Nem sokkal egyetemi tanulmányait követően Somló Bódog (1873-1920) az 1896/97-es tanév két szemeszterét németországi - lipcsei és heidelbergi - tanulmányúton töltötte. Noha a peregrináció - a külhonban szerzett ismeretekre és tapasztalatokra tekintettel - önmagában is értékes korszaka egy tudományosan kiemelkedő pályafutásnak, Somló Bódog rövidre szabott életútjára tekintettel fel is értékelődik a külföldön töltött hónapok szerepe. Sajátságos ugyanakkor, hogy ez az időszak - tényszerű megállapítások kurta közlésén kívül - nem keltette fel a szakirodalom érdeklődését. Érthetetlenül mély gyökereket eresztett ugyanakkor az a nézet, miszerint Somló Bódog "külső élete" - "belső életével" ellentétben - "úgyszólván eseménytelen" volt.[1] Ezzel szemben úgy gondoljuk, hogy a németországi peregrináció története már önmagában is ennek a véleménynek az ellenkezőjét bizonyítja.
A Németországban folyatott tanulmányokról évtizedeken keresztül a legtöbb információt egy Varga Csaba által közölt egykorú életrajz-összefoglaló szolgáltatta. Az életrajzban - mely az 1898-as, Somló Bódog számára sikertelenül végződő pécsi püspöki jogakadémiai álláspályázat időszakából a jogakadémia prodirektora összeállításában maradt fenn - a peregrinációra vonatkozóan a következőket olvashatjuk. "Tanulmányainak befejeztével a magyar kormány a szaktudományokban, jelesen a jogbölcsészet és a római jogban leendő további kiképeztetés czéljából az 1896/7-iki tanévre 800 fr. állami ösztöndíjjal Németországba küldötte; a tanév első felében a lipcsei, a második felet pedig a heidelbergi egyetemen töltötte."[2] Időközben előkerült Somló Bódog 1898. július 10-i dátumozású, Hetyey Sámuel püspökhöz címzett "alázatos folyamodványa", amelyben a Németországban folytatott tanulmányokról így írt: "... a lipcsei egyetemen bölcsészeti, gazdaság- alkotmány- és társadalomtörténeti, a heidelbergi egyetemen pedig tételesjogi tanulmányokkal foglalkoztam".[3]
A külföldi tanulmányút szellemi és emberi hozadékaival kapcsolatban ugyanakkor a szakirodalom további adalékokra is hivatkozik. Szájer József utalt arra egyik tanulmányában, hogy Somló "elméleti munkásságára jelentős hatást gyakorolt a marxizmus", majd akként folytatta, miszerint "Lipcsei ösztöndíjas korában kerülhetett szorosabb kapcsolatba a történelmi materializmussal, de a század elején kialakuló Társadalomtudományi Társaságban is népszerűek voltak az 'ökonomizmus' különböző tanai".[4] S ami a külföldi tanulmányút személyes vonatkozásait illeti, Litván
- 286/287 -
György hivatkozott elsőként arra, hogy Somló heidelbergi tartózkodása idején kötött életre szóló barátságot a kecskeméti református jogakadémia közjogász professzorával, Jászi Viktorral (1868-1915), a Somló életében utóbb oly fontos szerepet betöltő Jászi Oszkár bátyjával.[5]
Jóllehet, a külföldi tanulmányútra vonatkozó források egy része még lappang, Somló Bódog fennmaradt levelezés- és irathagyatéka az eddig ismertekhez képest lényegesen több és mélyebb információt rejteget magában. A peregrinációra és egyáltalán Somló Bódog családi hátterére vonatkozóan kiemelkedő jelentősége van a szüleihez, valamint az öccséhez ekkortájt intézett leveleknek (a szülőkkel német nyelven, testvérével azonban többnyire magyarul levelezett). Megkerülhetetlenek továbbá Pikler Gyulának, a pályakezdő időszak szellemi mentorának Somló Bódoghoz intézett levelei. Somló Bódog naplójegyzetei (olvasónaplója), valamint a baráti kör tagjai által írt levelek további adatokkal bővítik a tanulmányútra vonatkozó ismereteket.
A külföldi tanulmányút gondolata az egyetemi időszak végén vetődött fel Somló Bódogban. Kolozsvári évfolyamtársa és barátja, Herepei Iván leveleiből derül ki, hogy 1895-ben közösen - de legalábbis egymással egyeztetve - nyújtották be állami ösztöndíj kérelmüket. Herepei a nyár folyamán tájékozódott a kultuszminisztériumban a pályázatok állása felől, ahol egyelőre azt a választ kapta, hogy "oda még semmi sem érkezett", azaz az egyetem valószínűleg még nem továbbította a minisztérium számára a pályázatokat. Reménye ugyan a pályázat elnyerésére és a kiutazásra kevés - írta Somlónak -, "pedig nagyon szeretném. (...) Legalább egy évig együtt lennénk".[6] Az ősz folyamán szertefoszlottak még e halvány remények is. Ismételten Herepei levelét idézzük. "Mondhatom nagyon bánt, hogy le kell végleg arról a kedves tervünkről tennem, hogy együtt töltsünk egy évet külföldön. Milyen tanulságos esztendő lett volna. Hidd meg - Fiam! - rám nézve épen oly fontos volt az, hogy Veled menjek ki, minthogy egyáltalán megyek-e vagy sem. (...) Gondolkodom, hogy be sem várom a miniszter válaszát, valami állás után nézzek." Ha azonban mégiscsak megkapnák "azt a bitang ösztöndíjat", Somló találhat módot arra, hogy küszöbön álló katonai bevonulását valahogy elodázza.[7] Herepei sejtései beigazolódtak; az ösztöndíjat ugyanis nem nyerték el. "Az ösztöndíjat ha nem is kaptuk meg, vigasztaljon az a felemelő gondolat, hogy nincsen kizárva a lehetősége, hogy jövőre megkapja más. Éljen Finály! Éljen a kormány, csak attól őrizzen az Isten, hogy nekünk kegyelméből kelljen élnünk".[8]
Arról sajnos pillanatnyilag nem áll rendelkezésre semmiféle információ, hogy hová és milyen tanulmányok folytatása céljából nyújtották be pályázatukat, miként arról sem, hogy a pályázatot milyen indokkal utasították vissza. A külföldi tanulmányút elmaradása miatt viszont Somló Bódog 1895. októberében felvette az egyenruhát, hogy önkéntesi idejét leszolgálja. A katonáskodás alatt arra is jutott ideje, hogy tanulmányait befejezze. Ebben az időszakban szerezte meg ugyanis az államtudományi doktori címet - jogtudományi doktorrá már 1895. szeptemberében felavatták -, s ugyanekkor rendeződött a számára, immáron Herepei Iván nélkül, a külföldi tanulmányút ügye is. Mindezekről egy másik kolozsvári évfolyamtárs és közeli barát, az akkoriban Brassóban katonáskodó Knörr Ferenc leveléből értesülhetünk, akit nyilvánvalóan Somló tájékoztatott a kedvező fejleményekről. "Te ugyan pompásan csinálod. Mit szóltak katonáék az újabb doktorátushoz? (...) Az ösztöndíjhoz s az újabb dr.-hez még egyszer minden jót kívánok".[9] A külföldi ösztöndíjjal kapcsolatos fejleményekről Somló Bódog Bécsben tanuló öccse, Gusztáv egyik leveléből szerezhetünk tudomást, miszerint bátyja pályázatát kolozsvári professzora, Kiss Mór is melegen támogatta.[10] Egy további levelében Gusztáv már egyenesen egy bécsi rokon, "Nelly néni" örömét tolmácsolta bátyjának arra vonatkozóan, hogy milyen szép kilátásai vannak "jövőre Berlinbe mehetni".[11] Azaz a jelek szerint a berlini egyetem lesz Somló Bódog tanulmányainak a helyszíne.
A külföldi tanulmányút céljaként az 1898-as pécsi pályázat idejéből származó életrajzi összefoglaló két jogterület, a római jog és a jogbölcsészet tanulmányozását nevezte meg, de - miként sajátkezű önéletrajzából is kiderül - Somló a megnevezetteknél több tudományos diszciplínával foglalkozott a peregrináció ideje alatt. A római jogi orientáció valószínűleg kolozsvári professzora, Farkas Lajos[12] hatásának (is) köszönhe-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
