"Jaj annak a joggyakorlatnak,
melynek gyökerei mélyebbre nem hatolnak
a törvénykönyvnél."[1]
Szászy-Schwarz Gusztáv
"A törvényhozói felületességek helyesbítése
nem a törvényhozói akarat figyelmen kívül hagyását,
hanem éppen ellenkezőleg, annak érvényre juttatását jelenti."[2]
Lon L. Fuller
Az Alaptörvény 28. cikke szerinti objektív teleológiai értelmezés mibenléte, alkalmazhatósága, fogalmi határai a hazai jogirodalomban és a joggyakorlatban egyaránt kidolgozatlanok. A tanulmány célja, hogy e jogértelmezés jellemzőit néhány angol nyelvű jogirodalmi szöveg felől kísérelje meg feltárni. E szakirodalom egyfajta segédlet lehet a rendes bíróságok számára is az alkotmányosan előírt értelmezési kánon pontosabb megértéséhez. Annál is inkább, mert az angol nyelvű szövegekben feltűnő fogalmi apparátus egyáltalán nem idegen a jogrendünktől, e szövegekben a hazai értelmezési gyakorlatban felmerülő kérdésekhez hasonló problémák vetődnek fel. A tanulmány a téma elméleti körbejárása folyamán számos - alkotmánybírósági és felsőbírósági - döntést vizsgál meg.
The nature, applicability, and conceptual limits of the objective teleological interpretation according to Article 28 of the Fundamental Law of Hungary ("Alaptörvény") are not yet elaborated in the Hungarian legal literature and in practice. The aim of the present study is to explore the characteristics of this legal interpretation from the point of view of the English language literature. This literature can be a kind of aid for a more precise understanding of the canon of interpretation prescribed by the constitution for ordinary courts as well. Even more so, because the conceptual apparatus appearing in the English-language texts is not at all foreign to our legal system, these texts raise problems similar to those arising in the Hungarian interpretation practice. The study examines a number of decisions of the Constitutional Court and the Supreme Court during the theoretical tour of the topic.
Tárgyszavak: jogértelmezés, bíróság, "józan ész" követelménye, Alaptörvény 28. cikk
Az Alaptörvény idén tizenegyedik életévébe lépő 28. cikke a születése óta élénken foglalkoztatja a hazai joggyakorlatot és a jogirodalmat. Olyan alkotmányos rendelkezésről van szó, amelynek vezérgondolata a hazai jogi kultúrában ugyan nem új keletű,[3] mégis talányos jelenségként tűnik fel a jogi gondolkodásunkban. A 28. cikk normatartalma kapcsán az elmúlt évtizedre visszatekintve néhány konszenzust bizonyosan megfogalmazhatunk. Egyfelől azt, hogy az Alaptörvény 28. cikkére mindannyian a hazai bíróságok érvelési kultúrájának átalakítását célzó rendelkezésként tekintünk.[4] Úgy gondoljuk, hogy az alkotmányozó hatalom a rendesbírósági jogértelmezést a teleológiai (célelvű, céltételező) értelmezés irányába kívánta visszafordítani, immár explicit módon, alkotmányos szinten is kimondva a szocialista-jogpozitivista jogértelmezési hagyományainkkal való szakítást. A jogelméleti és joggyakorlati diskurzusok másik konszenzuális eleme az a megállapítás, hogy a 28. cikk ma hatályos szövegében három értelmezési elv különíthető el: (1) az alaptörvénykonform jogértelmezés, valamint (2) a szubjektív és (3) az objektív teleológiai jogértelmezés.
A 28. cikk jelentésének vitatása a napjainkban is zajlik, az ezzel kapcsolatos felvetések aktualitása kétségtelen. Úgy vélem, hogy a fenti, (1)-(3) ponttal jelölt értelmezési elvek közül az alaptörvénykonform jogértelmezés kérdései estek át behatóbb vizsgálaton: ebben a témában a jogirodalomban nemcsak számos tanulmány, de több színvonalas monográfia is született.[5] E kérdéskörben az Alkotmánybíróság értelmezési gyakorlata is jól megfogható elgondolásokkal szolgál. Kevésbé mondható el ez a teleológiai, és főként az objektív teleológiai jogértelmezés kérdéseinek feldolgozásáról. Bár itt is akadnak a témát érintő
- 125/126 -
színvonalas tanulmányok, mindazonáltal igen beszédes, hogy a téma monografikus igényű feldolgozására még nem került sor. Többen is rámutattak, hogy az objektív teleológiai jogértelmezés a német és osztrák jogirodalomban az objektiv-teleologische Auslegung jelenségével azonos, míg az amerikai irodalom purposive interpretationként ismeri.[6] Ennek ellenére egyetlen olyan hazai tanulmány sincs, ami e nyelvterületeken született jogirodalom szövegközeli feldolgozását adta volna. Az Alkotmánybíróság gyakorlatából sem állapítható meg egyfajta "kijegecesedett" értelmezési gyakorlat arra nézve, hogy mi tekinthető objektív teleológiai jogértelmezésnek.
A szubjektív és az objektív teleológiai jogértelmezés mibenléte, alkalmazhatósága, fogalmi keretei, határai jóval zavarosabb és széttartóbb képet mutatnak, mint az alkotmánykonform jogértelmezéssel kapcsolatos irodalom tézisei. Találkozhatunk olyan érveléssel, amelyben az objektív jogalkotói cél a tényleges jogalkotói szándékon túli célt jelenti,[7] más helyen az éppen a szubjektív (tényleges) jogalkotói céllal esik egybe.[8] Van, ahol az objektív teleológiai cél egyfajta retorikai aspektust kapott, mert azzal azonosították, hogy a jogértelmezés milyen "hatást vált ki a környezetben",[9] máshol pedig nem a jogszöveg konzekvenciáiban, hanem magában a jogszövegben láttak egyfajta jogalkotói objektivizálódást.[10] De ismerünk olyan vélekedést is, amely az Alaptörvény 28. cikkének ugyanazon szövegfordulatára - közelebbről a preambulumra - alapított értelmezést egyszerre azonosítja az objektív és a szubjektív teleológiai értelmezési módszerrel.[11]
E tanulmány arra tesz kísérletet, hogy néhány angol nyelvű jogirodalmi szöveg alapján tárja fel az objektív teleológiai jogértelmezés mibenlétét. A szakirodalom egyfajta segédlet lehet a hazai jogrend számára alkotmányosan előírt teleológiai értelmezési kánon teljesebb megértéséhez. Annál is inkább, mert - mint azt látni fogjuk - az angol nyelvű szövegek által alkalmazott fogalmi apparátus nem idegen a jogrendünktől sem, e szakirodalomban is a hazai értelmezési gyakorlatban felmerülő kérdésekhez hasonló problémák vetődnek fel.
A jogértelmezés alaptörvényi kereteit előíró 28. cikket a 2012. január 1-től elfogadott Alaptörvény iktatta be a jogrendünkbe. A jelenlegi - legutóbb 2019. január 1-én módosított - hatályos szöveg az alábbi:
"A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésénél azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak."
A hazai jogirodalom egyetért abban, hogy a 28. cikk második mondata a szubjektív teleológiai jogértelmezésre, míg a harmadik mondat az objektív teleológiai jogértelmezésre hívja fel a bíróságokat.[12] A jogászi fogalmi gondolkodásunkat mélyen áthatja az expressio unius est exclusio alterius értelmezési elve. Ezért, ha valamilyen jelenségre két különböző szavunk van - ilyen a szubjektív és az objektív fogalompáros -, azt feltételezzük, hogy a két fogalom bizonyosan két különböző jelenséget takar. E szemlélet megmutatkozik a teleológiai értelmezés fogalomleírásában is. A fogalompárost a jogirodalom nagy része is egyfajta dialektikus ellenpárként kezeli. Rendszerint arra törekszik, hogy megadja azokat az elhatárolási szempontokat, ami alapján tetten érhető a szubjektív és objektív célelvű jogértelmezés különbsége.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
