Magyarország 2004. május 1. napjától, azaz 2024-ben 20 éve tagja az Európai Uniónak, és ezáltal részvevője a polgári ügyekben történő igazságügyi együttműködésnek.[1] Annak eredményei - rendeletek, irányelvek, határozatok formájában - hazánkban is elérhetőek, és feladatokat teremtenek a jogalkotás számára, valamint jogérvényesítési lehetőséget kínálnak a magyar jogkereső állampolgároknak és szervezeteknek.
Az együttműködés számos eredménnyel rendelkezett már, amikor hazánk csatlakozott az EU-hoz. Érdekesség, hogy két európai uniós eljárási megoldás éppen ebben az időszakban volt kialakulóban az uniós jogalkotás előtt: a kisértékű követelések európai eljárása, valamint az európai fizetési meghagyásos eljárás. 2002-ben egy, a tagállamok eljárási megoldásait összesítő, és európai eljárási modell tervezetét tartalmazó Zöld Könyv foglalta össze a Bizottság előkészítő munkáit[2] mindkét eljárás tekintetében.[3] Az Európai Parlament és Tanács 2006. december 12. napján fogadta el az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 1896/2006/EK rendeletet (Eufmhr.).[4] A rendelet 2006. december 30-án lépett hatályba, és 2008. december 12-től kellett alkalmazását megkezdeni.
A rendelet a közösségi jog egy újabb generációjának sorát nyitotta meg. Elsőként szabályoz egy közösségi szinten egységesített (teljes) eljárást, amely párhuzamosan él a tagállamok eljárásjogi szabályai szerint zajló fizetési meghagyásos eljárás mellett.[5] Érdekessége azonban az a szabályozási technika, amellyel az európai jogalkotó élt: a rendelet ugyan az eljárás egészére nézve tartalmaz szabályokat, de sok esetben csak az eljárás főbb vonalait meghatározó módon. Így az európai fizetési meghagyásos eljárásban a közösségi jogi és a belső jogi szabályok gyakorlatilag vegyítve kerülnek alkalmazásra.[6]
Minderre tekintettel általánosnak tekinthető, hogy a magyar jogtudomány és jogalkalmazás fókuszában az európai fizetési meghagyásos eljárás magyarországi alkalmazásának kérdései állnak, és az európai eljárás magyar hatóság általi lefolytatása során az Eufmhr. mellett megjelenő tagállami jogi kapcsolódási pontok (Fmhtv. 59. §, Pp. 603. §) képezik az értekezések tárgyát.
Jelen tanulmány az európai és magyar eljárásnak a kibocsátott fizetési meghagyással szemben előterjesztett kötelezetti ellentmondás és annak nyomán bekövetkező perré alakulás témájában végez összehasonlító vizsgálatot, és olyan európai fizetési meghagyásos eljárásbeli szabályozási elemekre kíván rámutatni, amelyek mintául szolgálhatnak a magyar fizetési meghagyásos eljárás számára. A tanulmány feltevése ugyanis az, hogy az európai eljárás, illetve az európai eljárás magyarországi alkalmazása során érvényesülő sajátos szabályok alkalmasak lehetnek a magyar eljárásban jelentkező problémák, kérdések feloldására.
Mind a magyar, mind az európai eljárásban azonos terminológiával kerül szabályozásra a kötelezett azon nyilatkozata, amelyet a fizetési meghagyás kibocsátása és részére történő kézbesítése után terjeszthet elő: ez az ellentmondás.[7]
Az ellentmondás tartalmi elvárása kapcsán ugyancsak egyező álláspontot vall a két szabályanyag: az ellentmondás a kötelezett vitató nyilatkozata, amelyet nem köteles megindokolni.[8] A magyar jogirodalom és joggyakorlat ehhez még hozzáfűzi, hogy a kötelezett egyszavas nyilatkozata is elég az eljárás perré alakításához. Nem rendelhető el hiánypótlás az ellentmondás részletes indokainak előadása iránt, amely azon az elvi tételen nyugszik, hogy a kötelezettel szemben nem lehet szigorúbb követelményeket támasztani, mint a jogosult esetén, ugyanis a jogosult sem köteles a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét megindokolni.[9]
Az ellentmondás formáját tekintve különbségként mutatható ki, hogy az európai eljárásban már a fizetési meghagyás kézbesítésével a kötelezett számára megküldésre kerül a rendelet VI. mellékletben található "F" formanyomtatvány, amely az ellentmondás előterjesztésére szolgál.[10] Ez a megoldás az európai fizetési meghagyásos eljárásban formakényszerként is értelmezhető lehet, amely miatt az ellentmondás kizárólag a rendelkezésre bocsátott formanyomtatványon terjeszthető elő. A formakényszer azonban csak látszólagos, ugyanis az Eufmhr. (23) preambulumbekezdése előírja a bíróság számára, hogy bármilyen írásos ellentmondást vegyen figyelembe, ha azt világosan fogalmazták meg.[11]
- 20/21 -
Az európai eljárás formanyomtatványát megtekintve egy egyszerűsített védekezési lehetőség áll a kötelezett előtt. Mint ahogyan fentebb megállapítottuk, a kötelezettnek az ellentmondásban arról kell nyilatkozni, hogy vitatja a követelést, annak indokát azonban nem kell megjelölni.[12] Mindezt a formanyomtatvány szerkezete is alátámasztja, ugyanis az ellentmondásra vonatkozó kötelezetti nyilatkozat automatikusan, a következő megfogalmazással része a nyomtatványnak: "a kibocsátott európai fizetési meghagyással szemben ezúton ellentmondást nyújtok be". Így az "F" formanyomtatványon a kötelezettnek a fizetési meghagyás kibocsátásának dátumát, a nevét kell beírni, végül dátummal és aláírásával kell ellátni a nyomtatványt.[13] Az ellentmondás indokainak előadására külön rovat nem áll rendelkezésre. Természetesen nem kizárt, hogy a kötelezett a minimális elváráson túl megjelölje a vitatás okát, a tényeket és a bizonyítékokat. Ezt azonban maga a formanyomtatvány külön mezővel nem támogatja. Éppen ezért elfogadott az a megoldás, hogy a kötelezett kinyomtatva az "F" formanyomtatványt, külön feltünteti a további előadásait, vagy arra is van lehetőség, hogy a formanyomtatvány kitöltésén túl külön dokumentumban terjeszti elő az ellentmondás alapjául szolgáló információkat, majd ezt mellékletként csatolja az "F" formanyomtatványhoz.[14]
A magyar eljárás a kötelezetti kör alapján különbözteti meg az ellentmondásokra vonatkozó formai elvárásokat. Az ún. elektronikus ügyintézésre kötelezett személy (jogi képviselővel eljáró kötelezett és a jogi személy)[15] elektronikusan tudja ellentmondását előterjeszteni, melyhez elektronikus formanyomtatványt bocsátanak rendelkezésre.[16] Ilyen kötelezettség alá nem tartozó személy választhat az ellentmondás szóbeli, papíralapú (formai kritériumokkal nem bíró) előterjesztése, valamint az elektronikus felület igénybevétele között.[17]
Ez utóbbi személyi kör esetében az európai eljárásban jelentkező - formai kritériumokat mellőző - megengedő szabállyal mutatható ki egyezés, a hazai eljárási szabályozás egybecseng az Eufmhr. (23) preambulumbekezdésében foglaltakkal.
A magyar eljárásban elektronikus ügyintézésre kötelezett személyi kör számára azonban kötöttség, hogy az ellentmondás kizárólag elektronikusan, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) oldalán található felületen terjeszthető elő.[18] Kérdés, hogy a magyar megoldás párhuzamba állítható-e az Eufmhr. "F" formanyomtatványa által biztosított ellentmondási lehetőséggel. Itt a felület/forma rendelkezésre állása mellett a tartalom is vizsgálandó.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
