A döntés: a 6/2018. számú munkaügyi elvi határozat (EBH 2018.M.6.)
Az alábbiakban ismertetett döntés (a Kúria 6/2018. számú munkaügyi elvi határozata)[1] alapvetően érinti a szakszervezetek kollektív szerződéskötési képességét. A döntés megállapítja egy kollektív szerződéskötési képességgel nem rendelkező szakszervezet szerződéskötési képességét, és a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseire támaszkodva kimondja, hogy a kollektív szerződés megkötésében részes felet a módosításából jogszerűen nem lehetett volna kizárni. Hangsúlyozandó, hogy a Kúria az első és másodfokon eljárt bíróságok ítéletét megváltoztatta, dogmatikai-értelmezési ellentmondásoktól nem mentesen. Ezen ellentmondásokra kívánja felhívni a figyelmet a tanulmány.
1. A döntés alapjául szolgáló tényállás
2. Az első- és másodfokú döntések
3. A Kúria döntése
4. Következtetések
5. Kritikai megjegyzések
Az I. rendű alperes munkáltatónál 2010. március 1-jétől kollektív szerződés jött létre, amelyet a munkáltató mellett a II., III. és IV. rendű alperes szakszervezetek írtak alá szerződő félként, valamint a felperessel együtt két másik (a perben nem álló) szakszervezet, azzal a megjegyzéssel, hogy az abban foglaltakkal egyetértenek. A kollektív szerződést az alperesek 2012. szeptember 11-én módosították. A módosítást a felperes szintén azzal írta alá, hogy az abban foglaltakkal egyetért.
A felperes szakszervezetnek az I. rendű alperes munkavállalói közötti taglétszáma 2015. január 1-jén 98 fő volt, de a létszám a munkavállalók tíz százalékát 2012. július 1-jétől folyamatosan nem érte el.
A per előzményeként korábban folyamatban volt perben a munkaügyi bíróság 2010. szeptember 7-én jogerőre emelkedett ítéletével megállapította, hogy a felperes teljes jogú kollektív szerződést kötő félként részese volt a 2010. március 1-jei kollektív szerződésnek.
A felperes 2014. november 7-én ismét pert kezdeményezett, és keresetet terjesztett elő a közigazgatási és munkaügyi bíróságnál, amelyben kérte annak megállapítását, hogy kollektív szerződéskötési és felmondási jogosultsággal rendelkezik a 2010. február 2-án kelt kollektív szerződés tekintetében, egyúttal szerződést módosító félként részese a 2012. szeptember 11. napján kelt szerződés módosításának is.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 276. § (2) bekezdés a) pontja alapján arra, hogy a szakszervezet kollektív szerződés kötésére jogosult, ha a munkáltatónál munkaviszonyban álló tagjainak száma eléri a munkáltatóval munkaviszonyban álló munkavállalók létszámának tíz százalékát.
A továbbiakban utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybaléptetésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Mth.) 15. § (1) bekezdésére, amely szerint a kollektív szerződés, ha a kollektív szerződést kötő szakszervezet vagy szakszervezeti szövetség az Mt. 276. § (2)-(3) bekezdése alapján nem jogosult kollektív szerződés kötésére, 2013. január 1-jén hatályát veszti. A szerződéskötési jogosultság tekintetében a 2012. január 1-jei taglétszám az irányadó. Az Mth. 15. § (2) bekezdése szerint az (1) bekezdés hatályt vesztő rendelkezését több szakszervezet által kötött kollektív szerződés esetén akkor kell alkalmazni, ha az Mt. 276. § (2)-(3) bekezdése alapján az egyik szakszervezet sem jogosult kollektív szerződés kötésére.
- 50/51 -
A bíróság megállapította, hogy a peres felek között nem volt vitás az a tény, miszerint a felperes nem rendelkezik az Mt. 276. § (2) bekezdés a) pontja szerint az I. rendű alperesi munkavállalók adott létszáma legalább tíz százalékának megfelelő taglétszámmal. A felperes ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a kollektív szerződés létrejöttekor, 2010. március 1-jén az akkor hatályos jogszabály rendelkezései szerint kollektív szerződéskötési képessége volt, ebből pedig az következik, hogy a szerződés megkötése vagy módosítása során is szerződő félként eljárhat.
Az adott szakszervezet kollektív szerződéskötési és ebből következően szerződésmódosítási és felmondási jogosultságát mindig ezen módosítás vagy felmondás, illetve szerződéskötés időpontjában hatályos jogszabály rendelkezései szerint kell vizsgálni, a felperes pedig a 2012. évi I. törvényben meghatározott kollektív szerződéskötési képességgel nem rendelkezik.
Az Mt. 272. § (2) bekezdése olyan objektív feltételt rendel alkalmazni, amely feltételt a kollektív szerződéskötési képesség megítélésekor nem lehet figyelmen kívül hagyni. Azt a tényt pedig, hogy a szakszervezet rendelkezik-e kollektív szerződés megkötéséhez, módosításához feljogosító feltételekkel, csak az annak időpontjában hatályos jogszabályok rendelkezései szerint lehet vizsgálni.
Az alperesi érveléssel ellentétben, a bíróság az Mth. 15. § (1)-(2) bekezdése rendelkezéseinek azért nem tulajdonított jelentőséget, mert nem vitásan a kollektív szerződésnek részese volt olyan szakszervezet, amely az új jogszabályban meghatározott feltételeket is teljesítette, így a kollektív szerződés hatályban maradt. Az Mth. 15. §-ának annyiban van jelentősége, hogy abból is azon jogalkotói szándékra lehet következtetni, hogy nem kívánta azt, miszerint olyan szakszervezet által kötött kollektív szerződés hatályban maradjon, amelyet a feltételekkel nem rendelkező szakszervezet kötött meg, tehát a feltételekkel nem rendelkező szakszervezeteket a korábbi jogszabály hatálya alatt kötött kollektív szerződésből kívánta kizárni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék az elsőfokon eljárt bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 254. § (3) bekezdése alapján, annak helyes indokainál fogva hagyta helyben.
A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel kiemelte, hogy alaptalanul hivatkozott a felperes a 2012. július 1-jét megelőző időszakban hatályos Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: 1992. évi Mt.) szabályaira, illetőleg az azon alapuló korábbi ítélkezési gyakorlatra, aminek értelmében a felperes a kollektív szerződés megkötésében félként vett részt.
A 2012. július 1-jétől hatályos Mt. 276. § (2) bekezdése ugyanis a kollektív szerződéskötési jogosultság (képesség) feltételeit megváltoztatta, azt tíz százalékos taglétszámra vonatkozó feltételhez kötötte. Ennek a per tárgyát képező kollektívszerződés-módosítás időpontjában a felperesi szakszervezet nem vitatottan nem felelt meg. Az a tény, hogy a felperes az 1992. évi Mt. rendelkezései alapján szerződést kötő félként részese volt a 2010. március 1-jétől hatályos kollektív szerződésnek, közömbös a jelen jogvita elbírálása szempontjából, mivel a jogszabályváltozás folytán a kollektív szerződéskötési képességét a felperes elveszítette, így a korábban megkötött kollektív szerződés módosítására sem rendelkezhet jogosultsággal.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
