Szendi Antal: Új szelek az Európai Unió vámjogi szabályozásában (GJ, 2016/6., 18-21. o.)

2016. május elseje kiemelkedő dátum az Európai Unió vámhatóságainak, valamint az exportőr és importőr gazdálkodóknak. Hatályba lépett ugyanis az Uniós Vámkódex (Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete [2013. október 9.] az Uniós Vámkódex létrehozásáról), illetve annak végrehajtási rendeletei. Ezek a következők: I. Az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó részletes szabályok tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2015/2446 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet. II. a Bizottság (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelete (2015. november 24.) az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról. III. Helyesbítés az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. november 24-i (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelethez.

A 24 évig hatályban lévő Közösségi vámkódex (2913/92 EGK Tanácsi rendelet), illetve annak végrehajtási rendelete (2454/1993 EGK Bizottsági rendelet) már nem képezi többé a vámeljárások, illetve a vámigazga-

- 18/19 -

tási intézkedések jogi alapjait. A pontosság kedvéért hozzá kell tennünk azonban, hogy 2016. május 1-je előtt kiadott engedélyek azok lejártáig, illetve az újraértékeléséig, maximum 2019. május 1-jéig még hatályban maradhatnak. Ezzel biztosítja a jogalkotó az átmeneti időszakot a korábban kiadott engedélyek tekintetében. Mivel elméletben előfordulhat, hogy egy-egy engedély érvényességi határidő nélkül került kiadásra, ezért szükséges méltányos határidőt biztosítani a vámjogi előírásoknak történő megfeleltetésre. Erre az időszakra vonatkozik a fentebb említett 3 év [2015/2446 EU Bizottsági rendelet 250. cikk (19) bekezdés].

Az Uniós Vámkódex hatálybalépésével kapcsolatban meg kell említeni még egy fontos körülményt: Az Európai Unióban a 2000-es évek közepe óta jelentős mértékű előkészítő munka folyt, amelynek az volt a célja, hogy a Közösségi Vámkódexet - igazodva a kor követelményeihez (elsősorban az elektronikus adatfeldolgozási igényre), illetve a megváltozott gazdasági viszonyokhoz egy új átdolgozott vámkódex váltsa fel. E munka eredményeként született meg az ún. Modernizált Vámkódex (az Európai Parlament és a Tanács 450/2008/EK rendelete), amely az Európai Unió hivatalos lapjában kihirdetésre is került. A végrehajtási rendelet elkészültére későbbi határidőt állapított meg a Tanács, azonban az több alkalommal módosításra került. A többszöri határidőmódosítás "eredményeként" nem készült el egységes végrehajtási rendelet, így a Modernizált Vámkódex - annak ellenére, hogy 2008 júniusában megjelent a Hivatalos Lapban - nem lépett hatályba.

Ahhoz, hogy az új szabályrendszer működését megértsük, néhány szót ejteni kell azokról a kérdésekről is, amelyeknek nem változtak meg május 1-jével a jogi alapjai. Ilyen például az ún. vámmentességi rendelet (a Tanács 1186/2009/EK rendelete [2009. november 16.] a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról), és az ún. "tarifa rendelet" azaz (a Tanács 2658/87/EGK rendelete [1987. július 23.] a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról. Természetesen a tagállami szintű szabályozás is hatályba lépett (2016. évi XIII. törvény az uniós vámjog végrehajtásáról - Magyar Közlöny 2016. évi 49. sz.).

Új elemként jelenik meg az Uniós Vámkódexben, hogy maga a kódex határozza meg az Unió tagállamaiban működő vámszervek küldetését (Uniós Vámkódex 3. cikk). Ez ideig erre nem került sor, legalábbis nem tartalmazott ilyet a Közösségi Vámkódex. Ennek értelmében a vámszervek fő feladata az EU és a harmadik országok közötti kereskedelem felügyelete, illetve ellenőrzése a kódexben meghatározott eszközök figyelembevételével. A vámszervek feladatuk elvégzésével segítik a nyitott és tisztességes kereskedelmet, segítik a közös kereskedelempolitikát és ezáltal hozzájárul az ellátási lánc biztonságához. E munkájuk során a vámhatóságoknak olyan intézkedéseket kell hozniuk, amelyek révén megvalósulnak a következő célok:

1. az Unió és tagállamai pénzügyi érdekeinek a vé­delme,

2. a tisztességtelen és jogellenes kereskedelemmel szembeni fellépés, egyúttal a jogszerű üzleti tevékenység védelme,

3. az unió és a lakosság biztonsága és a környezet védelme,

4. a jogszerű kereskedelem megkönnyítése és a vámellenőrzések közötti egyensúly megteremtése.

A fenti célok ez ideig is ismertek voltak, azonban - köszönhetően az Uniós Vámkódexnek - 2016. május 1-jétől egyértelműen megfogalmazásra is kerültek.

Változások a vámeljárások tartalmában és elnevezésében:

A Közösségi Vámkódex (2913/1992 EGK Tanácsi rendelet 4. cikk 16. pont) nyolcféle vámeljárást szabályozott az alábbiak szerint (egy-egy mondatban meghatározva azok tartalmát)

I. szabad forgalomba bocsátás - ez a vámeljárás tette lehetővé, hogy a nem közösségi áru közösségi áruvá váljék, azaz a klasszikus értelemben vett importáru ezen vámeljárás révén kerülhetett szabad forgalomba,

II. árutovábbítás - felfüggesztő, technikai jellegű vámeljárás, azt tette lehetővé, hogy a nem közösségi áru a vámhatártól, illetve, a Közösség egyik pontjáról eljusson egy másik pontra vámfelügyelet alatt,

III. vámraktározás - felfüggesztő, gazdasági vámeljárás a nem közösségi áruk tárolását tette lehetővé vámfelügyelet mellett addig, amíg az ügyfél a számára legkedvezőbb piaci viszonyok mellett nem hozta forgalomba,

IV. aktív feldolgozás - felfüggesztő, gazdasági vámeljárás, a külföldi tulajdonban lévő alapanyag és félkész termék feldolgozását, megmunkálását tette lehetővé belföldön bérmunkadíj ellenében,

V. passzív feldolgozás - gazdasági vámeljárás, közösségi áru megmunkálását, feldolgozását tette lehetővé a Közösség területén kívül (ellentéte az aktív feldolgozásnak),

VI. ideiglenes behozatal - elnevezéséből eredően lehetővé tette, hogy a nem végleges behozatali szándékkal a Közösség területére beszállított áruk ideiglenesen belföldön tartózkodjanak meghatározott célból,

VII. vámfelügyelet melletti feldolgozás - lehetővé tette, hogy a Közösségen kívülről behozott alapanyagokat, illetve félkész termékeket a Közösségben végtermékké feldolgozzák és a behozatali vámokat a készáru vámtételével fizesse meg a gazdálkodó. Előnye abban nyilvánult meg, hogy a behozott alapanyagok, félkész termékek után nem volt vámfizetési kötelezettség, csak a készáru után. A késztermék vámtétele pedig minden esetben alacsonyabb volt, mint az alapanyagoknak.

VIII. kiviteli vámeljárás - lehetővé tette, hogy a közös­ségi áru véglegesen elhagyja a Közösség vámterületét, azaz vámjogi státuszt váltott az exportáru (ellentétben a szabad forgalomba bocsátással, ez esetben a közösségi áru nem közösségi áruvá vált).