https://doi.org/10.59851/psz.9.2.2
A tanulmány a német parlament (Bundestag) és a szövetségi minisztériumok közötti kapcsolatot vizsgálja szervezeti, ellenőrzési és törvényalkotási szempontból. A Bundestag ellenőrzési funkciói - például a bizottságok, a vizsgálóbizottságok és a parlamenti kérdések rendszere - biztosítják a minisztériumok átláthatóságát és elszámoltathatóságát. A parlamenti államtitkárok szerepe a minisztériumok és a parlament közötti kapcsolattartásban kiemelt, ugyanakkor a hatáskörük és politikai jelentőségük az évtizedek során átalakult. A tanulmány elemzi a törvényalkotási folyamatot, amelyben a kormány domináns szerepet játszik, miközben a parlament részvétele korlátozottabb. Németországban az Alkotmánybíróság jogértelmezése jelentősen hozzájárul a hatalmi ágak közötti egyensúly fenntartásához, különösen a kormány tájékoztatási kötelezettsége és a parlament ellenőrzési jogosítványai kapcsán. Az elemzés rávilágít arra, hogy a német parlamenti rendszerben a kormány és a törvényhozás közötti kapcsolat szoros és dinamikus, de a végrehajtó hatalom befolyása erőteljes marad a jogalkotási folyamatban.
Kulcsszavak: Bundestag, minisztérium, parlamenti ellenőrzés, parlamenti államtitkár, törvényalkotás
This study examines the relationship between the German parliament (Bundestag) and federal ministries from organizational, oversight, and legislative perspectives. Germany operates as a parliamentary federal republic, where the interaction and balance of power between the legislative and executive branches are crucial. The Bundestag's oversight functions-such as committees, inquiry committees, and the parliamentary questioning system-ensure transparency and accountability of ministries. Parliamentary state secretaries play a key role in communication between ministries and parliament, although their responsibilities and political significance have evolved over time. The study analyzes the legislative process, in which the government plays a dominant role, while parliamentary participation remains relatively limited. The Constitutional Court's interpretations contribute to maintaining the balance of power, particularly regarding the government's duty to inform parliament and the Bundestag's oversight rights. The analysis highlights that while the German parliamentary system fosters a close and dynamic relationship between the government and the legislature, executive influence remains strong in the legislative process.
Keywords: Bundestag, ministry, parliamentary oversight, parlamentary state secretary, legislation
Németország államformáját tekintve parlamentáris szövetségi köztársaság. A föderális (szövetségi) állam több állam által létrehozott új állam, amelyben a tagállamok szuverenitása nem szűnik meg, a szövetség és a tagállamok kapcsolatát, a hatáskörök gyakorlását a szövetségi alkotmány határozza meg.[1] A szuverenitás megosztásának alapja a területiség, amelyben a dichotómia, a hatalom centralizáltságát, és a tekintélyelvűség kialakulását is hivatott megakadályozni, bár Szente szerint ez önmagában nem elegendő a diktatúrák megelőzéséhez.[2] Szente ugyanakkor a bikameralizmus melletti érvként idézi John Stuart Mill szavait, miszerint a második kamara létrehozását indokolja "az a rossz hatás, melyet a hatalom birtokosainak, legyen az egy egyén vagy egy gyűlés, szellemére gyakorol az az öntudat, hogy magán kívül senkit sem kell kérdeznie, vagy tekintetbe vennie", és az ilyen gyakran lesz "erőszakos és elbizakodott".[3] Ebben az államszerkezeti modellben a tagállamok önállóságának legfőbb garanciája a törvényhozási képviselet biztosítása a szövetségi szintű törvényhozásban.[4]
- 27/28 -
Németországban az alkotmányozás folyamatában és a garanciális, jogállami alapelvek lefektetésében figyelemre méltó szerep tulajdonítható az ország földrajzi és történeti meghatározottságának. Előbbi a tartományok egymás közötti, továbbá a szövetségi szintű jogalkotó szerv konzultációjának keretet biztosító Bundesrat felállítását alapozta meg. Az ország történelmi gyökerei és a második világháborúban betöltött szerepe a jogállamiság és az emberi jogok védelmi elveinek szigorú körülbástyázását hívták életre. A német Alaptörvény által lefektetett demokratikus elvek stabil teljesítőképessége visszaigazolta az alkotmányozási folyamat helyességét, így az ideiglenesnek szánt alkotmány állandóvá és elfogadottá vált.[5]
Az alaptörvényi szinten is hangsúlyos területi és történelmi aspektus a 79. cikk (3) bekezdésében csúcsosodik ki, amely kimondja, hogy tilos az Alaptörvénynek az a módosítása, amely érinti a Szövetség tartományokra való felosztását, a tartományok alapvető részvételét a jogalkotásban, illetve az 1. és 20. cikkben meghatározott elveket. A cikk első fele az alkotmányos elvek tartományi rendszer keretében való érvényesülését, míg a 1. és 20. cikkre való utalás az emberi jogok és az emberi méltóság tiszteletben tartását, valamint az állam működési elveit deklarálja. A 20. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy a Német Szövetségi Köztársaság demokratikus és szociális szövetségi állam. A demokrácia elve a (2) bekezdésben részletezettek szerint explicit módon magában foglalja a népszuverenitást, és azt, hogy minden államhatalom a néptől származik és a képviseleti elvnek megfelelően a nép az államhatalmat választásokon és egyéb szavazásokon, valamint a törvényhozás, a végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás különleges szervein keresztül gyakorolja.[6]
A tartományok képviselete, a Bundesrat sajátos alkotmányos helyzetet teremt a jogalkotói és a végrehajtói hatalom közötti kapcsolatrendszerben, mivel a szövetségi törvényhozás legfőbb szervével, a Szövetségi Parlamenttel, a Bundestaggal osztott jogalkotási felelőssége van: részben egymást kizáró, illetve egymással konkuráló hatáskörök ezek.[7] A Szövetségi Parlament mint legfőbb államhatalmi szerv a népképviseletet hivatott megtestesíteni. A parlamenti képviselőket általános, egyenlő, közvetlen, titkos és szabad választáson választják meg.
Az Alaptörvény államszervezeti részében elsőként a Szövetségi Parlamentet, a Bundestagot találjuk. A Szövetségi Parlament megbízatása négy évre szól, a mandátuma az új parlament alakuló ülésével ér véget.19 Az Alaptörvény mellett több norma is szabályozza a Bundestag tevékenységét. A Házszabály részletesen rögzíti a német parlament szervezetét és munkamódszerét. A német Bundestag tagjainak jogállásáról szóló törvény meghatározza a német Bundestag tagjainak jogait és kötelezettségeit, biztosítja a képviselői mandátum szabad gyakorlását, és szabályozza az őket megillető juttatásokat.
- 28/29 -
A német parlamentáris kormányzatban a végrehajtó hatalom a kancellár (Bundeskanzler), a kormányfő és a szövetségi elnök (Bundespräsident), az államfő között oszlik meg. A két személy politikai súlya azonban egyenlőtlen, az Alaptörvényben foglalt hatáskörök jelentősége, és a hatalommegosztás a kancellárnak kedvez. A kancellár erős közjogi pozíciója a parlamenttel és az elnökkel szemben is megnyilvánul, míg az elnök szerepe főként ceremoniális funkciók gyakorlására korlátozódik. Az Alaptörvény az államfőt a végrehajtó hatalom körébe helyezi, bár végrehajtó hatalmi funkciója csekély mértékű. Németország kormányzatát ezért gyakran "kancellárdemokráciának" is nevezik.[8] A német kormány a parlamentből alakul ki, amikor a választásokon győztes koalíció vezetőjét kormányfővé választják. Ennek a kormányzati rendszernek az a vezérlő elve, hogy a kormányfő, vagyis a kancellár más vezető parlamenti képviselőket (Spitzenparlamentarier) is befogad a kabinetjébe, így a képviselők különböző kormányzati funkciókra tesznek szert, és mandátumukat, illetve politikai pozíciójuk alapját a hivatalban töltött évek alatt is megtartják. A kormány a "parlament húsának húsa" marad, míg egy önállóan kormányzó államfő a rendszerrel ellentétes, sőt végső soron - mint a német tartományokban nélkülözhető. A parlamentáris kormányzati rendszer egész konstrukciója tehát arra irányul, hogy egy azonosítható és politikailag megszólítható parlamenti többséget a kormányzás felelősségére kényszerítsen, és minél nehezebbé tegye számára e felelősség áthárítását. A német parlamentáris kormányzati rendszer, az elnöki rendszerrel ellentétben, teljes egészében "csapatépítő" jellegű. Csak azok, akik a parlamentben összetartó, cselekvőképes, csoportokba tömörülnek, képesek stabil kormánytöbbséget fenntartani, vagy sikerül az előző kormánytöbbséget szétzilálni, és maguk kerülhetnek hatalomra.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
