Egy a múlt évben első fokon általam elbírált ügyben kézhez vett - helyben hagyó Legfelsőbb Bírósági végzés1 egy zálogjogi ranghely tárgyában előterjesztett felülvizsgálati kérelem nyomán - mely kérelem alapgondolata az volt, hogy a 2001 előtt keletkezett vagyont terhelő zálogok nem egyenrangúak a később keletkezettekkel, és a ranghelyek sorrendje tekintetében a korábbi, második zálogjogi novella előtti bejegyzések esetében csak a rögzítés időpontja lehet irányadó a végrehajtási sorrend tekintetében - az alábbiakat szögezte le:
"A vitatott jogkérdés eldöntésénél abból kell kiindulni, hogy a Ptk. a vagyont terhelő zálogjogot a zálogjogok egyik fajtájaként szabályozza. A perbeli vagyont terhelő zálogjog a Ptk. 260. §-ának (2) bekezdés szerinti alakítással és a közjegyzői nyilvántartásba való bejegyzéssel létrejött és ugyanolyan abszolút hatállyal bír, és ugyanolyan kielégítési elsőbbséget biztosít a Ptk. 250. §-a alapján, mint a többi zálogjog fajta. ... A zálogjogosult nyilatkozatával történik meg a vagyont terhelő zálogjog egyesítése, konkretizálása, de ezzel nem egy új zálogjogi jogviszony jön létre, hanem csupán a zálogjog fajtája változik meg. Ezért a konkretizálás miatt a vagyont terhelő zálogjog által elfoglalt ranghely sem változhat meg."2 Korábban is lépés lett volna a pontosabb szabályozás a jogalkotónak, nagy ugrás a magamfajta egyszerű jogalkalmazónak az egyértelmű, immár harmadik egy irányba mutató döntés.
A vagyont terhelő zálog természetéről, már sokan sokféleképpen értekeztek, de a teljesség kedvéért magam is eszközlök némi magyar és némi nemzetközi kitekintést az emlékezet frissítése okán.
Könnyű a dolgunk a 2001. szeptember 01. napjától hatályos Ptk. 266. § (3) bekezdése foglalt rendelkezés óta, amely egyértelműen meghatározza, hogy a vagyont terhelő zálogjoga, illetve az átalakító jognyilatkozattal létesített zálogjoga alapján a zálogjogosult, a vagyon terhelő zálogjog bejegyzésének időpontja szerinti ranghelyen gyakorolhatja a kielégítési jogát. Ezt megelőző időszakban alapított jelzálogok tárgyában viszont élénk volt a vita, hogy mikor is keletkezik a zálogjog, és milyen ranghely illeti meg a korábbi időpontban bejegyzett, utóbb rögzített zálogjogot. Bírósági döntések hiányában a jogirodalom próbált válaszokat adni, néha ellentéteseket. Ezekből bővebb gyűjtemény található egyebek mellett Dr. Kukoda Beáta "A zálogjog aktuális kérdései" című 2000. év decemberében készült szakdolgozatában.3
A későbbi bírósági döntések által igazolt vélemény szerint a "kristályosítás - nem hoz létre a felek között új zálogjogot, pusztán....egyediesít.... - a vagyont terhelő zálogjog biztosította ranghelyen kell, hogy megillesse a zálogjogosultat."4
Másik azonos gyökerű álláspont szerint "...a lebegő zálogjog kikristályosítása nem a zálogjog keletkezését jelenti, hanem az a hitelező igényérvényesítésének módja."5
Kissé egyszerűsítve, megkockáztatható, hogy az inkább a gyakorlat igényei felől közelítő jogalkalmazók kezdettől fogva a fenti álláspontot vallották, míg az elméleti megközelítés hívei a többi zálogjogtól eltérő jogosultságként tekintettek a vagyont terhelő zálogra.
Az utóbbi álláspontot valló szerzők 2001 előtt elvi alapokon állva nem tudták elfogadni a vagyont terhelő zálogjogot egyenértékű - a bejegyzésre visszaható hatályú zálogjogként, mely véleményt dr. Anka Tibor foglalta össze a legvilágosabban, akként, hogy "a vagyont terhelő zálogjog zálogjogi opció... A vagyonterhelő zálogjoggal a zálogjogosult egy olyan facultasra, egyoldalú hatalmasságra tesz szert, melynek alapján a vagyont terhelő zálogjognak a kielégítési jog megnyíltával konkrét dolgokat immár valóságos jelleggel a terhelő zálogjoggá alakítása esetén, egyoldalú nyilatkozattal megválaszthatja azt, hogy a vagyonterhelő zálogjogát, mely vagyontárgyakat ... és milyen jelleggel ... terhelő zálogjoggá akarja átalakítani."6
Másik szerző szerint ezen új EBRD modelltörvény által is közvetített angolszász gyökerű jogintézmény annyira idegen a magyar jogtól, hogy nem is tekinthető a többi zálogfajtával egyenértékű jognak, különösen nem a "lebegő - stádiumában" ekkor ugyanis "csak egy "készenléti" állapotban van és így nem is szolgálhat kielégítés alapjául".7 Folytatva a gondolatot, "az az elképzelés, hogy a rögzítéskor a zálogjog keletkezése és ebből következően a ranghely szempontjából a vagyont terhelő zálogjog bejegyzésének időpontja legyen a mérvadó, ellentétes a vagyont terhelő zálogjog természetével."8 A szerző álláspontjának alátámasztására közjegyzői tekintélyt is idéz a Gazdaság és Jog 1998/1. számának 15. oldaláról. A teljességhez tartozik, hogy a 2000. évi módosítás nyomán utóbbi szerző álláspontja is változik, "a megterhelt vagyonba tartozó ingóságon később más javára alapított jelzálog a fentiekből következően nem "előzhet be". Ennek kimondásával ...egyetértek. A döntő lökést a véleményem változtatásához az adta, hogy a megterhelhető vagyonrész definíciója megváltozott, így most már majd egyértelműen meg lehet tudni a nyilvántartásból, hogy mi van megterhelve, mi nincs."9
Bővebben lásd Anka Tibor idézett írását egyebek mellett a jogi értelembe vett vagyon és a dologöszszesség fogalmának elválasztásáról, minek nyomán "lehetséges azt megoldani, hogy visszamenőleg adjon kielégítési jogot" - a vagyont terhelő zálogjog.10
A bevezetőben idézett döntés, melynek két alább idézett előfutára is volt, lezárni látszik a több éves szakmai vitát, melyre az adott alapot, hogy a korábbi "szabályozás nem fordított gondot az átalakítással létrehozott zálogjogok rangsorára, és ezzel komoly vitára adott alkalmat".11
A kérdés kapcsán korábbi, meghatározó döntés a BH 2004. 5.192. (Szegedi Ítélőtábla Fpkf. I. 30. 083/2003. sz.), amely felszámolási eljárás kapcsán kialakult jogvitát döntött el, mely jogvita arra irányult, hogy az ún. lebegő zálogjog esetében teljes értékű zálogjognak tekinthető az át nem alakított lebegő zálogjog, vagy annak jogosultja csak olyan lehetőséggel bír, hogy az általa megjelölt vagyontárgyakon létrehozza a zálogjogot a rögzítés időpontjának megfelelő ranghelyen. Az ügyben eljárt táblabíróság rögzíti, hogy a zálogjog érvényes létrejöttét a 2001. április 11. napján hatályos Ptk. szabályozás alapján kellett eldönteni.
A bírósági döntés szerint "a vagyont terhelő zálogjog egyenértékű a többi zálogjoggal, ideértve a kézi zálogjogot, jelzálogjogot, jogot és követelést terhelő zálogjogot. Ezért az Adós vagyonának meghatározott része felett lebegő zálogjoggal biztosított követelés éppúgy privilegizált, mint a többi zálogjoggal biztosított követelés." A döntést már többen feldolgozták. Bodzási Balázs "Néhány szó a keretbiztosítéki vagyont terhelő jelzálogjogról" című értekezésében egyebek mellett akként pontosítja a vagyont terhelő zálogjog egyenjogúságát vitató nézeteket, hogy szerintük "a vagyont terhelő zálogjog valójában nem zálogjog, csak egy speciális előjog, - ha úgy tetszik opció -, arra vonatkozóan, hogy a jogosult utóbb konkrét vagyontárgyakat terhelő zálogjogokat hozhat létre".12
Az idézett szerző által vizsgált másik határozat az Ítélőtáblai Határozatok 2004. 2. szám 59. jogeset (Szegedi Ítélőtábla Fpkf. I. 30. 002/2003.), melynek eldöntése azonos indokok alapján a fentiekben idézett módon történt, így az alábbiakban csak a legfontosabb megállapításokat rögzítem.
A vagyont terhelő keretbiztosítéki jelzálogjog a Közjegyzői Kamaránál vezetett nyilvántartásba való bejegyzéssel érvényesen létrejön. Az ezt követően megindult felszámolási eljárásban a zálogjoggal biztosított követelést a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába kell sorolni, akkor is, ha a jogosult a felszámolás kezdő időpontjáig átalakító nyilatkozatot nem tett. Az úgynevezett "lebegő" zálogjog egyenértékű a többi zálogfajtával, ezért a lebegő zálogjoggal biztosított követelés éppúgy privilegizált, mint a többi zálogfajtával biztosított követelés.
A kérdés részletesebb, nagyobb áttekintésű ismeretéhez talán nem felesleges egy kis nemzetközi történeti visszatekintés, bár ennek is van előzménye e lap hasábjain is, hiszen Dr. Steiner Erika " A vagyont terhelő zálogjog és történeti gyökerei" című cikkében már érintette e témát.13 Tovább előzmény Hanák András írása a Gazdaság és Jog 1999. év szeptemberi számában.14 Ugyanakkor a legtöbb tárgyban biztosított anyagért a CEU tanárának Tajti Tibornak tartozom köszönettel. A jogintézmény gyökere angolszász eredetű, és mint ilyen - bírói döntések által alakult ki. "Az első áttörés a Holroyd v. Marshall döntés volt a 1862-ből, amelyben az equity alapján állva elismerték a zálogjogot újabb jogi aktus nélkül is, olyan vagyonon, amely a jelzálogjog megszerzése után került a zálogkötelezett tulajdonába."15 A zálogjog egy malom gépészeti berendezéseit terhelte, és a bíróság megállapította, hogy a zálogjog kiterjed a zálogkötelezettség keletkezését követően a kötelezett birtokába került eszközökre is.
"A kérdés az volt, hogyan hozható egy nevezőre a hitelező biztonság iránti igénye az adós azon igényével, hogy szabadon rendelkezzen azon eszközeivel, melyeket a rendes üzletmenet során forgat."16 A kérdésre adott válaszból megállapíthatjuk, hogy önbecsülést is tanulhatunk angol kollegáinktól, hiszen az idézett szerző szerint:
"The answer was the floating, charge a further manifestation of the English genius for harnessing the most abstract conceptions to the service of commerce"17
Következő mértékadó döntés az előző után 8 évvel látott napvilágot elnevezése "Re Panama, New Zealand and Australian Royal Mail Company." Ebben a döntésben a bíróság megállapította, hogy a vállalkozás kifejezés alatt nemcsak egy cég üzleti bevétele értendő, hanem jelenlegi és jövőbeni vagyona is. A hitelező ugyan nem befolyásolhatja a cég üzletvitelét, amíg felszámolás nem indul, viszont ha elindul a felszámolás jogosult jogait oly módon érvényesíteni, hogy azzal megelőzi a többi hitelezőt.18 Tajti idézi még az Illingworth v. Houldsworth (1904), Re Yorkshire Woolcombers Association Ltd. Federated Cooperatives Ltd. V. Blesse döntéseket is.
Ezt követően több hasonló döntés is született, minek nyomán fogalom-meghatározási kísérletek is történtek. Ezek közül az egyik három fő összetevőjét rögzíti a fogalomnak, az első, hogy a társaság jelenlegi és jövőbeli vagyonán hozzák létre a jelzálogjogot, a második, hogy a zálogtárgy a társaság gazdálkodása folytán folyamatosan változik, a harmadik, hogy amíg további lépésekre nem kerül sor a hitelező részéről a társaság zavartalanul folytathatja a tevékenységet.19
Alaposabb történeti böngészés helyett még két gondolat tűnik kiemelésre érdemesnek. Az egyik a már sokat idézett Sir Roy Goode-tól származó megjegyzéssel érintett viszony az angol floating charge és az USA-béli szabályozás között. Az Államokban az U.C.C20 tartalmazza a kereskedelmi ügyletek biztosítékaira vonatkozó szabályozást, mely kereskedelmi kódexet még Luisiana (melynek jogrendszere a Code Napoleon árnyékában fejlődött) állam is elfogadott.21 Gretton legfontosabb különbségként az angol és az amerikai szabályozás között azt határozza meg, hogy a lebegő zálog (angol megoldás) ingatlanokra is kiterjedhet, míg, a U.C.C. szerinti "security interest" nem. Következő különbség, hogy a floating charge jogosultjai csak hitelezők lehetnek, az utolsó Gretton által megjelölt különbség - legalábbis volt a 2002-es Enterprise Act bevezetéséig -, hogy a lebegő zálogjog jogosultja "recivert" nevezhetett ki bírósági eljárás nélkül a cég élére, az igazgatóság helyére biztosítandó követelése megtérülését.22 Csak megjegyzem, hogy míg Hanák András ajánlja a jogász olvasóknak, "ne becsüljék le a biztosítéki megbízott jogállása megteremtésének jelentőségét"23, addig a sokat idézett Gretton nem igazán lelkesedik a megoldásért. Angliára vonatkozó elemzésében rögzíti, hogy a "receiver", aki fordítható biztosítéki megbízottnak is, vehet, eladhat, felvehet, kirúghat, tehát irányíthatja a céget, miközben helyén marad a management is, sőt esetleg felszámolót is rendelnek ki. A szerző szerint sem meglepő, ha ezen a külföldi szemlélő elcsodálkozik. Ezen szerep eltörlését a szerző üdvözölné, szerinte ezáltal kevésbé károssá válna a "floating charge".24
Egy pillanatra utalva Goodge megjegyzésére, Gretton szerint a professzor egy bulgáriai floating charge lehetőségeitől fellelkesült bírákból és jogtudorokból álló küldöttségnek inkább a U.C.C. rendszerének átvételét ajánlotta. Ebben szerintem igazat is lehet neki adni, mert az angol szabályozás ma is kazuisztikus, míg az UCC jóval összefogottabb rendszer. Tanult londoni kollégánk, még a múlt hónapban is friss jogesetet küldött, hogy érdeklődésem a téma után ne lanyhuljon.25
A másik gondolat - a forrásokat forgatva -, hogy mindennel, ne csak a fogalmakkal, jogi kifejezésekkel legyünk rendkívül óvatosak, ha angolszász forrásokat forgatunk, hanem még a földrajzi megjelölésekkel is. Anglia nem azonos Nagy Britanniával, kivált nem az Egyesült Királysággal. Ugyanis a kaland kedvéért Skócia is átvette ugyan a lebegő zálog intézményét a XX. század hatvanas éveiben, de eltérő formában - különösen a ranghely tárgyában gyakori pereskedésre adva okot.26
További elemzés a tárgyban Tajti Tibor "Comparative Secured Transactions Law"27 című munkája, melyből azt is megtudhatjuk, hogy éppen a bennünket e cikk kapcsán leginkább érdeklő ranghely kérdésben teljesen eltérő a kanadai (szintén angolszász) jog álláspontja, mert a kanadai lebegő zálog különbözik angol rokonától, először azért, mert számos tulajdonsága az ingó(rögzített) záloghoz közelíti, másodszor, mert az elsőbbségi szabályok a bejegyzéshez, nem a rögzítéshez kötődnek.28 Persze Kanadában olyan szintű önállóságot élvez a francia kisebbség, amilyet semmilyen franciaországi kisebbség, így jogrendszerük, benne a lebegő zálog szabályozása is eltérő Quebec-ben, melyről bővebben Gretton cikkének utolsó lapjain is olvashatunk.29 A bennünket érdeklő kérdésben a quebec-i álláspont lényege, hogy a rögzítés időpontja irányadó.
A jogintézmény angliai közelmúltbéli állapota, hogy az angol csődjog különbséget téve a "priority" és "preferred" követelések között a lebegő zálogot a kevésbé kedvezményezett "preferred" kategóriába sorolta át, ily módon a jelenlegi angol jogban a lebegő záloggal biztosított követelés csak "alsóbb" osztályban végrehajtható, az ingó zálogjogtól eltérően.30
Érdekes az is, hogy a jogintézményről angol szerzőtől idéz a fenti írás gazdája, mely szerint meglepő, hogy az Equity Bíróság ilyen jogintézményt hozott létre, merthogy hatása elenyésző a banküzletre.31
A legújabb magyar jogalkotás mégis megsérti a vagyont terhelő zálog egyenjogúságát felszámolás esetén, de nem a ranghely vonatkozásában - indokolása szerint - éppen a fenti angol megoldásból is merítve. A Cstv. 49/D. § - azóta szakaszosan hatályba lépő rendelkezései eltérő szabályozást tartalmaznak a vagyont terhelő zálogjogra. Az már külön írások tárgya lehet, hogy " a zálogjogos [49/D. § és az 57. § (1) bekezdés b) pontja] követelésekre, valamint a felszámolókra vonatkozó rendelkezések elcsúsztatva lépnek hatályba, ami elég komoly problémákat okozhat a gyakorlatban egy ideig"32. Az indokolásban a jogalkotó svéd és angol példákat idéz. ■
JEGYZÉKEK:
1 Melynek tartalma azóta 2006. évi 120. BH szám alatt közzétételre került.
3 Jelen cikkben nem idézett további szerzők és írások: Christ Norbert: A zálogjog egyes kérdései..., Füredi Katalin - Gárdos István: Javaslatok...
4 Dr. Leszkoven László: Néhány zálogjogi gondolat, Magyar Jog 2000. 5. szám 277. old.
5 Dr. Bachler Gusztáv: A vagyont terhelő és más zálogjogok ütközése, Magyar jog 1999. 9. szám 540. old.
6 Dr. Anka Tibor: Sziporkák a zálogjog köréből a dolgok természete, és a zálogjog fajai, Közjegyzők Közlönye 2/2001. 8. old.
7 Zámbó Tamás: A zálogszerződés, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1999. 118. old.
8 Zámbó Tamás: A zálogszerződés, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1999. 120. old.
19 Dr. Zámbó Tamás: A vagyont terhelő zálogjog a 2000. évi módosítás után, Közjegyzők közlönye 4/2001. 5 évf. 5. old.
10 Dr. Anka Tibor: Sziporkák a zálogjog köréből a dolgok természete, és a zálogjog fajai, Közjegyzők Közlönye 2/2001 8-9. old.
11 Dr. Kovács László: A vagyont terhelő zálogjog, Magyar Jog 2002/12. december 33. old.
12 Themis Az ELTE Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola elektronikus folyóirata 2004. december 17. old..
13 Közjegyzők közlönye 11/2001. II. rész 3. A 5. old.
14 3-6. old. Magyar zálogjog nemzetközi kitekintéssel.
15 R. M. Goode Commercial Law Penguin Books 1982. page 786.
16 R. M. Goode Commercial Law Penguin Books 1982. page 787.
17 R. M. Goode Commercial Law Penguin Books 1982. page 787.
18 R. M. Goode Commercial Law Penguin Books 1982. page 787.
19 R. M. Goode Commercial Law Penguin Books 1982. page 788.
20 Uniform Commercial Code.
21 Tulane Law Rewiew December, 2003 Reception without integration? Floating Charges and Mixed Systems George L. Gretton westlaw 15. old.
22 Tulane Law Rewiew December, 2003 Reception without integration? Floating Charges and Mixed Systems George L. Gretton westlaw 5. old.
23 Hanák András: Magyar zálogjog nemzetközi kitekintéssel, Gazdaság és Jog 1999 év szeptember 4. old.
24 Nevertheless its abolition must be welcomed. It will make the floating charge less harmful.
25 House of Lords ruling in Re Spectrum Plus Limited (In Liquidation) - a standard bank debenture will only create a floating charge on book debts.
26 Tulane Law Rewiew December, 2003 Reception without integration? Floating Charges and Mixed Systems George L. Gretton westlaw 10. old.
27 Akadémia Kiadó, Budapest 256-260. old.
28 Tibor Tajti: Comparative Secured Transactions Law, Akadémia Kiadó, Budapest 222. old.
29 Tulane Law Rewiew December, 2003 Reception without integration? Floating Charges and Mixed Systems George L. Gretton westlaw 12-13. old
30 Tulane Law Rewiew December, 2003 Reception without integration? Floating Charges and Mixed Systems George L. Gretton westlaw 6. old.
31 Tulane Law Rewiew December, 2003 Reception without integration? Floating Charges and Mixed Systems George L. Gretton westlaw 8. old.
32 Dr. Csőke Andrea: A Csődtörvény módosításának várható hatásai, I. Céghírnök XVI. évfolyam, 2006. március, 3. szám 9. old.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Mándoki István közjegyző, Kecskemét
Visszaugrás
