https://doi.org/10.59851/jk.80.0708.5
Büntető igazságszolgáltatási rendszerünk indeterminisztikus tanokra épült, vagyis a szabad akarattal rendelkező egyén erkölcsileg helytelenített cselekvése képezi a jogi felelősség alapját. Mind az etikában, mind a jogelméletben egyfajta toposszá lett az az állítás, hogy az akaratszabadság elvetése kizárja a felelősségre vonás lehetőségét, valamint a cselekvés erkölcsi megítélését. A determinizmusból szükségszerűen következik a büntetőjog elvetése? Milyen következtetésekre vezeti világnézetük azokat a jogtudósokat, akik a bűnelkövetést szükségszerűen meghatározott cselekvésnek vélik? A magyar jogirodalom determinisztikus tanokat valló szerzőinek csak elenyésző hányada tartotta világnézetével összeférhetetlennek a klasszikus beszámítástant, többségük a kettő összeegyeztetésére törekedett.
Tárgyszavak: felelősség, beszámítás, akaratszabadság, dialektikus determinizmus
Criminal justice is grounded in indeterministic doctrines. The foundation of legal responsibility lies in the morally wrongful act committed by the perpetrator, executed with free will. In both ethics and legal theory, it is a well-established notion that the denial of free will precludes liability and the moral judgement of actions. Does determinism necessarily entail the rejection of criminal law? What are the consequences of considering a crime a necessarily determined action? Legal philosophers with deterministic views have primarily sought to reconcile criminal liability with determinism. In order to achieve this, many of them set out to develop a theory of legal responsibility independent of free will.
Keywords: legal responsibility, dialectic determinism, free will
Büntetőjogunk ma is érvényesülő felelősségtana a jó és rossz között választani képes emberi lény legalább részben szabad döntésére alapozza az egyéni felelősséget. A szabad akaratra alapított beszámítástan következménye, hogy az akarat szabadságát érintő tudományos és filozófiai elméletek, valamint kutatási eredmények alapjaiban határozzák meg a felelősségről való gondolkodást. Ez képezi modern büntetőjogunk egyik jól ismert és gyakran hivatkozott alapproblémáját: az elmúlt évszázadok büntetőjog-elméletének története lényegében az indeterminizmus-determinizmus ellentétpárja mentén is felvázolható. A létező büntetőjogi praxis ugyanakkor a klasszikus tanok megjelenése óta - az okkereső szemléletnek köszönhető változásokkal kiegészítve - következetesen érvényesíti az indeterminista felelősségtant.[1]
A szabad akarat kérdése a 21. században talán még aktuálisabb, mint valaha. A természettudományok egyes képviselői minden eddiginél keményebb ostrom alá vették a szabad akarat képzetét,[2] s noha a vita kimenetele még közel sem dőlt el,[3] a jogtudományban máris számos elméleti és gyakorlati kérdést vetett fel. Napjainkban a büntetőjog-elmélet egyik népszerű témája az ún. "neurodeterminista" kihívás, melynek alapállítása, hogy az emberi magatartást tudattalan neurológiai folyamatok határozzák meg.[4] Ha a tudományos disputa eredményével és annak jogrendszerünkre gyakorolt hatásával kapcsolatban bizonytalanságot érzékelünk is, egy dologban biztosak lehetünk: nincs cselekvési szabadságunkra nézvést olyan felfogás, aminek alapján ne épült volna felelősségelmélet a büntetőjog irodalmában.
- 340/341 -
Milyen következtetésekre vezeti világnézetük azokat a jogtudósokat, akik a bűnelkövetést szükségszerűen meghatározott cselekvésnek vélik? A kérdés megválaszolása érdekében vessünk egy pillantást a jogirodalom gazdag példatárára - pontosabban annak egy szegmensére! A magyar jogtörténet egy olyan korszakát teszem vizsgálat tárgyává, amikor az ideológiai áthatottság okán a determinizmus - illetve annak egy bizonyos válfaja - hegemón helyzetben volt a jogirodalomban. A szocialista büntetőjog-elmélet alaptétele a dialektikus materialista determinizmus volt, amelynek a klasszikus beszámítástannal való összeegyeztethetősége jelentős szakirodalmi vita tárgyát képezte. Nem is annyira a kettő összeegyeztetésének lehetősége, hanem annak mikéntje állt a diskurzus középpontjában. Kevesek helyezkedtek ugyanis arra az álláspontra, hogy determinista nézeteik következetes képviselete a klasszikus büntetőjog elvetését eredményezné.
A szükségszerű meghatározottság tételének elismerése és a döntési szabadságra alapított felelősség - legalábbis látszólagos - ellentmondása a magyar nyelvű jogtudomány képviselőit különböző következtetésekre, a kettő kibékítésének különböző útjaira vezette. Ezekből az ellentmondás feloldására szánt logikai műveletekből mutatok be hatot, amelyekre - elvonatkoztatva a dialektikus materializmustól - a determinista talajon legitimált büntetőjogi felelősség alaptípusaiként, mondhatni modelljeiként tekintek. Nem állítom, hogy a felsorolás kimerítő jellegű, az általam megismert és a későbbiekben részletezett elméletek kategorizálására azonban hiánytalanul alkalmas.
Mindezek előtt azonban elkerülhetetlennek tartom annak a klasszikus büntetőjogi felelősségelméletnek az ismertetését, amelynek a determinista felfogás a kihívását jelentette.
A 18. század második felében létrejött klasszikus büntetőjogi iskola felelősségi rendszere indeterminista alapokra épült, vagyis azon elképzelésre, hogy az elkövető választhat a jó és a rossz, az ösztönös indulat és a kötelezettségei között. Büntetni eszerint csak akkor lehet, ha "a jogellenes eredmény utolsó létoka a tettes szabad önkényében foglaltatik".[5] A felelősségre vonás éppen ezért megkövetelte a bűnösség felismeréséhez szükséges képességet, vagyis a cselekvés tényleges szabadságát, amely külső (kényszertől és fenyegetéstől mentes cselekvés), valamint belső (meghatározott szintű testi és pszichikai fejlettség és egészség) tényezők függvénye.[6] Ha a szellemi tehetség vagy a testi erő oly mértékben korlátozott, hogy nélküle lehetetlen az akarat szabad eltökélése, akkor hiányzik a "betudás képessége", amely lehetővé teszi a jó és a rossz, a jogos és a jogtalan közötti választást.[7] Finkey Ferencz szerint a szabadság alatt azt kell érteni, hogy az egyén a késztető és visszatartó indokokat öntudatosan megbírálhatja, és azokat lelki egyénisége szerint követheti.[8] A büntetőjogi dogmatika nyelvére lefordítva az eddig írtakat: a büntető törvényi tényállás alanyi oldala maga az akarat, ami a bűnösség alapja. Bűncselekmény alanyává tehát csak az akaratát érvényesíteni képes lény válhat, aki képes a hozzá intézett parancsot felfogni és cselekedeteivel ahhoz alkalmazkodni.[9]
Irk Albert úgy fogalmaz, hogy "a cselekvő alanynak olyan képességei vannak, mely alapján a cselekményről az értékelésünket a cselekvő alanyra vihetjük át".[10] Az értékelés átvitele azért lényeges mozzanat, mert a beszámítás eredeti (mondhatni lélektani vagy kapcsolatteremtő) jelentéstartamához vezet, ilyen értelemben "beszámítani valamit" annyit tesz, mint valamit összefüggésbe hozni valami mással, vagyis egy cselekményt egy személy cselekményei közé sorolni.[11] Ennek alapján közömbös, hogy a cselekményt aztán milyen normarendszernek vetjük alá, vagy hogy az alávetésnek pozitív vagy negatív eredménye lesz-e, a beszámíthatóság ugyanis független attól az értékeléstől, amelyet a cselekmény kaphat. A lélektani beszámítást követően - és annak alapján - lehet értékelni az adott magatartást, vagyis meghatározott - erkölcsi, vallási, jogi stb. - normarendszernek megfeleltetni. Ebben az értelmezésben a (normatív) beszámítás már magát a felelősségre vonást jelöli, vagyis azt a helyzetet, amidőn az egyén helytáll a közösség előtt a normaszegésért. Ha pedig az alkalmazott normarendszert leszűkítjük a büntetőjogi szabályozásra, akkor megkapjuk a büntetőjogi beszámítást. Vagyis a beszámítás szűkebb fogalma a büntetőjogi felelősségre vonással, a beszámíthatóság pedig az egyén és cselekménye közötti, az állami büntetőhatalom beavatkozásának feltételeként meghatározott állapot fennállásával egyenlő. A felvázolt két megközelítésről elmondható, hogy a lélektani beszámítás feltétele a normatív beszámításnak, hiszen utóbbi már abból indul ki, hogy az adott cselekményt adott személyhez lehet kötni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
