A bírói gyakorlatban egyre gyakrabban bukkannak fel félként olyan szervezetek, amelyek nem rendelkeznek jogi személyiséggel, ennek ellenére - tudatosan vagy akaratlanul - polgári jogi jogviszony részesévé válnak.
A "jogi személyiség nélküli szervezetek" kifejezés ma már bevett fogalom a magyar jogrendszerben, s azt is tudjuk, hogy az Alkotmány 2002. év óta "a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek" jogainak és törvényes érdekeinek védelmét a bíróság és ügyészség feladatává tette [50. § (1) bek., 51. § (1) bek].
A jogirodalomban ma már egyetértés van abban, hogy polgári jogviszony alanya nemcsak jogi személy lehet, a törvények más szervezeteket is felruházhatnak azzal, hogy polgári jogviszony alanyaivá válhassanak (előtársaság, társasház, s a betéti és közkereseti társaság). A jogi személyiség nélküli szervezetek jogállását - esetleg a polgári jogi forgalomban való részvételüket - az őket létrehozó, vagy őket jogokkal felruházó törvény többnyire megállapítja. Nagyobb fejtörést jelentenek azok a közösségek, amelyeket ugyan törvény hozott létre (pl. vadászati közösség, halászati közösség), azonban a törvényalkotó elfeledkezett arról, hogy az általa létrehozott szervezet - ha polgári jogokat is szerez és kötelezettségeket vállal - ennek a felelősségnek miként tud megfelelni, a jogiszonyban miként tud helytállni.
Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója felismerte ezt a dilemmát és megoldást is kínál e szervezeteknek a polgári jogban történő beilleszkedésére. (Petrik Ferenc: Jogalapok és jogi személyek az új Polgári Törvénykönyvben, Magyar Jog 2001/10. 580.) Javaslatom lényege, hogy ilyen szervezetek a polgári jog alanyává csak akkor válhatnak, ha az őket létrehívó törvény meghatározza a szervezet képviselőjét, valamint a kötelezettség teljesítéséért való vagyoni helytállás módját; ha ezt a jogalkotó elmulasztja, a szervezet tagjai egyénileg - a több alanyú kötelem szabályai szerint - felelnek a kötelezettségekért. E javaslatnak felel meg a Ptk. Szerkesztő bizottsága által nyilvánosságra hozott tervezet.
Ennek a javaslatnak a szövege a következő:
"111. § (1) A polgári jog alanya lehet az a szervezet is, amelyet törvény jogokkal ruház fel, illetve kötelezettségekkel terhel, meghatározva a szervezet képviselőjét, valamint a kötelezettségek teljesítéséért való vagyoni helytállás módját.
(2) A jogi személyiség nélküli jogalany perben állhat.
(3) Ha a törvény az (1) bekezdésben írt feltételeket nem határozza meg, a szervezet tagjai a többalanyú kötelemre vonatkozó szabályok szerint szereznek jogokat, illetőleg válnak kötelezetté."
Ez a javaslat azonban nem oldja meg minden gondunkat. A közjogi személyek polgári jogi alanyiságára gondolunk, azokra a közjogi személyekre, amelyeknek nincs jogi személyisége. Négy példát idézünk fel:
a) Az ún. "metró-per" egyik főszereplője a Köztársaság kormánya - lett volna. A bíróság azonban észlelte, hogy a Kormány nem jogi személy, emiatt nincs perképessége sem. A Kormányt tehát a bíróság a perből kizárta.
b) A Legfelsőbb Bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította abban az ügyben, amelyben a felperes a városi gyámhivatal ellen indított közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti pert (BH 2002/3. 96. sz.). A gyámhivatal ugyanis nem jogi személy, hatósági jogkörben eljárhat, kártérítési igényt érvényesíteni azonban - perképesség hiánya miatt - vele szemben nem lehet.
c) A Ptk. 74/B. § (1) bekezdése szerint közalapítványt az Országgyűlés, a Kormány és a helyi önkormányzat képviselő testülete hozhat létre. Az országgyűlés a bírói gyakorlatban hol jogi személy, hol nem, attól függően, hogy a költségvetési törvényben éppen költségvetési címet alkot-e (a központi költségvetési szerv ugyanis költségvetési címet alkot). (Legf. Bír. Pf. IV. 23.326/1995., Mfv. I. 10.587/1994.)
A Kormány - egyértelműen - nem jogi személy. Az önkormányzati törvény szerint az önkormányzatnak van jogi személyisége, a képviselő-testület azonban nem jogi személy, mégis ők a közalapítvány alapítói.
d) A bírói gyakorlat személyiségi jogi perben elfogadja az Országgyűlés perben állását (alperesként), volt azonban olyan eset, amikor az Országgyűlés egyik bizottsága olyan határozatot hozott, amely - felperes szerint - becsületét, jóhírnevét sértette. A felperes keresetét a bíróság perképesség hiánya miatt elutasította.
A jogszolgáltatás gépezete mindegyik esetben a közjogi személy polgári jogi jogképességének hiánya miatt akadozott. Hol kereshetjük a megoldást?
A közjogi személy közjogi jogosítványok és kötelezettségek hordozója. A közjogi személy működéséhez nem szükséges minden esetben polgári jogi jogalanyisággal rendelkeznie, erre csak akkor van szükség, ha feladatai ellátása során polgári jogi forgalomban is részt kell vennie. Nem lenne jó, ha minden közjogi személy egyben jogi személy is lenne, hiszen - többnyire feleslegesen - minden közjogi személy esetében meg kellene teremteni a jogi személy működéséhez szükséges feltételeket (a vagyoni helytálláshoz szükséges eszköz biztosítása, a közjogi személy képviseletét ellátó személy stb.). Ez tehát nem járható út.
Egységes megoldást ne keressünk, különböző utakon juthatunk a megoldáshoz.
A közjogi személy esetében mindenekelőtt meg kell határozni, hogy jognyilatkozatával, szerződésével valóban polgári jogviszonyt létesített-e. Ha a törvény kifejezetten polgári jogi jognyilatkozat megtételére jogosította fel (közalapítvány létesítése, gazdasági társaság alapítására) nincs jelentősége annak, hogy rendelkezik-e jogi személyiséggel. El kell fogadni a közjogi személy polgári jogi jogalanyiságát, feltéve, ha a törvény kifejezetten erre jogosította fel. A jogalkotó felelőssége, hogy a polgári jogi jogalanyiság gyakorlásához szükséges feltételekről se feledkezzék meg (pl. ki tehet nevében érvényes jognyilatkozatot, hogyan biztosítható a vagyoni helytállás).
Bonyolultabb a képlet, ha a közjogi személy közjogi és polgári jogi elemekkel vegyes szerződéses kapcsolatba lép.
Ekkor a szerződés jogági minősége vezethet el a megoldáshoz. Ha a szerződést hatósági szerv, hatósági feladatai gyakorlása során kötötte a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvénynek a hatósági szerződésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Nehezebb minősíteni azokat a megállapodásokat, amelyekben a közjogi személy központi támogatással megvalósuló fejlesztési célkitűzés (pl. beruházás) megvalósítása érdekében köt szerződést (finanszírozási szerződést, támogatási szerződést, ellátási szerződést).
E szerződések esetében azt kell figyelembe venni, hogy a közjogi személynek a közjog hatálya alá tartozó cselekvését a polgári jog szabályai szerint megítélni nem lehet. Az állam csak a magánjogi vagyoni viszonyok alanyaként válhat a polgári jogi szerződés alanyává. Közhatalmi szerepében vállalt vagyoni kötelezettségét nem lehet a polgári jog szabályai szerint megítélni.
E szerződések tekintetében elsőként az tisztázandó, hogy a megállapodásban a fél milyen minőségben vállalt (vállalhatott) kötelezettséget a szolgáltatás teljesítésére. Vagyoni viszonyok magánjogi alanyaként, vagy a megállapodás tárgya felett - a közjog szerint - rendelkezni jogosult közjogi személyként. A szerződéssel megvalósítandó közérdekű célnak közhatalmi eszközökkel megvalósítandónak kell lennie, tehát a közszerződés ilyen eszközt (pl. hatósági határozatot, intézkedést) pótol.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
