A belvíz visszatartásával a gazdáknak, regionálisan a kistérségek önkormányzatinak és stratégiai döntéseivel az államnak azonos súlyú teendője van a 2022-es aszály következményeinek megelőzésében. E háromlábon nyugvó pillér mintapéldája, hogy amennyiben elegendő eső hull, a jászszentlászlói Dongér-Kelőér Vize Egyesületbe tömörült gazdák átmenetileg lemondanak földjük használatáról, hogy visszatartsák parcelláikon a belvizet.
Toldi Csaba jászszentlászlói gazdálkodó hat éve vette rá a településen, valamint a Móricgát és Szank térségében élő gazdákat, hogy csapadékos időben a belvízelvezető csatornák időszakos elzárásával engedjék elárasztani a földjeiket. A Dongér-Kelőér Vize Egyesület megalakulásakor 22 gazda 50 hektáros területével számolhattak, amely a három település műszaki, földrajzi adottságainak 1-2 százalékát fedte le. Idén már ötvenen használják az elzárásokat. A két főcsatornából kiágazó oldalcsatornákon a rendszerváltást megelőzően épített beton záróelemek voltak, hogy szabályozni lehessen velük a területről elfolyó csapadékot. Az elemek azonban nagyrészt tönkrementek, ezért az egyesület tagjai gépi és kézi munkálatokkal ezek felújítását kezdték meg, amelyhez elsőként a Nemzeti Együttműködési Alapból kétszer kaptak összesen több mint 4 millió forintos támogatást. Ezután figyelt fel rájuk a WWF Magyarország és 15 millió forintos támogatással járult hozzá 25 műtárgy felújításához.
A talajvízpótlás most közvetlenül 250 hektáron, közvetett módon pedig ennek tízszeresén érzékelhető. Feltéve, ha a tagoknak van mit visszatartaniuk és szétteríteniük. A Homokhátságban ugyanis januárban az országos átlag fele esett. Szárazak a csatornák, nincsen mit megőrizni bennük a nyárra.
Hiába a földjeiket feláldozó gazdák lelkesedése, ha a vízelvezetés és felszín alatti vízkészletek túlhasználata, a kutakból történő öntözés tovább szárítja a földeket. A megoldás, hogy a változó körülményekhez igazítsuk a területhasználatot.
A 2022-es aszályig a mezőgazdasági és a vízügyes jogszabályok gyakorta külön utat jártak. Ennek extrém példája, hogy földvédelmi bírság fenyegette a földtulajdonost, ha a művelési ágától eltérően használta földjét, vagyis a természetesen megjelenő vizet meghagyta a parcelláján. A vízügyi és mezőgazdasági jogszabályok jelenleg is a vízkészlet felhasználását preferálják, és folyamatos törekvések vannak a felszín alatti vízkészletek használatának ösztönzésére.
Ugyanakkor az aszály hatására és a Közös Agrárpolitika (KAP) európai uniós szabályozásának változásaival komoly lépések történtek a vízmegtartást célzó jogalkotás irányába. 2023. április 1-jétől a gazdálkodó nincs rákényszerítve, hogy a vizet elvezesse a területéről. 2023-tól pályázni lehet többek között vizes élőhelyek létrehozására, mezővédő fásítások, part menti és erózióvédelmi pufferzónák kialakítására és jelentős ösztönzők vannak arra is, hogy gyepet telepítsünk a szántóterületekre. Mindezekre nemcsak területalapú támogatás fog járni, hanem még fenntartó támogatások is igényelhetők. A füves területek fontossága felértékelődik, mivel jóval kevesebb vizet igényelnek, mint a fásított területek; rengeteg szenet raktároznak a talajban és segítik a víz beszivárgását a földekbe, miközben jól tűrik a vízborítást és kaszálással, legeltetéssel hasznot is hajtanak.
Gyakori eset, földbe süllyesztett csövön, a járda alatt vagy toldalékokkal közvetlenül az ereszről az út menti árokba vezeti a tulajdonos az ingatlanán keletkező csapadékvizet. Minél többen járnak el így, annál nagyobb kapacitású vízelvezetéssel előzhető meg, hogy akár egy rövid ideig tartó, negyedórás intenzív zápor is elöntse a közterületet. Milyen jogszabályokkal kezelhetjük ezt a helyzetet?
A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény értelmében a telken belüli csapadékvíz-elvezetés kialakítása nem az önkormányzat, hanem az ingatlan tulajdonosának feladata, az ingatlantulajdonos tulajdonában van az ingatlanra lehulló és az ingatlanon maradó csapadékvíz. Továbbá a vizek kártételei elleni védelem érdekében szükséges állami vagy helyi önkormányzati feladatkörbe nem tartozó tevékenységek ellátása az érdekelt tulajdonosok, illetve az ingatlant egyéb jogcímen használók feladata.
Kifejezetten kogens rendelkezéseket tartalmaz a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény végrehajtásáról szóló 58/2013. (II. 27.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 85. § (5) bekezdése, mely szerint: "Elválasztott rendszerű szennyvízelvezető műbe csapadékvizet, egyesített rendszerű szennyvízelvezető műbe a víznyelőn keresztül szennyvizet, továbbá elválasztott rendszer esetén a csapadékvíz-elvezető műbe szennyvizet juttatni tilos."
A Vhr. 85. § (6) bekezdése alapján: "Ha elválasztott rendszerű szennyvízelvezető hálózatba csapadékvíz bevezetésre kerül sor, és ezt a gyakorlatot a felhasználó a víziközmű-szolgáltató felszólítása ellenére tovább folytatja, a víziközmű-szolgáltató a jogellenes állapotot a felhasználók költségére megszüntetheti."
Megengedőbb az OTÉK, amely szerint az ingatlan tulajdonosainak a terület csapadékvíz-elvezetési rendszerét úgy kell kialakítani, hogy a víz a terepen, az építményekben, a szomszédos telken és építményekben, valamint a közterületen kárt (áztatást, kimosást stb.) ne okozzon és a rendeltetésszerű használatot ne akadályozza.
A csapadékvíz a telken belül elszivárogtatható, ha ez a telek és a szomszédos telkek, továbbá az építmények állékonyságát és rendeltetésszerű használatát nem veszélyezteti. Vagyis csak opció a telken belül történő elszivárogtatás.
Ugyanilyen megengedő a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 41. § (3) bekezdése: "A közút műtárgyának minősülő
- 7/8 -
árokba, csatornába vagy más vízelvezető létesítménybe a közút területén kívüli területekről származó vizeket bevezetni csak a közút kezelőjének hozzájárulásával szabad."
Mint az könnyen átlátható, a belterületi ingatlanokon keletkező csapadékvizekre vonatkozó ágazati jogszabályok nem egészen koherensek egymással.
Érd 63 négyzetkilométeres kiterjedésén jelentősebb szintkülönbségek vannak a lakóterületei között. Ha a magasabban fekvő részen lakók mind az utcára engedik a csapadékvizet, az a mélyebben fekvő részeken lakók előtt patakként jelenhet meg.
A szennyvíztelepükre száraz időben Tárnok, Diósd és Érd településekről 2200-2500 m[3]/d (köbméter naponta - szerk.) idegenvíz érkezik, ami egyértelműen a talajvíz-infiltráció eredménye.
Az idegenvíz-mennyiség legnagyobb hányadát az illegális bevezetések (csapadékvíz, talajvíz) teszik ki. Ezek kiszűrésére az Érd és Térsége Csartorna-szolgáltató Kft. többféle vizsgálati módszert alkalmaz, de mindegyiknek megvan a maga korláta. Ezek:
- csatornavizsgáló ipari kamerás vizsgálat: pontszerű hibák felfedését teszi lehetővé, egyenletes hozzáfolyásnál nem ad eredményt,
- festett víz: hatékony, de pufferral rendelkező illegális házi rákötésnél (például eresz a föld alá, ott egy tartály túlfolyóval bekötve a csatornahálózatba) nem ad eredményt. Érd Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának ezzel foglalkozó osztályvezetője, Bán Szvetlána Jurjevna a jogi problémákat is a módszerek mellé rendelte. Mint azt kifejtette, a felhasználó megtagadhatja a szolgáltató ingatlanra lépését, illetve a városnak kártérítési ügye is volt belőle, amikor egy lakos azt állította, károsodott az ereszcsatornája a festett ivóvíztől.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
