A hatályos spanyol jogban nagyszámú, különböző szinten elhelyezkedő jogszabály nyújt garanciát a vallásszabadság érvényesülésére (2000-ig szám szerint 199 került kihirdetésre). Ezek közé tartozik a Spanyol Alkotmány; a Szentszékkel kötött részleges és teljes körű megállapodások; az egyes felekezetekkel, illetve vallásokkal aláírt megegyezések; az egyházi jogi személyek bejegyzésére vonatkozó előírások; az egyházak kórházakban, oktatási intézményekben, börtönökben, a hadseregnél, illetve a haditengerészetnél való tevékenységének szabályozása; a különböző felekezetek és vallások belső törvényei szerinti házasságok állami elismerésének feltételei; továbbá az egyházakat érintő gazdasági és társadalombiztosítási kérdések rendezése.
Az 1978. december 27-én kelt spanyol alkotmány szerint a Spanyol Állam szoros együttműködést tart fenn a Katolikus Egyházzal. Az 1851. és 1953. évi konkordátum hátteréül szolgáló állam-egyház rendszert tehát az új spanyol alkotmány alapján az "együttműködő elválasztás" váltotta fel. Az alaptörvény harminchárom cikkelye érinti a vallásszabadság kérdését. Deklarálja minden spanyol állampolgár törvény előtti egyenlőségét, nemzetiségre, rasszra, nemre, vallásra, meggyőződésre, szociális körülményre való tekintet nélkül. Garantálja a Spanyolország területén bejegyzetten működő vallások egyéni és közösségi gyakorlását, korlátozás nélkül, amennyiben azok tevékenysége nem ütközik az állami törvényekbe. A társulások jogi személyiségét az állam által történő bejegyzés hozza létre. Nem jegyezhetőek be azonban illegális célra, vagy kém és paramilitáris tevékenység folytatására létrehozott szervezetek. A dokumentum elismeri a vélemény nyilvánítás és terjesztés szabadságát, akár írásban, akár szóban, akár a médiákon keresztül; az írói, a művészi, a tudományos, és a technikai alkotói szabadságot; az információáramlás szabadságát. Szavatolja a különböző társadalmi csoportok és pártok működésének szabadságát, beleértve a más nyelvű csoportok működését. Az alkotmány 27. cikkelye részletesen foglalkozik az oktatás szabadságával. Az állam garantálja a szülők jogát gyermekük vallásos és erkölcsi nevelésére. Az alapfokú oktatás kötelező és ingyenes. Ezt egészíti ki a Szentszék és Spanyolország között 1979. január 3-án kötött megállapodás, amely az egyetemi képzésbe is beilleszti a katolikus hitbe való bevezetést.
Minden spanyol állampolgár kötelessége a jogkövető magatartás és Spanyolország védelme. Ezért minden állampolgár köteles sorkatonai szolgálatot, vagy annak megfelelő civil szolgálatot teljesíteni. Ennek a rendelkezésnek a hatálya alól a Szentszékkel 1979. január 3-án létrejött megállapodás értelmében ki vannak véve a papok és a szerzetesek. Az alaptörvény rögzíti a házasság kötés szabadságát, amelynek az érvényességéhez az állam formai és tartalmi feltételeket állít, továbbá szabályozza a kötelékből fakadó jogokat és kötelességeket, illetve a különélés és válás indokait. Ennek normáit a Spanyol Polgári Törvénykönyv (Código Civil) tartalmazza. Hozzá kell tennünk, hogy a Szentszékkel 1979-ben aláírt új konkordátumnak megfelelően, az állam elismeri az egyházi házasság világi joghatásait.
Az 1953-ban megkötött konkordátumot követően több, szám szerint négy, különböző témájú dokumentumot írt alá Spanyolország, amely a Katolikus Egyház helyzetét és működését érintette. 1962. április 5-én azon világiak végzettségének állami elismeréséről állapodott meg a kormány a Szentszékkel, akik tanulmányaikat egyházi egyetemen végezték, de nem egyházi tudományterületen. A Spanyol Állam 1976. július 28-án újabb megegyezést írt alá, amely a püspökök kinevezésének az 1953-as konkordátumban foglalt előírásait módosította a II. Vatikáni Zsinat határozatainak megfelelően. A megállapodás értelmében az érsekek és a püspökök kinevezése ettől fogva kizárólag az Apostoli Szentszék jogkörébe esik. További rendelkezést találunk a dokumentumban az egyházi bíróságok illetékességének elismeréséről olyan polgári esetekben, amelyek egyházi törvényeket érintenek, és amelyekben a kánonjog alapján kell eljárni.
1979. január 3-án Spanyolország és a Szentszék ismételten konkordátumot kötött, amely négy kérdéskört ölelt fel: 1. Szabályozta azokat a jogi kérdéseket, amelyekben mind a két fél illetékességgel rendelkezik; 2. Kitért az oktatási és kulturális terület irányelveire; 3. Beszélt a tábori ordinariátus működésének kritériumairól, illetve a klerikusok katonai szolgálatá-
- 419/420 -
ról; 4. Végül pedig egyházfinanszírozási kérdésekről intézkedett. A megállapodást 1979. december 4-én ratifikálták. Még egy újabb konvenciót kell megemlítenünk, amelyet 1994. december 21-én kötött meg a Spanyol Királyság az Apostoli Szentszékkel a Szentföldet érintő néhány diplomáciai kérdésről. A Szentföld gondozása terén ezzel Spanyolország kiemelt, egyedüli és teljes illetékességet kapott, amelyet a Szent Helyek Jótékony Alapítványa (Obra Pía de los Santos Lugares) gyakorol Cementerio de Jaffa, Olivar de Ramleh, Almazara de Ramleh és a Hospicio de Pera területén. Spanyolország jeruzsálemi általános konzulja képviseli a Szentszék és a Szent Helyek Jótékony Alapítványának a Szentföld gondozására való törekvéseit.
A Katolikus Egyházzal aláírt megállapodásokhoz hasonlóan, a vallásszabadság elvéből következve a Spanyol Állam a királyság területén működő más felekezetek jogait is kétoldalú megállapodásban rögzítette. 1992. november 10-én Spanyolország és az evangélikus egyház közötti kérdések rendezésére került sor az 1992. évi 24. törvénnyel. A szöveg kitér az evangélikus vallás szabad gyakorlásának elismerésére, társadalmi védelmére, a hadkötelezettségre (mentesülnek a hadkötelesség alól az evangélikus szeminaristák), civil joghatást tulajdonít az evangélikus formában megkötött házasságnak, biztosítja az evangélikus vallás szabad tanítását, és meghatározott mértékben, a benyújtott igények alapján, költségvetési támogatásban részesíti. Az 1992. évi 25. törvény (1992. november 10.) Spanyolország és az izraelita felekezet között rendezi az eddigiekhez hasonlóan jogilag a kapcsolatokat. A dokumentum alapján szabadon gyakorolhatják vallásukat az izraelita hitközségekhez tartozó hívők Spanyolország területén, amely magában foglalja a kultusz, a gyülekezés és a vallási meggyőződés külső kifejezésének szabadságát is. Az állam garantálja kultuszhelyeik sérthetetlenségét. Elfogadja sajátos hagyományaikat a temetőkre és a temetkezésre. A rabbiképző intézetek növendékeit mentesíti a kötelező sorkatonai szolgálat alól. A házasságjog területén rendelkezik az olyan esetekről, amikor, az izraelita felekezethez tartozó állampolgárok házasságukat saját vallási hagyományaiknak megfelelően kívánják megkötni. Ilyenkor a civil joghatás kiváltásához szükséges a házasság létrejöttének bejelentése az illetékes állami hatóságnál és annak állami regisztrációja. Az izraelita valláshoz tartozó személyek sorkatonai szolgálatuknak más polgári formában is eleget tehetnek, de mindenképpen joguk van ahhoz, hogy a szolgálatukat olyan helyen töltsék, amelynek közelében működő zsinagóga van. A törvény továbbá kitér arra, hogy az Izraelita Hitközségeket a Spanyol Állam költségvetési támogatásban részesíti; biztosítja számukra munkaszüneti napként a legfontosabb vallási ünnepeiket (Rosh Hashana 1. és 2. napja; a Yom Kippur; a Sátoros ünnep 1, 2, 7 és 8. napja; a Pesach 1,2, 7 és 8. napja; és a Shavuot 1 és 2. napja).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
