A megfelelés (compliance) egy elfogadott fogalom a modern osztrák jogi környezetben, és egyre nagyobb figyelem övezi. Ebben az összefüggésben a jogszabályok betartásának vagy a magatartási kódexekben rögzített, kötelező erővel nem rendelkező előírásoknak való megfelelést jelenti. A büntetőjogi megfelelés a büntetőjog területére vonatkozó szabályok betartását jelenti. Mindenekelőtt azok az előírások relevánsak, amelyeket be kell tartani az esetleges büntetőjogi felelősség elkerülése érdekében. Az ilyen jellegű szabályok nem részei a formálisan kötelező erejű osztrák jogrendszernek, és ezért nem tekinthetők olyan normáknak, amelyek közvetlenül meghatározzák a vállalkozások büntetőjogi felelősségét. Megfontolandó azonban, hogy a büntetőjogi felelősség megállapításához szükséges jogi kritériumok értelmezése során - különösen annak megállapítása során, hogy az elkövetési magatartást gondatlanságból valósították-e meg - közvetetten is hivatkozni kell rájuk.
Kulcsszavak: compliance, büntetőjogi compliance, kötelező erővel nem rendelkező normák, vállalkozások büntetőjogi felelőssége, compliance-védelem
Compliance is an established concept in modern Austrian legal context, and has become the subject of increasing attention. In this context, it can be considered as compliance with the law or compliance with non-binding regulations codified in codes of conduct. Criminal Compliance means complying with regulations relevant in the area of criminal law. Above all, relevant are the regulations which ought to be complied with to avoid potential criminal responsibility. This sort of regulations do not form part of the formally binding Austrian law regime, and therefore do not directly establish norms applicable in order to determine the criminal responsibility of a corporation. However, consideration should be given to relying upon them indirectly in the process of interpreting the requisite legal criteria to establish criminal responsibility - inter alia in determining whether conduct was taken or omitted recklessly.
- 210/211 -
Keywords: Compliance, Criminal Compliance, not directly established norms, criminal responsibility of a corporation, Compliance-Defence
1.1. Bevezetés
1.1.1 Fogalmak
a) Compliance[1]
A compliance kifejezés az angol-amerikai jogrendszerből származik, és nagyjából lefordítva jelentése: megfelelés, betartás, engedelmesség[2], egyetértés[3] vagy a törvényeknek és szabályoknak való megfelelés[4].[5] Az osztrák jogalkotó nem hozott létre (általánosan alkalmazható) jogi meghatározást erre a kifejezésre.[6] Elsősorban jogi megfelelésnek[7] vagy jogszabályi konformitásnak is nevezhetnénk. Minimumkövetelmény, hogy a szervezetek és az alkalmazottak a törvény keretein belül járjanak el.[8] A megfelelésnek ezt a pusztán jogi megközelítését "hard"-compliance-nek ("kemény" megfelelésnek) nevezik.[9] Amennyiben ez a kötelezettség természetes személyekre irányul, nem indukál új szempontokat vagy problémákat, hiszen mindenki köteles a törvények betartására.[10]
Más a helyzet azonban a vállalati compliance-szel, azaz a vállalatokat (szervezeteket) terhelő kötelezettségekkel és az ezáltal létrejövő új jogi kultúrával (kulcsszó: Corporate Compliance, vállalati megfelelés[11]).[12] A megfelelés ugyanis ilyen értelemben már új jelentéstartalommal bír.
A jogszabályok által már meghatározott kötelezettségeket a compliance előírások konkrétabban fogalmazzák meg (a compliance előírások általi norma konkretizálásról
- 211/212 -
beszélhetünk). A megfelelés azonban nem szűkíthető le csupán erre.[13] A megfelelési szabályokat ugyanis nemcsak külsőleg (törvény által) lehet meghatározni, hanem azt a vállalat belső jogaként is létrehozhatja, például etikai kódex vagy a fenntartható üzleti gyakorlatokat tartalmazó útmutató formájában (kötelező és önkéntes megfelelőségi előírások).[14] Ezért a modern felfogás szerint a megfelelést nem pusztán csak a jogszabályoknak való megfelelésként, hanem sokkal inkább a szabályoknak való megfelelésként[15] kell értelmezni.
A compliance tágabb értelemben kötelezettségek konglomerátumaként írható le, amelyek kifejezetten a vállalat működésével kapcsolatos veszélyek és kockázatok kezelésére, ellenőrzés alatt tartására szolgálnak.[16] Ebben az értelemben a megfelelés a jogi, az etikai, morális, (üzleti) gazdasági vagy egyéb célok betartását[17] szolgáló eljárásként fogható fel.[18] E tekintetben különösen a rendszerszinten megjelenő helytelen magatartások elkerülését szolgálja.[19] Meg kell jegyezni, hogy egy vállalatnál a megfelelés és a szervezet két elválaszthatatlan kifejezés. Más szavakkal kifejezve, a megfelelés egy bizonyos szervezettségi szintet igényel[20], a szervezetlenség megakadályozására irányul. Ha erkölcsi, etikai vagy gazdasági szempontok betartásáról van szó, akkor soft compliance-ről, azaz "puha" megfelelésről beszélhetünk.[21] Ezek a követelmények végsősoron nem jogi eredetűek[22], hanem az úgynevezett soft law körébe tartoznak.[23]
A transznacionális vállalatokkal összefüggésben megállapítható az is, hogy az egyik államban honos sztenderdek másik államban történő alkalmazásával a megfelelés a jog nemzetközivé válásához és a compliance előírások harmonizálásához vezet. Ez történhet egyrészt úgy, hogy egy vállalat a hazai normák (sztenderdek) alkalmazását írja elő a külföldi leányvállalatainak, vagy például a hazai normák betartását a külföldi befektetőktől követeli meg.[24]
- 212/213 -
b) Criminal Compliance (büntetőjogi compliance[25])[26]
A jelen tanulmány célkitűzése alapján a megfelelés általános fogalmát le kell szűkítenünk a büntetőjogi megfelelésre.[27] A büntetőjogi megfelelés nem más, mint a compliance büntetőjogi formája[28], vagyis mindenekelőtt a büntetőjog szempontjából releváns szabályok betartása.[29] A büntetőjogi compliance célja tehát az adott szankció "alanyánál" a szankcionálás (vállalatoknál: bírság (Verbandsgeldbusse); természetes személynél: pénzbüntetés és szabadságvesztés)[30] elkerülése, aminek preventív/represszív jellegű rendszerét a komplex (gazdasági) jog tesz indokolttá.[31] Nem titok, hogy - különösen a fehérgalléros bűnözés esetében - a nehezen megragadható szabályozási matéria miatt (széttagoltság, a más jog- és tudományterületek kiegészítő jellege) a büntetőjogi felelősség kockázatait néha nehéz megjósolni vagy előre kiszámítani.[32] Ugyanez vonatkozik a ténykérdések esetleges bizonytalanságára[33] is, amely az eljárás során gyakran az (egyes) szakértőktől való nagymértékű függőséghez vezet. Végső soron ezek a jogi és ténybeli bizonytalansági faktorok teszik különösen érdekessé a vállalatok (szervezetek) és a döntéshozók számára a büntetőjogi megfelelést, mint a kockázatok elkerülésének és kezelésének eljárási módszerét.
A büntetőjogi compliance mindenekelőtt a büntetőjogi kockázatok előrejelzését szolgálja.[34] A puszta megelőző/preventív intézkedésekre történő korlátozása azonban nem elegendő.[35] Ez azt jelenti, hogy a büntetőjogi compliance nem csak a bűncselekmények (preventív, ex-ante) megelőzésére szolgál[36] (például kötelező magatartási szabályok megfogalmazásával a megfelelőségi előírásokban, ellenőrzés stb.), hanem fontos szerephez jut a bűncselekmény elkövetése után is[37] (pl. belső nyomozás [internal investigation], a bűncselekmény elkövetése után tanúsított magatartás[38] [együttműködés a bűnüldöző hatóságokkal az öVbVG 18. § értelmében, a tevékeny megbánás az öStGB 165a.§, 167. §-a értelmében, egyezség a dStPO 257c. §-a szerint] stb.) A cél nem a bűncselekmények megelőzése, hanem
- 213/214 -
a büntetőjogi felelősségre vonás elkerülése.[39] Éppen ezért represszív karakterrel is bír.[40]
Ez a dualista szemlélet, azaz a preventív/represszív megközelítés meghatározó a német szakirodalom túlnyomó részében.[41]
A büntetőjogi compliance célja - Thomas Rotsch értelmezése szerint - (átfogó értelemben[42]) a büntetőjogi felelősség megelőzése bármilyen objektíve ex ante szükséges és (büntető[43]) jogilag megengedett módon, mind preventív mind represszív eszközök által.[44]
A büntetőjogi compliance kiinduló pontja egy gazdasági büntetőjogi tényállás.[45] A büntetőjogi compliance forrása ugyanúgy lehet a hard law mint a soft law[46],[47] valamint külföldi jog is (pl. UKBA, SOX).[48]
A büntetőjogi compliance előírásai általában tartalmazzák az állam által meghatározott központi szabályokat[49] (köztük a büntetőjogi rendelkezéseket is), amelyek azonban a gazdasági büntetőjog bonyolultsága/komplexitása miatt a jövőbeni bűncselekmény elkövetésétől egyfajta biztonsági távolságot (Sicherheitsabstand) biztosítanak. Ez arra vezethető vissza, hogy a vállalatoknak és a menedzsmentnek nemcsak az az érdeke, hogy büntetőjogilag ne szankcionálják őket, hanem az is, hogy a büntetőjogi szempontból releváns magatartás közelébe se kerüljenek.[50] Azt mondhatjuk, hogy a büntetőjogi compliance-nek el kell kerülnie a bűnözői magatartás látszatát (pontosabban szólva: annak gyanúját).[51] A büntetőeljárásokhoz kapcsolódó kockázatok és költségek általában túl nagyok ahhoz, hogy félvállról lehessen venni őket (pl. a büntetőeljárásokkal járó negatív "nyilvánosság", a nyomozás során elkövetett hibákkal és tévedésekkel összefüggő problematika, a büntetőeljárások költségei stb.).[52]
A büntetőjogi compliance tehát célzottan egy biztonsági távolságot hoz létre a büntetőjog szempontjából releváns magatartástól[53], és ezáltal a kockázatok minimalizálását eredményezi. A büntetőjogi compliance egyfajta gazdasági funkciót is betölt, mivel a gyanú mindig a jó hírnév károsodásával jár, ami viszont hatással lehet a vállalat értékére is (pl. részvényárfolyam, befektetések, koncessziók).[54]
- 214/215 -
d) Compliance-Management-System (CMS)[55]
A compliance irányítási rendszer (CMS) minden olyan intézkedés, szabályozás és elv összessége, amelyet a vállalat a szabályok betartásának elérése érdekében vállalt vagy vezetett be.[56] Ebben az összefüggésben hivatkozunk az ONR 192050[57], az ISO 19600[58] az, ISO 37001[59], az IDW PS 980[60] szabványokra, valamint a 2010-es UK-Bribery Act-ra.[61] A megfelelési irányítási rendszernek öt alapvető eleme van: kockázatelemzés, elkötelezettség, szervezés, kommunikáció, dokumentáció.[62] A hatékony megfelelési irányítási rendszernek naprakésznek, gazdaságosnak és teljesnek kell lennie, és azt a vállalat saját alkalmazottainak is el kell fogadniuk.[63]
e) Compliance előírások[64]
A compliance szabálykészlet alatt azoknak az előírásoknak az összegét kell érteni, amelyeket a vállalat a megfeleléssel kapcsolatban és a megfelelés biztosítása érdekében alkotott és általában a megfelelőségi szabályokban[65], például egy megfelelési kézikönyvben fektetett le.
Ezért a megfelelőség vállalaton belüli alkalmazási területeire vonatkozó összes előírást a megfelelőségi irányelvek tartalmazzák.[66] Ezekben meg van határozva például, hogy az alkalmazottaknak/döntéshozóknak miként kell kezelniük a meghívókat, adományokat stb.[67]
f) Corporate Governance - felelős társaságirányítás[68]
A compliance kifejezést gyakran szembe állítják a felelős társaságirányítás kifejezéssel, amelyet szintén az angolszász jogterülettől vettünk át.[69] Ezeket a kifejezéspárokat más-más szempontok alapján kell megkülönböztetni egymástól.[70] A vállalatirányítás a szabályozó nézőpontjára, és nem a szabályozott vállalatokra irányul, mint a megfelelés[71], és általában olyasmit jelent, mint a "vállalati
- 215/216 -
alkotmány".[72] Ez a "vállalat irányításának és felügyeletének szabályozási kereteire" vonatkozik.[73] A compliance ezért hatékony eszköz a vállalatok ellenőrzésére/felügyeletére a vállalatirányítás egész rendszerében.[74]
1.1.2. Compliance célok.[75] Megalakulása előtt a vállalatnak pontosan meg kell határoznia azokat a célokat amelyeket a compliance irányítási rendszer megvalósításával el kell érni.[76] Érdemes különbséget tenni a megelőzés/prevenciós célok, a visszaélések kezelése és a compliance infrastruktúra között.[77] A megfelelési célok képezik a megfelelési irányítási rendszerekkel[78] kapcsolatban kidolgozandó megfelelési stratégia alapját[79], és a legkülönbözőbb természetűek lehetnek (például kockázatminimalizálás, fenntarthatóságon alapuló üzletfejlesztés, hatékonyságnövelés).[80] A vállalat elsődleges prioritása azonban az lesz, hogy betartsa a külső előírásokat és a belső szabályokat[81], és ezáltal hatékonyan elkerülje az olyan kockázatokat, mint a (polgári jogi) kártérítési igények, bírságok (beleértve az eszköz-behajtási intézkedéseket) és egyéb hátrányok (a jóhírnév sérelme)[82] (megelőzési cél).[83]
1.1.3. Compliance előírások és a megfelelési kötelezettség?[84] Ausztriában egyöntető az a vélemény, hogy nincs szükség egy általános compliance (büntetőjogi és társasági formától független) kötelezettségre, következésképpen elvetik annak szükségességét, hogy minden vállalatnak compliance-irányítási rendszert kellene bevezetnie.[85]
A ("minimális") compliance kötelezettség levezethető - vállalat-specifikusan, különösen az osztrák részvénytársaság esetében - az igazgatóság szervezeti
- 216/217 -
felelősségéből[86] vagy "törvényességi ellenőrzési kötelezettségéiből"[87] (öAktG 70. cikk (1) bekezdés és 84. cikk (1) bekezdés). Az igazgatóságnak ellenőrzési rendszereket kell alkalmaznia annak biztosítása érdekében, hogy a munkavállalók a vállalatnál végzett munka során eleget tegyenek jogi kötelezettségeiknek.[88] A részvénytársaság kötelezettsége a megfelelés, a konkrét kialakítást azonban az igazgatóság döntése alapján kell meghozni.[89] Rendszerint ennek a kötelezettségnek egy belső kontrollrendszer - internen Kontrolssystems (IKS, öAktG 82. §) - bevezetésével tesznek eleget, többségi vélemény szerint további megfelelési intézkedések bevezetésére nincs kötelezettségük (compliance irányelvek, megfelelőségi vezető, visszaélést bejelentő forródrótok stb.).[90] Egy bizonyos méretű társaságnál és kockázati kitettségtől függően azonban mégis elvárt, hogy az igazgatóság hozzon létre vállalaton belül a "felelősség elkerülésére és kockázatellenőrzésre hivatott compliance szervezetet" (öAktG 84. § (1) bekezdés).[91]
Az önkéntesség ezen általános elve mellett azonban számos jogszabály előírja a compliance szervezet létrehozását (vö. a 565/2017/EU rendelet 22. cikk, 2018. évi öWAG 29 §, öBWG 39 § 6 Z 2 (bek.), 2016. évi öVAG 117 f, öFM-GwG 23 §, 2018. évi öBörseG 119. §, 2011. évi öInvFG 15. §, öFMABG 6. § (4) bek. első mondat).[92]
1.1.4. A compliance-irányítási rendszer funkciói.[93] Egy compiiance-irányítási rendszer[94] öt alapvető funkciót tölt be[95]: védelmi funkció, tanácsadási, tájékoztatási vagy képzési funkció, minőségbiztosítási és innovációs funkció, monitoring és felügyeleti funkció és marketing funkció.
1.1.5. Részösszegzés.[96] A megfelelőségi előírások és a megfelelési irányítási rendszerek régóta szerves részét képezik az osztrák vállalati gyakorlatnak. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a compliance feladat megjelent a vállalati világban.
1.2. Compliance és büntető igazságszolgáltatás[97]
1.2.1. A megfelelőségi előírások jogi jellege.[98] Kérdéses, hogy a megfelelési előírások befolyásolhatják-e - és ha igen, hogyan - a személyek büntetőjogi
- 217/218 -
felelősségét; vagyis a megfelelőségi előírások megalapozhatják-e vagy kiterjeszthetik-e egy személy büntetőjogi felelősségét. A compliance előírások formális értelemben nem minősülnek sem osztrák törvényeknek, sem más jogi rendelkezésnek. Következésképpen egyelőre nem tekinthetők közvetlenül alkalmazandó jognak.[99] Elképzelhető azonban, hogy az értelmezést igénylő tényállási elemek esetén a compliance szabályokat - közvetett módon - alkalmazni fogják.[100] Ezt a következőkben a hűtlen kezelés[101], a vállalatok büntetőjogi felelőssége[102] és a (nem valódi) mulasztásos bűncselekmények[103] példájával kívánjuk magyarázni.
1.2.2. A megfelelőségi előírások befolyása az objektív gondatlanság megítélésére.[104] Felvetődik a kérdés, hogy a megfelelőségi előírások (azaz megfelelési irányelvek, programok és kézikönyvek) lehetnek-e az objektíve hanyag magatartás mércéi[105]
Az osztrák büntető törvénykönyv 6. cikkének (1) bekezdése szerint hianyagságból követi el a bűncselekményt, "aki nem tanúsítja azt a kellő gondosságot, amelyet az adott körülményeknek megfelelően köteles, és amelyet pszichikai és fizikai állapota alapján képes lenne tanúsítani, és amely tőle elvárható, és ezért nem ismeri fel, hogy olyan helyzetet idéz elő, amely bűncselekménynek minősül.[106]."[107] A gondatlanság fogalmának központi eleme az objektív gondossági kötelezettség teljesítésének az elmaradása.[108] Ilyen eset áll fenn, ha az elkövető megszegi az általánosan kötelező magatartási szabályokat, amelyeket a jogrendszer az adott helyzetben ír elő annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a jogtárgysértés.[109] A gondossági kötelezettség teljesítésének elmaradását általában "társadalmilag nem megfelelő veszélyességként" [110] határozzák meg.
A normatív irányelvek[111] annak értékelésére szolgálnak, hogy az elkövető által létrehozott kockázatot normatívan tolerálhatónak kell-e értékelni.[112] Ebből a célból figyelembe kell venni a jogszabályi rendelkezéseket (különösen a törvényeket), a magatartási szabályokat, vagy szubszidiárius módon az ésszerű magatartás követelményét, egy "körültekintő és éleslátó, a törvény által védett értékekhez
- 218/219 -
megfelelően kötődő személy" hipotetikus viselkedésével - az úgynevezett differenciált modellfigurával.[113] A compliance előírások azonban nem törvények (sem anyagi, sem formális értelemben[114]).[115] Véleményünk szerint azonban mégis közvetett hatást gyakorolhatnak az elvárt magatartásra[116] és a "modell-ember"[117] kialakítására, amelyet figyelembe kell venni.[118]
A magatartási normákat[119] (magatartási kódexeket) a kockázatok elkerülése érdekében egy bizonyos közösség dolgozott ki (és írásban rögzített).[120] Mivel az ilyen típusú közösségeknek nincs jogalkotási hatásköre, ezek a magatartási szabályok nem jogilag kötelező érvényűek, mindazonáltal rendszeresen használják a magatartási szokások meghatározására.[121] Itt azonban óvatosnak kell lennünk: a magatartási norma megsértése csak jelezheti a kellő gondosság hiányát (de nem alapozhatja meg).[122] Ezért kérdéses, hogy a megfelelési előírások magatartási normának is tekinthetők-e, vagy a magatartási minimum meghatározását jelentik (az osztrák vállalatirányítási kódex szerint).[123] A vállalatok (társaságok) nem képesek önszabályozással egy egész iparágat szabályozni compliance előírásokkal. Véleményünk szerint azonban nem zárható ki, hogy a szokásos compliance előírások is hatással legyenek ennek a kérdésnek a megítélésére.[124] Amennyiben a vállalat belső szabályai megfelelnek az elfogadott szabványoknak, és minőségileg megfelelő módon kerülnek alkalmazásra, véleményünk szerint ez megfelel a magatartási norma fogalmának. Ha ez a szabályrendszer egybeesik a (normatív) szokással, akkor az gondossági mércévé szilárdul. Ki kell azonban várni, hogy a büntetőeljárások során figyelembe vesznek-e ilyen szabályokat, mint például az ONR 192050, az ISO 19600, az ISO 37001 vagy az IDW PS 980 szabványokat.[125]
Ha sem a törvény, sem a magatartási normák nem alkalmazhatók a normatív irányelvek tekintetében, akkor az uralkodó nézet szerint egy differenciált modellfigura hipotetikus magatartásával való összehasonlítás szolgál a gondossági kötelezettség objektív megsértésének értékelésére.[126].[127] A kormány törvényjavaslatának[128] indokolása szerint ez az objektív, az elkövető kapcsolati körére orientált harmadik személy "körültekintő és ésszerű, a jogilag védett
- 219/220 -
értékekhez megfelelően kapcsolódó személy".[129] Ha ez a differenciált modellfigura az elkövető helyzetében másként viselkedett volna, akkor ez társadalmi értékítéletet jelent az elkövető deviáns magatartásáról, amely szerint az elkövető magatartása objektív gondossági kötelezettségszegésnek minősül.[130] A differenciált modellfigura kialakításánál is az általános elvárás[131] és nem a vállalaton belül meghatározott (esetleg túlzott) belső standardok alapján kell eljárni.[132] Véleményünk szerint ebből az következik, hogy a túlzott belső standardok általában nincsenek hatással a differenciált modellfigura kialakulására, inkább kapcsolódási pontot jelentenek az iparágban szokásos megfelelési előírásokkal, szabványokkal.[133] Kérdéses és vita tárgya, hogy ezeket a szabványokat a gyakorlatban hogyan határozzák meg.
A vállalati gyakorlatban meghatározó szerepet játszik az osztrák vállalatirányítási kódex (ÖCGK)[134], amelyet Ausztriában először 2002. október 1-jén fogadtak el.[135] Az ÖCGK biztosítja az "osztrák tőzsdén jegyzett társaságoknak a jó vállalatirányítás és a vállalati ellenőrzés önkéntes szabályrendszerét".[136]
Az ÖCGK "a fenntartható és hosszú távú értékteremtéshez igazodó vállalatok és csoportok felelős irányításának és ellenőrzésének" célját követi.[137] Az ÖCGK azonban nem jogi szabályozás[138], hanem inkább egy olyan szabályrendszer, amely a gondos vállalatirányítás "jó gyakorlatait" foglalja össze.[139] Pontos jogi jellege vitatott. Ha részvénytársaság szerepel a tőzsdén, akkor az igazgatóság tagjainak az éves pénzügyi kimutatások elkészítése részeként vállalatírányítási jelentést is kell készíteniük öUGB 222. § (1) bekezdésének 243c. pontjának megfelelően, amit be kell nyújtaniuk a Felügyelő Bizottságnak.[140] Az ÖCGK három szabályozási kategóriát tartalmaz (L, C és R).[141]
- A Legal Requirement (L) azt jelenti, hogy a szabály kötelező jogi rendelkezéseken alapul.[142]
- 220/221 -
- A Comply or Explain (C) azt jelenti, hogy be kell tartani a szabályt. Alternatív megoldásként a Kódexnek megfelelő viselkedés elérése érdekében minden eltérést meg kell magyarázni és meg kell indokolni.[143]
- Az Ajánlás (R) egy ajánlás jellegű szabályt jelent. Ennek eredményeként a meg nem feleléseket nem kell nyilvánosságra hozni, sem megindokolni.[144]
1.2.3. Részösszegzés.[145] Véleményünk szerint a vállalat által létrehozott megfelelőségi előírások nem növelik a kellő gondosság objektív mércéjét. A vállalat belső standardja csak akkor válik szokássá és ilymódon büntetőjogilag relevánssá, ha összehasonlítható módon érvényesül[146].[147] Mindazonáltal óvatosság ajánlott a megfelelőségi előírások lefektetésekor, mivel ezzel a gondossági kötelezettség szintje is megnő.[148]
2.1. A hűtlen kezelés és a büntetőjogi compliance.[150] Kérdéses, hogy a compliance előírások hatással lehetnek-e büntetőjogi felelősségre az ÖStGB 153. §-a alapján.[151] Az ÖStGB 153. §-ának (1) bekezdése szerint hűtlen kezelés miatt büntetendő, aki "tudatosan visszaél a más vagyona feletti rendelkezésre vonatkozó vagy más személy kötelezésével kapcsolatos hatáskörével és ezzel más vagyonában kárt okoz, [...]"[152].[153] A vagyonkezelő visszaél kötelezettségével, ha jogi képességeinek keretein belüli "kívülálló számára hitelesnek tűnő cselekedetével" egyértelműen megsérti a belső korlátozásokat (azaz a belső engedélyeket)[154].[155] A (2) bekezdés egy értelmező rendelkezést tartalmaz: "visszaél a kötelezettségével az, aki indokolatlanul megsérti a jogosult vagyonának védelmét szolgáló szabályokat".[156] Az a személy, aki tudatosan visszaél a más személy vagyona feletti rendelkezési jogával, és ezáltal kárt okoz a másik személy vagyonában, hat hónapot meg nem haladó szabadságvesztéssel vagy 360 napi tételt meg nem haladó pénzbüntetéssel büntetendő.
- 221/222 -
2.1.1. A hatáskörrel való tudatos visszaélés, mint a hűtlen kezelés korrekciója.[157] Az osztrák hűtlen kezelés bűncselekmény alapvető jellemzője a hatáskörrel történő szándékos visszaélés[158].[159] A szándékosság szempontjából az intellektuális/kognitív szándék elfogadott[160]. Természetesen az értékelés szempontjából az elkövető szubjektív perspektívája meghatározó.[161] Ennek megfelelően a vagyonkezelőnek bizonyosnak kell lennie arról ("a lehető legnagyobb valószínűségű fokban"), hogy képviseleti cselekményével egyértelműen megsérti a belső korlátozásokat.[162] Természetesen az elkövetőnek a belső korlátozásokat nem kell ismernie minden részletében. A szándék ilyen túlzott pontosítását a törvény nem rögzíti.
2.1.2. Compliance előírások és a hűtlen kezelés[163]
a) A hatáskörrel visszaélés megállapítása
A megfelelési előírások hatással lehetnek a hűtlen kezelés bűncselekményére.
1. Ezért először is meg kell vizsgálni (vagy ellenőrizni) a megfelelőségi előírásokat[164],
2. Másodszor, meg kell határozni az egyedi megfelelési szabályozás védelmi célját értelmezés útján[165], és
3. Harmadszor, meg kell határozni a hatáskörrel való objektív visszaélést.
Az ellenőrzés részeként meg kell határozni, hogy a vonatkozó megfelelési előírások érvényesek-e még a képviselet idején. Ha ez megerősítést nyert, meg kell vizsgálni a megfelelőségi előírások védelmi célját, és szükség esetén tartalmi ellenőrzést[166] kell végrehajtani. A kötelezettségszegés értékelése érdekében ezért meg kell vizsgálni az egyedi utasításokat, a törvényeket, az alapszabályokat és a szerződéseket a tartalmi korlátozások szempontjából.[167] Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a compliance előírások gyakran több védelmi célt szolgálnak.[168] Ezért nem könnyű feladat - a vagyonkezelő és a büntető bíróság számára is - leválasztani a releváns magatartást ezekből a gyakran igen kiterjedt szabályrendszerekből. A hűtlen kezelés miatti büntetőjogi felelősség megállapítása során természetesen csak a "tényleges tulajdonos"[169] vagyonvédelmére vonatkozó szabályokat vagy a
- 222/223 -
vagyonkezelő képviseletre vonatkozó szabályait kell figyelembe venni.[170] Ezért azokat a szabályozásokat, amelyek nem relevánsak a visszaélések értékelése szempontjából, ki kell zárni (pl. a környezeti károk megelőzése).[171] A probléma jelenleg a megfelelési előírások áradata, amelyek gyakran ellentmondásosak, vagy hiányosak.[172] Az ilyen szabályok nemcsak megnehezítik a szabálykövető magatartást, hanem (objektíve) megnehezítik a visszaélés megítélését.[173]
b) A hatáskörrel való szándékos visszaélés megállapítása
A hűtlen kezelés miatti büntetőjogi felelősség korrekciója a szándékosság vizsgálatának fokozott követelménye. Ha az elkövetőnek kétségei vannak a tekintetben, hogy a magatartása megfelel-e a compliance előírásoknak, azaz összeegyeztethető-e a rá vonatkozó megfelelőségi előírásokkal, akkor hiányzik a szándékosság tudati oldala. Az olyan bírósági megállapítások, mint például az, hogy a vagyonkezelőnek "gondolnia kellett volna rá", nem elegendőek, mivel ezek a klasszikus gondatlanság feltételét kielégítik, de nem elegendőek a hűtlen kezelés miatti felelősségre vonáshoz.[174] A gyakorlat azt mutatja, hogy minél specifikusabb megfelelési szabályokat dolgoznak ki, annál valószínűbb, hogy e rendelkezések objektív megsértéséből[175] következtethetnek a szándékosságra.[176]
2.1.3. Részösszegzés.[177] A megfelelési szabályokat (különösen a védelmi célt[178]) világosan és érthetően kell meghatározni; lehetőség szerint kerülni kell a túlszabályozást.
Szükséges továbbá a vagyonkezelők képzése, akikre rendszeresen vonatkoznak a megfelelési előírások, annak érdekében, hogy egyértelműbbé tegyék számukra, hogy mi tartozik a hatáskörükbe és mi nem. Szükséges továbbá a megfelelési szabályok hatálya alá tartozó vagyonkezelők rendszeres képzése is, hogy egyértelműbbé tegyék számukra azt, hogy mi tartozik a hatáskörükbe és mi nem.
2.2. A vállalatok büntetőjogi felelőssége és a büntetőjogi compliance.[179],[180] A nemzetközi követelményeknek megfelelés[181] miatt 2006.01.01-től Ausztriában hatályba lépett a vállalkozások büntetőjogi felelősségéről[182] szóló törvény (ÖVbVG 1.
- 223/224 -
§ (2) bekezdés); amely bevezette a vállalati felelősséget[183].[184] Kérdéses, hogy a vállalati felelősségre vonatkozó előírások (öVbVG 1-3. Szakasz) kötelezik-e a vállalatot a megfelelés minimális szintjének bevezetésére. Ezzel kapcsolatban felvethető az a kérdés, hogy a vállalatok mentesülhetnek-e az állam által kiszabott bírságok alól azáltal, hogy előzetes, ex-ante megfelelő compliance rendszert alakítanak ki (kulcsszó: "[teljes] megfelelés védelme[185]"[186]).
2.2.1. Beszámítási szabályok (öVbVG 3. § (1) bekezdés) és a szervezet mint elkövető és áldozat. Az öVbVG 3. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a vállalat "bűncselekményért felelős az idézett törvény (2) vagy a (3) bekezdése további fettételei szerint", ha valamilyen beszámítási szabály fennáll. Alapbűncselekmény lehet minden "bíróság által büntetéssel fenyegetett cselekmény" (az öVbVG 1. § (1) bekezdés második mondata értelmében)[187].[188]
Az öVbVG 3. §-ának (1) bekezdése áll a vállalati felelősségi törvény középpontjában, amely azt szabályozza, hogy a vállalat tagjának (döntéshozónak vagy alkalmazottnak) cselekménye milyen esetekben kerül a vállalatnak beszámításra.[189] A vállalat felelőssége - egyéb feltételek mellett - akkor állapítható meg, ha a bűncselekményt a szervezet javára követték el (első beszámítási szabály[190])[191], vagy azt a szervezet kötelezettségeinek megszegésével követték el (második beszámítási szabály[192])[193]. A "vagy" kötőszó biztosítja, hogy a két beszámítási szabály vagylagosan alkalmazható.[194]
A szervezeti felelősség az öVbVG alapján járulékos jellegű (qualitativ akzessorisch).[195] Sőt - az uralkodó nézet szerint - a vállalat felelőssége a döntéshozó személytől, a döntéshozó büntetőjogi felelősségétől függ. Végül a törvény a (2) bekezdésében megköveteli a döntéshozó személy részéről egy bűncselekmény tényállásszerű, jogellenes és bűnös elkövetését. A döntéshozóval szemben nem állhat fenn büntethetőséget kizáró ok sem.[196]
A vállalat dolgozója által elkövetett cselekmények miatti felelősség előfeltételei másként kerültek meghatározásra. A (2) bekezdéssel ellentétben a (3) bekezdés
- 224/225 -
csak tényállásszerű, jogellenes büntetendő cselekményt követel meg, és az uralkodó álláspont szerint nem állhat fenn az elkövetővel szemben büntethetőségi akadály. A szervezet felelőssége a (3) bekezdés szerint tehát csak korlátozottan járulékos jellegű (limitiert qualitativ akzessorisch).[197]
2.2.2. Vállalati felelősség egy döntéshozói cselekmény miatt (öVbVG 3. § (2) bekezdés).[198] Az öVbVG 3. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a vállalat felelős a döntéshozó által elkövetett bűncselekményekért, "ha a döntéshozó mint olyan jogellenesen és bűnös módon követte el a cselekményt". Az uralkodó álláspont szerint a döntéshozó cselekménye csak akkor alapozza meg a vállalatok felelősségét, ha a döntéshozó "mint olyan" jogellenesen és bűnös módon követte el a cselekményt. Ez arra utal, hogy az elkövető döntéshozóként jár el.[199] Az öVbVG 2. § (1) bekezdése[200] rögzíti, hogy ki tekinthető döntéshozónak.[201] Ennek megfelelően a döntéshozó kifejezés magában foglalja "az ügyvezető igazgatókat, az igazgatósági tagokat vagy a meghatalmazott aláírókat[...,] valamint minden olyan személyt, akik a szervezeti vagy jogi képviseleti hatáskör alapján felhatalmazással rendelkeznek a szervezet külső képviseletére, továbbá a felügyelő bizottság vagy az igazgatóság tagjait, valamint más olyan személyeket, akik vezetői pozícióban irányítási jogköröket gyakorolnak, vagy bármilyen más jelentős befolyásuk van a vállalat irányítására".
Végül meg kell jegyezni, hogy a vállalat büntethetőségének nem feltétele a természetes személy elkövető eljárásjogi felelősségre vonása.[202]
2.2.3. Vállalati felelősség a vállalat dolgozójának cselekménye miatt (öVbVG 3. § (3) bekezdés).[203] Az öVbVG3. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a vállalat felelős az alkalmazottak által elkövetett bűncselekményekért, ha "az alkalmazottak jogellenesen valósították meg a bűncselekmény törvényi tényállását". További feltétel, hogy "a cselekmény elkövetését az tette lehetővé vagy könnyítette meg, hogy a döntéshozók elhanyagolták a szükséges és ésszerű gondosságot, különösképpen az ilyen cselekmények megakadályozásához szükséges alapvető technikai, szervezeti vagy személyes intézkedéseket. "
a) A vállalat dolgozójának cselekménye
Ebben az összefüggésben érdekesnek tűnik, hogy az öVbVG 3. §-a (3) bekezdése 1. pontjának első félmondata csupán a tényállási elemek "jogellenes" megvalósításáról beszél. A vállalat felelőssége munkavállalói cselekmények miatt, amint azt már
- 225/226 -
említettük, pusztán korlátozottan járulékos[204] jellegű.[205] Ezért a vállalat munkavállalói cselekmény miatti felelőssége szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a munkavállaló bűnösen cselekszik-e és büntethető, vagy valamely büntethetőségi akadály miatt nem vonható felelősségre (öStGB 10. §).[206] Az uralkodó nézet szerint azonban az elkövető vonatkozásában fennálló büntethetőségi akadálynak (a büntetés alóli mentesség okainak) hatással kell lenniük a vállalat munkavállalói cselekményért való felelősségére.[207] A törvény korlátozó rendelkezése miatt a munkavállalói cselekmény vállalatnak történő beszámítása nem függ a munkavállaló gondatlanságának szubjektív elemeitől.[208] Elegendő, ha a munkavállaló megfelelő gondossággal ellentétes és objektíven felróható módon valósítja meg egy gondatlan bűncselekmény törvényi tényállását. Természetesen más a helyzet, ha egy vállalat egy szándékos munkavállalói cselekményért felelős. Ebben az esetben a vállalat felelőssége szempontjából a munkavállaló szándéka fontos szerepet játszik.
b) A döntéshozó vétkessége, mint a vállalat vétkessége
A (3) bekezdés 2. szakaszával a jogalkotó a munkavállalói cselekményért való vállalati felelősség rendszerében az alap beszámítási modell struktúrája mellett egy döntéshozói vétkességet (vállalati vétkességet) is szabályoz.[209]
A vállalati vétkességnek ez a további követelménye megteremti a kapcsolatot a vezetői szinttel (és az önszerveződés esetén a tulajdonos szintjével is).[210] Erre azért van szükség, mert a vállalatot nem teljes egészében az alkalmazottak képviselik.[211] A szervezeti hanyagság szempontjából ellenőrizni kell, hogy a döntéshozó magatartásával empirikusan veszélyes és normák szerint nem tolerált kockázatot hozott-e létre, amely alkalmas a munkavállalói cselekmények elősegítésére.[212]
A jogalkotó meghatározta ezt az gondossági kötelezettséget, mivel a döntéshozóknak "el kell hanyagolniuk az ilyen cselekmények megakadályozásához szükséges alapvető technikai, szervezeti vagy személyes intézkedéseket".[213] Ezek az intézkedések magunkban foglalják a különböző "rránymutatásokat, képzések, ellenőrzések, vizsgálatokat", valamint a compliance előírásokat is.[214]
Az öVbVG 3. §-ának (3) bekezdésének 2. pontja előírja továbbá, hogy a bűncselekményt az "tette lehetővé vagy könnyítette meg", hogy a döntéshozó megsértette a kellő gondosságot. Az "ok-okozati összefüggés" tehát már akkor fennáll, ha a döntéshozó gondossági kötelezettségének megsértése csupán
- 226/227 -
elősegítette a munkavállaló cselekményének elkövetését (kulcsszó: támogató okozati összefüggés).[215] Ehhez a puszta kockázatnövekedés is elegendő.[216]
Az öVbVG 3. § (3) bekezdése 1. pontjának második mondatrésze kimondja, hogy "a vállalat[...] csak akkor felelős a szándékos bűncselekményért, ha a munkavállaló szándékosan járt el" A harmadik mondatrész azt is kimondja, hogy a vállalat "gondatlan bűncselekményért csak akkor felelős, ha az alkalmazottak figyelmen kívül hagyták az adott körülmények között szükséges gondosságot". Az a figyelemre méltó ebben a jogi konstrukcióban, hogy a vállalatnak a munkavállaló cselekményéért a felelőssége elsősorban a munkavállaló jogellenes cselekedetéhez kapcsolódik, és nem a döntéshozó szervezeti hibájához.[217]
Végül, ami a szervezeti vétkességét illeti, az ÖVbVG 3. § (3) bekezdésének 2. pontja is azon alapul, hogy "a döntéshozók elhanyagolták a körülmények között megkövetelt kellő gondosságot".
2.2.4. Compliance-Defense[218] az öVbVG-ben[219]
a) A büntetőjogi compliance preventív intézkedései (előzetes intézkedések)
Compliance menedzsment rendszerek a munkavállalói cselekmények megelőzésére. Az öVbVG szerint a vállalat felelősségre vonható a munkavállalók magatartása (tevékenysége vagy mulasztása) miatt (öVbVG 3. § (1) és (3) bekezdés). A szervezet ellen felhozott vád lényege nem az, hogy a munkavállaló jogellenesen követte el a bűncselekményt, hanem az, hogy "a vállalat nem tanúsította a szükséges és az adott körülmények között elvárható gondosságot".[220]
Az öVbVH-ből ezért következik az alapvető (technikai, szervezeti vagy személyi) intézkedések bevezetésének szükségessége, amelyek célja az alkalmazottak ilyen cselekedeteinek megakadályozása és a szervezet mulasztásának kiküszöbölése. A vállalat felelősségének szempontjából tehát kijelenthető, hogy az öVbVG 3. § (3) bekezdés hatalmas ösztönzést jelent a döntéshozók számára, hogy ésszerű szervezeti struktúrát hozzanak létre (compliance-irányítási rendszerek révén).
A compliance management rendszer bevezetésével megakadályozható a vállalati kötelezettségek megsértése, a munkavállalók általi jogellenes magatartások elkövetése és a vállalati mulasztás megvalósítása.[221] Természetesen előfeltétel, hogy a compliance rendszer megfeleljen a törvény követelményeinek. Ezért, ha a döntéshozók előzetesen megfelelő compliance irányítási rendszert vezetnek be, véleményünk szerint esetükben a gondatlanságuk nem állapítható meg, ami
- 227/228 -
következésképpen az öVbVG 3. § (1) bekezdésének 3. és 3. pontja alapján kizárja a vállalat felelősségét.[222]
Az ilyen óvintézkedések természetesen nem jelentenek mindenki számára megfelelő megoldást. Azt, hogy mely intézkedések szükségesek és ésszerűek (különösképpen azt, hogy hogyan kell megtervezni egy adott megfelelőségi intézkedést), eseti alapon kell értékelni.[223] A vállalat mérete és felépítése, a kockázati, a képzettségi szintje és az alkalmazottak megbízhatósága döntő szerepet játszik annak felmérésében, hogy az egyes esetekben milyen intézkedésekre van szükség.[224]
Compliance menedzsment rendszerek a döntéshozó által elkövetett cselekmények megelőzésére. A kérdés az, hogy a vállalat megfelelő compliance-irányítási rendszer bevezetésével elkerülheti-e a döntéshozó által elkövetett bűncselekmények miatti felelősségre vonást (öVbVG 3. § (1) és (2) bekezdés). Az öVbVG 3. § (1) bekezdése és (2) bekezdése szerinti feljelentés alapja lényegében nem más, mint a vállalat szervezetlensége.[225]
Figyelemre méltó - valószínűleg azért, hogy lefedje a kisebb jogsértéseket is[226] -, hogy a kormány törvényjavaslatának indokolása egy fikcióval operál.[227] Ennek célja, hogy a vállalat kellő gondosságának hiányát közvetlenül a döntéshozatali cselekmény útján fejezze ki[228], mert "a vállalat számára az ilyen döntéshozó által elkövetett bűncselekményt szinte megcáfolhatatlanul az ilyen cselekmények megelőzésére irányuló gondosság hiányának kell tekinteni. " Ennek eredményeként az uralkodó nézet a döntéshozó bűncselekményét a vállalat cselekményének tekinti.[229] A döntéshozók alatt tehát vagy a vállalat alteregóját, vagy funkcionálisan mint a vállalatot (önmagát) kell érteni.[230] Nem veszik figyelembe azt sem, ha valamennyi ellenőrzési és kiválasztási kötelezettséget betartották. Ennek eredményeként a vállalatot a gondossági kötelezettségnek megfelelő magatartása ellenére is felelősségre vonják.[231] A helyzet tehát mindenképpen összehasonlítható az automatikus beszámítási mechanizmussal a dOWiG 30. §-a és 9. §-a értelmében.[232]
Ezt a szabályozást nagyon kritikusan látjuk.[233] Véleményünk szerint a pénzbírság felróhatóság nélkül történő kiszabása, mint más bűnös magatartása miatti puszta
- 228/229 -
helyettesítő felelősség objektíve nem igazolható. [234] Emiatt véleményünk szerint
ezekben az esetekben teleologikus értelmezéssel szűkíteni kell a tényállást. Az
uralkodó nézet viszont csak a büntetés korlátlan enyhítésének lehetőségét
biztosítaná a vállalat számára (öVbVG 5. § (3) bekezdés).[235]
b) A büntetőjogi compliance represszív intézkedései (utólagos intézkedések)
Az öVbVG 18. S-a[236] szabályozza az ügyész mérlegelési jogát a vállalat felelősségét illetően.[237] A 18. § (1) bekezdés első mondata kimondja, hogy az ügyészség "eltekinthet a büntetőeljárástól vagy ejtheti a vádat, ha tekintettel a cselekmény, a kötelezettségszegés vagy a gondossági kötelesség megszegésének súlyára, a cselekmény következményeire, a vállalat cselekmény utáni magatartására, a vállalattal szemben kiszabandó bírság nagyságára, illetve a cselekmény által a vállalatnál vagy a tulajdonosnál beálló vagy közvetlenül várható jogkövetkezményre tekintettel a cselekmény üldözése, illetve szankcionálása szükségtelennek tűnik". A "vállalat bűncselekmény után tanúsított magatartását" kifejezetten nevesíti az öVbVG 18. §-a.
Ennek megfelelően fontos, hogy a vállalat a bűncselekmény elkövetése után azonnal meghozza-e a szükséges megelőzési intézkedéseket (pl. hatékony ellenőrzési rendszereket alkalmaz, személyi és szervezési intézkedéseket hoz).[238] A megfelelőségi intézkedések későbbi bevezetése (pl. a compliance-irányítási rendszer) tehát szintén hozzájárulhat az eljárás befejezéséhez.[239]
Az öVbVG5. §-a[240] szabályozza a vállalati bírság megállapítását. Az (1) bekezdés szerint a bíróságnak "mérlegelnie kell a napi tételek számát [...] a súlyosító és enyhítő körülményeket, amennyiben azok még nem érik el a kiszabható pénzbírság összegét" A (3) bekezdés előírja, hogy "[a napi tételek számát] [...] különösen alacsonyabban kell meghatározni, ha a vállalat jelentős lépéseket tett a hasonló cselekmények jövőbeli megelőzése érdekében" Az öVbVG itt ösztönözni kívánja a kockázatmegelőzést.[241] Ezért a megfelelőségi intézkedések bevezetése (pl. megfelelőségi irányítási rendszer; valamint[242] a megfelelőségi irányelvek, az alkalmazottak képzése, a compliance tisztviselők stb.) a bűncselekmény után is
- 229/230 -
enyhítő körülménynek tekinthetők a bírság megállapítása során.[243] Az öVbVG ezért a büntetőjogi megfelelés represszív (utólagos) intézkedéseit is támogatja.[244]
c) Részösszegzés
A vállalati felelősségére tekintettel a compliance management rendszer önkéntes bevezetése kifizetődő lehet a vállalat számára, még akkor is, ha a megfelelési szabályrendszer végrehajtása csak a munkavállalói cselekményre adott válaszként történik.[245] Ezért egy megfelelő ex-ante compliance management rendszer megakadályozhatja a vállalat szankcionálását. Ez vonatkozik a munkavállalók által elkövetett cselekmények[246], de véleményünk szerint a döntéshozók cselekményei miatti vállalati felelősségre is.[247] Korszerű, preventív szemléletű törvényként az öVbVG figyelembe veszi a büntetőjogi compliance preventív és represszív intézkedéseit (a vállalatoknál).[248]
2.3. A belső nyomozás és a büntetőjogi compliance[249]
2.3.1. Általános kérdések
a) Fogalmi meghatározás
A belső nyomozás[250] fogalma alatt azt értjük, hogy a vállalat tagjai (vezetőit is beleértve[251]) által elkövetett állítólagos (legalább) szabályszegés (pl. bűncselekmény) miatt az ún. belső/külső nyomozó, aki nem tekinthető állami szervnek[252], az adott cselekményhez kapcsolódó vizsgálatot/tényfelderítést folytat le.[253]
b) A belső nyomozás és a (büntetőjogi) compliance viszonya
A belső nyomozás és a compliance viszonyrendszerét a jogirodalom különböző módon értelmezi.[254]
Ez azonban elsősorban a compliance értelmezésének kérdése.[255] A megfelelőségi előírásoknak és intézkedéseknek általában megelőző, preventív céljuk van.[256]
- 230/231 -
- A belső nyomozás viszont represszív jellegű, és általában (külső vagy belső) nyomozók végzik egy büntető vagy közigazgatási büntetőeljárással összefüggésben.[257]
- Ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy a megfelelőségi intézkedések (preventív céljuk miatt) és a belső vizsgálatok (represszív céljuk miatt) különböző célokat szolgálnak.[258]
- Az uralkodó nézet szerint a belső vizsgálatokat - a represszív oldal szempontjából - a teljes körű megfelelés részének tekintik.[259]
Összefoglalásképpen azonban meg kell jegyezni, hogy a compliance és a belső vizsgálatok pontos elkülönítése nem ésszerű és nem is lehetséges.[260] A belső vizsgálatok azok az eszközök, amelyekkel a vállalat a saját keretei között reagál a feltételezett jogsértésekre.[261] Ez alapján - a tág értelemben vett megfelelés értelmében - azt a célt szolgálja, hogy feltárja a gyenge pontokat vagy a (kötelezően) alkalmazandó jogszabályok vagy az önkéntesen követett szabályok megsértését[262], kiküszöbölje a szabályszegéseket, és ha szükséges, helyreállítsa a szabályoknak megfelelő állapotot.[263] Ezért a meglévő károk és kockázatok kiküszöböléséről és csökkentéséről vagy a jövőbeni elkerüléséről van szó;[264] továbbá a büntetőjogi felelősség (a büntetőjogi megfelelés represszív intézkedései[265]) megelőzése érdekében történő átfogó büntetőjogi megfelelésről.
c) A bűnüldöző hatóságokkal való együttműködés
Időbeli szempontból a belső nyomozás lefolytatható a büntetőeljárás előtt, alatt és után.[266]
Ennek alapján, ha a vállalat törvénysértést gyanít, a vezetőség számára az első kérdés az, hogy együttműködnek-e a bűnüldöző hatóságokkal, hogy kivizsgálják az eltérő magatartást.[267] Mivel nincs általános kötelezettség a "bűncselekmények bejelentésére" (vö. öStPO 80. § (1) bekezdés), lehetséges és elképzelhető, hogy a belső nyomozás a büntetőeljárás előtt történik.
Alapelvként azonban célszerű engedélyezni a belső vizsgálatok diszkrét lefolytatását a jó hírnév sérelmének elkerülése érdekében, mindaddig, amíg a jogsértés még nem vált nyilvánossá (pl. whistleblowing révén).[268] Elképzelhető tehát, hogy a belső vizsgálatok a bűnüldöző hatóságok vizsgálataival párhuzamosan zajlanak, anélkül, hogy a külön-külön lefolytatott vizsgálatok között bármilyen interakció (azaz ismeretátadás) történne. Ugyanakkor a bűnüldöző hatóságokkal való
- 231/232 -
együttműködésnek a "vállalat bűncselekmény után tanúsított magatartása" szempontjából is értelme lehet (öVbVG 18. § (1) bekezdés első mondat).[269]
2.3.2. Az ismeretszerzés módja.[270] Felmerül a kérdés, hogy a belső vizsgálatok mennyire intenzívek és kiterjedtek lehetnek, és mely módszereket kell alkalmazni. Döntést kell hozni arról is, hogy a belső vizsgálatok által érintett személyeknek a kezdetektől tudomást kell-e szerezniük a nyomozásról, vagy titokban végzik-e a munkát. Meg kell jegyezni, hogy ezt általában eseti alapon értékelik, és ez nagymértékben függ a normasértés típusától és az érintett személyek csoportjától. Az ismeretszerzés eszközeként különösen a munkavállalói felmérések, a dokumentumokhoz való hozzáférés, az e-mailek szűrése és a telefonok megfigyelése jöhet szóba.[271] A belső vizsgálatnak a munkaadó és a munkáltató közötti állampolgári viszony miatt természetesen törvényi korlátai vannak.[272] Ilyenek például a polgári jogi előírások (személyiségi jogok, munkajogi követelmények) és az adatvédelmi törvények (GDPR).[273] Ezek a polgári jogi és adatvédelmi követelmények szintén fontosak a helyes/megengedett vizsgálati intézkedések kiválasztásakor.[274] Álláspontunk szerint a munkáltató a munkajogi érdekegyensúlyozás miatt nem választhatja meg szabadon az ellenőrzés eszközét.[275]
2.3.3. Külső nyomozók[276]
a) Általános kérdések a nyomozati feladatok "kiszervezésével" kapcsolatban
Ha a vállalatok belső vizsgálat lefolytatása mellett döntenek, tisztában kell lenniük azzal, hogy ezt a vizsgálatot saját belső nyomozóik fogják-e elvégezni (házon belüli vizsgálat/Inhouse-Untersuchung[277]: pl. a felettes, a compliance tisztviselő vagy a belső ellenőrzés), vagy külső "igazságügyi szakértők" (externe "forensic services") szolgáltatását veszik-e igénybe. Ez utóbbi alatt a fehérgalléros bűnözésre szakosodott ügyvédi irodákat, könyvvizsgáló cégeket, igazságügyi szakértőket, ellenőrző csoportokat értjük.[278]
A belső nyomozás kiszervezését szintén mindig esetről esetre kell eldönteni.
- A házon belüli nyomozások mellett szólnak az alacsony költségek, valamint az a tény, hogy a nyomozók jobban tisztában vannak a saját vállalati struktúrájukkal, a működési folyamatokkal és összefüggésekkel.[279]
- 232/233 -
- Ezzel szemben áll az a tény, hogy a vállalatok saját (jogi) osztályai gyakran nem rendelkeznek a szükséges szaktudással és know-how-val, hogy hogyan kell eljárni ilyen helyzetekben.[280] Ezenkívül gyakran felmerül egy pszichológiai probléma is a saját kollégákkal szembeni fellépés és az ehhez kapcsolódó objektivitás igénye miatt (lojalitáskonfliktus). Továbbá a belső nyomozók is (gazdaságilag) függenek a vállalattól.[281] Általában fennáll annak a kockázata, hogy ez az elfogultság negatívan befolyásolja a vizsgálat eredményeit, különösen az anyagi igazságot.
Egy másik ok, amely a külső nyomozók kijelölése mellett szól, az, hogy a megbízott (külső) szolgálati titokvédelmi tisztek (StPO 157. § (1) bekezdés) felmentést kaphatnak az alól, hogy a bűnüldöző hatóságok előtt tanúskodjanak arról, "amiről ebben a minőségben tudomást szereztek".[282] Ez következésképpen megnyitja a (2) bekezdés szerinti lefoglalás elleni védelmet is.[283]
Ha viszont a cég a belső vizsgálatot saját jogi osztályára bízza, akkor alkalmazottai általában nem tagadhatják meg a nyilatkozattételt; a megszerzett ismeretek bizonyos feltételek mellett biztosíthatók és lefoglalhatók is. E helyett: E tekintetben a saját belső vizsgálat eredménye adott esetben a vállalat felelősségre vonásához vezethet (VbVG 3. §), vagy legalábbis jelentősen leegyszerűsítheti a hatóságok nyomozati munkáját.
b) A szakmai titoktartás hatálya alá tartozó személyek vallomásmegtagadásának joga belső vizsgálatok keretében
A hallgatáshoz való jog (öStPO 157. § (1) bekezdés 2. pont). Az öStPO 157. § (1) bekezdés 2. pont szerint bizonyos szakmai titoktartás alá eső személyek "jogosulnak arra, hogy megtagadják a tanúvallomás tételét [...] arról, ami e minőségükben ismertté vált számukra".
- Megjegyzendő, hogy az osztrák modell elsősorban a szolgálati titok alá tartozó személy titkához - és nem az ügyfélhez - kötődik[284], és így elsősorban a szolgálati titoktartás alá eső személy szakmai tevékenységét védi.[285]
- Ezzel párhuzamosan azonban az idézett rendelkezés hiányában a vádlott védelemhez való joga is csorbulna.[286] Hiszen az ügyfél azt kockáztatná, hogy szabad, nyílt és fenntartások nélküli bizalmas viszonya miatt önként hajtaná a fejét a kés alá, ha a szakmai titoktartás alanya a vallomástételi és igazmondási kötelezettség mellett tanúként kihallgatható lenne a
- 233/234 -
(hallomásból) az ügyféllel folytatott bizalmas megbeszélésekről (öStPO 154.§, 160. §).[287]
A törvény szövege alapján a vádlott (48. § (1) bekezdés 2. pont) vagy gyanúsítotti (öStPO 48. § (1) bekezdés 1. mondat) státuszának nincs jelentősége. Ugyanez vonatkozik arra a kérdésre is, hogy a büntetőeljárás már folyamatban van-e (öStPO 1. § (2) bekezdés).[288] Ennek az az oka, hogy a szolgálati titoktartási kötelezettség alá tartozó személlyel bizalmi és védett kapcsolattartásra (pl. jogi tanácsadásra, védelemre való felkészítésre) lehet szükség, függetlenül attól, hogy már megindult-e az eljárás.[289]
Az öStPO 157. § (1) bekezdésében a törvény kifejezetten a szakmai titoktartás alanyai közé sorolja a "védőket, az ügyvédeket, a szabadalmi ügyvivőket, az Országos Tanács vizsgálóbizottságainak eljárási ügyvédeit, a közjegyzőket és az okleveles könyvelőket". A 2017. évi öWTBG 1. §-a szerint a könyvvizsgálók és az adótanácsadók az okleveles könyvelői szakmák közé tartoznak.
Ha a fent említett, szolgálati titoktartással rendelkező személyeket belső vizsgálattal bízzák meg, akkor megilleti őket a tanúvallomás megtagadásának joga.
Az öStPO 157. § (1) bekezdésének védelmi köre azonban nem korlátlan, a szakmai titoktartás megtagadásának joga csak azokra az információkra (tényekre) vonatkozik, amelyek "ilyen minőségükben ismertté váltak").[290] Ennek eredményeként az információhoz való hozzáférés funkcionálisan szakmai titoktartói minőségben értendő (védők esetében pl. jogi tanácsadás, jogi képviselet, védelem[291]).[292] A szóban forgó tevékenységek tehát azok, amelyeket a szakmai titoktartás hatálya alá tartozó személyeknek "szakmájuk gyakorlása során rendszeresen el kell végezniük, vagy más módon közvetlenül kapcsolódnak ahhoz".[293] A szakmai titoktartás a vádlottaktól származó információkon kívül harmadik felektől származó ismeretekre és egyéb információkra is vonatkozik.[294]
A megkerülés elleni védelem (öStPO 157. § (2) bekezdés)[295] Az öStPO 157. § (2) bekezdésének első mondata kimondja, hogy "[az] (1) bekezdés 2-5. pontjában felsorolt személyeknek a tanúvallomás megtagadására vonatkozó jogát [...] nem lehet megkerülni, ha az egyébként semmis."[296] Ez a rendelkezés[297] (lásd még az öStPO 144. § (2) bekezdését) tehát a képviselőnek az (1) bekezdés 2. pontja által
- 234/235 -
védett szolgálati titkát érinti, amennyiben (bizonyos) kijátszásokat semmisségi szankció védi.[298] Ennek eredményeként a szakmai titoktartás alanya védve van a lefoglalástól és elkobzástól, valamint a titoktartás szakértők[299] vagy segítők kihallgatása által történő kijátszásától.[300] A 2016. évi StPÄG I-vel[301] bevezetett (2) bekezdés második mondata kiterjeszti a védelmet "[...] az olyan dokumentumokra és információkra, amelyek a vádlott vagy vádlott-társa rendelkezésére állnak, és tanácsadás, illetve a vádlott védelmének érdekében az (1) bekezdésben említett személy hozta létre" (úgynevezett védekezési iratok). Ez a rendelkezés az (1) bekezdéssel azonos módon védi a képviselő szolgálati titkát is.[302]
2.3.4. Részösszegzés[303]
Végül meg kell jegyezni, hogy represszív jellegüknél fogva a belső vizsgálatok szükségesek és hasznosak lehetnek a vállalaton belüli jogsértések és compliance szabályok megsértésének tisztázása érdekében. A büntetőjogi compliance keretében a belső vizsgálatok represszív intézkedésként is alkalmazhatók a büntetőjogi felelősség megelőzése érdekében. A vonatkozó szabályozás jogállami kialakítása még sok kívánnivalót hagy maga után, és a hasznosíthatóság kérdésében is számos probléma vár még megbízható megoldásra.[304]
- Baier-Grabner Marina: Die Verbandsgeldbuße, ihre Bemessung, bedingte Nachsicht und Weisungen (§§ 4-9 VbVG). In: Soyer Richard (Hrsg.): Handbuch Unternehmensstrafrecht. Wien, MANZ Verlag, 2020. 89-109.
- Bock Dennis: Criminal Compliance. Baden-Baden, Nomos Verlag, 2013 (https://doi.org/10.5771/9783845230412).
- Boller, Martin: Die strafrechtliche Verantwortlichkeit von Verbänden nach dem VbVG. Wien, MANZ Verlag, 2007.
- Burgstaller Manfred: Das Fahrlässigkeitsdelikt im Strafrecht, Manz Verlag, 1974.
- Burgstaller Manfred - Schütz Hannes: In: Höpfel Frank - Ratz Eckart (Hrsg.): Wiener Kommentar zum Strafgesetzbuch. Wien, Manz Verlag, 2017, 2. Auflage. § 6 StGB
- Dangl Katharina: Unternehmensinterne Untersuchungen. Wien, Linde Verlag, 2019.
- Dannecker Gerhard - Leitner Roman: In: Dannecker Gerhard - Leitner Roman (Hrsg.): Handbuch der Geldwäsche-Compliance. Wien, Linde Verlag, 2010.
- 235/236 -
- Flora Margarethe: In: Leukauf Otto - Steininger Herbert (Hrsg.): Strafgesetzbuch. Kommentar. Wien, Linde Verlag, 2017, 4. Auflage. § 153
- Fuchs Helmut: Compliance: Soft Law - Hard Criminal Law. In: Lewisch Peter (Hrsg.): Zauberwort Compliance?. Wien, MANZ Verlag, 2012. 27-34.
- Fuchs Helmut: Untreue, die unendliche Geschichte; Selbstbindung der Unternehmen als gefährlicher Fallstrick. In: Jarolim Hannes (Hrsg.): Herausforderung Compliance. Von der Regelungsflut zur Untreue?. Wien, LexisNexis Verlag, 2015. 18-26.
- Grützner Thomas/Jakob Alexander: Compliance von A-Z. München, C. H. Beck Verlag, 2015, 2. Auflage.
- Illichmann Bernd: In: Petsche Alexander - Mair Karin (Hrsg.): Handbuch Compliance. Wien, LexisNexis Verlag, 2019, 3. Auflage. 779-800.
- Lehner Dieter: Organhaftung und Compliance. In: Ruhmannseder Felix - Lehner Dieter - Beukelmann Stephan (Hrsg.): Compliance aktuell. Heidelberg, CF. Müller, 2015. 1010.
- Lehmkuhl Marianne: Der sachliche und persönliche Anwendungsbereich des VbVG (§§ 1 und 2 VbVG). In: Soyer Richard (Hrsg.): Handbuch Unternehmensstrafrecht. Wien, MANZ Verlag, 2020. 9-28.
- Lehmkuhl Marianne - Zeder Fritz: In: Höpfel Frank - Ratz Eckart (Hrsg.): Wiener Kommentar zum Strafgesetzbuch. Wien, Manz Verlag, 2020, 2. Auflage.
- Lewisch Peter: Warum - und inwieweit - Compliance? In: Lewisch Peter (Hrsg.): Zauberwort Compliance?. Wien, MANZ Verlag, 2012. 1-14.
- Lewisch Peter: Strafrecht und Compliance In: Lewisch Peter (Hrsg.): Zauberwort Compliance?. Wien, MANZ Verlag, 2012. 71-88.
- Hauschka Christoph - Moosmayer Klaus - Lösler Thomas: In: Hauschka Christoph - Moosmayer Klaus - Lösler Thomas (Hrsg.): Corporate Compliance. München, C. H. Beck Verlag, 2016, 3. Auflage.
- Hilf (Lehmkuhl) Marianne: Grundlegende Aspekte der neuen Verbandsverantwortlichkeit: Zur subsidiären Anwendung des StGB. Journal für Strafrecht, 2006,112-119.
- Hilf (Lehmkuhl) Marianne: Grundkonzept und Terminologie des österreichischen strafrechtlichen Verbandsverantwortlichkeitsgesetzes (VbVG). Neue Zeitschrift für Wirtschafts-, Steuer- und Unternehmensstrafrecht, 2016, 189-193.
- Hinterhofer Hubert: Der untätige Compliance Officer: Strafbarer Beitrag durch Unterlassen?. Zeitschrift für Finanzmarktrecht, 2010. 104-110.
- Hinterhofer Hubert: Begriff und Bedeutung der Criminal Compliance im österreichischen Strafrecht. In: Braumüller Peter- Ennöckl Daniel - Gruber Michael - Raschauer Nicolas (Hrsg.): Compliance und Finanzmarktrecht. Band zur ZRF-Jahrestagung 2010. Wien, LexisNexis Verlag, 2011, 61-78.
- Huber Nina: Ausgewählte Fragen der Untreuebestimmung. In: Kert Robert -Kodek Georg (Hrsg.): Das große Handbuch Wirtschaftsstrafrecht. Wien, MANZ Verlag, 2016. 129-156.
- Kalss Susanne: In: Kalss Susanne - Nowotny Christian - Schauer Martin (Hrsg.): Österreichisches Gesellschaftsrecht. Wien, Manz Verlag, 2017, 2. Auflage.
- 236/237 -
- Kert Robert: Ausgewählte Fragen des Allgemeinen Teils des Wirtschaftsstrafrechts. In: Kert Robert - Kodek Georg (Hrsg.): Das große Handbuch Wirtschaftsstrafrecht. Wien, MAINZ Verlag, 2016. 1-41.
- Kert Robert: Das Verfolgungsermessen im Verbandsstrafrecht. Zeitschrift für Wirtschafts- und Finanzstrafrecht, 2017. 70-74.
- Kienapfel Diethelm - Schmoller Kurt: Strafrecht. Besonderer Teil II: Delikte gegen Vermögenswerte. Wien, Manz Verlag, 2017, 2. Auflage.
- Kirchbacher Kurt: In: Fuchs Helmut - Ratz Eckart (Hrsg.): Wiener Kommentar zur Strafprozessordnung. Wien, Manz Verlag, 2013, § 157
- Komenda Peter: Der Untreuevorsatz. In: Hinterhofer Hubert (Hrsg.): Praxishandbuch Untreue. Wien, Linde Verlag, 2015. 35-56.
- Koukol Pilar: Compliance und Straf recht. Wien, LexisNexis Verlag, 2016.
- Kretschmer Heidemarie: In: Petsche Alexander - Mair Karin (Hrsg.): Handbuch Compliance. Wien, LexisNexis Verlag, 2019, 3. Auflage. 67-105.
- Madl Patrick: Unternehmensinterne Untersuchungen im Wirtschaftsstrafverfahren. In: Kert Robert - Kodek Georg (Hrsg.): Das große Handbuch Wirtschaftsstrafrecht. Wien, MANZ Verlag, 2016. 815-859.
- Madl Patrick: Die Verwertung unternehmensinterner Mitarbeiterbefragungen im Strafverfahren. Wien, Verlag Österreich, 2018.
- Moosmayer Klaus: Compliance. München, Beck Verlag, 2015, 3. Auflage.
- Nestler Nina: Internal Investigations: Definition und rechtstatsächliche Erkenntnisse zu internen Ermittlungen in Unternehmen. In: Knierim Thomas -Rübenstahl Markus - Tsambikakis Michael (Hrsg.): Internal Investigations. Ermittlungen im Unternehmen. Heidelberg, CF. Müller, 2016.
- Napokoj Elke Maria: In: Napokoj Elke Maria (Hrsg.): Risikominimierung durch Corporate Compliance. Wien, MANZ Verlag, 2010.
- Park Tido: Schutz der im Rahmen von unternehmensinternen Untersuchungen gewonnenen Informationen vor behördlicher Beschlagnahme nach deutschem Recht. Journal für Strafrecht, 2014. 20-25.
- Pelz Christian: Internal Investigations und Legal Privilege - Zum Umfang des Beschlagnahmeschutzes in Deutschland. In: Lewisch Peter (Hrsg.): Jahrbuch Wirtschaftsstrafrecht und Organverantwortlichkeit 2017. Wien, Neuer Wissenschaftlicher Verlag, 2017. 73-87.
- Petsche Alexander-Larcher Daniel: In: Petsche Alexander - Mair Karin (Hrsg.): Handbuch Compliance. Wien, LexisNexis Verlag, 2019, 3. Auflage.
- Pieth Mark: Wirtschaftsstrafrecht. Basel, Helbing Lichtenhahn Verlag, 2015.
- Plöckinger Oliver: Verteidigung und Vertretung von (Berufs-)Geheimnisträgern. In: Kier Roland - Norbert Wess (Hrsg.): Handbuch Strafverteidigung. Wien, MANZ Verlag, 2017. 543-555.
- Pollak Sergio: Internal Investigations. In: Soyer Richard (Hrsg.): Handbuch Unternehmensstrafrecht. Wien, MANZ Verlag, 2020. 311-372.
- Ratz Eckart: In: Fuchs Helmut - Ratz Eckart (Hrsg.): Wiener Kommentar zur Strafprozessordnung. Wien, Manz Verlag, 2020, § 281 StPO
- 237/238 -
- Reich-Rohrwig Johannes - Zimmermann Arno: In: Artmann Eveline - Karollus Martin (Hrsg.): Kommentar zum Aktiengesetz. Wien, Manz Verlag, 2018, 6. Auflage. § 82.
- Reich-Rohrwig Johannes - Grossmayer Clemens - Grossmayer Karina -Zimmermann Arno: In: Artmann Eveline - Karollus Martin (Hrsg.): Kommentar zum Aktiengesetz. Wien, Manz Verlag, 2018, 6. Auflage. § 84.
- Rotsch Thomas: Compliance und Strafrecht. Fragen, Bedeutung, Perspektiven. Vorbemerkungen zu einer Theorie der sog. "Criminal Compliance". Zeitschrift für die gesamte Strafrechtswissenschaft, 2013, 481-498. https://doi.org/10.1515/zstw-2013-0024
- Rotsch Thomas: Criminal Compliance - Begriff, Entwicklung und theoretische Grundlegung. In: Rotsch Thomas (Hrsg.): Criminal Compliance. Baden Baden, Nomos Verlag, 2015.
- Rotsch Thomas: Criminal Compliance. In: Achenbach Hans - Ransiek Andreas - Rönnau Thomas (Hrsg.): Handbuch Wirtschaftsstrafrecht. Heidelberg, CF. Müller, 2019, 5. Auflage.
- Ruhmannseder Felix: Compliance-Strategien. In: Soyer Richard (Hrsg.): Handbuch Unternehmensstrafrecht. Wien, MANZ Verlag, 2020.
- Ruhri Gerald: Unternehmensstrafrecht aus anwaltlicher Sicht. Anwaltsblatt, 2013, 422.
- Schwarzbartl Martin - Kubin Florian: Compliance als Gesamtsystem - Ein Kurzüberblick. In: Wieselthaler Andreas (Hrsg.): Korruptionsprävention in Theorie und Praxis. Wien, Verlag Österreich, 2015, 65-78.
- Sieber Ulrich: Compliance-Programme im Unternehmensstrafrecht. Ein neues Konzept zur Kontrolle von Wirt-schaftskriminalität. In: Sieber Ulrich - Dannecker Gerhard - Kindhäuser Urs - Vogel Joachim - Walter Tonio (Hrsg.): Strafrecht und Wirtschaftsstrafrecht. Dogmatik, Rechtsvergleich, Rechtstatsachen. Festschrift für Klaus Tiedemann zum 70. Geburtstag. Köln, Carl Heymanns Verlag, 2008. 449-484.
- Soyer Richard - Pollak Sergio: Verbandsverantwortlichkeitsgesetz. In: Möstl Friedrich - Neubauer Sabine - Stark-Sittinger Heike - Trummer Anna (Hrsg.): Der Vereinsexperte II. Wien, Linde Verlag, 2016, 99-128.
- Soyer Richard - Schumann Stefan: In: Fuchs Helmut - Ratz Eckart (Hrsg.): Wiener Kommentar zur Strafprozessordnung. Wien, Manz Verlag, 2017, § 57 StPO
- Soyer Richard: Verteidigung von Unternehmen. In: Kier Roland - Norbert Wess (Hrsg.): Handbuch Strafverteidigung. Wien, MANZ Verlag, 2017. 503-528.
- Soyer Richard: Einleitung und Grundorientierung. In: Soyer Richard (Hrsg.): Handbuch Unternehmensstrafrecht. Wien, MANZ Verlag, 2020. 1-8.
- Soyer Richard - Pollak Sergio: Die Verbandsverantwortlichkeit für Tatbegehungen durch Verbandsangehörige im Lichte der Anwendung der allgemeinen Strafgesetze (§§3,12 VbVG). In: Soyer Richard (Hrsg.): Handbuch Unternehmensstrafrecht. Wien, MANZ Verlag, 2020. 29-88.
- 238/239 -
- Soyer Richard - Pollak Sergio: Criminal Compliance. In: Kert Robert - Kodek Georg (Hrsg.): Das große Handbuch Wirtschaftsstrafrecht. Wien, MAINZ Verlag, 2021. 2. Auflage (im Erscheinen).
- Steininger, Einhard: Verbandsverantwortlichkeitsgesetz. Lehrbuch. Wien, Linde Verlag, 2018, 2. Auflage.
- Steininger, Einhard: Strafrecht. Allgemeiner Teil. Band I. Wien, Linde Verlag, 2019, 3. Auflage.
- Steininger, Einhard: Strafrecht. Allgemeiner Teil. Band II. Wien, Linde Verlag, 2019, 2. Auflage.
- Steininger, Einhard: Nichtigkeitsgründe im Strafverfahren. Wien, Verlag Österreich, 2019, 7. Auflage, https://doi.org/10.33196/9783704683540
- Steininger, Einhard: Verbandsverantwortlichkeitsgesetz. Kommentar. Wien, Linde Verlag, 2020, 2. Auflage.
- Stuefer Alexia: Wirtschaftsstrafrecht aktuell Unternehmensinterne Ermittlungen. Journal für Strafrecht, 2011. 184-185.
- Toifl Armin - Hahnekamp Robert: Die Implementierung eines Compliance-Management Systems (CMS) anhand der ONR 192050. In : Wieselthaler Andreas (Hrsg.): Korruptionsprävention in Theorie und Praxis. Wien, Verlag Österreich, 2015. 119-142.
- Tipold Alexander: Zurechnung fremden Verhaltens - Vertrauensgrundsatz, Compliance und Verbandsverantwortlichkeit. In: Reindl-Krauskopf Susanne -Ingeborg Zerbes - Brandstetter Wolfgang - Lewisch Peter - Tipold Alexander (Hrsg.): Festschrift für Helmut Fuchs. Wien, Verlag Österreich, 2014. 595-619.
- Tipold Alexander: Compliance als Schutz vor Verbandsverantwortlichkeit?. Austrian Law Journal, 2016. 90-101.
- Trettnak Markus: Konzeption, Umsetzung und Prüfung von Compliance-Systemen. In: Kofler-Senoner Bernhard (Hrsg.): Compliance-Management für Unternehmen. Wien, Verlag Österreich, 2016. 49-65.
- Tipold Alexander - Zerbes Ingeborg: In: Fuchs Helmut - Ratz Eckart (Hrsg.): Wiener Kommentar zur Strafprozessordnung. Wien, Manz Verlag, 2021, Vor §§ 110-115 StPO
- Triffterer Otto: In: Triffterer Otto - Rosbaud Christian - Hinterhofer Hubert (Hrsg.): Salzburger Kommentar zum Strafgesetzbuch. Wien, LexisNexis Verlag, 1994 § 6
- Urbanek Jakob: Verbandsverantwortlichkeit: Die Strafbarkeit von Unternehmen und Verbänden in Österreich - ein Erfolgsmodell?. In : Kert Robert - Kodek Georg (Hrsg.): Das große Handbuch Wirtschaftsstrafrecht. Wien, MANZ Verlag, 2016. 43-92.
- Vogel Joachim - Bülte Jens: In: Cirener Gabriele - Radtke Henning - Rissing-van Saan Ruth -
- Rönnau Thomas - Schluckebier Wilhelm (Hrsg.): Strafgesetzbuch. Leipziger Kommentar. Erster Band. Einleitung, §§ 1 bis 18. Berlin/Boston, de Gruyter Verlag, 2020, 13. Auflage. § 15
- Walter Martin: Konzeption und Umsetzung eines Compliance-Management-Systems (CMS) - eine ganzheitliche Betrachtung aus der Sicht eines Compliance-Verantwortlichen. In: Kofler-Senoner Bernhard (Hrsg.): Compliance-Management für Unternehmen. Wien, Verlag Österreich, 2016. 3-20.
- 239/240 -
- Weratschnig Bernhard: Verfolgungsermessen und Diversion im Verfahren gegen Verbände (§§ 18, 19 VbVG). In: Soyer Richard (Hrsg.): Handbuch Unternehmensstrafrecht. Wien, MANZ Verlag, 2020. 185-209.
- Wess Norbert: Die Privatisierung der Strafverfolgung. Journal für Strafrecht, 2014. 12-19.
- Wess Norbert - Machan Markus: Zum Anwaltsprivileg im Rahmen von unternehmensinternen Ermittlungen. In: Lewisch Peter (Hrsg.): Jahrbuch Wirtschaftsstrafrecht und Organverantwortlichkeit 2017. Wien, Neuer Wissenschaftlicher Verlag, 2017. 57-72.
- Wessing Jürgen: In: Hauschka Christoph - Moosmayer Klaus - Lösler Thomas (Hrsg.): Corporate Compliance. München, C. H. Beck Verlag, 2016, 3. Auflage. ■
JEGYZETEK
* A tanulmány az alábbi cikk alapján készült: Soyer Richard - Pollak Sergio: Criminal Compliance. In: Kert Robert - Kodek Georg (Szerk.): Das große Handbuch Wirtschaftsstrafrecht. Wien, MANZ Verlag, 2021. 2. Kiadás. Nagyon köszönjük a magyar nyelvű rövidített változat másodközlésének engedélyezését a bécsi MANZ Kiadónak. A tanulmányt fordította Prof. Dr. Jacsó Judit egyetemi tanár (Miskolci Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Bűnügyi Tudományok Intézete) és Dr. Udvarhelyi Bence egyetemi adjunktus (Miskolci Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Bűnügyi Tudományok Intézete). Lektorálta: Dr. Sántha Ferenc egyetemi docens (Miskolci Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Bűnügyi Tudományok Intézete).
[1] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.3ff.
[2] Bock Dennis: Criminal Compliance. Baden-Baden, Nomos Verlag, 2013. 19.
[3] https://de.pons.com/ubersetzung/englisch-deutsch/compliance (30.11.2020).
[4] https://de.pons.com/ubersetzung/englisch-deutsch/compliance (30.11.2020).
[5] Vö. Napokoj Elke Maria: In: Napokoj Elke Maria (szerk.): Risikominimierung durch Corporate Compliance. Wien, MANZ Verlag, 2010. Rz 1; Petsche Alexander - Larcher Daniel: In: Petsche Alexander - Mair Karin (szerk.): Handbuch Compliance. Wien, LexisNexis Verlag, 2019, 3. Kiadás. 2.
[6] Vö. Hinterhofer Hubert: Der untätige Compliance Officer: Strafbarer Beitrag durch Unterlassen?. Zeitschrift für Finanzmarktrecht, 2010. 105; Tipold Alexander: Zurechnung fremden Verhaltens -Vertrauensgrundsatz, Compliance und Verbandsverantwortlichkeit In: Reindl-Krauskopf Susanne -Ingeborg Zerbes - Brandstetter Wolfgang - Lewisch Peter - Tipold Alexander (Szerk.): Festschrift für Helmut Fuchs. Wien, Verlag Österreich, 2014. 613.
[7] Tipold (2014): i.m. 613.
[8] Vö. Hauschka Christoph - Moosmayer Klaus - Lösler Thomas: In: Hauschka Christoph - Moosmayer Klaus - Lösler Thomas (Szerk.): Corporate Compliance. München, C. H. Beck Verlag, 2016, 3. Kiadás. § 1 Rz 2.
[9] Vö.Bock: i.m. 20.
[10] Vö.Fuchs Helmut: Compliance: Soft Law - Hard Criminal Law. In: Lewisch Peter (szerk.): Zauberwort Compliance?. Wien, MANZ Verlag, 2012. 27; Tipold (2014): i.m. 613.
[11] Lásd: Ruhmannseder Felix: Compliance-Strategien. In: Soyer Richard (szerk.): Handbuch Unternehmensstrafrecht. Wien, MANZ Verlag, 2020. Rz 13.2.
[12] Vö.Rotsch Thomas: Criminal Compliance. In: Achenbach Hans - Ransiek Andreas - Rönnau Thomas (szerk.): Handbuch Wirtschaftsstrafrecht. Heidelberg, C.F. Müller, 2019, 5. Kiadás. 4. fejezet, Rz 4.
[13] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.4.
[14] Fuchs (2012): i.m. 28.
[15] Fuchs (2012): i.m. 27; Lewisch Peter: Warum - und inwieweit - Compliance? In: Lewisch Peter (Szerk.): Zauberwort Compliance?. Wien, MANZ Verlag, 2012. 1.
[16] Dannecker Gerhard - Leitner Roman: In: Dannecker Gerhard - Leitner Roman (Szerk.): Handbuch der Geldwäsche-Compliance. Wien, Linde Verlag, 2010. T 1 Rz 4.
[17] Lásd: Sieber Ulrich: Compliance-Programme im Unternehmensstrafrecht. Ein neues Konzept zur Kontrolle von Wirt-schaftskriminalität. In: Sieber Ulrich - Dannecker Gerhard - Kindhäuser Urs - Vogel Joachim - Walter Tonio (Szerk.): Strafrecht und Wirtschaftsstrafrecht. Dogmatik, Rechtsvergleich, Rechtstatsachen. Festschrift für Klaus Tiedemann zum 70. Geburtstag. Köln, Carl Heymanns Verlag, 2008. 451; Dannecker - Leitner: i.m. T 1 Rz 4.
[18] Vö.Sieber: i.m. 451; Petsche - Larcher: i.m. 23; AA Bock: i.m. 20.
[19] Vö.Moosmayer Klaus: Compliance. München, Beck Verlag, 2015, 3. Kiadás. Rz 71.
[20] Napokoj: i.m. Rz 6, 76.
[21] Vö.Bock: i.m. 20.
[22] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.18.
[23] Vö.Petsche - Larcher: i.m. 3; Koukol Pilar: Compliance und Strafrecht. Wien, LexisNexis Verlag, 2016, 16ff.
[24] Lewisch: i.m. 2.
[25] Vö.Lewisch Peter: Strafrecht und Compliance In: Lewisch Peter (Szerk.): Zauberwort Compliance?. Wien, MANZ Verlag, 2012. 71.
[26] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.6ff.
[27] Rotsch (2019): i.m. 4. fejezet Rz 40.
[28] Rotsch (2019): i.m. 4. fejezet Rz 1.
[29] Rotsch (2019): i.m. 4. fejezet Rz 7.
[30] Rotsch (2019): i.m. 4. fejezet Rz 7.
[31] Rotsch (2019): i.m. 4. fejezet Rz 5, 10, 36.
[32] Vö. Rotsch (2019): i.m. 4. fejezet Rz 36; Rotsch Thomas: Compliance und Strafrecht. Fragen, Bedeutung, Perspektiven. Vorbemerkungen zu einer Theorie der sog. "Criminal Compliance". Zeitschrift für die gesamte Strafrechtswissenschaft, 2013, 489.
[33] Rotsch (2019): i.m. 4. fejezet Rz 36.
[34] Rotsch (2013): i.m. 492.
[35] Rotsch (2013): i.m. 485f.
[36] Vö. Rotsch (2013): i.m. 485.
[37] Rotsch (2019): i.m. 4. fejezet Rz 35; Rotsch (2013): i.m. 485f.
[38] Rotsch (2019): i.m. 4. fejezet Rz 35, Rotsch (2013): i.m. 486; Hinterhofer Hubert: Begriff und Bedeutung der Criminal Compliance im österreichischen Strafrecht. In: Braumüller Peter- Ennöckl Daniel - Gruber Michael - Raschauer Nicolas (szerk.): Compliance und Finanzmarktrecht. Band zur ZRF-Jahrrestagung 2010. Wien, LexisNexis Verlag, 2011, 61, 69.
[39] Rotsch (2019): i.m. 4. fejezet Rz 33.
[40] Rotsch (2019): i.m. 4. fejezet Rz 33.
[41] Rotsch (2013): i.m. 485.
[42] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.11f.
[43] Rotsch (2013): i.m. 492ff.
[44] Rotsch (2019): i.m. 4. fejezet Rz 40 (lásd ehhez Rz 6f, 33, 34ff, 38, 39); Rotsch (2013): i.m. 494.
[45] Rotsch (2013): i.m. 489.
[46] Rotsch Thomas: Criminal Compliance - Begriff, Entwicklung und theoretische Grundlegung. In: Rotsch Thomas (szerk.): Criminal Compliance. Baden Baden, Nomos Verlag, 2015, § 1 Rz 54.
[47] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.3f.
[48] Rotsch (2013): i.m. 490.
[49] Rotsch (2019): i.m. 4. fejezet Rz 37.
[50] Lewisch: i.m. 75; Rotsch (2013): i.m. 486f.
[51] Rotsch (2013): i.m. 487.
[52] Lewisch: i.m. 75f; Rotsch (2013): i.m. 487.
[53] Lewisch: i.m. 75.
[54] Rotsch (2013): i.m. 487.
[55] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.9f.
[56] Grützner Thomas/Jakob Alexander: Compliance von A-Z. München, C. H. Beck Verlag, 2015, 2. Kiadás. 63.
[57] ONR 192050:2013 02 01 "Compliance Management Systeme (CMS) - Anforderungen und Anleitung zur Anwendung", https://shop.austrian-standards.at/action/de/public/details/447051/ONR_192050_2013_02_01 (05.11.2020).
[58] ISO 19600:2014 "Compliance management systems - Guidelines", https://www.iso.org/standard/62342.html (05.11.2020).
[59] ISO 37001:2016 "Anti-bribery management systems - Requirements with guidance for use", https://www.iso.org/standard/65034.html (05.11.2020).
[60] IDW PS 980:11.03.2011 "Grundsätze ordnungsmäßiger Prüfung von Compliance Management Systemen", https://www.idw.de/idw/verlautbarungen/idw-ps-980/43124 (05.11.2020).
[61] Schwarzbartl Martin - Kubin Florian: Compliance als Gesamtsystem - Ein Kurzüberblick. In: Wieselthaler Andreas (szerk.): Korruptionsprävention in Theorie und Praxis. Wien, Verlag Österreich, 2015, 66.
[62] Lásd: Koukol: i.m. 25(f).
[63] Lásd: Koukol: i.m. 55f.
[64] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.9/2ff.
[65] Moosmayer: i.m. Rz 154ff.
[66] Grützner/Jakob: i.m. 62.
[67] Grützner/Jakob: i.m. 62.
[68] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.10.
[69] Hauschka - Moosmayer - Lösler: i.m. § 1 Rz 1f; Koukol: i.m. 13.
[70] Petsche - Larcher: i.m. 7; Napokoj: i.m. Rz 9.
[71] Hauschka - Moosmayer - Lösler: i.m. § 1 Rz 4; Petsche - Larcher: i.m. 7.
[72] Hauschka - Moosmayer - Lösler: i.m. § 1 Rz 1.
[73] Átvéve Hauschka - Moosmayer - Lösler: i.m. § 1 Rz 1.
[74] Rotsch (2019): i.m. 4. fejezet Rz 4.
[75] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.11ff.
[76] Schwarzbartl - Kubin: i.m. 66.
[77] Walter Martin: Konzeption und Umsetzung eines Compliance-Management- Systems (CMS) - enne ganzhieitlichie Betrachtung aus der Sicht eines Compliance-Verantwortlichen. In: Kofler-Senoner Bernhard (Szerk.): Compliance-Management für Unternehmen Wien, Verlag Österreich, 2016. Rz 33 (Abb 2) und 34.
[78] Walter: i.m. Rz 35.
[79] Ruhmannseder (2020): i.m. Rz 13.1ff.
[80] Schwarzbartl - Kubin: i.m. 68 (ff).
[81] Vö. Trettnak Markus: Konzeption, Umsetzung und Prüfung von Compliance-Systemen. In: Kofler-Senoner Bernhard (szerk.): Compliance-Management für Unternehmen. Wien, Verlag Österreich, 2016. Rz 192; Napokoj: i.m. Rz 10.
[82] Lehner Dieter: Organhaftung und Compliance. In: Ruhmannseder Felix - Lehner Dieter - Beukelmann Stephan (szerk.): Compliance aktuell. Heidelberg, C.F. Müller, 2015. 1010 Rz 8; Lewisch: i.m. 3 und 71f.
[83] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.7.
[84] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.14ff.
[85] Illichmann Bernd: In: Petsche Alexander - Mair Karin (szerk.): Handbuch Compliance. Wien, LexisNexis Verlag, 2019, 3. Auflage. 790; Lewisch: i.m. 1.
[86] Kalss Susanne: In: Kalss Susanne - Nowotny Christian - Schauer Martin (szerk.): Österreichisches Geselsschaftsrecht. Wien, Manz Verlag, 2017, 2. Auflage. Rz 3/421.
[87] Reich-Rohrwig Johannes - Zimmermann Arno: In: Artmann Eveline - Karollus Martin (szerk.): Kommentar zum Aktiengesetz. Wien, Manz Verlag, 2018, 6. kiadás. § 82 Rz 35.
[88] Reich-Rohrwig - Zimmermann: i.m. § 82 Rz 35f.
[89] Kalss: i.m. Rz 3/441.
[90] Reich-Rohrwig - Zimmermann: i.m. § 82 Rz 37.
[91] Reich-Rohrwig Johannes - Grossmayer Clemens - Grossmayer Karina - Zimmermann Arno: In: Artmann Eveline - Karollus Martin (Szerk.): Kommentar zum Aktiengesetz. Wien, Manz Verlag, 2018, 6. Auflage. § 84 Rz 77.
[92] Illichmann: i.m. 790 (Fn 67).
[93] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.16.
[94] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.9.
[95] Kretschmer Heidemarie: In: Petsche Alexander - Mair Karin (Szerk.): Handbuch Compliance. Wien, LexisNexis Verlag, 2019, 3. Auflage. 69ff.
[96] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.17.
[97] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.18ff.
[98] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.18.
[99] Vö. Fuchs (2012): i.m. 28f, 31.
[100] Fuchs (2012): i.m. 31(ff).
[101] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.28ff.
[102] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.39ff.
[103] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.53ff.
[104] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.19ff.
[105] Vö. Fuchs (2012): i.m. 32.
[106] Kert Robert: Ausgewählte Fragen des Allgemeinen Teils des Wintschaftsstrafrechts. In: Kert Robert -Kodek Georg (Szerk.): Das große Handbuch Wirtschaftsstrafrecht. Wien, MANZ Verlag, 2016. Rz 1.27ff.
[107] StGB 6 § (1) bekezdés BGBl 1974/60 idF BGBl I 2015/112.
[108] Vö. Burgstaller Manfred - Schütz Hannes: In: Höpfel Frank - Ratz Eckart (szerk.): Wiener Kommentar zum Strafgesetzbuch. Wien, Manz Verlag, 2017, 2. Auflage. § 6 StGB Rz 33.
[109] Burgstaller - Schütz (2017): i.m. § 6 StGB Rz 33.
[110] Burgstaller - Schütz (2017): i.m. § 6 StGB Rz 37 (Rz 33).
[111] Steininger, Einhard: Strafrecht. Allgemeiner Teil. Band I. Wien, Linde Verlag, 2019, 3. Auflage. Kap 9 Rz 9.
[112] Steininger (2019): i.m. Kap 9 Rz 9; Soyer Richard - Pollak Sergio: Die Verbandsverantwortlichkeit für Tatbegehungen durch Verbandsangehörige im Lichte der Anwendung der allgemeinen Strafgesetze (§§ 3,12 VbVG). In: Soyer Richard (szerk.): Handbuch Unternehmensstrafrecht. Wien, MANZ Verlag, 2020. Rz 3.132.
[113] Steininger (2019): i.m. Kap 9 Rz 9f; Burgstaller - Schütz (2017): i.m. § 6 StGB Rz 42, 43ff, 46f und 48ff; Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.132.
[114] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.18.
[115] Vö. Fuchs (2012): i.m. 28.
[116] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.22.
[117] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.23.
[118] Vö. Fuchs (2012): i.m. 32.
[119] Burgstaller Manfred: Das Fahrlässigkeitsdelikt im Strafrecht, Manz Verlag, 1974. 50ff.
[120] Burgstaller (1974): i.m. 51; Burgstaller - Schütz (2017): i.m. § 6 StGB Rz 46.
[121] Vö. Burgstaller (1974): i.m. 50f; Burgstaller - Schütz (2017): i.m. § 6 StGB Rz 47.
[122] Burgstaller - Schütz (2017): i.m. § 6 StGB Rz 47.
[123] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.26ff.
[124] Vö. Fuchs (2012): i.m. 32.
[125] Zurückhaltend Koukol: i.m. 182f.
[126] Kert (2016): i.m. Rz 1.28.
[127] Burgstaller - Schütz (2017): i.m. § 6 StGB Rz 38, 48ff.
[128] ErläutRV 30 BlgNR 13. GP 68.
[129] Triffterer Otto: In: Triffterer Otto - Rosbaud Christian - Hinterhofer Hubert (Szerk.): Salzburger Kommentar zum Strafgesetzbuch. Wien, LexisNexis Verlag, 1994. § 6 Rz 58.
[130] Steininger, Einhard: Strafrecht. Allgemeiner Teil. Band II. Wien, Linde Verlag, 2019, 2. kiadás. 17. fejezet, Rz 15.
[131] Vö. Burgstaller - Schütz (2017): i.m. § 6 StGB Rz 38.
[132] Vö. Fuchs (2012): i.m. 32; lásd azonban Sieber: i.m. 469.
[133] Fuchs (2012): i.m. 32.
[134] https://www.corporate-governance.at/kodex/ (26.10.2020).
[135] Lásd a kódexet 2021. évi hatályos állapot szerint: Österreichischer Arbeitskreis für Corporate Governance (rövidítve ÖAfcG), ÖCGK 2021 5, 2021, https://www.corporate-governance.at/uploads/u/corpgov/files/kodex/corporate-governance-kodex-012021.pdf (23.02.2021).
[136] ÖAfCG, ÖCGK 2021 5, 11, 2021, https://www.corporat.e-governance.at/uploads/u/corpgov/files/kodex/corporate-governance-kodex-012021.pdf (23.02.2021).
[137] ÖAfCG, ÖCGK 2021 11, 2021, https://www.corporat.e-governance.at/uploads/u/corpgov/files/kodex/corporate-governance-kodex-012021.pdf) (23.02.2021).
[138] Kalss: i.m. Rz 3/288.
[139] Kalss: i.m. Rz 3/288.
[140] Kalss: i.m. Rz 3/481.
[141] ÖAfCG, ÖCGK 2021 14, 2021, https://www.corporat.e-governance.at/uploads/u/corpgov/files/kodex/corporate-governance-kodex-012021.pdf (23.02.2021).
[142] ÖAfCG, ÖCGK 2021 14, 2021, https://www.corporat.e-governance.at/uploads/u/corpgov/files/kodex/corporate-governance-kodex-012021.pdf (23.02.2021).
[143] ÖAfCG, ÖCGK 2021 14, 2021, https://www.corporate-governance.at/uploads/u/corpgov/files/kodex/corporate-governance-kodex-012021.pdf (23.02.2021).
[144] ÖAfCG, ÖCGK 2021 14, 2021, https://www.corporate-governance.at/uploads/u/corpgov/files/kodex/corporate-governance-kodex-012021.pdf (23.02.2021).
[145] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.27.
[146] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.24f.
[147] Vö. Fuchs (2012): i.m. 32.
[148] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.25/1.
[149] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.28ff.
[150] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.28ff.
[151] Vö. Fuchs (2012): i.m. 33; Fuchs Helmut: Untreue, die unendliche Geschichte; Selbstbindung der Unternehmen ass gefährlicher Fallstrick. In: Jarolim Hannes (Szerk.): Herausforderung Compliance. Von der Regelungsflut zur Untreue?. Wien, LexisNexis Verlag, 2015. 22ff.
[152] StGB 153. § (1) bekezdés BGBl 1974/60 idF BGBl I 2015/154.
[153] Huber Nina: Ausgewählte Fragen der Untreuebestimmung. In: Kert Robert - Kodek Georg (szerk.): Das große Handbuch Wirtschaftsstrafrecht. Wien, MANZ Verlag, 2016. Rz 4.1ff.
[154] Kienapfel Diethelm - Schmoller Kurt: Strafrecht. Besonderer Teil II: Delikte gegen Vermögenswerte. Wien, Manz Verlag, 2017, 2. Auflage. § 153 Rz 57.
[155] Huber: i.m. Rz 4.22.
[156] StGB 153. § (2) bekezdés BGBl 1974/60 idF BGBl I 2015/154.
[157] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.30.
[158] Vö. Steininger (2019): i.m. 8. fejezet, Rz 37.
[159] Komenda Peter: Der Untreuevorsatz. In: Hinterhofer Hubert (Szerk.): Praxishandbuch Untreue. Wien, Linde Verlag, 2015. 41.
[160] Steininger (2019): i.m. 8. fejezet, Rz 29 (Tabelle), Rz 35.
[161] Vogel Joachim - Bülte Jens: In: Cirener Gabriele - Radtke Henning - Rissing-van Saan Ruth -Rönnau Thomas - Schluckebier Wilhelm (szerk.): Strafgesetzbuch. Leipziger Kommentar. Erster Band.
Einleitung, §§ 1 bis 18. Berlin/Boston, de Gruyter Verlag, 2020, 13. kiadás. § 15 Rz 92.
[162] Vö. Flora Margarethe: In: Leukauf Otto - Steininger Herbert (szerk.): Strafgesetzbuch. Kommentar Wien, Linde Verlag, 2017, 4. kiadás. § 153 Rz 43.
[163] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.31ff.
[164] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.32.
[165] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.33.
[166] ZB § 879 (1) bekezdés. A szerződésekre a polgári jog általános szabályai vonatkoznak.
[167] Kienapfel - Schmoller (2017): i.m. § 153 Rz 57.
[168] Fuchs (2015): i.m. 24.
[169] Lásd: Kienapfel - Schmoller (2017): i.m. § 153 Rz 63f und 29ff.
[170] Fuchs (2015): i.m. 21, 23.
[171] Lásd: Fuchs (2015): i.m. 24.
[172] Kienapfel - Schmoller (2017): i.m. § 153 Rz 100; Komenda: i.m. 44.
[173] Vö. Fuchs (2015): i.m. (22f és különösen) 24.
[174] Vö. Flora: i.m. § 153 Rz 43.
[175] Vö. Fuchs (2012): i.m. 32.
[176] Vö. Komenda: i.m. 50.
[177] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.38.
[178] Vö. Fuchs (2015): i.m. 24.
[179] Jelen fejezet az alábbi tanulmányhoz kapcsolódik: Soyer Richard: Einleitung und Grundorientierung. In: Soyer Richard (Szerk.): Handbuch Unternehmensstrafrecht. Wien, MANZ Verlag, 2020. Rz 1.1ff und Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.1ff an und entwickelt diese weiter.
[180] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.39ff.
[181] Lásd: Steininger, Einhard: Verbandsverantwortlichkeitsgesetz. Lehrbuch Wien, Linde Verlag, 2018, 2. Auflage.
Kap 1 Rz 19 (23); Soyer (2020): i.m. Rz 1.3.
[182] Lehmkuhl Marianne - Zeder Fritz: In: Höpfel Frank - Ratz Eckart (Szerk.): Wiener Kommentar zum Strafgesetzbuch. Wien, Manz Verlag, 2020, 2. Auflage. § 1 VbVG Rz 2.
[183] Urbanek Jakob: Verbandsverantwortlichkeit: Die Strafbarkeit von Unternehmen und Verbänden in Österreich - ein Erfolgsmodell?. In: Kert Robert - Kodek Georg (Szerk.): Das große Handbuch Wirtschaftsstrafrecht. Wien, MANZ Verlag, 2016. Rz 2.1f.
[184] BGBl I 2005/151 idF BGBl I 2007/112.
[185] A fogalom átvéve: Koukol: i.m. 162 (Fn 760).
[186] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.48f.
[187] Urbanek: i.m. Rz 2.23.
[188] Boller, Martin: Die strafrechtliche Verantwortlichkeit von Verbänden nach dem VbVG. Wien, MANZ Verlag, 2007. 98(f).
[189] Vö. Steininger, Einhard: Verbandsverantwortlichkeitsgesetz. Kommentar. Wien, Linde Verlag, 2020, 2. Auflage. § 3 Rz 1, 4; Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.10.
[190] Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.12f.
[191] Urbanek: i.m. Rz 2.36.
[192] Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.33f.
[193] Urbanek: i.m. Rz 2.37ff.
[194] Lehmkuhl - Zeder (2020): i.m. § 3 VbVG Rz 4, 7 und 13; Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.10.
[195] Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.64.
[196] Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.73f, 3.79ff und 3.92 mN; Tipold (2014): i.m. 602.
[197] Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.109ff, 3.115f und 3.117 mN.
[198] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.43f.
[199] Lehmkuhl - Zeder (2020): i.m. § 3 VbVG Rz 29; Steininger (2018): i.m Kap 5 Rz 28; Soyer Richard -Pollak Sergio: Verbandsverantwortlichkeitsgesetz. In: Möstl Friedrich - Neubauer Sabine - StarkSittinger Heike - Trummer Anna (szerk.): Der Vereinsexperte II. Wien, Linde Verlag, 2016, 109; Ris-Justiz RS0130433; OGH 14 Os 97/15v ZWF 2016, 27 = RZ 2016, 176 (EÜ127); 11 Os 10/16d. Vö. Boller: i.m. (165,) 166ff; Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.93f, 3.95ff.
[200] Urbanek: i.m. Rz 2.32ff.
[201] Lásd: Lehmkuhl Marianne: Der sachliche und persönliche Anwendungsbereich des VbVG (§§ 1 und 2 VbVG). In: Soyer Richard (szerk.): Handbuch Unternehmensstrafrecht. Wien, MANZ Verlag, 2020. Rz 2.42ff.
[202] Steininger (2018): i.m Kap 5 Rz 27; Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.84.
[203] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.45ff.
[204] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.41/2.
[205] Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.109ff.
[206] Steininger (2018): i.m Kap 5 Rz 40; Boller: i.m. 175f.
[207] Hilf (Lehmkuhl) Marianne: Grundlegende Aspekte der neuen Verbandsverantwortlichkeit: Zur subsidiären Anwendung des StGB. Journal für Strafrecht, 2006, 114f; Lehmkuhl - Zeder (2020): i.m. § 3 VbVG Rz 39; Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.115.
[208] Steininger (2018): i.m Kap 5 Rz 39 (72); Steininger (2020): i.m § 3 Rz 56 (74); Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.113.
[209] A modellekkel kapcsolatos megfontolásokért lásd bővebben Soyer (2020): i.m. Rz 1.6, 1.16ff; Soyer -Pollak (2020): i.m. Rz 3.5(f), 3.9, 3.119ff.
[210] Vö. Steininger (2018): i.m Kap 5 Rz 68.
[211] Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.119.
[212] Lásd: Steininger (2020): i.m § 3 Rz 59 ff; Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.121ff.
[213] Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.123.
[214] Lehmkuhl - Zeder (2020): i.m. § 3 VbVG Rz 41; Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.123.
[215] Vö. Steininger (2018): i.m Kap 5 Rz 70; Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.138.
[216] ErläutRV 994 BlgNR 22. GP 23; Boller: i.m. 185; Lehmkuhl - Zeder (2020): i.m. § 3 VbVG Rz 45; Soyer - Pollak (2016): i.m. 113; Soyer Richard: Verteidigung von Unternehmen. In: Kier Roland - Norbert Wess (Szerk.): Handbuch Strafverteidigung. Wien, MANZ Verlag, 2017. Rz 20.35; Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.138.
[217] Lehmkuhl - Zeder (2020): i.m. § 3 VbVG Rz 44; Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.118.
[218] Koukol: i.m. 162 (Fn 760).
[219] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.48ff.
[220] ErläutRV 994 BlgNR 22. GP 23; Hilf (Lehmkuhl) (2006): i.m. 114; Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.106(ff und Fn 365).
[221] Ruhri Gerald: Unternehmensstrafrecht aus anwaltlicher Sicht. Anwaltsblatt, 2013, 422(f).
[222] Koukol: i.m. 158ff insb 161f; Lewisch: i.m. 8.
[223] Koukol: i.m. 160.
[224] ErläutRV 994 BlgNR 22. GP 23; Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.123.
[225] Lásd: Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.3, 3.5, 3.9 und 3.67ff.
[226] Ehhez a fogalomhoz lásd: Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.68.
[227] Vö. Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.68ff (3.69).
[228] ErläutRV 994 BlgNR 22. GP 22; lásd ehhez Hilf (Lehmkuhl) Marianne: Grundkonzept und Terminologie des österreichischen strafrechtlichen Verbandsverantwortlichkeitsgesetzes (VbVG). Neue Zeitschrift für Wirtschafts-, Steuer- und Unternehmensstrafrecht, 2016, 192.
[229] Lásd: Hilf (Lehmkuhl) (2016): i.m. 191f.
[230] Lásd: Hilf (Lehmkuhl) (2016): i.m. 191f.
[231] Tipold Alexander: Compliance als Schutz vor Verbandsverantwortlichkeit?. Austrian Law Journal, 2016. 93f.
[232] Sieber: i.m. 471f.
[233] Soyer - Pollak (2020): i.m. Rz 3.71f, 3.68.
[234] Vö. Tipold (2014): i.m. 603f.
[235] Vö. Tipold (2014): i.m. 603.
[236] Lásd ehhez: Weratschnig Bernhard: Verfolgungsermessen und Diversion im Verfahren gegen Verbände (§§ 18, 19 VbVG) In: Soyer Richard (Szerk.): Handbuch Unternehmensstrafrecht. Wien, MANZ Verlag, 2020. Rz 8.1ff.
[237] Kert Robert: Das Verfolgungsermessen im Verbandsstrafrecht. Zeitschrift für Wirtschafts- und Finanzstrafrecht, 2017. 70ff.
[238] Kert (2017): i.m. 72; Lewisch: i.m. 8.
[239] Vö. Wess Norbert: Die Privatisierung der Strafverfolgung. Journal für Strafrecht, 2014. 13.
[240] Baier-Grabner Marina: Die Verbandsgeldbuße, ihre Bemessung, bedingte Nachsicht und Weisungen (§§ 4-9 VbVG). In: Soyer Richard (Szerk.): Handbuch Unternehmensstrafrecht. Wien, MANZ Verlag, 2020. Rz 4.29ff.
[241] Baier-Grabner: i.m. Rz 4.52.
[242] Baier-Grabner: i.m. Rz 4.52 (Praxistipp).
[243] Baier-Grabner: i.m. Rz 4.52 (Praxistipp).
[244] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.7.
[245] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.51.
[246] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.48f.
[247] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.50/1.
[248] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.7.
[249] Jelen alfejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.82ff.
[250] Madl Patrick: Unternehmensinterne Untersuchungen im Wintschaftsstrafverfahren. In: Kert Robert -Kodek Georg (szerk.): Das große Handbuch Wirtschaftsstrafrecht. Wien, MANZ Verlag, 2016. Rz 22.9; Pollak Sergio: Internal Investigations. In: Soyer Richard (szerk.): Handbuch Unternehmensstrafrecht. Wien, MANZ Verlag, 2020. Rz 14.5.
[251] Wessing Jürgen: In: Hauschka Christoph - Moosmayer Klaus - Lösler Thomas (szerk.): Corporate Compliance. München, C. H. Beck Verlag, 2016, 3. kiadás. § 46 Rz 1.
[252] Madl (2016): i.m. Rz 22.1; Pollak: i.m. Rz 14.25.
[253] Pollak: i.m. Rz 14.5. Vö. Madl Patrick: Die Verwertung unternehmensinterner Mitarbeiterbefragungen im Strafverfahren. Wien, Verlag Österreich, 2018. 26.
[254] Vö. Madl (2018): i.m. 34.
[255] Dangl Katharina: Unternehmensinterne Untersuchungen. Wien, Linde Verlag, 2019. 12; Pollak: i.m. Rz 14.8.
[256] Nestler Nina: Internal Investigations: Definition und rechtstatsächliche Erkenntnisse zu internen Ermittlungen in Unternehmen. In: Knierim Thomas - Rübenstahl Markus - Tsambikakis Michael (Szerk.): Internal Investigations. Ermittlungen im Unternehmen. Heidelberg, C.F. Müller, 2016. Kap 1 Rz 34; Dangl: i.m. 13; Pollak: i.m. Rz 14.8.
[257] Pollak: i.m. Rz 14.8, 14.17ff. Vö. Madl (2018): i.m. 34.
[258] Nestler: i.m. Kap 1 Rz 34; Pollak: i.m. Rz 14.8.
[259] Madl (2018): i.m. 34; Pollak: i.m. Rz 14.8.
[260] Madl (2016): i.m. Rz 22.11; Pollak: i.m. Rz 14.8.
[261] Pieth Mark: Wirtschaftsstrafrecht Basel, Helbing Lichtenhahn Verlag, 2015. 266; Pollak: i.m. Rz 14.18.
[262] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.4.
[263] Vö. Petsche - Larcher: i.m. 739; Dangl: i.m. 5ff; Pollak: i.m. Rz 14.18.
[264] Petsche - Larcher: i.m. 739; Pollak: i.m. Rz 14.18; Dangl: i.m. 5.
[265] Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.7.
[266] Madl (2018): i.m. 3; Pollak: i.m. Rz 14.13.
[267] Madl (2016): i.m. Rz 22.5; Dangl: i.m. 4 und 155ff; Petsche - Larcher: i.m. 739 und 740f.
[268] Pollak: i.m. Rz 14.13. Vö. Petsche - Larcher: i.m. 740f.
[269] Wess Norbert - Machan Markus: Zum Anwaltsprivileg im Rahmen von unternehmensinternen Ermittlungen. In: Lewisch Peter (Szerk.): Jahrbuch Wirtschaftsstrafrecht und Organverantwortlichkeit 2017. Wien, Neuer Wissenschaftlicher Verlag, 2017. 60f; Dangl: i.m. 156; Pollak: i.m. Rz 14.13.
[270] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.84.
[271] Pollak: i.m. Rz 14.47, 14.48ff 14.60ff, 14.63ff, 14.66.
[272] Wessing: i.m. § 46 Rz 24; Pollak: i.m. Rz 14.26f und 14.28ff.
[273] Madl (2018): i.m. 35ff; Pollak: i.m. Rz 14.28f, 14.30ff, 14.36ff und 14.44f.
[274] Vö. Petsche - Larcher: i.m. 741ff, 744ff.
[275] Pollak: i.m. Rz 14.47.
[276] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.85ff.
[277] A fogalom átvéve: Pelz Christian: Internal Investigations und Legal Privilege - Zum Umfang des Beschlagnahmeschutzes in Deutschland. In: Lewisch Peter (szerk.): Jahrbuch Wirtschaftsstrafrecht und Organverantwortlichkeit 2017. Wien, Neuer Wissenschaftlicher Verlag, 2017. 76.
[278] Madl (2018): i.m. 2 (und 26); Pollak: i.m. Rz 14.16.
[279] Petsche - Larcher: i.m. 740; Madl (2018): i.m. 27; Pollak: i.m. Rz 14.16.
[280] Petsche - Larcher: i.m. 740; Madl (2018): i.m. 27; Pollak: i.m. Rz 14.16.
[281] Stuefer Alexia: Wirtschaftsstrafrecht aktuell Unternehmensinterne Ermittlungen. Journal für Strafrecht, 2011. 184; Pollak: i.m. Rz 14.16.
[282] Petsche - Larcher: i.m. 740; Stuefer: i.m. 184f; Pollak: i.m. Rz 14.16.
[283] Stuefer: i.m. 184f; Pollak: i.m. Rz 14.16 und 14.81ff.
[284] Dangl: i.m. 184.
[285] Soyer Richard - Schumann Stefan: In: Fuchs Helmut - Ratz Eckart (szerk.): Wiener Kommentar zur Strafprozessordnung. Wien, Manz Verlag, 2017, § 57 StPO Rz 100; Pollak: i.m. Rz 14.76.
[286] Vö. Kirchbacher Kurt: In: Fuchs Helmut - Ratz Eckart (szerk.): Wiener Kommentar zur Strafprozessordnung. Wien, Manz Verlag, 2013, § 157 StPO Rz 9.
[287] Wess (2014): i.m. 14; Pollak: i.m. Rz 14.76.
[288] Pollak: i.m. Rz 14.78.
[289] Pollak: i.m. Rz 14.78.
[290] Pollak: i.m. Rz 14.79.
[291] Soyer - Schumann: i.m. Rz § 57 StPO Rz 100; Dangl: i.m. 169.
[292] Kirchbacher: i.m. Rz § 157 StPO Rz 16; Tipold Alexander - Zerbes Ingeborg: In: Fuchs Helmut - Ratz Eckart (szerk.): Wiener Kommentar zur Strafprozessordnung. Wien, Manz Verlag, 2021, Vor §§ 110115 StPO Rz 18.
[293] OGH 13 Os 110(111)/96; RIS-Justiz RS0105934.
[294] Wess (2014): i.m. 14; Kirchbacher: i.m. § 157 StPO Rz 16; Pollak: i.m. Rz 14.79.
[295] Pollak: i.m. Rz 14.82f, 14.84ff, 14.87.
[296] Steininger, Einhard: Nichtigkeitsgründe im Strafverfahren. Wien, Verlag Österreich, 2019, 7. kiadás. 3. fejezet c Rz 35
[297] Vö. dStPO 97, 148 és 160a §; a dStPO 97. §-hoz lásd: Park Tido: Schutz der im Rahmen von unternehmensinternen Untersuchungen gewonnenen Informationen vor behördlicher Beschlagnahme nach deutschem Recht. Journal für Strafrecht, 2014. 21ff.
[298] Pollak: i.m. Rz 14.81.
[299] Ratz Eckart: In: Fuchs Helmut - Ratz Eckart (Szerk.): Wiener Kommentar zur Strafprozessordnung. Wien, Manz Verlag, 2020, § 281 StPO Rz 222.
[300] Pollak: i.m. Rz 14.81, 14.82f, 14.90.
[301] BGBl I 2016/26.
[302] Lásd: Plöckinger Oliver: Verteidigung und Vertretung von (Berufs-)Geheimnisträgern. In: Kier Roland - Norbert Wess (Szerk.): Handbuch Strafverteidigung. Wien, MANZ Verlag, 2017. Rz 22.18, 22.22f; Pollak: i.m. Rz 14.96 und 14.81.
[303] Jelen fejezet az alábbi résznek felel meg: Soyer - Pollak (2021): i.m. Rz 28.92.
[304] Pollak: i.m. Rz 14.75ff, 14.109ff, Rz 14.48ff.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanszékvezető egyetemi tanár, Linzi Johannes Kepler Egyetem, Bűnügyi Tudományok Intézete, ügyvéd, Soyer/Kier/Stuefer Ügyvédi Iroda, Bécs.
[2] A szerző egyetemi tanársegéd, tudományos munkatárs, Linzi Johannes Kepler Egyetem, Bűnügyi Tudományok Intézete
Visszaugrás
