Az Európai Bíróság 2009. december 3-án hozott ítéletével1 pontot tett egy 2006 óta húzódó inkább szimbolikus, mint gyakorlati jelentőségű távközlés-politikai küzdelem végére a Bizottság és Németország között. A presztízsharc - a kérdés gyakorlati jelentőségének hiánya miatt - aránytalan következményekkel is járt, hiszen az éppen a német elnökség ideje alatt robbant ki, amely válaszul a szabályozási keret felülvizsgálatát fél évre blokkolta.
A német szabályozóhatóság (Bundesnetzagentur: "BNetzA") 2005. októberében notifikált az Európai Bizottságnak egy intézkedés tervezetet a szélessávú nagykereskedelmi hozzáférés piacát illetően.2 2005. november közepén a Bizottság súlyos kétségeket tartalmazó kifogásközlést küldött a BNetzA-nak3, melyben leginkább a nagykereskedelmi VDSL4 bit-stream5 hozzáférés érintett piacból való kizárását sérelmezte. A BNetzA szerint ugyanis nem volt VDSL nagykereskedelmi szolgáltatásokra épülő kiskereskedelmi szélessávú termék. A Bizottság azonban arra hivatkozott, hogy a német inkumbens a Deutsche Telekom ("DT") már teszteli és belátható időn belül el is indítja kiskereskedelmi VDSL szolgáltatását, amelyet a német hatóságnak az előretekintő elemzés6 keretében figyelembe kell vennie. A Bizottság szerint továbbá semmi utal arra, hogy a VDSL kiskereskedelmi szolgáltatás és a ráépülő nagykereskedelmi szolgáltatás jelentős mértékben különbözne a már elérhető ADSL technológia funkcióitól és annak sem látszik akadálya, hogy a nagykereskedelmi ügyfelek szabadon váltsanak a VDSL és ADSL alapú technológia között. Márpedig ha ez a helyzet, akkor a VDSL nagykereskedelmi hozzáférési köréből való kizárása indokolatlan. A BNetzA 2005 decemberében módosította az intézkedés tervezetét a Bizottság kifogásközlése hatására és a VDSL bit-stream hozzáférést is az érintett piac részéhez sorolta. Ezt követően 2005 decemberének végén a Bizottság visszavonta7 kifogásközlését, de tekintettel arra, hogy még nem volt a piacon VDSL kiskereskedelmi szolgáltatás felhívta a BNetzA figyelmét arra, hogy a szolgáltatás megjelenésekor vizsgálni szükséges, hogy az mennyiben igényel a korábbiakhoz képesti teljesen újszerű nagykereskedelmi szolgáltatásokat, mert csak jelentős különbségek esetén lehet tartózkodni a hozzáférési kötelezettségtől. Ebben a körben figyelmeztetet a Bizottság, hogy a különböző kiskereskedelmi szolgáltatások összecsomagolása, illetve egyes szolgáltatások feljavítása még nem eredményez új piacot. A Bizottság észrevételeinek a figyelembevételével a BNetzA 2006. augusztusában kötelezte a DT-t a szélessávú nagykereskedelmi hálózatához való hozzáférés biztosítására - függetlenül az alkalmazott technológiától - tehát a VDSL-t is ide értve.
Ezt követően, 2007 februárjában a német törvényhozás beiktatott a távközlési törvénybe ("TKG") egy 9a pontot, amely kimondja, hogy a BNetzA új piacot akkor vonhat szabályozás alá, ha igazolt, hogy a fenntartható verseny fejlődése másként hosszú távon korlátozva lenne. A TKG módosítása rögzítette, hogy új piacnak minősülnek azok a termékek és szolgáltatások, amelyek alapvetően különböznek a piacon lévő termékektől és szolgáltatásoktól hatékonyságukat, az elérhető fogyasztók körét, a tudatos vásárlók szempontjából árukat vagy minőségüket illetően és amelyek nem helyettesíthetők.
A Bizottság szerint a szakasz, szabályozás alóli mentességet (regulatory holiday) biztosít a DT számára a VDSL-hez való hozzáférést illetően, és mint ilyen aláássa a versenyt és ellentétes a közösségi joggal.8 A Bizottság ezért 2007 februárjában jogsértési eljárást indított Németország ellen, mert álláspontja szerint a módosítás ellentétes a hatóság jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató ("JPE") azonosítási eljárással összefüggésben megfogalmazott függetlenségi elvével, mert előírja a nemzeti szabályozóhatóság számára, hogy milyen esetben tartózkodjon a szabályozás alkalmazásától.9 Az eljárás eredménytelensége miatt a Bizottság 2007 szeptemberében pert indított Németország ellen az Európai Bíróság ("Bíróság") előtt az EKSz. 226. cikke alapján (most EUMSz 258. cikk).
A Bizottság elsődleges kereseti kérelmében annak megállapítását kérte a Bíróságtól, hogy Németország a TKG módosításával megsértette a keret irányelvet,10 a hozzáférési irányelvet11 és az egyetemes szolgáltatási irányelvet12, amikor az új piac fogalmának megalkotásával előre korlátozta a szabályozóhatóság mozgásterét a szabályozástól való távolmaradás feltételeit illetően. A Bizottság szerint a TKG sokkal korlátozóbb az új piacok szabályozás alá vonását illetően, mint a keret irányelv, amely csak a hatékony verseny hiányát írja elő (míg a TKG a fenntartható verseny fejlődésének hosszú távú korlátozásáról szól). A Bizottság másodlagos kereseti kérelme annak megállapítására irányult, hogy Németország megsértette a keret irányelvben előírt konzultációs és konszolidációs eljárást.
A Bíróság a nemzeti szabályozóhatóságok széles körű mérlegelési szabadságát vezette le a keretirányelv függetlenségre vonatkozó előírásaiból és nemzeti hatóságok JPE azonosítási eljárásban betöltött szerepéből.13 A Bíróság osztotta a Bizottság azon véleményét, hogy az új piacok szabályozás alóli mentessége csak a keret irányelv szerinti érintett piac meghatározás keretében biztosítható.14 Németország arra hivatkozott, hogy a keret irányelv szerint az új piacok szabályozás alóli mentessége általános elv, ezt azonban a Bíróság nem fogadta el, mert álláspontja szerint a keretirányelv, illetve az Iránymutatások15 és az Ajánlás16 az új, feltörekvő piacok kapacsán óvatosságra intik a szabályozóhatóságokat és a korai beavatkozás veszélyeire figyelmeztetnek.17 A Bíróság szerint a TKG módosítás EU joggal való összeütközése abban áll, hogy az új piacok szabályozás alóli mentességének elvét rögzíti, amely azonban nem vezethető le az irányelvekből.18 A Bíróság azonban nem osztotta a Bizottság azon véleményét, hogy a TKG új piac meghatározása korlátozza a nemzeti szabályozóhatóság diszkrecionális jogát, mert a Bíróság szerint az új piac fogalma a TKG-ban nincs átfedésben a keret irányelv piacelemzési fázisával, melynek keretében tehát a szabályozóhatóság továbbra is eljárhat.19 A Bíróság a nemzeti szabályozóhatóság mozgásterének korlátozását abban látta, hogy a TKG módosítás fényében a hatóság nem fog esetleg piac-maghatározást végezni a bizottsági Ajánlás mellékleteiben azonosított piacok tekintetében, mert azok a TKG szerinti új piac fogalmába esnek.20 A Bíróság a Bizottság álláspontjával összhangban úgy találta, hogy a TKG módosítása önkényesen előtérbe helyezi a keret irányelv szabályozás politikai céljai közül a befektetések védelmét.21 Ráadásul ezen célok figyelembevétele és kibékítése nem a nemzeti jogalkotó, hanem szintén a nemzeti szabályozóhatóság feladata.22 A Bíróság a Bizottsággal összhangban abban is nemzeti szabályozóhatóság diszkréciójának korlátozását látta, hogy a TKG a keret irányelvhez képest megszorítóan előírta az új piac szabályozás alá vonásnak vizsgálatát arra az esetre, ha a fenntartható verseny hosszú távon hátrányt szenved.23 A keret irányelv ugyanis pusztán hatékony verseny hiánya esetére kötelezettség kiszabását írja elő.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
