismert személy 1960. május 1-jét követően örökbe fogadta, és saját nevére anyakönyvezte. A Ptké. 92. § (1) bekezdése szerint ugyanis erre az esetre még a titkos örökbefogadás korábbi meghatározása alkalmazandó, tehát az örökbefogadás titkosnak minősül, és az örökhagyó után nem az örökhagyó más által örökbefogadott vérszerinti gyermeke, hanem házastársa, illetve annak hiányában szülei, testvérei stb. örökölnek. A Tvr. 17. §-ának alkalmazásával viszont arra az eredményre jutunk, hogy az esetre az örökbefogadás új meghatározása irányadó, melynek értelmében nyílt örökbefogadás történt, és a hagyatékot - kettős öröklési joga alapján - az örökhagyó más által örökbefogadott gyermeke részére kell átadni.
Véleményem szerint az örökbefogadás öröklési jogi szabályait bevezető átmeneti rendelkezések bizonyos fokú következetlenséget mutatnak. Az örökbefogadott és az örökbefogadó rokonai közötti öröklési kapcsolatot létrehozó szabály bevezetésekor az az elv érvényesült, hogy az új szabályozás a korábban engedélyezett örökbefogadások joghatásain ne változtasson. Ezért, ha az örökhagyó a Ptk. hatálybalépése után hunyt el, de az örökbefogadás még a hatálybalépés előtt történt, akkor - ahogyan azt a cikket bevezető jogesetben is történt - az örökbefogadott és az örökbefogadó rokonai annak ellenére nem örökölnek egymás után, hogy az öröklés megnyílásakor hatályban lévő szabály szerint az örökbefogadott már az örökbefogadott vér szerinti leszármazójával azonos módon örökölt.
Ezzel szemben a titkosan örökbefogadott kettős öröklési jogát kizáró rendelkezést azokra az örökbefogadásokra is alkalmazni kell, melyeket a gyámhatóság 1960. május 1-je és 1978. március 1-je között engedélyezett, holott ezek az örökbefogadások létrejöttük időpontjában még a vér szerinti rokonok utáni öröklésre is feljogosították az örökbefogadottakat.
Örökbefogadáson alapuló törvényes öröklésre csak abban az esetben kerülhet sor, ha az öröklés megnyílásának időpontjában az örökbefogadás fennállt. Nagy jelentőséggel bír ezért az öröklési rend megállapításának szempontjából az örökbefogadás létrejöttének és megszűnésének időpontja.
Az örökbefogadás a gyámhatóság engedélyező határozatának jogerőre emelkedésével lép hatályba. Korábbi jogunk szerint ez a szabály vonatkozott arra az esetre is, ha az örökbefogadó az örökbefogadási eljárás során hunyt el. Ilyenkor - mivel az örökbefogadás engedélyezése még nem történt meg - az örökbefogadott az örökbefogadó után nem örökölt. Ezt az örökbefogadottra méltánytalan helyzetet a Csjt. 1974. évi módosítása szüntette meg. A jelenleg is hatályos szabály szerint az örökbefogadás továbbra is az engedélyező határozat jogerőre emelkedésével jön létre, de ha az örökbefogadó az eljárás folyamán meghal, akkor - az örökbefogadás engedélyezése esetén - a joghatások az örökbefogadó halálának időpontjára visszamenőleges hatállyal állnak be. A hatályos törvény szerint tehát az örökbefogadott akkor is örököl az örökbefogadója után, ha az örökbefogadó halálakor az örökbefogadás még nem hatályos, de az eljárás már folyamatban volt, és azt a gyámhatóság utóbb engedélyezte. Az örökbefogadási eljárás pedig akkor tekinthető megindítottnak, ha az örökbe fogadni szándékozók a gyámhatóság előtt jegyzőkönyvbe foglalva nyilatkoznak örökbefogadási szándékukról, egy személyi adatokkal pontosan megjelölt örökbe fogadható gyermekre vonatkozóan. Az örökbefogadott természetesen örököl az örökbefogadó minden olyan rokona után is, akik az eljárás során elhunyt örökbefogadót követően haltak meg.
Fontos, hogy a Csjt. ilyen jogkövetkezményt csak az örökbefogadó halálához fűz. Az örökbefogadási eljárás során elhunyt örökbefogadott után nem az örökbefogadók, hanem a vér szerinti rokonok örökölnek.
Az örökbefogadás megszűnése az örökbefogadás valamennyi jogkövetkezményének, így az örökbefogadáson alapuló öröklési jogi kapcsolatoknak a megszűnését is jelenti.
A Csjt. 54. §-a szerint az örökbefogadás hatálytalanná válik, ha az örökbefogadó az örökbefogadottat teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal gyermekének ismeri el. Ha az örökbefogadás hatálytalanná válik, azt úgy kell tekinteni, mintha az örökbefogadás engedélyezését a gyámhatóság már eredetileg megtagadta volna. A hatálytalanná válás azonban az örökbefogadás által létrejött öröklési kapcsolatokat csak annyiban érinti, hogy azok jogi alapja nem az örökbefogadás, hanem a vér szerinti kapcsolat lesz.
Az örökbefogadás szűkebb értelemben vett megszűnésére a felek közös kérelmére indult gyámhatósági, vagy a felek valamelyi- kének egyoldalú kérelmére indult bírósági eljárásban kerülhet sor. Felbontás esetén az örökbefogadás a gyámhatóság határozatának, illetve a bíróság ítéletének jogerőre emelkedésekor szűnik meg. Ha azonban az eljárás folyamán bármelyik fél meghal, akkor az örökbefogadás joghatásai - a felbontás engedélyezésének esetében - már a kérelem, illetve a keresetlevél benyújtásának napjára visszamenő hatállyal megszűnnek. Ha tehát az öröklés a kérelem illetve a keresetlevél beadását követően nyílik meg, akkor sem az örökbefogadott az örökbefogadó után, sem pedig az örökbefogó az örökbefogadott után nem örökölhet, feltéve, hogy a bíróság illetve a gyámhatóság utóbb az örökbefogadást felbontotta. Természetesen, ha a gyermeket házaspár fogadta örökbe, és az örökbefogadást csak az egyik szülő kérelmére bontották fel, akkor az örökbefogadás és az öröklési kapcsolat is csak az egyik örökbefogadó és rokonai tekintetében szűnik meg.
Önmagában az örökbefogadó vagy az örökbefogadott halála az örökbefogadást nem szünteti meg. Ha azonban az örökbefogadó halálát követően a gyermeket más személy örökbe fogadja, akkor az újabb örökbefogadás hatálybalépésével a korábbi örökbefogadás törvény erejénél fogva megszűnik. [Csjt. 47. § (5) bek.] Az örökbefogadó halálát követően az örökbefogadást annak érdekében is fel lehet bontani, hogy az örökbefogadott visszanyerje eredeti családi jogállását. [Csjt. 57. § (2) bek.]6
Mivel az örökbefogadás megszűnése - a hatálytalanná válással ellentétben - csak a jövőre nézve szünteti meg az örökbefogadás joghatásait, a már átszállott örökséget visszakövetelni erre hivatkozással nem lehet. Bár a Csjtr. II. 5. §-a csak a Csjt. 56. és 57. §-a szerinti felbontásra mondja ezt ki, a jogszabály helyes értelmezése csak az lehet, hogy a Csjt. 47. § (5) bekezdése szerinti megszűnés sem érinti a már megszerzett örökséget.
Az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának kidolgozása során két olyan elképzelés merült fel, amely az örökbefogadást és az örökbefogadás öröklési jogi hatásait érinti.
Egyrészt szóba került a nagykorúak örökbefogadásának újbóli elismerésére. Azok a célok azonban, melyeket az örökbefogadás az örökbefogadásra szoruló gyermek megfelelő családi környezetbe helyezésével, illetve a gyermektelen szülők gyermekhez segítésével biztosítani hivatott, kizárólag a kiskorúak örökbefogadását indokolják. A nagykorúak örökbefogadásával elérni kívánt célok más jogi eszközökkel - így például a családnév továbbvitele névváltoztatással, az örökös biztosítása végintézkedéssel - is elérhető. Ráadásul a nagykorúak örökbefogadásának elismerése visszaélésszerű örökbefogadásokra ösztönözhetne, például az állampolgárság könynyebb megszerzésének céljából. Bár a külföldi jogok egy része elismeri a nagykorúak örökbefogadását, annak lehetőségét arra az esetre korlátozzák, amikor az örökbe fogadni szándékozott nagykorú már kiskorúsága idején is az örökbe fogadó családban nevelkedett. Ezen indokok alapján a Koncepció a nagykorúak örökbefogadására vonatozó elképzelést elvetette.
Másrészt ismételten felmerült az a probléma, hogy helyes-e fenntartani az örökbe fogadott gyermek - jelenleg csak nyílt örökbefogadás esetén érvényesülő - kettős öröklési jogát, azaz legyen-e törvényes öröklési joga az örökbefogadottnak vér szerinti rokonai, illetve a vérrokonoknak az örökbe fogadott gyermek után. A Koncepció ezzel kapcsolatos álláspontja szerint az új Ptk. csak rokoni örökbefogadás esetén ismerné el az örökbefogadottnak a vér szerinti családja utáni öröklési jogát - és a viszonosság alapján - a vérrokonoknak is csak ilyen esetben biztosítana öröklési jogot az örökbefogadott után.
A módosítás helyesnek is tűnik, hiszen az örökbefogadás által a gyermeknek gyakorlatilag minden jogi és egyéb kapcsolata megszakad vér szerinti rokonaival, és indokolatlannak tűnik, hogy ez alól éppen az öröklési jog legyen kivétel. Ráadásul a gyermek és vér szerinti szülei, rokonai közötti kapcsolattartás nyílt örökbefogadásnál ugyanúgy hiányzik, mint a titkos örökbefogadás esetében. Nincs tehát értelme a vér szerinti rokonok utáni öröklés szempontjából különbséget tenni a kétfajta örökbefogadás között.
Végezetül érdemes áttekinteni, hogyan befolyásolhatja a törvényes öröklési rend megállapítását az örökbefogadás létrejöttének időpontja.
1) Az örökbe fogadott gyermek örökbe fogadó szülő utáni öröklése esetén az örökbefogadás időpontjának nem az öröklési rend megállapítása, hanem legfeljebb a jogszabályi hivatkozás szempontjából lehet jelentősége. Az örökbefogadott ugyanis az örökbefogadó után a korábbi szabályok szerint is jogosult volt örökölni, ám ha az örökbefogadás a Ptk. hatálybalépése előtt történt, akkor a hagyaték átadásának jogszabályi alapja nem lehet a Ptk. 617. §-a.
2) Fordított esetben, vagyis ha az örökbe fogadó szülő örököl az örökbe fogadott gyermek után, akkor vizsgálni kell, hogy az örökbefogadás az 1953. január 1. napjáig hatályban volt 1877. évi XX. tc. (Gyámtörvény), vagy már a Csjt. szabályai alapján jött létre. A Csjt. hatálybalépése előtti, szerződésen alapuló örökbefogadás révén ugyanis az örökbe fogadó szülő nem vált az örökbe fogadott gyermek örökösévé, ezért az örökbefogadott után - leszármazó és házastárs hiányában - nem az örökbefogadó, hanem a vér szerinti rokonok örökölnek. Ezzel szemben a Csjt. szerinti örökbefogadás a bírói gyakorlat szerint már öröklési jogot keletkeztetett az örökbefogadó javára is az általa örökbefogadott gyermek után, amit aztán a Ptk. is kimondott.
3) Ha az örökbe fogadott gyermek vagy leszármazói és az örökbefogadó rokonai közötti öröklésről van szó, akkor minden esetben vizsgálni kell azt, hogy az örökbefogadás 1960. május 1. napja előtt vagy után történt. Az örökbe fogadott gyermeknek és leszármazóinak ugyanis csak abban az esetben van törvényen alapuló öröklési kapcsolata az örökbefogadó rokonaival, ha a gyámhatóság örökbefogadást engedélyező határozata a Ptk. hatálybalépését követően emelkedett jogerőre. Ellenkező esetben az örökbefogadott, illetve leszármazója nem örököl az örökbefogadó rokonai után, és természetesen ugyanez igaz fordítva is.
4) Ha az örökbe fogadott gyermek jelent be öröklési igényt vér szerinti rokona után, vagy valamelyik vérrokon lép fel ilyen igénynyel a más által örökbefogadott gyermek után, akkor először azt kell tisztázni, hogy az örökbefogadás a Ptk. hatálybalépését megelőzően, vagy azt követően jött létre.
Ha az örökbefogadás 1960. május 1. után történt, akkor minden esetben vizsgálni kell azt, hogy titkos vagy nyílt örökbefogadásról van szó. A Ptk. hatálybalépése utáni örökbefogadás esetén ugyanis törvényes öröklési kapcsolat az örökbefogadott és vérszerinti rokonai között csak akkor marad fenn, ha nyílt örökbefogadás történt. Ha viszont az örökbefogadás titkos volt, akkor az örökbefogadott és a vérszerinti rokonok nem örökölnek egymás után.
A titkos örökbefogadás kettős öröklési jogot kizáró szabálya azonban csak az 1960. május 1-jét követően létrejött örökbefogadásokra alkalmazandó. A Ptk. hatálybalépése előtt létrejött örökbefogadás az örökbefogadott és vérrokonai közötti öröklési kapcsolatot nem szüntette meg.
5) Végezetül, ha az örökbefogadó hagyatékára az örökbefogadott leszármazója támaszt igényt, akkor az öröklési rend megállapításakor egyetlen szempontból bír jelentőséggel az örökbefogadás időpontja. Ha az örökbefogadásra még a Gyámtörvény szabályai szerint, szerződéssel került sor, akkor figyelemmel kell lenni arra is, hogy az örökbefogadott leszármazója az örökbefogadás időpontjában már életben volt-e.7 Ebben az esetben ugyanis a leszármazó csak akkor örököl, ha az örökbefogadó a szerződés szerint őt is örökbe fogadta.
A Csjt. hatálybalépése után létrejött örökbefogadásnál azonban ennek nincs jelentősége, ugyanis az ilyen örökbefogadás - a törvény erejénél fogva [Csjt. 51. § (3) bek.] - kihat az örökbefogadott leszármazóira is, függetlenül attól, hogy azok az örökbefogadás engedélyezése előtt vagy után születtek. ■
JEGYZETEK
1 A jelenleg hatályos szabályok szerint az örökbefogadó szülőnek nagykorúnak, továbbá legalább 16, legfeljebb 45 évvel idősebbnek kell lennie az általa örökbe fogadni kívánt gyermeknél, kivéve a rokoni, illetve házastársi örökbefogadás esetét.
2 A Csjt. hatálybalépését megelőzően az örökbefogadást az 1877. évi XX. tc.-kel jelzett Gyámtörvény szabályozta.
3 Míg a Kúria 81. sz. jogegységi döntvénye szerint az igazságügy-miniszteri megerősítés az örökbefogadási szerződés érvényességének feltétele, addig Szladits Károly azon a véleményen volt, hogy a megerősítés nem érvényességi kellék, hanem csupán közhiteles tanúsítása annak, hogy az örökbefogadás az előírt feltételeknek megfelel. (Szladits: A magyar magánjog vázlata, Grill, Bp. 1935. 375. oldal)
4 A Csjt. a vérszerinti rokonok kapcsolattartási jogát abban az esetben tarja fenn, ha az egyik házastárs a másik házastárs korábbi házasságából származó gyermekét fogadja örökbe, és az a házasság, amelyből a gyermek származik, a házastárs elhalálozása folytán szűnt meg.
5 Az örökbefogadás titkossága a vér szerinti szülő, nem pedig a gyermek irányában áll fenn. A Csjt. 53/A. §-a szerint az örökbefogadottnak jogában áll tájékoztatást kérni vér szerinti szüleinek adatairól. Bár az uralkodó álláspont szerint az örökbefogadó akkor jár el helyesen, ha az örökbefogadás tényét a gyermek előtt felfedi, mégis nyilvánvalóan szerencsésebb, ha ennek módját és időpontját a gyermek korát és érettségét figyelembe véve az örökbefogadó szülő határozhatja meg.
6 Az örökbefogadás ilyen módon történő megszüntetése csak bírósági per útján lehetséges, melyet az örökbefogadott, illetve a kiskorú örökbefogadott részére a gyámhatóság által kirendelt eseti gondnok, a gyámhatóság vagy az ügyész kell hogy megindítson az elhunyt örökbefogadó részére a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen.
7 A Gyámtörvény nem zárta ki nagykorú személy örökbefogadását, így előfordulhatott az is, hogy az örökbefogadottnak az örökbefogadás időpontjában már leszármazói voltak.
FELHASZNÁLT IRODALOM
Szladits Károly: A magyar magánjog vázlata, Grill Károly Könyvkiadóvállalata Budapest, 1935.
Szladits-Fürst: A magyar bírói gyakorlat, II. kötet. Grill Károly Könyvkiadóvállalata Budapest, 1940.
Magyar magánjog, II. kötet (Családi jog). Grill Károly Könyvkiadóvállalata Budapest, 1940.
A Polgári Törvénykönyv magyarázata, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1993.
Polgári jog, (Kommentár a gyakorlat számára). HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2002. (szerkesztette: Dr. Petrik Ferenc)
Bacsó-Pallósi-Sőth-Szolcsánszky: Az öröklési jog, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1979.
A családjog kézikönyve, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2000. (szerkesztette: Dr. Kőrös András)
A Polgári Törvénykönyv kommentárja, (Complex CD Jogtár)
A Családjogi törvény kommentárja, (Complex CD Jogtár)
Visszaugrás
