A mezőgazdasági föld, mint természeti erőforrás minden ország természeti örökségének szerves és fontos részét képezi, és ezért minden országnak felelősséget kellene vállalnia annak védelméért. Szlovákia posztszocialista országként e kötelességet az ország legmagasabb szintű jogforrásában[1] deklarálta azáltal, hogy a szlovák állam feladataként jelölte meg a természeti erőforrások kíméletes hasznosításáról való gondoskodást. Az alkotmányozó a természeti erőforrások közül külön kiemeli a mezőgazdasági föld és az erdő talajának védelmét, sőt, e két természeti erőforrást meg nem újuló természeti erőforrásként[2] rögzíti, melyeknek az alkotmány az ország élelmezésbiztonságának szavatolása érdekében[3] kiemelt állami és társadalmi védelmet biztosít.[4] Mindemellett a szlovák alkotmány a tulajdonhoz való jog kapcsán az örökléshez való jog biztosításáról is[5] rendelkezik.[6]
- 91/92 -
E ponton azonban, a mezőgazdasági föld alkotmányos védelme mellett szükséges rámutatnunk a szlovák mezőgazdaság egyik legfőbb problémájára is - ami az öröklést érintő kérdésekkel szoros összefüggésben áll - , mégpedig a földtulajdon nagyfokú széttagoltságára, felaprózódására, amely a magyar öröklési jogban, illetve a szocialista kollektivizálásban gyökerezik.[7] A vizsgált probléma olyannyira jelentős, hogy nem véletlenül nevezik Szlovákiát az Európai Unió legfelaprózódottabb országának.[8] Bár a földtulajdon rendezéséhez kapcsolódó egyes intézkedésekről szóló 180/1995. sz. törvény[9] jelentősen megnehezíti a földtulajdon további aprózódását, az 1995 előtti nem kielégítő helyzet mindmáig fennáll, és ma már egyre inkább azonnali megoldásokat igényel. Szlovákiában jelenleg 8,4 millió parcellát, 4,4 millió bejegyzett földtulajdonost és 100,7 millió társtulajdonosi viszonyt tartanak nyilván. A társtulajdonosok átlagos száma parcellánként 12 fő, és egy tulajdonos átlagosan 22,74 parcellát tulajdonol.[10] Rögzítendő továbbá, hogy a mezőgazdasági földek jelentős része (77,5 %) magántulajdonban van (természetes és jogi személyek), 5,75 %-a állami tulajdonban van, 16,75 %-a pedig a Szlovák Földalap (Slovenský pozemkový fond), mint állami költségvetési intézmény által adminisztrált ismeretlen/azonosítatlan tulajdonosok tulajdonában van.[11] Ugyanakkor a magánszemélyek különösen az 50 hektárig terjedő parcellákat kezelik, a jogi személyek az 50 vagy 100 hektárnál nagyobb területeket uralják.[12] A 2010 és 2016 közötti időszakban a jogi személyek a szlovák mezőgazdasági földek 80%-át kezelték,[13] míg jelen kézirat lezártáig,[14] a legfrissebb adatok alapján a vizsgált országban fellelhető mezőgazdasági földek mintegy 90%-a haszonbérelt terület, ami az egyik legnagyobb földbirtokkoncentráció az Európai Unióban.[15]
- 92/93 -
A fentiek alapján kiemelendő, hogy Szlovákia azon európai országok közé tartozik, ahol az egyik legmagasabb a jogi személyek által tulajdonolt földek aránya. A földgazdálkodás ilyen struktúrája gyakran nem szándékos negatív következményekkel jár[16] - az egyik ilyen lehet a mezőgazdasági földek öröklésének hatékony megoldása iránti alacsonyabb igény.
Mint ismeretes, a Magyar Királyságban a modern öröklési jog megteremtésére[17] csak az 1848-as reformok után került sor. Megszűntek a fő ellentmondások az ősiség (aviticitas) és a szerzett tulajdon, a férfiak és nők számára fenntartott tulajdon között, valamint a nemesi és polgári tulajdon megkülönböztetésének alapjai, amely lehetővé tette, hogy egységes öröklési jogot hozzanak létre, nemtől és a családi kiváltságoktól függetlenül.[18] Ugyanakkor rögzítendő, hogy a régi öröklési jogból számos olyan "maradvány" maradt fenn, amely az öröklés egész szabályrendszerét átláthatatlanná tette. A felgyülemlett problémákat az 1861. évi Országbírói Értekezlet,[19] valamint a végrendeletek, öröklési szerződések és halál esetére szóló ajándékozások alaki kellékeiről szóló 1878. évi XVI. törvénycikk próbálta megoldani.
Témánk szempontjából azonban kiemelendő, hogy ezidőben a magyar jogban nem született a mezőgazdasági- és erdőterületek öröklésére vonatkozó kifejezett szabályozás[20] - így még a Magyar Királyság részét képező (mai) Szlovákiában is érvényesült az az elv, mely szerint minden örökös örökölte a földet.[21]
Az Osztrák-Magyar Monarchia osztrák részében azonban a fentiekben felvázoltakkal ellentétben teljesen más volt a helyzet, hiszen a hányadok több örökös
- 93/94 -
között történő tényleges felosztását problematikus eszköznek tekintették, amely tönkreteszi a gazdasági potenciált, és gazdasági hanyatláshoz vezet, illetve az örökösök közötti társtulajdon létrehozását a hatékony gazdálkodás akadályának tekintették.[22]
Ez volt az egyik oka annak, hogy megalkották az 52/1889. számú birodalmi kerettörvényt,[23] amely a közepes méretű parasztgazdaságok számára különleges öröklési rendszert vezetett be. E törvény alapelve az volt, hogy törvényes öröklés esetén a paraszti birtokot nem osztották fel, hanem azt az egyik örökös, általában a legidősebb férfi leszármazó vette át. Az Osztrák-Magyar Monarchia egyes országaiban a szóban forgó kerettörvény tartományi végrehajtási törvény révén lépett volna hatályba.[24] Az imént említett törvényt valójában csak a Cseh Köztársaságra vonatkozóan fogadták el - ezzel kapcsolatban lásd a 68/1908. számú törvényt,[25] mely kapcsán rögzítendő, hogy az 1918-ig a közepes méretű parasztbirtokok öröklésére vonatkozó utolsó jogi szabályozását jelentette, 1918 után pedig az öröklési jog e részének további fejlődésének alapjává vált.[26]
A Csehszlovák Köztársaság megalakulásakor jogfolytonosságot hirdetett, ami a korábbi tartományi (cseh és morva-sziléziai) és birodalmi (osztrák és magyar) törvények és rendeletek érvényességét jelentette. Ami Szlovákiát illeti, megállapítható, hogy továbbra is megmaradt az a szokás, miszerint az örökösök egymás között osztották fel a teljes örökséget, a mezőgazdasági üzemeket figyelembe nem véve. Ez a széttagoltság a nem önellátó gazdaságok létrejöttéhez, elszegényedésükhöz majd végül hanyatlásukhoz vezetett.[27] Ezzel a kérdéssel a cseh-szlovák jogászok 1930-ban Pozsonyban tartott harmadik kongresszusán[28] foglalkoztak, azonban a munkanélküliséggel kísért nagy gazdasági válság időszakában az ügyet nem sikerült megoldani, ami azt eredményezte, hogy e téma az országban továbbra is megoldatlan maradt.[29]
Csehszlovákiában, ehhez kapcsolódóan, csak a második világháború után került elfogadásra a 139/1947 sz. törvény,[30] melynek célja az volt, hogy megakadályozza a mezőgazdasági földterületek felaprózódását mind a tulajdonos
- 94/95 -
életében, mind pedig halála után. Mindemellett a szóban forgó törvény értelmében a föld eladására csak az illetékes járási nemzeti bizottság hozzájárulásával kerülhetett sor,[31] ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy az állam ténylegesen ellenőrzést szerzett a földterületek tulajdonosok közötti mozgása felett. Így az illetékes állami szerv bármikor elutasíthatta bármely földügyletet.
A szóban forgó törvény Csehország területén 1947zeptember 6-án, míg Szlovákia területén csak 1950. január 1-jén lépett hatályba. Az úgynevezett Középső Polgári Törvénykönyv[32] 1950-es elfogadásával a cseh földeken megszűnt az az elv, hogy csak az egyik szülő örökölhetett parasztgazdaságot. Ez véglegesen egységesítette a csehországi és szlovákiai polgári öröklési jogot.
A mezőgazdaság szocializációjának előrehaladtával a 139/1947. sz törvény számos rendelkezése elavulttá vált, sőt a további fejlődés akadályává vált. Az 1960-as évek első felében, az új polgári jogi és eljárási szabályok elfogadásakor felmerült az imént említett törvény módosításának gondolata is. Ezt az elképzelést azonban elvetették, a jogalkotó a kérdés rugalmas szabályozására és értelmezésére törekedett, figyelembe véve a közjegyzők nagy tapasztalatát és szakmai erudícióját, valamint jó kapcsolatát a mezőgazdasági termelésben tevékenykedő szervekkel. Így, az akkori rezsim a közjegyzők bevonásával próbálta orvosolni a helyzetet, azáltal, hogy az állami közjegyzőségről és a közjegyzőség előtti eljárásról szóló 95/1963. sz. törvénybe[33] rögzítették, hogy "amennyiben az öröklés tárgya mezőgazdasági üzem vagy mezőgazdasági- vagy erdőterület, az állami közjegyző a helyi nemzeti bizottság segítségével a mezőgazdasági (illetve erdőgazdasági) termelés igényeinek leginkább megfelelő megállapodás felé tereli az örökösöket. Amennyiben ilyen megállapodás nem jön létre, az állami közjegyző ugyanezen elv szerint dönt az örökösök közötti megegyezésről."[34] Az állami közjegyzőknek tehát meg kellett találniuk a módját annak, hogy a mezőgazdasági termelés érdekeit és a polgárok (örökösök) érdekeit úgy egyeztethessék össze, hogy az ne sértse az alapvető polgári jogokat. A mezőgazdasági üzemek felaprózódása továbbra is ellentétes volt a mezőgazdasági konszolidáció és fejlődés érdekeivel, de a hatályos jogszabályok szerint az egyedi esetekben a döntést nagyon körültekintően kellett meghozni, az eset összes körülményét értékelni kellett, és a végső döntést a közjegyzőre, mint független, igazságszolgáltatási jellegű állami szervre bízták. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy e törvényi szabályozás mellett a közjegyzőkre a felsőbb igazságügyi hatóságok (mint például az igazságügyi minisztérium, illetve a regionális bíróságok) is nyomást gyakoroltak, hiszen arra utasították az állami közjegyzőket, hogy
- 95/96 -
a hagyatéki eljárás során az örökösöket abba az irányba tereljék, hogy a földet mint az öröklés tárgyát végső soron az államnak adományozzák.[35] Ezt a politikai irányvonalat azonban nem követték, és csak ritka esetekben adományoztak földet az államnak.[36]
Megállapítható tehát, hogy a felsőbb köröktől származó nyomás és e tevékenység pontos statisztikai nyilvántartása ellenére a közjegyzők ebben az időszakban polgári bátorságot tanúsítottak. Tevékenységük során gyakorlatilag figyelmen kívül hagyták a felsőbb körök e politikai irányvonalát, sőt, csak elszigetelt esetekben fordult elő, hogy e földterületet az államnak adományozták. Az állami közjegyzők, mint köztisztviselők, így védték és biztosították a polgárok (föld) tulajdonhoz való jogát az állam akarata ellenére ebben a nehéz időszakban.[37]
Az 1989 novembere utáni alapvető társadalmi változások a teljes jogrend jelentős átalakítását is szükségessé tették. Azoknak az örökösöknek a restitúciós igényeivel is foglalkozni kellett, akik a korábbi jogszabályok értelmében nem örökölhettek mezőgazdasági földet. A korábbi jogalkotási kísérletek után a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa (a továbbiakban: szlovák parlament)[38] elfogadta az ingatlanokhoz fűződő egyes vagyoni viszonyok szabályozásáról szóló 293/1992. sz. törvényt,[39] amely az öröklési hányadok rendezéséről rendelkezik. A vonatkozó rendelkezés alapján abban az esetben, amennyiben a korábbi jogszabályok szerinti öröklés rendezése során az örökhagyó mezőgazdasági vagy erdőgazdasági földjét az örökösök közül egy vagy néhány örökös csak azért szerezte meg, mert az egy szocialista szervezet használatában lévő föld volt a külön szabályok szerint, és ezáltal a többi örökös hányada csökkent a föld megszerzőjéhez képest, vagy az örökösök kimaradtak, a jogosultnak joga van az 1993. június 30-ig terjedő határidőn belül az örökösökkel való elszámolásra kötelezettektől követelni az hányadát, ellenkező esetben a jog megszűnik.[40]
Természetes volt, hogy a jogos restitúciós igények kielégítésével a mezőgazdasági földek tulajdonjoga tovább aprózódott, tagolódott. A szlovák parlament 1995-ben fogadta el a kérdéssel foglalkozó utolsó jogszabályt, nevezetesen a már említett, a földtulajdon rendezéséhez kapcsolódó némely intézkedésekről szóló törvényt, amely 1995. szeptember 1-jén lépett hatályba, és mely a mai napig hatályban van. Bár ez a jogi szabályozás a további felaprózódást sokkal megnehezíti, az 1995 előtti helyzet megmaradt, és ma már egyre inkább sürgős, azonnali megoldást igényel.
- 96/97 -
Ahogyan arra már a bevezetésben történt utalás, a mezőgazdasági föld öröklésére vonatkozóan a szlovák jogalkotó nem fogalmaz meg különös szabályokat - a kutatási témát érintő kérdések kapcsán a szlovák Polgári Törvénykönyv (40/1964. sz. törvény)[41] általános öröklési szabályai az irányadók.[42]
Az öröklés kérdéskörét a szóban forgó törvény 460-487. szakaszai rögzítik.[43] Általánosságban elmondható, hogy az öröklés a törvény erejénél fogva, végrendelettel, vagy e két módon együttesen történik.[44] Megállapítható tehát, hogy a szlovák jogrendszer a törvényes öröklésen túl elismeri az örökhagyó teljes végintézkedési szabadságát, mely elvet a szlovák Polgári Törvénykönyv is alapul vesz. Más öröklési jogcímet a szlovák jogrend nem rögzít, ezért a hatályos szabályok értelmében kizárt például az öröklési szerződés alapján történő, vagy több személy közös végrendelete alapján történő öröklés.[45]
Ami a törvényes öröklést illeti, elmondható, hogy a Polgári Törvénykönyv az örökhagyóhoz legközelebb álló személyeket tekinti törvényes örökösöknek. Ezek olyan személyek, akik az örökössel vérségi, házassági vagy egyéb szoros személyes kapcsolatban állnak. Olyan személyekről van tehát szó, akik általában az örökhagyóval egy háztartásban éltek, osztoztak a vagyonán, és akik gyakran gondoskodtak róla vagy a vagyonáról. Megállapítható, hogy a törvény lehetővé teszi, hogy az örökhagyó vagyona elsősorban rájuk - a törvényes örökösökre - szálljon. A szóban forgó törvény 1992. január 1-jétől hatályos módosítása[46] a törvényes örökösök meglévő három osztályát[47] egy negyedik osztállyal egészítette ki, és a harmadik osztályba tartozó örökösök körét kibővítette a testvérek gyermekeivel, azaz az unokaöcsökkel és unokahúgokkal.[48]
Rögzítendő továbbá, hogy a törvényes öröklés lényegében előnyt élvez[49] végintézkedéssel szemben. Társadalmi szempontból "igazságosabbnak" tűnik, és jobban elősegíti a családi kötelékek megerősítését, mivel könnyebb megemlékezni a legközelebbi rokonokról vagy az örökhagyóhoz hasonló kapcsolatban álló
- 97/98 -
személyekről, akik gyakran az örökhagyóval együtt járultak hozzá az öröklés tárgyát képező értékek létrehozásához. Ezt erősíti meg a vonatkozó rendelkezés[50] megfogalmazása is, amely szerint végintézkedés esetén a felszabaduló hagyatékrész nem adódik hozzá a végrendeleti örökösök részéhez, mint a törvényes öröklés esetén. Törvényes öröklés esetén a felszabadult hagyatékrész a többi törvényes örököshöz adódik.[51] A törvényes öröklés előnyben részesítésére irányuló tendenciát különösen a szlovák Polgári Törvénykönyv 479. § rendelkezése hangsúlyozza, amely védelmet biztosít a kötelesrészre jogosultak (neopomenuteľný dedič) számára. A kötelesrész a szóban forgó rendelkezés értelmében kiskorú leszármazottak esetében legalább a törvényes örökrészüknek megfelelő rész, míg nagykorú leszármazottak esetében legalább a törvényes örökrészük fele.[52]
Ahogyan fentebb már említésre került, a szlovák jogalkotó a törvényes öröklés esetén a törvényes örökösök négy osztályát határozza meg.
Az első osztályban az örökség egyenlő arányban oszlik meg az örökhagyó házastársa és gyermekei között.[53] A házastárs ebben az osztályban tehát legfeljebb fele-fele arányban örökölhet, ha az örökhagyó legalább egy leszármazója vele együtt örököl. Abban az esetben, amennyiben az örökhagyó gyermeke nem örököl - mert például elhunyt, vagy visszautasítja az örökséget -, a gyermek örökrésze egyenlő arányban e gyermek gyermekei (unokái) között oszlik meg. Ha az unokák sem örökölnek, helyette leszármazói(k), azaz a dédunokák örökölnek egyenlő arányban.[54] Amennyiben az elhunytnak nincsenek leszármazói, vagy azok nem örökölnek,[55] akkor az öröklésben az örökösök második osztálya következik.[56]
A második osztályban az örökhagyó házastársa legalább az egyik felét örökli, ha az osztály többi örököse közül legalább egy vele együtt örököl; ellenkező esetben a teljes örökséget örökli. Az örökösök e osztályában a házastárson kívül az örökhagyó szülei és azok a személyek örökölnek, akik az örökhagyóval a halálát megelőzően legalább egy évig közös háztartásban éltek, és emiatt a közös háztartásról gondoskodtak, vagy az örökhagyótól tartásra szorultak. Ezek az örökösök egyenlő arányban osztoznak az örökség másik felén.[57]
- 98/99 -
A harmadik osztályban az örökhagyó testvérei örökölnek. Rajtuk kívül ebbe az osztályba tartoznak még azok a személyek, akik az örökhagyóval a halála előtt legalább egy évig egy háztartásban éltek, és akik emiatt megosztották a háztartás gondozását, vagy akik az örökhagyótól tartásra szorultak. Ebben az osztályban az örökösök egyenlő arányban örökölnek.[58]
Ha az örökhagyó testvéreinek egyike nem örököl, akkor a gyermeke, azaz az örökhagyó unokaöccse vagy unokahúga lép a helyébe.[59]
A negyedik osztályban csak akkor lehetséges az öröklés, ha a harmadik osztályban örökösként megnevezett személyek egyike sem örökölt. Ebbe az osztályba az örökhagyó nagyszülei tartoznak. Ha e személyek egyike nem örököl, a felszabaduló rész a gyermekeikre, azaz az örökhagyó nagybátyjára vagy nagynénjére száll. Az egyik nagyszülő által felszabadított, a gyermekei által meg nem szerzett rész az örökhagyó apja vagy az örökhagyó anyja részéről hozzáadódik a másik nagyszülő részéhez.[60]
Tekintettel arra, hogy a törvényes öröklés a negyedik személyi körrel lezárul, más személyek már nem lehetnek törvényes örökösök. Örökös hiányában a hagyaték főszabály szerint az államra száll át.[61]
Ami a végintézkedés útján történő öröklést illeti, rögzítendő, hogy a szlovák jogban sem az öröklési szerződés, sem a közös végrendelet[62] nem megengedett. A szlovák jogalkotó a végrendelkezés három módjáról rendelkezik[63] - saját kezűleg írt végrendelet (holográf végrendelet), más módon[64] írt végrendelet (allográf végrendelet), és közjegyzői okiratba foglalt végrendelet.
Rátérve a mezőgazdasági földterületek öröklésére, elmondható, hogy a földtulajdon rendezéséhez kapcsolódó némely intézkedésekről szóló törvény tiltja a település beépített területén kívül eső,[65] meglévő földterület felosztását eredményező öröklési határozatot, amely mezőgazdasági földterület esetében 3000 m[2]-nél, erdőterület esetében pedig 5000 m[2]-nél kisebb földterületre vonatkozik.[66]
A mezőgazdasági földterületek tulajdonjogának átruházásával kapcsolatos további korlátozás következik a földközösségekről szóló 97/2013. sz. törvény[67]
- 99/100 -
vonatkozó rendelkezéséből is, mely alapján a közös tulajdonban lévő hányadok átruházása nem eredményezhet 2000 m[2]-nél kisebb területnek megfelelő társtulajdoni hányadot a közös tulajdonban; a hányadok összevonása 2000 m[2]-nél kisebb területnek megfelelő hányadot eredményezhet.[68]
Összegzésképpen megállapítható, hogy a jogutódlás alanyai, azaz az örökösök egyaránt lehetnek természetes és jogi személyek.[69] Azonban, ahogyan az már fentebb is rögzítésre került, az, hogy ki lehet örökös, az öröklési jogcímtől függ. Amennyiben törvényes öröklésről beszélünk, akkor csak a négy öröklési osztályba sorolt természetes személyek válhatnak örökösökké, a közvetlen mellékági örökösöket alárendelve - kivéve azt az esetet, amikor nincs törvényes örökös, hiszen akkor a hagyaték az államra száll. Végintézkedés esetében azonban már nem csak természetes, de jogi személy is lehet örökös. Rögzítendő továbbá, hogy Szlovákiában a mezőgazdasági földterület tulajdonjogának felső határa a hatályos jogszabályok szerint nincs meghatározva; a hagyatéki eljárásokban azonban figyelembe kell venni a mezőgazdasági és erdőgazdasági földek felaprózódását tiltó rendelkezéseket.
Szlovákiában már nagyon régóta folyik a diskurzus az új Polgári Törvénykönyvet[70] illetően, a kézirat lezártáig egyelőre eredménytelenül. A Szlovák Köztársaság Kormánya[71] (a továbbiakban: szlovák kormány vagy kormány) már 14 évvel ezelőtt, 2009. január 14-én jóváhagyta[72] a Polgári Törvénykönyv törvényalkotási szándékát[73] a kormányülésen elfogadott megjegyzéssel együtt, és megbízta az akkori miniszterelnök-helyettest és az igazságügyi minisztert, hogy a törvénytervezet paragrafusos változatát terjessze a kormány elé. Időközben a Visegrádi Együttműködés országai közül a Cseh Köztársaság és Magyarország már jóváhagyta és a gyakorlatban alkalmazni kezdte az új kódexeket, és annak ellenére, hogy maga Szlovákia a közelmúltban átesett eljárási szabályainak
- 100/101 -
átfogó újrakodifikálásán,[74] sem a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv, sem a Kereskedelmi Törvénykönyv[75] nem ment keresztül eddig érdemi változáson.[76]
A polgári eljárások tárgyát képező anyagi jogviszonyok összetettsége és mindenekelőtt sokfélesége indokolja, hogy a különböző típusú eljárásokra eltérő eljárási szabályokat alkalmazzanak. Egyes konkrét társadalmi viszonyok sajátos jellege jogi természeténél fogva eltérő védelmi kört és formát igényel, ami szükségessé teszi az eljárási jogi szabályok differenciálását.[77]
A kutatási téma tekintetében, a mezőgazdasági földek öröklésének eljárásjogi szabályaira vonatkozóan a polgári nemperes eljárásról szóló 161/2015. sz. törvény[78] bizonyul irányadónak, mely - viszonylag új jogszabály révén - az osztrák, illetve német mintán alapuló nemperes eljárások taxatív felsorolását rögzíti.
A szóban forgó törvénykönyv külön részben szabályozza az egyes nemperes eljárásokat, különös tekintettel például az illetőségi kérdésekre, az eljárás megindítására, az eljárásban részt vevő felekre, a tárgyalás elrendelésének szükségességére, a bíróság érdemi határozatának formájára, a fellebbezés benyújtásának lehetőségére.
Az örökléssel kapcsolatos kérdések a szóban forgó törvénykönyv második fejezetében kaptak helyet. Az öröklés tekintetében az a bíróság rendelkezik területi illetékességgel, amelynek körzetében az örökhagyó a halála időpontjában állandó lakcímmel rendelkezett, vagy ahol a vagyona (majetok) található, ha az illetékesség nem határozható meg az állandó lakhely alapján; vagy ahol az örökhagyó elhunyt, ha az illetékesség nem határozható meg az előző feltételek alapján.[79] A hagyatéki eljárásban az illetékes elsőfokú bíróság felhatalmazza a közjegyzőt, hogy járjon el és döntsön az ügyben,[80] így a fenti szabályozásra tekintettel megállapítható, hogy a közjegyző döntései az elsőfokú bíróság döntéseit képviselik.[81]
A közjegyzőknek a hagyatéki eljárásokban igazságügyi biztosként (súdny komisár) végzett tevékenysége az igazságszolgáltatás egy részének közvetlen gyakorlásának minősül, amint az a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának határozatából következik.[82] Az igazságügyi biztos a hagyatéki eljárásban döntési jogkörrel megbízott vagy az elsőfokú hagyatéki eljárásban igazságügyi
- 101/102 -
szervként vesz részt az államnak az emberi jogok és szabadságok védelmére vonatkozó pozitív kötelezettségének teljesítése során, a bíróság általi és egyéb jogvédelemhez való alapvető jog, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog megvalósulása érdekében.[83]
Mindezek alapján megállapítható, hogy a hagyatéki eljárások jelenlegi jogi szabályozása az állami részvétel elvén alapul az öröklés során. Ez magában foglalja azt a hatáskört és kötelezettséget is, hogy az hagyatéki eljárást hivatalból, akár kérelem nélkül is megindítsák, amint az illetékes járásbíróság tudomást szerez arról, hogy valaki elhunyt vagy halottnak nyilvánították.
Ami a mezőgazdasági földeket (vagy akár a mezőgazdasági üzemet) illeti, nincsenek különleges szabályok a hagyatéki eljárás lefolytatására. Abban az esetben, ha az öröklés mezőgazdasági földterületre vonatkozik, a földhivatal - valamennyi ingatlanhoz hasonlóan - nyilvántartást vezet a mezőgazdasági földterületre vonatkozó jogok keletkezéséről, változásáról vagy megszűnéséről.
Az örökös az örökhagyó tartozásaiért csak az örökség mértékéig felel. Abban az esetben, amennyiben az állami hatóságok szankciók kiszabására vonatkozó érvényes határozatot adtak ki, azokat végre kell hajtani. Ha az örökös úgy dönt, hogy mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos tevékenységet kíván folytatni, akkor be kell tartania a mezőgazdasági föld védelméről szóló 220/2004 sz. törvényből[84] eredő jogi kötelezettségeket.[85]
A kutatás eredményei egyértelműen azt mutatják, hogy Szlovákiában jelenleg nincs olyan konkrét állami jogi szabályozás, amely célzottan a mezőgazdasági földek öröklésével foglalkozna.[86] Az országban a kutatási témát érintő kérdések megválaszolásához a szlovák Polgári Törvénykönyv általános öröklési szabályai szolgálnak iránymutatásul. Annak ellenére azonban, hogy a mezőgazdasági földek öröklésére vonatkozóan nincsenek az országban lex specialis szabályok, a hagyatéki eljárás során a mezőgazdasági és erdőgazdasági földek felaprózódását tiltó rendelkezéseket szükséges figyelembe venni.
- 102/103 -
A mezőgazdasági földterületek öröklésére vonatkozó jogi szabályozás elemzése során az állam gyenge beavatkozása rajzolódott ki a szóban forgó kérdések kezelésében. A szlovák kormány a tervek szerint a jövőben foglalkozni fog ezzel a kérdéssel, de annak alapkoncepciója még nem körvonalazódott. Véleményem szerint a szlovák államnak átfogó földreformba kellene kezdenie, és speciális szabályokat kellene elfogadnia a mezőgazdasági föld öröklésére vonatkozóan -ehhez azonban a Polgári Törvénykönyv módosítására lenne szükség.
Az egyértelmű, hogy a jelenleg is hatályos, a földtulajdon rendezéséhez kapcsolódó némely intézkedésekről szóló törvény olyan kritériumokat tartalmaz, amelyek a mezőgazdasági (és erdőgazdasági) földek felaprózódásának megakadályozását szolgálják.
Célszerű lenne megfontolni például - tekintettel a felaprózódásra - a földterület minimális méretének szigorítását. Egyetértek azzal a felvetéssel, miszerint az utóbbi időben e tekintetben végbement változás nem elegendő - amely egyébként az erdőgazdasági földeket nem is érintette -, így megfontolandó lenne a jelenlegi 3000 m[2]-t például 10 000 m[2]-re növelni a mezőgazdasági földek esetében, és a jelenlegi 5000 m[2]-t például a duplájára növelni az erdőgazdasági földek esetében.[87]
Ugyanakkor a fenti esetben kívánatos lenne az örökösök részéről, hogy az egyikük úgy szerezze azt meg, hogy ő köteles legyen a többi örökös igényeit kielégíteni. Abban az esetben, ha az örökösök egyike sem érdekelt a föld megszerzésé-ben, és az örökösök közötti, hányadok szerinti felosztás a felaprózódás tilalmába ütközik, a földet a Szlovák Köztársaság Alkotmánya 44. cikkének (5) bekezdésével összhangban a föld, mint nem megújuló természeti erőforrás védelme érdekében az elővásárlási jog gyakorlása céljából a Szlovák Földalapnak eladásra lehetne felajánlani.[88]
Ha a mezőgazdasági földterületet egy törvényileg előírt ideig nem használják rendeltetésszerűen, akkor a szlovák alkotmányban foglaltaknak megfelelően az állami szabályozás kérdése kerül előtérbe, a szükséges mértékben, közérdekből, a törvény alapján és megfelelő kártalanítás ellenében történő kisajátítás lehetőségével.[89]
- 103/104 -
Tekintettel azonban arra, hogy a mezőgazdasági föld öröklésére és átruházására még mindig nincs hatékony szabályozás az országban,[90] ezért az továbbra is de iure forgalomképes áru marad a magánjavak koncepciójában.[91] ■
JEGYZETEK
[1] A Szlovák Köztársaság Alkotmánya (Ústava Slovenskej republiky). A szövegben a továbbiakban: szlovák alkotmány.
[2] A téma kapcsán lásd bővebben: Hornyák Zsófia, A mezőgazdasági föld mint természeti erőforrás. Pro Publico Bono - Magyar Közigazgatás, 2017/4, 188-204. o.
[3] Ennek kapcsán lásd például a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának Hivatala által, a szlovák alkotmány 25 éves fennállása kapcsán kiadott dokumentumot: Natália Rolková Petranská, Ústava Slovenskej republiky a jej dvadsaťpäť rokov (1992-2017). Bratislava, 2017, 1. kiadás, 70. o.
[4] A Szlovák Köztársaság Alkotmánya, 44. cikk (4) és (5) bekezdés.
[5] A Szlovák Köztársaság Alkotmánya, 20. cikk (1) bekezdés utolsó mondat.
[6] A Szlovák Köztársaság Alkotmánya, 20. cikk (2) bekezdés.
[7] Peter Valent, Igor Tkačivský, Problém rozdrobenosti vlastníctva pôdy na Slovensku a jeho riešenie, IstroAnalytica, 2020, 3. o.
[8] Marián Vrabko, Právna úprava pozemkových úprav v Slovenskej republike. In: Maroš Pavlovič (ed.) Zborník z XXI. ročníka medzinárodnej vedeckej česko-poľsko-slovenskej konferencie práva životného prostredia. Bratislava, Wolters Kluwer, 2020, 191. o.
[9] Zákon č. 180/1995 Z. z., o niektorých opatreniach na usporiadanie vlastníctva k pozemkom. A szövegben a továbbiakban: a földtulajdon rendezéséhez kapcsolódó némely intézkedésekről szóló törvény.
[10] Ennek kapcsán lásd Gabriela Matečná, volt földművelésügyi és videkfejlesztési miniszter által készített anyagot. Gabriela Matečná, Pozemkové úpravy, 2019. Elérhető: https://www.mpsr.sk/download.php?fID=17173 (letöltve 2022. október 12. napján).
[11] Lucia Palšová, Anna Bandlerová, Zina Machničová, Land Concentration and Land Grabbing Processes - Evidence from Slovakia. Land, 2021, 7. o. Lásd még a Szlovák Földalap 2019-es éves jelentését: https://pozfond.sk/wp-content/uploads/2020/06/SPF-vyrocna-sprava-2019.pdf (letöltve 2022. október 23. napján)
[12] Ennek kapcsán lásd a Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatalának (Štatistický úrad Slovenskej republiky) 2017-es jelentését. Elérhető: https://lnk.sk/eyw8 (letöltve 2022. október 23. napján).
[13] Ennek kapcsán lásd: EUROSTAT, Agriculture, forestry and fishery statistics, 2018. Elérhető: https://ec.europa.eu/eurostat/documents/3217494/9455154/KS-FK-18-001-EN-N.pdf/a9ddd7db-c40c-48c9-8ed5-a8a90f4faa3f (letöltve 2022. október 23. napján).
[14] A kézirat lezárásának dátuma: 2023. január 1.
[15] Anna Bandlerová, Jarmila Lazíková, Agricultural Land Lease in Slovakia. In: XV World Congress of Agricultural Law. Adam Mickiewicz University, Poznan, Poland, 2018, 232. o.
[16] A vonatkozó szakirodalom kapcsán lásd például: Roy Behnke, Open access and the sovereign commons: A political ecology of pastoral land tenure. Land Use Policy, 2018, 710. o.; VasileBurja, Attila Tamas-Szora, Iulian Bogdan Dobra, Land Concentration, Land Grabbing and Sustainable Development of Agriculture in Romania. Sustainability, 2020, 2137 o..; Olivier De Schutter, How Not To Think of Land-Grabbing: Three Critiques of Large-Scale Investments in Farmland. Journal of Peasant Studies, 2011, 250. o.
[17] Ennek alapjait Európában Napóleon 1804-es Code Civile-je fektette le.
[18] Peter Valent, Igor Tkačivský, Problém rozdrobenosti vlastníctva pôdy na Slovensku a jeho riešenie, IstroAnalytica, 2020, 5. o.
[19] Az Országbírói Értekezlet munkájaként megalkotott Ideiglenes Törvénykezési Szabályok az ősiség megszűnéséből adódóan az új öröklési rend kialakításakor az ági vagyon fogalmát az ősi vagyon helyébe léptették. Lásd bővebben: Boóc Ádám, Az öröklési jog szabályozásának tendenciális fejlődésmenete a délszláv államokban, különös tekintettel Szerbiára. In: Zborník vedeckých príspevkov z medzinárodnej vedeckej konferencie: 100 rokov Trianonskej zmluvy - diplomacia, štát a právo na prelome storočí, Univerzita Pavla Jozefa Šafárika v Košiciach, Právnická Fakulta, Košice, 2021, 34. o.
[20] Karol Kovács, Dedenie poľnohospodárskej pôdy a zákaz jej drobenia. Ars Notaria, 2004, 11. o.
[21] Peter Valent, Igor Tkačivský, Problém rozdrobenosti vlastníctva pôdy na Slovensku a jeho riešenie, IstroAnalytica, 2020, 5. o.
[22] Štěpán Skopový, Právní úprava a vývoj dědického práva v 16. až 19. století, Rigorózní práce, Západočeská univerzita v Plzni, Fakulta právnická, Plzeň, 2019, 94. o.
[23] Rámcový ríšsky zákon č. 52/1889.
[24] Karol Kovács, Dedenie poľnohospodárskej pôdy a zákaz jej drobenia. Ars Notaria, 2004, 12. o.
[25] Zákon č. 68/1898 čes.z.z., jímž se zavádějí zvláštní predpisy o dělení dědictví při rolnických usedlostech střední velikosti.
[26] Štépán Skopový, Právní úprava a vývoj dědického práva v 16. až 19. století, Rigorózní práce, Západočeská univerzita v Plzni, Fakulta právnická, Plzeň, 2019, 94. o.
[27] Peter Valent, Igor Tkačivský, Problém rozdrobenosti vlastníctva pôdy na Slovensku a jeho riešenie, IstroAnalytica, 2020, 5. o.
[28] Zjazd česko-slovenských právnikov.
[29] Karol Kovács, Dedenie poľnohospodárskej pôdy a zákaz jej drobenia. Ars Notaria, 2004, 12. o.
[30] Zákon č. 139/1947 Zb.z.an. o rozdelení pozostalostí s poľnohospodárskymi podnikmi a o zamedzení drobenia poľnohospodárskej pôdy.
[31] 139/1947 sz. törvény, 18. § (3) bekezdés.
[32] 141/1950 sz. törvény. Zákon č. 141/1950 Zb., Stredný občiansky zákonník.
[33] Zákon č. 95/1963 Zb. o štátnom notárstve a konaní pred štátnym notárstvom (notársky poriadok).
[34] Az állami közjegyzőségről és a közjegyzőség előtti eljárásról szóló 95/1963. sz. törvény, 40. §
[35] Vö. az állami közjegyzőségről és a közjegyzőség előtti eljárásról szóló 95/1963. sz. törvény 40. §-val.
[36] Karol Kovács, Dedenie poľnohospodárskej pôdy a zákaz jej drobenia. Ars Notaria, 2004, 12-13. o.
[37] Uo. 13. o.
[38] Národná rada Slovenskej republiky.
[39] Zákon č. 293/1992 Zb. o úprave niektorých vlastníckych vzťahov k nehnuteľnostiam.
[40] Ennek kapcsán lásd a szóban forgó törvény negyedik részének 13. §-át.
[41] Zákon č. 40/1964 Zb., Občiansky zákonník. A szövegben a továbbiakban: Polgári Törvénykönyv.
[42] Polgári Törvénykönyv, 7. rész.
[43] Lásd a Polgári Törvénykönyv hivatkozott rendelkezéseit.
[44] Polgári Törvénykönyv, 461. § (1) bekezdés.
[45] Imrich Fekete, K § 461 [Právny dôvod dedenia]. In: Imrich Fekete, Občiansky zákonník, Veľký komentár. Bratislava, 2011, § 461.
[46] 509/1991. sz. törvény (Zákon č. 509/1991 Zb., ktorým sa mení, doplňa a upravuje Občiansky zákonník).
[47] A Polgári Törvénykönyv a csoport (skupina) szót alkalmazza.
[48] Ján Cirák, Jaroslav Krajčo, Milan Ľalík, Ján Mazák, Miroslav Ondráček, Karol Plank, Jozef Tapák, Peter Vojčík, 40/1964 Zb. Občiansky zákonník - kommentár. Elérhető: https://www.aspi.sk/products/lawText/13/10000/1/2#pa_460 (letöltve 2022. december 1. napján).
[49] Szlovákiában a végrendeletírásnak, és így a végrendeleti öröklésnek nincs nagy hagyománya, a hagyatéki eljárások mintegy 90%-ában az örökösöket öröklési osztályok alapján határozzák meg.
[50] Polgári Törvénykönyv, 461. § (2) bekezdés.
[51] Ján Cirák, Jaroslav Krajčo, Milan Ľalík, Ján Mazák, Miroslav Ondráček, Karol Plank, Jozef Tapák, Peter Vojčík, 40/1964 Zb. Občiansky zákonník - kommentár. Elérhető: https://www.aspi.sk/products/lawText/13/10000/1/2#pa_460 (letöltve 2022. december 1. napján).
[52] Polgári Törvénykönyv, 479. §
[53] Polgári Törvénykönyv, 473. § (1) bekezdés.
[54] Polgári Törvénykönyv, 473. § (2) bekezdés.
[55] Azaz az öröklést mindegyikük visszautasította vagy egyik sem örökölhet, vagy az örökhagyó valamennyiüket érvényesen kitagadta az öröklésből vagy nem vette őket figyelembe.
[56] Ján Cirák, Jaroslav Krajčo, Milan Ľalík, Ján Mazák, Miroslav Ondráček, Karol Plank, Jozef Tapák, Peter Vojčík, 40/1964 Zb. Občiansky zákonník - kommentár. Elérhető: https://www.aspi.sk/products/lawText/13/10000/1/2#pa_460 (letöltve 2022. december 7. napján).
[57] Uo.
[58] Polgári Törvénykönyv, 475. § (1) bekezdés.
[59] Polgári Törvénykönyv, 475. § (2) bekezdés.
[60] Polgári Törvénykönyv, 475a. §
[61] Polgári Törvénykönyv, 462. §
[62] Polgári Törvénykönyv 476. § (3) bekezdés.
[63] Polgári Törvénykönyv, 473. §
[64] Például számítógéppel.
[65] Kivéve a szőlőültetvényeket. A kivétel kapcsán lásd: Anton Martvoň: Zákaz drobenia pozemkov a ďalšie opatrenia k usporiadaniu vlastníctva pozemkov. In: Róbert Jakubáč, Ľudovít Máčaj, Anton Martvoň, Matúš Michalovič, Maroš Pavlovič, Marián Vrabko, Praktikum pozemkového práva, Bratislava, Wolters Kluwer, 2021, 104. o.
[66] A földtulajdon rendezéséhez kapcsolódó némely intézkedésekről szóló 180/1995. sz. törvény, 23. § (1) bekezdés. E ponton megjegyzendő, hogy a jogszabálymódosítás 2022. szeptember 1-je óta hatályos. 2022. augusztus 31-ig a mezőgazdasági földet érintően a korlátozás 2000 m2 volt.
[67] Zákon č. 97/2013 Z. z. o pozemkových spoločenstvách.
[68] A földközösségekről szóló 97/2013. sz. törvény, 2. § (3) bekezdés.
[69] Miközben jogképesnek (ennek kapcsán lásd a Polgári Törvénykönyv 7. §-át) és öröklésre jogosultaknak kell lenniük (például nem lehetnek kitagadottak).
[70] A szlovák Polgári Törvénykönyvet 1964-ben fogadták el, amely azóta számos módosításon is átesett. A legutóbbi nagyobb változás 1991-ben történt, amikor a magánjognak is alkalmazkodnia kellett az új demokratikus rendszerhez. Így, az évek során a Polgári Törvénykönyv átláthatatlanná és bonyolulttá vált, és mielőbbi reformra szorul.
[71] Vláda Slovenskej republiky.
[72] 13. számú kormányhatározat (uznesenie vlády Slovenskej republiky č. 13).
[73] Legislatívny zámer rekodifikácie Občianskeho práva, schválený uznesením vlády Slovenskej republiky č. 13 zo 14.1.2009.
[74] A Polgári Perrendtartás (Zákon č. 160/2015 Z. z., Civilný sporový poriadok) a Polgári Nemperes Eljárások Törvénykönyve (Zákon č. 161/2015 Z. z., Civilný mimosporový poriadok) és a Közigazgatási Perrendtartás (Zákon č. 162/2015 Z. z., Správny súdny poriadok) elfogadásával.
[75] Zákon č. 513/1991 Zb., Obchodný zákonník.
[76] Štépán Štarha, Štefan Potočňák, Milan Černaj: Pripravovaná rekodifikácia záväzkového práva - (r)evolúcia v slovenskom súkromnom práve. Rekodifikačné noviny, 2/2019, 2. o. Elérhető: https://www.havelpartners.cz/wp-content/uploads/2019/04/hp_sk_rekodifikacne_novinky_02_2019.pdf (Letöltve: 2022. december 9. napján).
[77] Andrea Andrášiová, Edmund Horváth, Civilný mimosporový poriadok - komentár. Bratislava, 2016. Elérhető: https://www.aspi.sk/products/lawText/13/45438/1/2#pa_158 (letöltve 2022. december 9. napján).
[78] Zákon č. 161/2015 Z. z., Civilný mimosporový poriadok.
[79] A Polgári Nemperes Eljárásról szóló 161/2015. sz. törvénykönyv, 158. §
[80] A Polgári Nemperes Eljárásról szóló 161/2015. sz. törvénykönyv, 161. § (1) bekezdés.
[81] A Polgári Nemperes Eljárásról szóló 161/2015. sz. törvénykönyv, 161. §
[82] Ennek kapcsán lásd a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának PL. ÚS 12/2019. sz. határozatát.
[83] Ennek kapcsán lásd az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikk (1) bekezdését.
[84] Zákon č. 220/2004 Z. z. o ochrane a využívaní poľnohospodárskej pôdy.
[85] Lucia Palšová, Anna Bandlerová, Zuzana Ilková, Succession and Transfer of Agricultural Land Holding -Evidence from Slovakia. Journal of Agricultural and Environmental Law, 33/2022, 136. o.
[86] János Ede Szilágyi, Hajnalka Szinek Csütörtöki, Slovakia: Open Land Market and No Restrictions. In: János Ede Szilágyi (ed.), Acquisition of Agricultural Lands - Cross-border Issues from a Central European Perspective. Miskolc-Budapest, 2022, 271. o.
[87] Peter Valent, Igor Tkačivský, Problém rozdrobenosti vlastníctva pôdy na Slovensku a jeho riešenie, IstroAnalytica, 2020, 11. o.
[88] Uo. 11. o.
[89] Szlovák Köztársaság Alkotmánya, 20. cikk (4) bekezdés.
[90] A mezőgazdasági földek öröklésével kapcsolatban - kitekintéssel a nyugat-európai országokra - lásd: Hornyák Zsófia, A mezőgazdasági földek öröklése. Miskolc, 2019.
[91] Lucia Palšová, Anna Bandlerová, Zuzana Ilková, Succession and Transfer of Agricultural Land Holding -Evidence from Slovakia. Journal of Agricultural and Environmental Law, 33/2022, 131. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD hallgató, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola; kutató, Magánjogi Kutatási Főosztály, Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet, Budapest.
Visszaugrás
