Ujlaki László: Bizományi és szukcesszív áruszállítás elemeit magában foglaló szerződés minősítése (GJ, 2000/4., 23. o.)

A szerződés szóhangzata szerint a magyar felperes - szállító, a magyar I. r. alperes - exportőr, a külföldi II. r. alperes pedig - vevő. A szerződés a felek kötelezettségeit az alábbiak szerint rögzítette:

A felperes köteles az árut beszerezni, megszervezni az áru vámraktárig történő szállítását, az ára vámterületre érkezéséről az exportőrt értesíteni.

Az I. r. alperes köteles az árut vámoltatni, a szállítás feltételeit megtartani, az áru elküldéséről a vevő II. r. alperest értesíteni, az ellenértéket a II. r. alperestől átvenni és az I. r. alperest megillető 4% levonásával a vételárat a felperesnek átutalni.

A II r. alperes fő kötelezettsége a vételár fizetése. A vételár kifizetése feltétele az áru kivitelének.

Mindebből kitűnik, hogy az I. r. alperes közvetítő tevékenységet végzett a felperes és a II. r. alperes gazdasági kapcsolatában, az I. r. alperes rendelkezett az árunak a II. r. alperes országába való beviteléhez szükséges nemzetközi engedéllyel.

Közvetítő tevékenység esetében az egyik alkalmazható szerződéstípus a bizományi szerződés. A bizomány jellemző vonása az, hogy a közvetítő szerepel a harmadik féllel szemben szerződő partnerként akkor is, ha a harmadik fél tud partnerének közvetítő tevékenységéről, a szerződés a harmadik személlyel szemben a bizományost jogosítja és kötelezi [Ptk. 509. § (1) bekezdés]. A szerződésből is, a felek gyakorlatából is, az volt megállapítható, hogy a II. r. alperes fizetési kötelezettsége az I. r. alperessel szemben állt fenn, az árunak a vámterületről a II. r. alpereshez való elszállíttatásáról pedig az I. r. alperesnek kellett gondoskodnia.

A szerződéses viszony bizományként való minősítését nem változtatja meg a szerződésben szereplő az a kitétel, hogy "az egyoldalú szerződésszegés esetében a partner köteles a többi partnernek a fennálló kárát visszatéríteni".