Egzakt és empirikus adat hiányában csak megbecsülni lehet azon egyéni és (mikro) társas vállalkozások számát1 Magyarországon, melyek azon indokból jönnek létre és működnek, hogy munkaszerződésük hiányában munkajogi jogviszonyukat leplezzék egy más jogviszony keretében. Ez természetesen nem kizárólag hazai jelenség.2 A Munka Törvénykönyvének 2003. évi XX. tv.-el történt módosítása 2003. július 1-jei hatállyal kívánta érdemben a kényszervállalkozások körét rendezni, figyelemmel az addig kialakított bírói gyakorlatra is, beemelve azon tényezőket, mely alapján valós különbséget lehet tenni egy palástolt jogviszonyban. Tipikusan a munkáltató érdekkörében felmerülő igény alapján - kijátszva egyéb jogszabályi rendelkezéseket - kötnek vállalkozási, megbízási, önálló kereskedelmi ügynöki szerződést a felek akként, hogy ezzel a munkajogi garanciák alól is mentesülve adjanak új jogi entitást egy ettől eltérő jogviszonynak. A jogviták eldöntésében - miszerint a jogviszony valójában munkajogi, vagy a megbízás és vállalkozás alapján polgári jogi természetű-e - több aspektus részletes vizsgálata adhat csak autentikus eligazítást.
A hazai viszonyok között a minimálisan is több százezres létszámúra duzzadt kényszervállalkozók köre foglalkozási áganként is tipizálható. Bizonyos esetekben magát a "kényszert" nem is érzi a vállalkozó, van eset, amikor ez külön munkavégzési lehetőséget is hordoz magában.
1. Az Uniós csatlakozás napjával a munkavégzési lehetőségek terén megfigyelhető szabadság is alapot adhat arra a kényszervállalkozási jellegre, ami az orvostársadalom egy részében megfigyelhető. Már az 1990-es évek derekától trend és tendencia, hogy a közalkalmazotti státuszban lévő, és a Kjt. hatálya alá tartozó kórházi orvos "kiváltotta az ipart" és egyéni vállalkozóként, de a gyakorlatban tipikusabban az általa alapított bt. üzletvezető beltagjaként a kötelező ügyeletet már vállalkozási formában látja el. Gyakran előforduló eset, arra való különös tekintettel, hogy mindez mind a munkáltató egészségügyi intézménynek, mind pedig a munkavállaló orvosnak rentábilis. Megmarad a napi munkavégzése keretében a Kjt. szerinti védettsége, azonban - noha viseli kiadásait - de tipikusan az EVA alá bejelentkezve számlázza az ügyeleti díját. Részben és kényszerben vállalkozó, melynek minden előnyét és hátrányát élvezi és viseli. Ezen faktor bővült ki mindazzal az EU csatlakozási időszaktól megfigyelhető ténnyel, hogy bizonyos orvosok külföldi (például Egyesült Királyságbeli) ügyeletet vállalnak hétvégére akként, hogy felvállalják a néhány órás repülőút fáradalmát is, majd a ledolgozott külföldi hétvégi ügyelet után térnek vissza eredeti munkáltatójukhoz a szokásos közalkalmazotti jogviszonyukba. Az orvosi struktúra részben piaci alapon történő szerveződését látszik alátámasztani az a tény is, hogy bizonyos hiányszakmák orvosai (pl. aneszteziológusok) akár tömegesen is felvállalják egy egészségügyi intézménnyel szemben fellépve, hogy kilépnek a közalkalmazotti jogviszonyból és csupán vállalkozó orvosként végeznek munkát. Ezzel elveszítenek meghatározott jogviszonyból eredő előnyöket - akár a szolgálati lakást is -, azonban olyan magas vállalkozói díjat tudnak kiharcolni az adott kórházzal szemben, mely rövid időn belül is azt eredményezi, hogy a havi illetményüket jelentősen meghaladó vállalkozói díjat tudnak lekönyvelni. Ez természetesen kompenzálja azt a nehézséget, ami abból ered, hogy a fizetett szabadságról lemondtak, vagy más munkajogi alapon realizálható kedvezménytől elestek.
2. Hasonló a helyzet a felsőoktatás körében oktatók aspektusában, elsősorban a nyelvtanárok esetében. Általánosan előforduló jelenség a magyar felsőoktatásban, hogy az oktató az Ftv. hatálya alatt tartja meg a törvényben kötelezően előírt óraszámát, azonban a levelező vagy távoktatás már "számlás". Ekként a státusban lévő egyetemi/főiskolai oktató egyfelől biztosított lehet abban a tekintetben, hogy a bértáblának megfelelő juttatást megkapja akként, hogy annak tb. vonzatát az oktatási intézmény viseli, azonban itt sem érzi elemi "kényszernek", hogy a bruttó megbízási díj a számláján megjelenik. Különösen előnyös ez a technikai megoldás abban az esetben, ha az oktató emellett tudományos tevékenységet is folytat, így az általa szerkesztett cikkek, jegyzetek, tankönyvek, oktatási segédanyagok vonatkozásában járó honorárium tekintetében már az egyéni vállalkozása vagy betéti tárasága állítja ki a számlát. A hivatkozott nyelvtanárok tekintetében - képesítés esetén - idegenvezetői, tolmács és fordítói feladatok éppúgy előfordulhatnak, mint egy-egy felkérés nyelviskolák részéről hosszabb-rövidebb nyelvi kurzusok lebonyolítása tekintetében.
3. A "kényszerügyvédek" tekintetében is sajátos a helyzet. Nem egyszer vállalati vagy tsz. jogtanácsosból lett ügyvédek esetében is rögzíthető, hogy ezen "váltást" nem érzi a jogász szubjektíve kényszernek. A tartós megbízás tekintetében realizált számlaképesség optimális, a negatív externáliák hatása még ebben az esetben nem érződik. A vállalat ügyeinek intézése mellett néhány apróbb ügy ellátása a praxisba még betudható és további jövedelmet eredményez, és amennyiben a munkáltató a működéshez szükséges logisztikát is biztosítja (pl. irodahelyiség, jogszabálygyűjtemény), különösen rentábilisnak tűnhet a váltás. A nehézség tipikusan akkor jelentkezik, amikor a munkáltató a teljes munkaidőben foglalkoztatja az ügyvédet, akinek saját klientúra kiépítésére emellett lehetősége sincsen, azonban a munkáltató felszámolása vagy végelszámolása, ergo jogutód nélküli megszűnése esetén már más a helyzete, mint a vállalati jogtanácsosnak, akinek a munkaviszonyát megszüntették. Ebben az esetben az externáliák hatványozottan jelentkeznek, tehát sem a bérgarancia-alap terhére történő juttatásra, sem végkielégítésre nincs lehetőség. A túlmunka védelme, a szabadságra vonatkozó munkajogi előírások pedig evidensen nem is érvényesülhetnek, hiszen "papíron" csupán tartós megbízási szerződést kötöttek a felek. Egyértelmű, hogy egy munkaügyi bíróságon ügyvédként egy közös színlelésre hivatkozni fölöttébb nem tűnik sem etikusnak, sem pedig célravezetőnek.
4. Sajátos a helyzet a biztosítási ügynökök, illetve üzletkötők esetében. Nevezettek az ügynöki tevékenység ellátása során vagy munkaviszonyban állnak a biztosítótársasággal, vagy megbízási szerződést kötnek a felek. Az ügynöki tevékenység ellátása kiterjed az ügyfelek folyamatos "gyűjtésére" is a társaság felé. Ez vagy új ügyfelekkel történő szerződéskötésben, tehát a biztosító felé új partner bevonásában, vagy a már meglévő ügyfélkör akkénti kiszélesítésében merül ki, hogy újabb szerződési konstrukciókat kötnek meg a meglévő biztosítottakkal. Ezen szerződések előkészítése, a társaság javára eljárva a szerződés megkötése, az ügyfelekkel való kapcsolattartás és az ezzel összekapcsolható szerződések fenntartása is a feladatukat képezi. A megbízási szerződés keretében történő ügynöki tevékenység ellátása esetében is problémát jelent a szabadságra való jogosultság kérdése, figyelemmel arra, hogy ha a felek ezen irányú rendelkezést ebben a jogviszonyban nem kötnek ki, akkor a kiesett időre semmilyen díjazás vagy juttatás az üzletkötőt nem illeti meg, és ezen túlmenően a havi bevétele csökkenni fog. A pihenőidő és a munkaidő ugyancsak neuralgikus pontja a jogviszonynak, tekintettel arra, hogy a jogviszony természetéből eredően a teljesítményorientáltság a domináns, mely a túlmunkával kapcsolatos díjazási kérdést is felveti.3 Más kérdés, hogy az ügynöki tevékenység aspektusában legritkábban lehetne pontos munkaidőt előre rögzíteni, hiszen akár a szerződés megkötése, akár az ügyféllel való kapcsolattartás döntően a biztosított fél fogadóidejéhez is kötött. Ez a része a jogviszonynak inkább tekinthető valós megbízásos jellegűnek, mint munkaviszony-szerűnek. Az ügynöki megbízási díj gyakran jutalék, ami eredményes szerződéskötéseket feltételez. Ezen szerződéskötési időpontok előre történő biztos kalkulálása lehetetlen, így a díjhoz való hozzájutás többször hektikus is lehet. Értelemszerűen ez az ügynöki státusz egészben vagy részbeni egzisztenciális bizonytalanságát is eredményezi. További problémát jelent az üzletkötő helyzetében, ha a biztosítótársasággal egymás között megkötött szerződés azt a kikötést is tartalmazza, hogy meghatározott időn belül
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
