Korábban beszámoltam már arról, hogy sok a tévhit és a félreértés, a jogszabályok nem megfelelő értelmezése és - időnként - nem megfelelő alkalmazása a birtokvédelmi eljárás területén. Régóta tervezem, hogy megfogalmazok arról is egy rövid kritikát, hogy véleményem szerint miért nincs értelme olyan jogszabályokat alkotni, mint amilyen a jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárásról szóló Kormányrendelet. Persze ilyenekről írni is csak akkor érdemes, ha van foganatja. Ha valaki - ez esetben a Kormány - hajlandó a jogszabályt megváltoztatni vagy inkább a "kukába hajítani" és újat alkotni.
Úgy gondolom, hogy az imént említett 17/2015. (II. 16.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: Korm. rendelet) már megalkotni is hiba volt a jelenlegi tartalmával. Ezen írásomban nem akarok foglalkozni azzal, hogy jó helyen van-e a jegyzőnél a birtokvédelmi eljárás, pontosabban annak az a része, amely a tényleges birtoklási helyzeten alapuló - tehát nem a jogkérdést, nem a jogi helyzetet és nem a jogosultságot vizsgáló - birtokvédelmi eljárás lefolytatását adja a jegyző kezébe, hatáskörébe.
Azonban, ha ezt az eljárást a jegyző - kérelemre - köteles lefolytatni, akkor ahhoz eszközökre, időre és szakértelemre van vagy lenne szüksége. Ez utóbbit akarja és nyilván fogja is segíteni a most induló birtokvédelmi szakjogászképzés. Ez nagy előrelépés, nagyon hasznos és fontos, de önmagában még nem lesz elég. A szakértelmet várhatóan javítja majd, azt viszont nem oldja meg, hogy a jogszabály felülvizsgálatra szorul, hogy nincsenek megfelelő eljárási eszközök és nincs elegendő ügyintézési idő az eljárás lefolytatására. S azt sem oldja meg, hogy alkalmassá tegye a Korm. rendeletet arra, amire elvileg megalkották. Ugyanis ez a jogszabály nem képes biztosítani az észszerű eljárás lefolytatásának lehetőségét.
Ha az előbbi három hiányzó feltétel rendelkezésre állna, akkor a jegyzőnél akár jó helyen is lehetne ez az eljárás (bár mint említettem, a téma e részével nem kívánok most foglalkozni).
Elfogadható rendelkezés, hogy a jegyzőnek három napon belül az iratok (kérelem és csatolt bizonyítékok) megküldésével tájékoztatnia kell az ellenérdekű felet arról, hogy a birtokvédelmet kérő fél eljárást kezdeményezett ellene. Ez biztosítja ugyanis az ellenérdekű fél részére, hogy megtegye a saját nyilatkozatát és akár csatolja a saját bizonyítékait.
Itt azonban megállok egy pillanatra: úgy gondolom, hogy a birtokvédelmi eljárásban a felek a kérelmező és az ellenérdekű fél. Helytelennek és a magyar nyelvtől idegennek tartom azt, amikor ellenérdekű fél helyett a "kérelmezett" fogalma szerepel az eljárás dokumentumaiban. Véleményem szerint ugyanúgy magyartalan az is, amikor egy hatósági engedélyben - de sajnos a jogszabályban is - az engedélyező hatóság "engedélyesnek" nevezi az engedélyezett tevékenység jogosultját.
Visszatérve a birtokvédelmi eljárásra, vajon milyen tényleges lehetősége van a jegyzőnek arra, hogy a felek - kérelmező és ellenérdekű fél - vitáját érdemben, az ahhoz szükséges bizonyítékokat beszerezve és azokat alaposan mérlegelve, szükség esetén a feleket meghallgatva vagy szakértői véleményre támaszkodva el tudja bírálni?
Általában - ide nem értve az egyszerű, könnyen átlátható eseteket - szinte semmilyen.
Ennek legfőbb oka, hogy a Korm. rendelet nem biztosítja, sőt megnehezíti ezt számára.
Az eljárást 15 napon belül - ebbe a fent említett, a kérelem beérkezésétől a postára adásig terjedő maximum három nap is beleszámít - határozattal le kell zárni.
Ha ezt nem teszi meg a jegyző, akkor a kormányhivatal - ha arról tudomást szerez, a tudomásszerzést követő nyolc napon belül - határozattal másik jegyzőt jelöl ki az eljárás lefolytatására, és ezzel egyidejűleg fegyelmi eljárást kezdeményez a jegyző ellen a felette munkáltatói jogot gyakorló polgármesternél.
Ez utóbbi szabályozás a Korm. rendeletben egyszerűen érthetetlen és felháborító!
Nem azért, mert ne kellene a kérelmező (és az ellenérdekű fél) részére biztosítani a gyors eljárás és döntés jogát, s nem is csak azért, mert valószínűleg nincs még egy olyan jogszabály, amely fegyelmi eljárást tenne kötelezővé az eljárási határidő - akár indokolt, akár indokolatlan - elmulasztása, pontosabban késedelme miatt. Hanem azért, mert hiányoznak az eljárás határidőben történő - amely határidő nagyon rövid - lezárásához és a megalapozott döntés meghozatalához szükséges, ezeket lehetővé tevő alapvető jogszabályi feltételek. De ha már - rendhagyó módon - létezik a fegyelmi eljárás mint a határidő-mulasztás szankciója, az csak akkor és úgy lenne indokolt, ha ez az eljárási határidő észszerű lenne, nem pedig 15 nap. Talán akkor lehetne indokolt szankciónak nevezni, bár véleményem szerint akkor sem.
A fegyelmi eljárás ugyanis csupán egy következménye lehet a hatóság vagy eljáró szerv mulasztásának. Azaz ezt a határidő-mulasztást a közigazgatási jogkörben okozott kárhoz hasonló módon lehetne és kellene szabályozni. Hozzáteszem, nagyon
- 20/21 -
ritka, ha egyáltalán van ilyen, hogy a határidő túllépésének - ide nem értve az ezzel ténylegesen okozott kárt - bármilyen szankciója lenne. Ámde fogadjuk el jelen esetben, akkor viszont bírósági jogkörbe kellene tartoznia és bizonyítottság esetén kártérítési felelősséget kellene maga után vonnia. Ez utóbbi - mint említettem - természetesen jelenthet adott esetben fegyelmi felelősségre vonással járó következményt is.
Azért tegyük hozzá, hogy a jogalkotó - és az is, aki ezt a jogszabályt előkészítette - ezt a szankciót sem fogalmazta meg elég pontosan. Ugyanis a szabályozás szerint akkor van lehetőség - határozattal - másik eljáró jegyző kijelölésére és ezzel egyidejűleg fegyelmi eljárás kezdeményezésére - ekkor is csak a tudomásszerzést követő nyolc napon belül -, ha a jegyző az eljárási határidőn belül nem folytatja le az eljárást, azaz nem hozza meg a döntését. Tehát ha a kormányhivatal már a döntés meghozatala után szerez arról tudomást, hogy a jegyző nem tartotta be az eljárási határidőt, akkor - mivel a döntés már megszületett - nem tud másik jegyzőt kijelölni az eljárásra. Ezzel pedig az a kötelező és konjunktív feltétel sem teljesülhet, hogy a fegyelmi eljárást ezzel egyidejűleg kezdeményezze a jegyző ellen. Mi történik akkor, ha a kormányhivatal mulasztja el a nyolcnapos határidőt? Nyolc napon belül kell ugyanis az eljárást lefolytatnia. Ez a mulasztás is fegyelmi eljárással jár? Ilyen tartalmú rendelkezés nincs a Korm. rendeletben. Meg kell említenem, hogy személy szerint eddig még nemcsak hogy ilyen tartalmú határidő-mulasztáshoz kötődő következményt előíró jogi szabályozásról nem hallottam, hanem ilyen kormányhivatali kezdeményezésről sem. Ez méltánytalan is lenne, ide nem értve természetesen az esetleges kirívó eseteket.
Nézzük ezek után a jogszabályban biztosítandó szükséges eszközök hiányát!
Kezdjük azzal, amit említettem már, hogy rendkívül rövid az eljárási (ügyintézési) határidő. Az eljárás bonyolultságához képest pedig ez még inkább így van. Itt nem egy hatósági bizonyítványt kell kiállítani, nem egy adatot kell igazolni vagy bejegyezni valamilyen tényt a nyilvántartásba. Itt két ellenérdekű fél vitáját kell megalapozottan eldönteni, még akkor is, ha a feleknek - nem a jegyzőnek - kell a bizonyítékokat szolgáltatniuk és a jegyző nem folytat le bizonyítási eljárást. Elvileg. Mert ha valóban megalapozott döntést akar hozni, akkor azért erre mégiscsak szükség lenne. Ez viszont már megint a jogszabály gyengesége, a jogszabály megalapozott döntés meghozatalának lehetővé tételére való alkalmatlansága, azaz jogalkalmazásra való elégtelenségének vagy legalábbis gyengeségének kérdése.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
