Az ENSZ-nek a Gyermekek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt és az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett Egyezménye (a továbbiakban: New York-i Egyezmény) már a Preambulumában kinyilvánította, hogy a családnak a társadalom alapvető egységeként és valamennyi tagja fejlődésének és jólétének természetes környezeteként meg kell kapnia azt a védelmet és támogatást, amelyre szüksége van ahhoz, hogy a közösségben szerepét maradéktalanul betölthesse, hogy a gyermek személyiségének harmonikus kibontakozásához szükséges, hogy családi környezetben, boldog, szeretetteljes és megértő légkörben nőjön fel.
A New York-i Egyezmény rendelkezéseinek a figyelembevételével került megalkotásra a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.), továbbá a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. számú rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) és még számos a család, a gyermekek védelmére, jogaiknak biztosítására hivatott jogszabály.
A Gyvt. külön hangsúlyt helyez a gyermek saját családjában történő nevelkedésének biztosítására, e körben is meghatározza a gyermeki jogokat, azok védelmének rendszerét, valamint a szülői jogokat és kötelezettségeket.
A Gyvt. 6. § (1) bekezdése a gyermeki jogok körében elsőként emeli ki, hogy "A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, egészséges felnevelkedését és jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez" és a 12. § (1) kimondja, hogy "A gyermek szülője jogosult és köteles arra, hogy gyermekét családban gondozza, nevelje és a gyermeke testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltételeket - különösen a lakhatást, étkezést, ruházattal való ellátást -, valamint az oktatásához és az egészségügyi ellátásához való hozzájutást biztosítsa".
A Gyvt. 7. § (1) bekezdése e jog biztosítékául úgy rendelkezik, hogy, hogy "A gyermek szüleitől vagy más hozzátartozóitól csak saját érdekében, törvényben meghatározott esetekben és módon választható el."
A gyermek és a szülők - akaratuk ellenére történő -"elválasztásának" lehetőségét a Gyvt. X. fejezete az ideiglenes hatályú elhelyezés, a XI. fejezete pedig a nevelésbe vétel szabályainak a meghatározásával teremtette meg.
A szabályozás a közelmúltig, nagyjából megfelelt a New York-i Egyezmény 9. cikke 1. pontjának, amely kimondja, hogy "Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy a gyermeket szüleitől, ezek akarata ellenére, ne válasszák el, kivéve, ha az illetékes hatóságok, bírói felülvizsgálat lehetőségének fenntartásával és az erre vonatkozó törvényeknek és eljárásoknak megfelelően úgy döntenek, hogy ez az elválasztás a gyermek mindenek felett álló érdekében szükséges."
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) megalkotása és hatályba lépése szükségessé tette a Gyvt. szabályainak felülvizsgálatát is, amely azonban az ideiglenes hatályú elhelyezés tekintetében az addig kialakult jogorvoslati rendet a gyermeki és szülői jogok, valamint a New York-i Egyezmény idézett 9. cikkének figyelmen kívül hagyásával, alapvetően változtatta meg.
A gyermek átmeneti és tartós nevelésbe vétele esetén töretlenül érvényesül a bírói felülvizsgálat lehetősége, míg az ideiglenes hatályú elhelyezés egyes eseteiben még közvetett módon sem kerülhet sor nemhogy a bírói felülvizsgálatra, de más jogorvoslatra sem. Ez - amellett, hogy az előbbiekben említett New York-i Egyezmény, valamint a gyermeki és a szülői jogok kinyilvánított védelmét sérti - erőteljes alkotmányossági aggályokat is felvet.
Ennek bemutatására indokolt a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezésének jogi szabályozását és az ideiglenes hatályú elhelyezéssel kapcsolatos jogalkalmazói gyakorlatot bemutatni a közelmúltban e témában folytatott ügyészi vizsgálat tapasztalati alapján.
A Gyvt. 72. § (1) bekezdése értelmében a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezésének akkor van helye, "Ha a gyermek felügyelet nélkül marad vagy testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését családi környezet vagy önmaga súlyosan veszélyezteti, és emiatt azonnali elhelyezése szükséges,... "
A Gyvt. 72. § (2) bekezdése értelmében "Az ideiglenes elhelyezést megalapozó súlyos veszélyeztetettségnek minősül a gyermek olyan bántalmazása, elhanyagolás, amely életét közvetlenül veszélynek teszi ki, vagy testi értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődésében jelentős és helyrehozhatatlan károsodást okozhat." Az idézett rendelkezést a Korm.r. 95. §-ának 2006. január 1. napjától hatályos (1) bekezdése azzal egészíti ki, hogy "Az ideiglenes hatályú elhelyezést megalapozza
a) a gyermek súlyos veszélyeztetettsége,
b) a gyermek által tanúsított olyan magatartás, amely életét közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi, szellemi, értelmi, érzelmi fejlődésében jelentős és helyrehozhatatlan károsodást okozhat,
c) a bíróság szülői felügyeletet megszüntető határozata, amennyiben annak hatálya a később szülte-tett gyermekre is kihat,
d) a szülő gyermekének ismeretlen személy általi örökbefogadásához való hozzájárulás."
Az ideiglenes hatályú elhelyezés kivételes gyermekvédelmi intézkedés, amelynek - a Korm.r. 95. § (1) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott eseteket kivéve (ezeket megfontolandó lett volna inkább a Gyvt. szabályai között elhelyezni) - csak akkor van helye, ha a gyermek a családjában, környezetében olyan súlyosan veszélyeztetett, vagy saját magát olyan súlyos veszélyhelyzetbe sodorja, hogy a családból való azonnali kiemelése és a róla történő gondoskodás azonnal indokolt. Az ideiglenes hatályú elhelyezéssel a gyermek sajátos helyzetbe kerül, mert a vele kapcsolatos szülői felügyeleti jog elemei közül a szülő
- gondozási-nevelési joga szünetel, míg
- a szülő törvényes képviseleti joga általában fennmarad, amely azzal jár, hogy a gyermek törvényes képviseletét olyan személynek kell, vagy kellene ellátnia, akinek gondozása alól - súlyos veszélyeztetettsége miatt - a kiskorút el kellett vonni.
Az ügyészi vizsgálat tapasztalatai szerint - amely több mint 100 eljárást elemzett - az ügyek túlnyomó többségében a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezésének a feltételei fennálltak, azok egy részében azt szinte vizsgálni sem kellett, mert maguk a "történések" már egyértelműen a gyermekek elhanyagolására, súlyos veszélyeztetettségükre utaltak. Előfordult azonban, hogy az önkormányzat jegyzője, vagy a gyámhivatal az ideiglenes hatályú elhelyezésről a súlyos veszélyeztetettség aggálytalan megállapítása nélkül döntött, illetve nem vette észre, hogy az ideiglenes hatályú elhelyezést a szülők nevelési problémáinak megoldása, a gyermek fegyelmezése eszközének tekintették, vagy a kamaszodó gyermek a gyámhatóságot eszközként vette igénybe ahhoz, hogy a szülői felügyelet alól magát kivonja, de esetenként azt más gyámhatósági intézkedés helyett is alkalmazták. Pl.:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
