Az utóbbi néhány évben több tanulmány,[1] szakcikk,[2] állásfoglalás[3] és szakértői vélemény[4] jelent meg az olyan piacok vonatkozásában, ahol a versenyeztetési eljárások, tenderek jellegzetességei érvényesülnek gyakran. A hivatkozott írások alapvetően két irányban jelentenek előrelépést. Egyrészt tisztázni próbálják, hogy egy versenyfelügyeleti eljárásban, vagy általánosságban versenyjoggal kapcsolatos ügyekben milyen hatással bír az értékelésre, ha versenyeztetési eljárások, tenderek vagy közbeszerzések (továbbiakban együtt: versenyeztetési eljárások) fordulnak elő az érintett piacokon. A másik vizsgálódási irány, hogy amennyiben közgazdasági értelemben vett ún. árverési piacokról (bidding markets) van szó, akkor ennek a ténynek a figyelembevétele jelent-e eltérést a hagyományos versenyelemzéshez képest. Természetesen a két vizsgálódási irány néha együtt kerül tárgyalásra, tekintettel arra, hogy gyakori a félreértés ebben a körben.
- 220/221 -
Az, hogy egy piacon versenyeztetési eljárások viszonylagos gyakorisággal előfordulnak többek között két alapvető értékelési szempontra is hatással lehet. Egyrészt az érintett piac meghatározására, másrészt a piacon érvényesülő versenynyomás értékelésére. A két értékelési szempontot azonban nem célszerű keverni, hiszen per definitionem versenyjogi szempontból a versenyhelyzetet az érintett piacon lehet részletesen elemezni. Ezen nem változtat az a tény, hogy a versenyjog különböző technikákkal él bizonyos helyzetekben, amelyek az egyik vagy másik, vagy akár mindkettő elemzést leegyszerűsítik. Így például a kőkemény, célját tekintve, versenykorlátozó megállapodások esetében legtöbbször nem szükséges elemezni a hatást a piaci versenyre,[5] vagy összefonódások esetében amennyiben a legszűkebb ésszerű érintett piacon sem valószínűsíthető káros versenyhatás akkor szükségtelen a pontos és teljes részletességű érintett piac meghatározása.
Az elemzés az alábbi kérdésekre kereste a választ: (1) A közösségi joggyakorlatban hogyan alakul az érintett piacok meghatározása olyan esetekben, ahol közbeszerzések és/vagy versenytárgyalások az érintett piac jellegzetességei közé tartoztak, továbbá az ilyen piacokon a versenyeztetési eljárások sajátosságai miként hatnak az érintett piac és a piaci részesedések meghatározásának folyamatára? (2) A pályáztatások által jellemzett piacokon, hogyan alakul a közösségi joggyakorlat szerint az ilyen piacok jellemzői következtében a versenyre gyakorolt hatás elemzése? (3) Az előzőekben megfogalmazott kérdésekre adott válaszok alapján milyen következtetések vonhatóak le az érintett piac meghatározása tekintetében olyan érintett piacok esetén, ahol a pályáztatások és/vagy közbeszerzések meghatározó szerephez jutnak?
A gyakorlatban számos piacon megfigyelhető a versenyeztetés valamilyen formája, pl. aukciók formájában. Ez azonban önmagában még nagy valószínűséggel nem követel eltérő versenyjogi elemzést. Először is el kell határolni azt a helyzetet, amikor versenyeztetési eljárás érvényesül a piacon vagy egy árverésről van szó, attól a helyzettől, amikor közgazdasági értelemben vett ún. árverési piacról (bidding market) van szó.[6]
A versenyeztetési eljárásokat egyrészt lehet csoportosítani az alapján, hogy a piaci szereplők által meghatározott versenyeztetési eljárásról van szó, vagy pedig az állam által meghatározott keretek között folyik az eljárás, mint pl. közbeszerzések esetében.
További a versenyeztetési eljárások kapcsán szokásosan alkalmazott megkülönböztetés, hogy egyéni értékelésű árverésről (private value auctions) vagy közös értékelésű árverésről (common value auctions) van-e szó.[7] Míg az egyéni értékelésű árveréseken minden egyes résztvevő különböző értéket tulajdoníthat a kérdéses jószágnak, addig a közös értékelésű árverésen a szóban forgó jószág lényegében mindenkinek ugyan annyit ért, bár a licitálók eltérően becsülhetik meg e közös érték nagyságát. Varian könyvében az alábbi példákkal világítja meg a két fogalom lényegét. Az egyéni értékelésű árverések esetén pl. "egy bizonyos műtárgy 500 dollárt érhet az egyik gyűjtőnek, miközben 200 dollárt egy másiknak, és csak 50-et egy harmadiknak [...]." A közös értékelésű árverések esetén Varian egy kőolajmező példáját hozza. Így pl. "tengerparti olaj kitermelési jogok árverését az jellemzi, hogy egy adott nagyságú terület vagy rejt bizonyos mennyiségű kibányászható olajat, vagy sem. A különböző olajtársaságoknak saját geológiai kutatásaik alapján eltérő becslései lehetnek arról, hogy mennyi olaj található az adott területen. Az olaj piaci értéke azonban ugyanakkora lesz, függetlenül attól, hogy kifogja megnyerni az árverést."[8] Az, hogy egy árverés egyéni vagy közös értékelésű a piacok működésének érékelésekor jut szerephez. Így példának okáért amennyiben közös értékelésű árverésről van szó, a szereplők annál alacsonyabb ajánlatot tesznek, minél több a szereplő. Amennyiben ugyanis valaki túlságosan magas ajánlatot ad a többiekhez képest, az feltehetőleg azt jelenti, hogy túlbecsüli az adott jószág értékét.[9] Az, hogy ez mit jelent az árveréseken történő összejátszások vonatkozásában még nem egyértelmű a közgazdaságtan tudományának jelen állása szerint. Egyesek szerint egy közös ajánlat növelheti az ajánlatkérő hasznát, míg mások szerint a közös ajánlatok ilyen esetekben nem sokkal előnyösebbek, mint a hagyományos piacokon vagy az egyéni értékelésű piacokon.[10]
Szintén szokásosan alkalmazott megkülönböztetés, hogy növekvő aukcióról (angol árverés), csökkenő aukcióról (holland árverés), vagy zárt licites áverésről (sealed-
- 221/222 -
bid auction), illetve ezek valamilyen változatáról van-e szó. Növekvő vagy angol árverés esetén gyakorlatilag arról van szó, hogy az árverést lebonyolító megjelöl egy legalacsonyabb összeget, amelyért hajlandó megválni a jószágától. Ezután az ajánlattevők fokozatosan növelik az ajánlatokat, amíg a legmagasabb ajánlat el nem viszi, mivel senki sem ígér fölé. Ehhez képest a csökkenő vagy holland árverés fordított irányban működik. Itt az árverés levezénylője magas árral nyit és fokozatosan csökkenti addig, amíg el nem viszi valaki a jószágot. A zárt licites árverés esetén végezetül arról van szó, hogy minden licitáló pl. egy lezárt borítékban megteszi ajánlatát és a jószágot a legmagasabb ajánlatot tevő viheti el. Amennyiben van rezervációs ár, akkor az alatt nem lehet megszerezni a jószágot.[11]
A fentebb ismertetett jellemzőknek igazából ott van szerepe jelen vizsgálat szempontjából, hogy az egyes árverés típusok során más és más folyamatok érvényesülnek a piacokon, amely hatással lehet a versenyjogi értékelésre. Bár a fenti szempontok kiemelkedő szereppel az árverések tervezésekor jutnak szerephez,[12] azok alapvetően meghatározhatják az árveréseken a piaci folyamatokat, így mint ahogy az egyes eljárásoknak alapvető hatása van az árverés folyamatára, azoknak a versenyszempontú értékelésre is lehet lényeges hatása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
